Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám

SZABADIDŐ Az ÉszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1996. November 21. ÉM-Konyha Hamu helyén sült a házi kenyér A dagasztás és a kemencefűtés tudománya anyáról leányra szállt Esztike a kenyérsütés kellékeit emlékként őrzi Fotó: Jármy Loretta Joghurt a javából Miskolc (ÉM) - A joghurt a fo­gyókúrázók és a diétázók, vala­mint az idősek és a gyermekek étrendjében rendkívül fontos, sőt a tejérzékenységben szen­vedők többsége a tejet ilyen formában bátran fogyaszthatja. Leggyakrabban fűszeres éte­lekhez és salátaöntetekhez használjuk, de friss gyümöl­csökkel, ízesítőkkel is kellemes, tápláló étel. Joghurt házilag A csemegeüzletekben ma már számtalan hazai és egzotikus gyü­mölccsel ízesített joghurt kapható, de az áruk - sajnos - meglehetősen drága. Ezért is érdemes házilag, aránylag kevés munkával joghur­tot készíteni. Ráadásul mindig úgy ízesíthetjük, ahogy a család a leg­jobban szereti. Szép poharakban, kelyhekben tálalva bizonyosan si­kerünk lesz vele. Egy liter tejet felforralunk, majd 45 Celsius-fokra hűtjük. A beoltáshoz vehetünk joghurtot, vagy aki a sze- lídebb ízeket szereti, kefirt, így ke­vésbé savanyú lesz. Mindenekelőtt ajánlatos a választott oltóanyagot megkóstolni, hogy ízlik-e, mert a készülő joghurt is ahhoz hasonló ízű lesz. Jó nem túl öreg, de leg­alább egynapos anyagot venni hoz­zá. A készítés során a higiéniai sza­bályokat tartsuk be: ugyanazzal a kanállal ne kóstolgassuk, és lehető­leg olyan edényben érleljük, ame­lyet tejforralásra használunk. A langyosra hűlt tejbe egy deci ma­radék vagy az üzletekben vásárolt joghurtot vagy kefirt keverünk. A későbbi felhasználástól függően megfelelő nagyságú edénybe tölt­jük, természetesen a gyümölcsnek vagy más ízesítőnek helyet hagyva, amit majd később adunk hozzá. Le­hetőség szerint egyenletes hőmér­sékleten, kb. 45 fokon tartsuk, így két-három óra múlva már ehető. Langyos sütőbe is tehetjük, de a lángot elzárva, a sütőajtót zárva tartjuk. Nagyon jó, ha meleg vizes üvegekkel meglangyosított hűtő­táskában érleljük. A beoltott lan­gyos tejet termoszba is önthetjük. Ezután az ízesítőkkel összekever­jük, és ugyancsak lefödve, kihűlni hagyjuk. Hűtőszekrényben néhány napig is eláll. Mindig jó hidegen kí­náljuk. (Különlegesen finommá vá­lik, ha nyolc deci tejhez két deci tej­színt keverünk.) Mivel ízesítjük? Két deci joghurthoz keverhetünk:- 2 evőkanál instant kakaóport vagy reszelt csokoládét, és 1-1 evő­kanál darált diót meg mézet.- 1-1 evőkanál kakaót, reszelt cso­koládét, mandulaforgácsot, cukrot vagy egyenértékű édesítőszert.- 1/2 deci apróra vágott sárgaba­rackot, késhegynyi őrölt fahéjat, 1 evőkanál cukrot.- Pár csepp citrommal meglocsolt 1/2 deci, apróra vágott banánt és 1 evőkanál cukrot.- 1/2 deci reszelt almát, 2 kiskanál citromlevet, 1 evőkanál mézet, kés­hegynyi őrölt gyömbért.- 1/2 deci bogyós gyümölcsöt (ri­biszkét, epret, szedret, cseresznyét, meggyet) áttörve vagy összezúzva, 2 evőkanál sűrített tejet, 1 kiska­nál vaníliás cukrot.- A sós ízek kedvelőinek 1 evőka­nál apróra vágott vagy reszelt vö­röshagymát, néhány szál apróra vágott kaprot, egy kevés sót. Kázsmárk (ÉM - BO) - Jó tíz éve annak, hogy utoljára sütött ke­nyeret Szabolcsik Lajosné Eszti­ke, aki a frissen sült kerek ci­pók illatát azóta sem felejti. Sőt, olyannyira élénken emlékezik minden egyes mozdulatra, mint­ha csak tegnap gyúrta volna be a mindennapinak valót. A kázsmárki portán a kemence még mindig áll, igaz jó ideje nem izzott parázs benne. Jöttünkre gyorsan előkerülnek a kenyérsütés kellékei is, a lapát, a tekenő, a szi­ta, a szakajtó. Esztike térül-fordul és már hozza is a lisztet, majd kö­tényt köt és egy kilónyit átszitál belőle. Aztán már csak szóban me­sél tovább.- Amíg nagy volt a család heten­te, kéthetente bedagasztottam 5-6 kenyérnek elegendő lisztet. A sza­kajtóval kimért mennyiségből félre­húztam egy maroknyit és abban dolgoztam el a kovászt majd az élesztőt. Minden cipóhoz egy fél marék sót számoltam. Kevéske víz­zel kezdtem hozzá a dagasztáshoz, amit folyamatosan adagoltam a tésztához, ahogy az megkívánta. Kézzel mindig jól meg lehetett érezni, hogy mikor, mennyi kell be­lőle. Aztán egy jó félórán keresztül dagasztottam, míg csak a tészta le nem vált a kezemről. No persze alig 12 évesen, ami­kor édesanyja először állította a te­kenő mellé, még fogalma sem volt arról, mennyire „árulkodóak” a tésztát gyúró kezek. Akkor mind­untalan csak a padlást leste, hogy az mikor „izzad” már. — —- - -------­- Bizony elhittem, hogy a padlás jelzi majd, mikor kell abbahagyni a dagasztást - mondja nevetve. - Fel-fel nézegettem, de ott bizony semmi jelét nem láttam gyürködé- semnek, de annál inkább éreztem, hogy a nagy munkában mennyire Miskolc (ÉM) - Napjainkban új­ra divatba jött a kenyérsütés. No persze nem nagyanyáink fá­radságos konyhai eljárása kelt életre, hanem egy sokkal kor­szerűbb és gyorsabb sütési módszer, amihez nem kell más mint jó és olykor szokatlan alapanyag, no meg egy villany­sütő. S mert a ma kapható ke- lesztőtálak a ráfordítási időt ugyancsak lerövidítik, így akár egy óra alatt is különleges házi kenyeret varázsolhat a házi­asszony a család asztalára. Eh­hez adunk néhány ötletet: Grahamkenyér Hozzávalók: 12 dkg búzaliszt, 8 dkg grahamliszt, 3 kiskanál sütőpor, 1 kiskanál cukor, 1 púpozott kiskanál só, 5 dkg olvasztott vaj, 2 dl tej, egy kevés őrölt köménymag a tetejére. A szárazanyagokat tálban összekeverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott, de kihűtött vajat és a te­jet. A tésztából két lapos, kerek cipót formálunk, a tetejüket késsel ke­reszt alakban bevágjuk és megszór­juk az őrölt köménymaggal. Forró sütőben világosra sütjük a cipókat. Sajtos-oregánós kenyér Hozzávalók: 5 dl tej vagy víz, 5 dkg élesztő, 2 kiskanál só, 2 kiskanál kimelegedtem. No persze anyám azért nem okosított ki rögtön a leg­elején a dologról, mert azt akarta, magamtól jöjjek rá a jó kenyértész­ta nyitjára. Meg kell hagyni, na­gyon elfáradtam, de megérte a sok kínlódás: csodás lett az első kenye­rem. Attól kezdve az én reszortom lett a cipósütés. Mint meséli, télen burgonyát is adtak a tésztához, amitől különle­gesen jó ízt kapott a kenyér. Gya­korta készített kenyérlángost, no meg a maradékból vakarót.- Amikor megkelt a tészta 5-6 szakajtóba osztottam szét a tekenő ••tartalmát és azokban kelesztettem tovább a tésztát. Közben kukorica- csutkával, venyigével és szalmával úgy felforrósítottam a kemencét, hogy a fala köröskörül fehéren iz­zott. Majd. kikotortam a hamvadó parazsat és a helyére toltam a la­pátra ráfordított, kicsit megvizezett őrölt oregánó, 8 dkg reszelt sajt, 5 dkg vaj, kb. 70 dkg liszt, 1 nyers to­jás, kevés reszelt sajt és a tetejére oregánó. Az élesztőt kézmeleg vízbe áz­tatjuk, majd hozzákeverjük a sót, az oregánót és a reszelt sajtot. El­vegyítjük a liszttel, alaposan kidol­gozzuk, s mielőtt elkészülne, hozzá­dolgozzuk a puha vajat. Meleg helyre tesszük és hagyjuk, hogy jól megkeljen. Amikor kész, hosszúkás kenyereket vagy kis cipókat formá­lunk belőle és kivajazott tepsire tesszük. Tetejüket megkenjük to­jással és megszórjuk reszelt sajt és oregánó keverékével. Újból keleszt- jük, majd meleg sütőben kb. 30 percig sütjük. Csalános rozscipó Hozzávalók: 6 dl víz vagy aludttej, 5 dkg élesztő, 20 dkg rozsliszt, 2 kiskanál só, 65-70 dkg búzaliszt, 25 dkg csalánlevél. Éoitó vízzel vagy aludttejjel le­öntjük a rozslisztet és addig hagy­juk állni, amíg kézmelegre ki nem hűl. Ekkor belemorzsoljuk az élesz­tőt és hozzáadjuk a sót. A csalánle­veleket leöblítjük és 2-3 percig csurgatjuk rájuk a vizet, majd ki­nyomkodjuk és apróra vágjuk. A csalánt hozzákeveijük a rozslisztes tésztához és a búzaliszttel együtt kerek cipókat. Míg sültek a kenye­rek, a maradék tésztából kenyérlán­gost vagy éppen vakarót formáztam. Az előbbi tetejére túrót, kaprot szór­tam vagy éppenséggel lekvárt ken­tem. A kenyérnél jóval vékonyabb lángos mindig gyorsan kisült, de meghűlni bizony nem volt ideje, mert ahányan voltunk, annyifelé tördeltük és tejjel jóízűen befaJatoz- tuk. A vakaró ugyancsak ilyen sors­ra jutott. De a kenyerek megtartot­tak néhány napig, s amikor fogytán volt a készlet, újra nekiláttam a kö­zel félnapos műveletnek.- Nem volt Kázsmárkon olyan ház, ahol ne sütöttek volna kenye­ret - mondja Esztike elmélázva. - Sokan még akkor is a saját készíté­sű mellett döntöttek, amikor az üz­letekben már egész nap lehetett ke­nyeret kapni. Egy ideig jómagam is hol a hazait, hol a boltit tettem a család asztalára. az egészet jól kidolgozzuk, majd 30- 40 percre félretesszük kelni. Ami­kor megkelt, összegyűljük, hogy a légbuborékokat kiszabadítsuk belő­le. Négy részre osztva, hosszúkás cipókat formálunk a tésztából. A tepsit zsírpapírral béleljük, a cipók közé is tehetünk, hogy sülés köz­ben ne ragadjanak össze. Sütés előtt még egyszer hagyjuk őket kel­ni, majd késsel megszurkáljuk és meleg sütőben 30-40 percig sütjük. Arpalángos Hozzávalók: 5 dl hideg víz vagy tej, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál só, kb. 1 kg árpaliszt. Hideg vízben elkeverjük az élesztőt, a sót és a liszttel kidolgoz­zuk a tésztát. Hosszú rudat formá­lunk belőle, amelyet 3-4 egyenlő részre osztunk. Nagy kerek lapokat formálunk belőlük, amelyeket vé­kony korongokká nyújtunk, s a te­tejüket villával megszurkáljuk. Sü- töbádogon kisütjük a lángosokat és melegen, tiszta ruhával letakarva egymásra rakva tálaljuk. Zabbal készült franciakenyér Hozzávalók: 3 dl víz, 2,5 dkg élesz­tő, másfél kiskanál só, 2 dkg zabpe- hely, 30 dkg búzaliszt, 0,5 dl olaj. Az élesztőt a langyos vízbe mor­zsoljuk, hozzáadjuk a zabpelyhet, a lisztet és az olajat. Puha tésztát gyúrunk az alapanyagokból és me­leg helyen addig kelesztjük, amíg térfogata kétszeresére nem nő. A megkelt tésztát 5 részre osztjuk. Ezekből hosszúkás lapokat formá­lunk, s ezeket kissé ferde irányban feltekerjük úgy, hogy a kapott ke­nyértekercsek végei a közepüknél keskenyebbek legyenek. A sütőle­mezen még egyszer kelni hagyjuk a tekercseket, majd a tetejükre éles késsel csíkokat húzunk. Forró sütőben kb. 15 percig sütjük a ke­nyereket. Héjuk akkor marad ro­pogós, ha a sütés után nem takar­juk le őket. Csalánnal és zabbal ízesített mindennapi Férfiak fakanállal Brackó István A konyha rabszolgája az asszony, császára és művésze a férfi... Gondolom ezt abból, hogy számos szakácskönyvem többségét fér­fiak írták, s minden rangos gasztronómiai megmérettetésen a nadrágosok viszik el a pálmát. A sors nagy igazságtalansága ez, de miért éppen a fakanál körül lenne egyenjo­gúság a két nem között. Sok hírességre utalhatnék, de a legjelesebb, s iskolateremtő férfiú Auguste Escoffier (1843-1935) volt. A hosszúéletű francia összegezte, rendszerbe foglalta és továbbfej­lesztette a nagy elődök (Caréme, Dubois, Bemard) ínycsiklandó munkásságát. A fehér asztal gyönyörszerző klasszikusa a majd száz évvel ezelőtt megjelent Larousse Gastrono- mique előszavában nemcsak szűkén vett szakmai, hanem egyetemes érvényű meg­jegyzést tesz. „Vállalkozni egy nép étkezési kultúrtörténetének megírására, táplálkozási szokásait, annak változatait századról szá­zadra végigkísérni, leírni konyhájának fejlő­dését annyit jelent, mint meggyőző módon felvázolni e nép civilizációjának eredetét és kultúrájának kialakulását." Való igaz, hogy az alapanyagokból, az elkészítés technológi­ájából, a fűszerezésről, a tálalásról már kö­vetkeztetni lehet a helyre és az időre, a tehe- tősségre és a rangra... S hogy a tűzhely mel­lett több időt eltöltő nők miért szerepelnek kisebb súllyal a kulináris kalendáriumokban, azt csak találgatni lehet. Rosszmájúak szerint azért, mert a főzéshez bátorság és fantázia szükségeltetik, s e tulajdonságoknak híján van az asszonyt állat... A téma ürügyén oktalanság lenne kenyértö­résre vinni a dolgot, de az tény, hogy a nagy kitalációk nem a szebbik nemhez fűződnek, gondoljunk csak a Gundel-palacsintára, a dobostortára, vagy a Marchal-módon készí­tett borjúmájra. Világsikert aratott az 1960- ban New Yorkban megjelent magyar recep- túra gyűjtemény, melyet Láng György szer­kesztett. Sok nyelvre fordították le Kövi Pál Erdélyi lakoma című gyűjteményét. Ám nem­csak a profik gazdagították az egyetemes konyhaművészetet, hanem az ínyenc amatő­rök is. Utalok csak a brazíliai őserdőben 15 éve elhunyt orvos, zenész, író Lénard Sándor irodalmi igényű itáliai konyhai kalandozásai­ra (Római tál), vagy a politikus-szociográfus Erdei Ferencnek a szabadtéri ételkészítés ha­gyományokon alapuló könyvecskéjére. De ki tudná fölülmúlni Krúdy Gyulát, aki himnikus sorokban énekelte meg a húslevest, a fácán­sültet, a sódart, a tányérhúst?! A költő Berda József megverselte a neki tetsző étkeket, íze­ket és illatokat. Végh Antal műve (Száz szat­mári parasztétel) nem az írói tevékenység mellékterméke, hanem gyomornedvet inger­lő szép, leletmentő olvasmány. Olyan, ame­lyet haszonnal forgathat, s főzhet is belőle a bérházi konyhák mai gazdasszonya. A Nevét Adta Bethlen-borda Gróf Bethlen István (1874-1947) a huszadik század magyar történelmének markáns figurá­ja. 1921-től tíz éven át miniszterelnök, s jelen­tős szerepet játszott a Trianon utáni katasztro­fális helyzet gazdasági stabilizációjában. Okos, kedélyes és kedvelt ember volt. Negyvenöt után a megszálló hatóságok csendben letartóz­tatják, s a Szovjetunióba szállítják. Ott hal meg. Egy róla szóló feljegyzés szerint: a recep­tet ritkábban hamisítják, mint a történelmet... Egy vendégséges vacsorához húsz borjúborda kell. Felét májpürével, másik felét sonkapüré- vel töltjük, s összegöngyölve vajban pároljuk. Fűszeres mártással öntjük le (perigenx és sup- rem), s rizibizivel tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents