Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-20 / 271. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Helyi Hírek ______________ 1996- November 20», Szerda r A szerencsi városháza híreiből Szerencs (ÉM - PT) - A korábbi fa- és szén­tárolóban terjeszkedhet tovább a polgármes­teri hivatal irattára, miután áttérnek a gáz­fűtésre. A korszerűsítés azért is indokolttá vált, mert a régi kazánok már nem tudták kellőképpen bemelegíteni az irodákat, de az ügyintézésre váró polgárok tartózkodási he­lyét sem. Korrekciót kér a hivatal A közigazgatási eljárások során gyakran ta­pasztalható, hogy a személyi okmányokban szereplő bejegyzések nem egyeznek meg a tényleges helyzettel, ami gondot okozhat bizo­nyos ügyek elintézésében. A hivatal ezért ar­ra kéri a lakosságot, hogy győződjenek meg arról: helyén való adatok találhatóak-e az iga­zolványaikban. Amennyiben eltérést tapasz­talnak; lehetőleg mielőbb korrigáltassák azt a népességnyilvántartás szakemberénél. Cukorkupa Első alkalommal rendezik meg november 30- án a Kézilabda Cukorkupát a Városi Sport- csarnokban. A megmérettetésen a nyíregyhá­zi és ózdi csapatokon kívül a kassaiak is részt vesznek. Új adó a láthatáron Az önkormányzat elkezdte a helyi adórende­letre vonatkozó módosítások kimunkálását. Górcső alá veszik a már meglévő építmény-, telek-, kommunális- és a helyi iparűzési adót. Továbbá megvizsgálják a helyi idegenforgal­mi adó bevezetésének lehetőségét is. Fórum a törvényességről A kisebbségi önkormányzatok törvényességi működéséről, az oktatással és művelődéssel összefüggő témakörökről tartanak előadást meghívott szakemberek november 30-án 10 órakor a Rákóczi várban. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel meghívnak. Segélytelenül Október végére 245 főre csökkent a polgár- mesteri hivatal által nyilvántartott jövede­lempótló támogatásban részesülők száma. 20 munkanélkülinek sikerült elhelyezkednie va­lahol, de 61-en nem szerezték meg a törvé­nyesen előírt jogosultságot az önkormányzat­tól kifizetett további anyagi támogatás folyta­tására. ........................................ S zociális képzés indul Mályiban Mályi (ÉM - KJ) - A TÉR-KÉP Oktatási Alapítvány és a budapesti Wesley János Lelkészképző Főiskola közös szociális asszisztens - szociális munkás képzést indít jövő februárban Mályiban. A képzés két szakaszból áll, az első 1997 feb­ruárjától 1999 júniusáig tart, ennek befejezé­se után középfokú szociális asszisztens vég­zettség szerezhető meg. A második szakasz végén - 1999-től 2001-ig - főiskolai szociális munkás állami diplomát kapnak a hallgatók. A főiskolai végzettséget biztosító képzési sza­kaszra a 10 legjobb eredményt, de legalább 3,75 feletti tanulmányi átlagot elérő hallgató juthat tovább. Akik nem érik el ezt az ered­ményt, külön felvételi vizsgát tehetnek. A képzés - hétvégékre szervezett levelező okta­tás - tandíjköteles, szemeszterenként várha­tóan 25 ezer forint. A szervezők azok jelentke­zését várják ez év december 31-ig a TÉR-KÉP Oktatási Alapítvány címén (3434. Mályi, Gár­donyi u. 2.), akik legalább egy éve olyan mun­kakörben dolgoznak, ahol kapcsolatba kerül­nek szociális problémákkal, s legalább érett­ségi bizonyítvánnyal rendelkeznek. A felvételi vizsga várható időpontja 1997. január vége. A jelentkezési lapok beszerezhe­tők a miskolci Tudomány és Technika Háza portáján, illetve a TÉR-KÉP Alapítványnál, ahol további, részletes felvilágosítást is ad­nak. Telefon: 46/319-619, 319-432. „Az előre vivő szelekbe kapaszkodunk a vitorlával” Májer János szerint hátrányos helyzetben volt a tíz éve ismét városi rangot nyert Tokaj Májer János (bal oldalon) Tokaj-képet nyújt át egy rendezvényen Kuncze Gábörnak, hogy a belügyminisztert a festmény örökké emlékeztesse a városra Fotó: a szerző Puskár Tibor Tokaj (ÉM) - A városi rangot tíz évvel ezelőtt újra visszanyert település fejlődésében szokatla­nul gyors változás következett be néhány év alatt. A falusi hangulatú kopott főutca mára sétáló övezetté vált, a 38-as út belvárosi szakaszának autófor­galmát elterelték a központból. A lakásokban földgázzal fűthet- nek, a szennyvízcsatorna a há­zak döntő többségéhez eljutott. A telefonáláshoz pedig már nem kell a postahivatalba men­ni. Májer János városirányító szerepe közel egyidős az újbóli várossá válással. Arról kérdez­tük, hogyan látja polgármester­ként Tokaj fejlődését. • Szülővárosom állapotát siral­masnak tartottam 1987-ben, ami­kor a település vezetésének élére választottak. Szerintem a városi rang egy évvel korábbi megítélése nem lehetett több, mint egy gesz­tus. Az akkori hatalomnak ugyanis tisztában kellett lennie azzal: inf­rastruktúrában semmiképpen nem ütjük meg a mércét ahhoz, hogy polgáraink a városi feltételeknek megfelelő körülmények között él­hessenek. A megyei vezetés meg­különböztetetten hátrányos hely­zetben tartott bennünket a térség többi városa mellett. □ Mit tudott tenni ilyen körülmé­nyek között a fejlődésbeli különbsé­gek ledolgozásának érdekében ? • Bizonyára renitensnek számít­hattam, mert azzal a tudattal lép­hettem fel Tokaj érdekében, hogy egy városért cselekszem. Sikerült megértetnem a megyei vezetőkkel, hogy településünknek a vélt világ­hírű nevén kívül egyebe nincsen. Intézményeink leromlott állapot­ban voltak, a vezetést hatalmi har­cok osztották meg és nem a fejlesz­téssel foglalkoztak korábban. Úgy gondolom, hogy rövid idő alatt sike­rült megváltoztatnom a település­ről alkotott képet. Vezető társaim is mellém álltak. Az egykori me­gyei tanácson kemény küzdelmeket folytattam a költségvetési viták­ban. Sokszor vágták a fejemhez, hogy a régióban Tokajnál előbbre való települések is vannak. □ Mi jelentette az elmozdulást a holtpontról? • A középiskolai kollégium volt az első látványos jele, hogy a város fej­lődési pályára állt. Az intézményt ’90-ben adtuk át. A gyerekek a sze­nes kályhás szobákból kényelmes, otthonos körülmények közé kerül­hettek. Ráadásul a gimnázium léte is ezzel stabilizálódott, mert hely­ből nem lett volna kellő számú diák a középiskola fenntartásához. Majd következett a tornacsarnok, a szennyvíz, a gáz, a telefon és más beruházások. Az idén ősszel vehet­te használatba a diákság a környe­zetvédelmi szakközépiskolát, ami­ben a felsőfokú borászképző is he­lyet kapott. □ Honnan teremtette elő a pénzt a „tokaji” csoda megteremtéséhez? • Néhányan politikai kalandorsá- got sejtenek a dolog mögött, pedig nem erről van szó. Csupán arról, hogy a kormányzatok és tárcáik ál­tal meghirdetett projektcsomagok­ra pályáztunk. Többször is. Ráadá­sul sikerrel. A település nagyságá­hoz képest a néhány év alatt befek­tetett milliárdos tétel valóban je­lentős összeg. De miért lenne baj az, ha abba a szélbe kapaszkodunk a város képzeletbeli vitorlájával, ami előre visz, és nem abba, ami megállásra kényszerít? Természe­tesen a jövőben is ezt az utat kívá­nom folytatni, amíg a választók bi­zalmából a település polgármestere leszek. □ A konfliktusoktól sem, mentes tíz esztendő hogyan hatott a polgár- mesterre? • Közéleti emberként fel kell vál­lalnom a megmérettetést. Az építő kritikát természetesen elfogadom, azonban az oktalan támadásokat nem szeretem. Az elmúlt egy évti­zed tapasztalatai inkább megedzet­tek, mintsem elgyengítettek volna. Tokaj terheinek viselése a jobbítás utáni eredményekre visszatekintve újabb változtatásokra, fejlesztésre sarkall a jövőben is. Nincs robbanásveszély Barcikán Kazincbarcika (ÉM - SZA) - Nem találtak robbanó tölteteket a tűzszerészek Kazincbarcikán az 52 évvel ezelőtti aknavető állás he­lyén.-. . Mint arról lapunkban már ko­rábban beszámoltunk, Kazincbar­cikán gránátot keresett az elmúlt héten az Első Magyar Aknakereső és Tűzszerész Zászlóalj három tagú tűzszerész járőre. A Budai Nagy Antal úton található egyik magán­portát vizsgálták át mintegy 1000 négyzetméteren, 80 centiméteres mélységben. Az önkormányzat az­zal indokolta kérését, hogy az emlí­tett területen 1944. december 12- én aknavető állás volt. Nagy Imre alpolgármestertől megtudtuk: a tűzszerész alakulat november 13-án végleg levonult a területről, s megerősítették: sem­milyen robbanószer nincs már a földben. „Oviskola” Szomolya (ÉM - CSKA) - A szo- molyai általános iskola és napközi otthonos óvoda júliusi szervezeti összevonásának tapasztalatairól számolt be a helyi képviselő-testület ülésén az iskola igazgatója, Tóth Jó­zsef. Az összevonás oka a gyermek­létszám csökkenése, és a vezető óvó­nő előnyugdíjazása volt. Az átszerve­zés nem okozott gondot a faluban. Veszélyes hulladék a „senki földjén” A törvény értelmében az fizet, akinek a területén ott a szennyezés Mezőnyárád (ÉM - CSKA) - Ve­szélyesnek minősülő hulladé­kot szállított valaki Mezőnyá­rád határába, közvetlenül a mezőgazdasági szövetkezet földje mellé. Bár nem az ő te­rületükre borították le a hul­ladékot, de a szövetkezet elnö­ke megtette a szükséges lépé­seket. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy majdnem őket bírságolták meg, s az elnök még ökölre is ment a végén. Ugyanis az egyik helyi vállalkozó az elnök „feljelen­tésének” tulajdonította, hogy fokozott érdeklődést tanúsí­tott a környezetvédelmi fel­ügyelőség embere a telepe iránt. Szabó Csabával, a Mezőgazdasági Szövetkezet elnökével a helyszí­nen emelgetjük az olajjal, s vala­mi sűrű, zöldes folyadékkal félig megtöltött flakonokat. De látunk itt hígítótól kezdve az olajszűrőn át az autógumi-belsőig mindent. Néhol a fű már teljesen magába itta a műanyagkannákból kifolyt valamit.- Az egyik munkatársam szólt, hogy már megint szemetet pakol­tak a földünkre, vagyis hát a kö­zelébe - idézi fel az elnök, ahogy a belecsöppentek a dologba. - Ami­kor bejelentettem a környezetvé­delmi hivatalnak, én úgy mond­tam, hogy a mi földünkön. Valójá­ban ez már nem a szövetkezet te­rülete, de hát végül is mindegy, hiszen környezetszennyezésről van szó. S úgy éreztem: kötelessé­gem tenni valamit. Később a Mis­kolcról, a Környezetvédelmi Felü­gyelőségtől érkezett hölggyel jöt­tünk ki ide. Megkérdezte, hogy ki­nek a területén van a veszélyes hulladék. Mondtam, hogy a mién­ken. Na, erre azt a választ kap­tam, hogy akkor minket most megbírságolnak, s ráadásul köte­lességünk több tízezer forintért el- szállítatni a hulladékot. Hát azt már nem - mondtam a hölgynek. Én jóhiszeműen bejelentettem a környezetszennyezést, és még mi fizessünk, minket bírságolnak meg? Akkor inkább előszedem a tulajdoni lapot, s ha kimérjük, látható, hogy a szeméthegy né­hány méterrel odébb van, a senki, vagyis nem tudom kinek a föld­jén. A szövetkezet elnökének kál­váriája ezzel nem ért véget, mert nemcsak azt kifogásolja, hogy a környezetvédelmi felügyelőség munkatársa - szerinte - nem iga­zán a megfelelő hangnemben be­szélt velük, hanem azt is, hogy a veszélyes hulladék bejelentésének ügye - számára - ütésekkel zá­rult. A szó szoros értelmében. Ugyanis a vállalkozó, akihez az ügyet intéző hölgy kiment, úgy vélte, az elnök őt feljelentette, s ezért még aznap este rátámadt Szabó Csabára. Ennek eredmé­nyeként a rendőrség garázdaság miatt vizsgálódik. Miből gondolhatta az illető, hogy az elnök őt jelentette fel? Farkas Julianna jegyző ezzel kap­csolatban megjegyzi: az autófuva­rozással foglalkozó vállalkozók listáját adta át a környezetvéde­lemmel foglalkozó szakembernek, de konkrét nevek nem hangzottak el, hogy ki lehet a hulladék lera­kója. Ügyanezt mondja Szabó Csaba is: szóba sem került, hogy ki lehetett az a bizonyos fuvaros. Utunk következő állomása az ügyben érintett helyi vállalkozó. A környezetvédelmi felügyelő hoz­zájuk kopogtatott be elsőként, s közel három órán át tartott a szemle.- Valami kannákat, flakonokat keresett, amit nem talált - mond­ja a fuvaros felesége. - Végül jegy­zőkönyvet vett fel, mert volt né­hány dolog, ami nem volt rend­ben, s amiért megbírságolnak majd minket. Azt hiszem, arra volt valójában kíváncsi, hogy mi vittük-e ki azt a hulladékot a ha­tárba. A mi földünk is arrafelé van, hogy vittük volna ki éppen oda? Az itt vizsgálódó hölgy azt mondta, hogy Szabó Csaba, a szö­vetkezet elnöke tette a bejelen­tést. A férjem ekkor egy kicsit megharagudott, hogy mit jelent- get fel minket az elnök, s este ugye verekedés lett a dologból. Emiatt vannak most is a rendőr­ségen, mert a szövetkezet elnökét többször megütötték. Szabó Csaba nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett az ütések következtében - tudjuk még meg. Az Észak-magyarországi Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség hely­színen járt munkatársa, Nagyné Kohár Teréz megerősíti: a környe­zetvédelmi törvény szerint a ve­szélyes hulladék ártalmatlanítá­sáról annak kell gondoskodnia, akinek a kezelésében, vagy a tu­lajdonában van a terület, ahol a veszélyes hulladék található. Ha A megtalált szennyezés ennek önként nem tesz eleget, ak­kor a hatóság annak elvégzésére kötelezheti. Hozzáteszi: az elnök közreműködésével a polgármeste­ri hivatalban olyan vállalkozók nevét kapta meg, akik tevékeny­ségéből az illegálisan elhelyezett hulladék származhatott. így ju­tott el ahhoz a vállalkozóhoz, aki­nél a veszélyes hulladék kezelésé­re vonatkozó vizsgálatot folytatta. Mivel a titoktartás kötelezi, így a vállalkozónak a panaszos nevét nem adta tudtára. Arra, hogy a stílusa ellen kifogást emeltek, el­mondja: konkrétan, nyíltan is­mertette a rendelkezéseket, vala­mint az üggyel kapcsolatos iratok megtekintését kérte. A hangnem szerinte nem volt sértő, bár a mondanivalóját a tartalma miatt már a helyszínen nehezmé­nyezték. A mezőgazdasági szövetkezet elnöke mindenesetre felajánlotta a környezetvédelmi hatóságnak, hogy saját autójukkal elszállítják a hulladékot, ahová kell. Ettől függetlenül az ügyben még foly­nak a vizsgálatok. Fotó: Gál Péter

Next

/
Thumbnails
Contents