Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-19 / 270. szám

1996. November 19., Kedd _Borsodi Portré —............. ~ Itt-Hon Szúrta a szemét, hát szúrta volna... Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Csendes televíziózásnak in­dult a mezőkövesdi, Zsóry- ban lévő szociális otthon la­kóinak az estéje nemrégi­ben, de csak addig, amíg két idős össze nem szólalkozott a tévéműsorral kapcsolat­ban. A vitát ugyan lecsendesítették társaik - tudtuk meg a mező­kövesdi rendőrségen de az egyik veszekedő csak mondta a magáét, hogy kiszúrja társa szemét. Addig-meddig, amíg egyszer felállt, s kiment a ké­séért, hogy beváltsa fenyege­tését. A másik idős ember meg­lepettségében védekezett ugyan a késes támadás ellen, de arcát így is megszúrta feldühödött la­kótársa. A haragos otthonlakó ellen súlyos testi sértés kísér­letének alapos gyanúja miatt indított eljárást a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság. Súlyban viszont az orrcsontok recsegtek a napokban, amikor egy kisebb szóváltás után - amire az egyik helyi italboltban került sor -, a haragosok megvárták a kocs­mától távolabb a vita egyik résztvevőjét, s az utcán bántal­mazták őt, úgy, hogy orrcsont­törést szenvedett az illető. A rendőrség természetesen foly­tatja a vizsgálatot az ügyben. Mezőkövesden mostanában a matyó ruhát viselőket figyel­heti igen a rendőrség, ugyanis az egyik hímző, varró, s a ma­tyó ruhákat, blúzokat áruló asszonynál megjelent nemrégi­ben egy jólszituált, behízelgő modorú negyven év körüli hölgy, s nevét, címét megadva - ami „természetesen” hamis volt - mintegy kétszázezer fo­rint értékű matyó holmit vitt el „hozómra”. A mai napig nem fi­zetett - tájékoztatták lapunkat a Mezőkövesdi Rendőrkapi­tányságon. Persze, az az emődi fiata­lember sem járt jobban, aki Mezőkeresztesen hálózott az egyik hétvégén - mondják a rendőrök. Ugyanis személy- gépkocsijában hagyta saját és családja kabátjait, amit egé­szen hajnal háromig úgy fél óránként megnézett. Addig meg is volt a holmi, de mire hazafelé indultak volna, már nem. Ugyanis ismeretlen elkö­vetők letolták az autónak az egyik ablakát, majd kinyitot­ták az ajtót, s elemelték a ka­bátokat. Mezőnyárádon az általános iskolába hatoltak be - egye­lőre - ismeretlenek, akik két magnót tulajdonítottak el, majd a kémiai szertárat vet­ték szemügyre. A rendőrség tájékoztatása szerint mivel igen otthonosan mozogtak az elkövetők - s minden jel erre mutat - feltételezik, hogy fel­sőtagozatos diákok jártak éj­szaka is iskolában. Nem is olyan vicces- Láttam én már magát a szemináriumaimon, kisasszony?- Persze professzor úr, mindig ott vagyok.- De a hangját még sosem hallottam, ugye?- Nem szoktam hangosan ásítozni, professzor úr. Lajcsika a pótvizsgán sem képes válaszolni a kérdésre: mennyi egy meg egy. A tanító néni a vizsgabiztos háta mögött feltartja a két ujját, hogy segítsen. Lajcsika kuncogva megszólal:- Igazgató bácsi kérem, a tanító néninek WC- re kell mennie! * Harminc félhülye van az osztályomban - dühöng az osztályfőnök a tanteremben.- Harmincegy! - kiabál be Pistike.- Pimasz kölyök! Azonnal menj ki a folyosó­ra...!- Ja, így persze a tanár úrnak lesz igaza! Gyerekek honi rajzasztala Őszi tájkép sárguló falevelekből Készítették: Simon Aranka és Kreszivnik Kitti, a sajóhídvégi ál­talános iskola 5. osztályos tanulói Sávolyi György fotós Tiszaújváros (ÉM - PE) - A fotómű­vész titulus ellen hevesen tiltakozik, pedig már jónéhány katalógusa jelent meg. Lokálpatriotizmusa vitathatat­lan, itt él születése óta.- Életem legifjabb korától - a ser­dülő korig az évek nagyrészét, későb­biekben az iskolai szüneteket, nagyszü­leiednél töltöttem, egy hegyek közötti falucskában. A kedves családias légkör mutatott igaz utat, amiről letérni nem szabad, s adott jó alapot. Zagyvaróna, Salgóbánya örök szépsége, hamisítat­lan tisztasága olyan értéket képviselt az én gyermekképzeletemben, amit szavakkal megfogalmazni nem tudok. 10-11 éves voltam, amikor a locsolko- dási pénzemből megvettem az első fényképezőgépet. A táj szépsége kész­tetett, hogy megörökítsem. Apámnak volt egy Werra fényképezőgépe, ami­nek értéke és márkája kizárta, hogy gyermekkézbe kerüljön. Egyszer sike­rült kézbe kaparintanom, kíváncsi vol­tam a benne lévő titokra. Apám időben érkezett, így hát komolyabb boncolás­ra nem került sor. Aztán az évek mú­lásával tudatosult bennem, hogy a fo­tózást válasszam életcélomul. Szüleim érettségi után a továbbtanulást szor­galmazták, de én kitartottam szándé­kom mellett, míg végül is megkaptam az áldásukat és támogatásukat. Negye­dikes koromban volt az első nagy al­kotásom, az érettségi tablóhoz én ké­szítettem el diáktársaim fotóit. A mis­kolci Fényszövnél, illetve mezőkövesdi fiókjánál kezdtem pályafutásomat, ahol szinte bedobtak a mélyvízbe. Az első ott töltendő szombati napon öt esküvő fényképeit készítettem - sikeresen, bár tele voltam izgalommal, de kiderült, hogy feleslegesen. A Szivárvány Szín­pad szervezése Tiszaújvárosban alapoz­ta meg a jövőmet. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki ettől kezdve min­den időmet lekötötte, s kapcsolatunk az évek folyamán egyre szorosabbá vált. Két gyermekünk van, a 11 éves Bence és a 6 éves Anna Róza. Őket a nagymama szigora és szeretete segíti át a mindennapok gondjain, s ő váija haza őket az iskolából is. Félúton a Bódva-völgyéért Szerencsésen felgyorsultak az események az Alufix-Szefémnél Káló Béla Szendrő, Szuhogy (ÉM) - Az utóbbi néhány év stagnáló, bizonytalankodó állapota után úgy tűnik, lassan révbe ér a Szendrő és Szuhogy között félúton működő Alufíx-Sze- fém alumíniumgyár. Nemcsak a jelenlegi dolgozók örömére, hanem a Bódva-völgye lakosságának reményeit is táplálva. A bi­zakodás szerint nem hiába. A fővárosi tulajdonosok által irányított üzem 170 millió forintot nyert az Integrált Területfejlesz­tési Alap, a Gazdaságfejlesztési Alap pályáza­tán, illetve ebben az összegben még saját üzem­rész és bankhitel is szerepel. A jelentős summa egy olyan csarnok kialakítását teszi lehetővé, amely a jövőben tűzihorganyzó, galvanikus hor­ganyzó és alumínium pácoló technológiák sze­rint működő gyártmányokat eredményezhet. Az Alufix csaknem száz százalékosan Nyu- gat-Európába termel, legnagyobb exportőrük a német Heinsler Gépgyár és az AGAGAZ csoport. A cég jelentős mennyiségű bérmunkát is vállal, összeszereléseket és végtermékek kibocsátását egyaránt elvégeznek. A gyárban pillanatnyilag 182 fő dolgozik, már néhány hónap alatt is számottevően nőtt a lét­szám, s a jövőben - egy munkahelyteremtő pá­lyázat jóvoltából - tovább bővíthetik a produk­tív dolgozók körét. Az új beruházás egy már meglévő (és az utóbbi időben kihasználatlan) üzemcsarnok rendbehozatalával és modem tech­nológiák bevezetésével még ez év végén beindul­hat, s a következő esztendő teljes egészében a fejlesztések jegyében tervezhető. A környékbe­li, s más borsodi vállalkozóknak ez jelentős mun­kát és befektetési lehetőséget jelenthet, hiszen Az Alufix-Szefém, ahová új dolgozókat is várnak a szűkebb pátria iparvédelme mindennél fonto­sabb. A tervezés-építés munkálatait helyi-kör­nyékbeli pályázókkal végeztetik, ami egyben újabb munkalehetőségeket teremthet a környék­beli falvak munkanélkülijei számára. Az új technikai berendezések beépítése per­sze kvalifikált szakembergárdát is igényel, ezért a magasabb végzettségű munkaerő természete­sen előnyben részesül. A gyár területén a vezetőség tervezi egy nagy- kereskedés és mintabolt kialakítását is, amely az „ALU” termékeit, így a rozsdamentes acél­ból készült háztartási eszközöket és alumí­niumipari termékeket árulná. A shoppot már az év végére szeretnék megnyitni, karácsonyi vá­sárral kívánják prezentálni az üzem új irány­vonalát. A három műszakban működő új üze­met persze reklámozni is kell, ezért a tartós rek­lámok területén is szeretnének előre lépni. Gon­dolkodnak a minél szélesebb kö­rű üzleti tevékenységen. Példá­ul a volt üzemorvosi rendelő épületét (amely a gyár belterü­letén áll) kereskedelmi célokra kívánják felhasználni az egészségügyi funkciók ellátása mellett. Az Alufix-Szefém-nél dolgo­zók bére egyébként a környéken a legmagasabb 200-300 forint közötti órabérek váltakoznak minőségi munkavégzés és vál­lalás szerint. A gyár kommerciális-keres­kedelmi működésének bővülé­sét egyébként indokolja az a tény is, hogy valóságos kis zöld­övezet épült ki az üzemcsarno­kok árnyékában, egyre többen építenek itt házat. Molnár Zoltán, a gyár ügyvezető igazgatója az Észak-Magyar- ország szendrői fórumán _A Tartalomból Egy házaspár kincsei Kívülről nézvést semmi feltűnőt nem lát az idegen Járdánházán Svikruha Sándorék házán, ám bent, a szobák­ban, a konyhában, a padlástér helyi­ségeiben annál több meglepetés fogad. Megannyi ötletesebbnél-ötletesebb fa­faragás, a falon festmények, a heverőn hímzett párnák. (2-3. oldal) „...tisztesség, emberség, tudás...” Táblát avattak nemrégiben Mezőköves­den Papp Zoltán, mezőkövesdi a Szent László Gimnázium volt igazgatója tisz­teletére, Papp Zoltán halálának 15. év­fordulója alkalmából. Az ünnepi meg­emlékezést Herkely György polgármes­ter, egykori tanítvány tartotta, a ven­dégeket Török Ferenc, a gimnázium je­lenlegi igazgatója köszöntötte. (4. oldal) „Csak a jövőben bízó ember edzi a testét” A Tiszaújvárosi Sportklub kosárlabda szakosztályának férfi ága egyre dicsé­retesebben bizonyítja felkészültségét. A hajdanán Szederkényből elindult csapat jelenleg az NB Il-ben játszik. Nem nehéz ezt megvalósítani ott, ahol olyan vezetők irányítanak, mint Bráz György szakosztályvezető és Szend- rey Tibor edző. No meg a város veze­tése és lakossága is szereti, támogat­ja a sportot. (7. oldal) Szúrta a szemét, hát szúrta volna... Csendes televíziózásnak indult a me­zőkövesdi Zsóryban lévő szociális ott­hon lakóinak az estéje nemrégiben, de csak addig, míg két idős ember össze nem szólalkozott a tévéműsorral kap­csolatban. (8. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents