Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-19 / 270. szám
1996. November 19., Kedd _Borsodi Portré —............. ~ Itt-Hon Szúrta a szemét, hát szúrta volna... Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Csendes televíziózásnak indult a mezőkövesdi, Zsóry- ban lévő szociális otthon lakóinak az estéje nemrégiben, de csak addig, amíg két idős össze nem szólalkozott a tévéműsorral kapcsolatban. A vitát ugyan lecsendesítették társaik - tudtuk meg a mezőkövesdi rendőrségen de az egyik veszekedő csak mondta a magáét, hogy kiszúrja társa szemét. Addig-meddig, amíg egyszer felállt, s kiment a késéért, hogy beváltsa fenyegetését. A másik idős ember meglepettségében védekezett ugyan a késes támadás ellen, de arcát így is megszúrta feldühödött lakótársa. A haragos otthonlakó ellen súlyos testi sértés kísérletének alapos gyanúja miatt indított eljárást a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság. Súlyban viszont az orrcsontok recsegtek a napokban, amikor egy kisebb szóváltás után - amire az egyik helyi italboltban került sor -, a haragosok megvárták a kocsmától távolabb a vita egyik résztvevőjét, s az utcán bántalmazták őt, úgy, hogy orrcsonttörést szenvedett az illető. A rendőrség természetesen folytatja a vizsgálatot az ügyben. Mezőkövesden mostanában a matyó ruhát viselőket figyelheti igen a rendőrség, ugyanis az egyik hímző, varró, s a matyó ruhákat, blúzokat áruló asszonynál megjelent nemrégiben egy jólszituált, behízelgő modorú negyven év körüli hölgy, s nevét, címét megadva - ami „természetesen” hamis volt - mintegy kétszázezer forint értékű matyó holmit vitt el „hozómra”. A mai napig nem fizetett - tájékoztatták lapunkat a Mezőkövesdi Rendőrkapitányságon. Persze, az az emődi fiatalember sem járt jobban, aki Mezőkeresztesen hálózott az egyik hétvégén - mondják a rendőrök. Ugyanis személy- gépkocsijában hagyta saját és családja kabátjait, amit egészen hajnal háromig úgy fél óránként megnézett. Addig meg is volt a holmi, de mire hazafelé indultak volna, már nem. Ugyanis ismeretlen elkövetők letolták az autónak az egyik ablakát, majd kinyitották az ajtót, s elemelték a kabátokat. Mezőnyárádon az általános iskolába hatoltak be - egyelőre - ismeretlenek, akik két magnót tulajdonítottak el, majd a kémiai szertárat vették szemügyre. A rendőrség tájékoztatása szerint mivel igen otthonosan mozogtak az elkövetők - s minden jel erre mutat - feltételezik, hogy felsőtagozatos diákok jártak éjszaka is iskolában. Nem is olyan vicces- Láttam én már magát a szemináriumaimon, kisasszony?- Persze professzor úr, mindig ott vagyok.- De a hangját még sosem hallottam, ugye?- Nem szoktam hangosan ásítozni, professzor úr. Lajcsika a pótvizsgán sem képes válaszolni a kérdésre: mennyi egy meg egy. A tanító néni a vizsgabiztos háta mögött feltartja a két ujját, hogy segítsen. Lajcsika kuncogva megszólal:- Igazgató bácsi kérem, a tanító néninek WC- re kell mennie! * Harminc félhülye van az osztályomban - dühöng az osztályfőnök a tanteremben.- Harmincegy! - kiabál be Pistike.- Pimasz kölyök! Azonnal menj ki a folyosóra...!- Ja, így persze a tanár úrnak lesz igaza! Gyerekek honi rajzasztala Őszi tájkép sárguló falevelekből Készítették: Simon Aranka és Kreszivnik Kitti, a sajóhídvégi általános iskola 5. osztályos tanulói Sávolyi György fotós Tiszaújváros (ÉM - PE) - A fotóművész titulus ellen hevesen tiltakozik, pedig már jónéhány katalógusa jelent meg. Lokálpatriotizmusa vitathatatlan, itt él születése óta.- Életem legifjabb korától - a serdülő korig az évek nagyrészét, későbbiekben az iskolai szüneteket, nagyszüleiednél töltöttem, egy hegyek közötti falucskában. A kedves családias légkör mutatott igaz utat, amiről letérni nem szabad, s adott jó alapot. Zagyvaróna, Salgóbánya örök szépsége, hamisítatlan tisztasága olyan értéket képviselt az én gyermekképzeletemben, amit szavakkal megfogalmazni nem tudok. 10-11 éves voltam, amikor a locsolko- dási pénzemből megvettem az első fényképezőgépet. A táj szépsége késztetett, hogy megörökítsem. Apámnak volt egy Werra fényképezőgépe, aminek értéke és márkája kizárta, hogy gyermekkézbe kerüljön. Egyszer sikerült kézbe kaparintanom, kíváncsi voltam a benne lévő titokra. Apám időben érkezett, így hát komolyabb boncolásra nem került sor. Aztán az évek múlásával tudatosult bennem, hogy a fotózást válasszam életcélomul. Szüleim érettségi után a továbbtanulást szorgalmazták, de én kitartottam szándékom mellett, míg végül is megkaptam az áldásukat és támogatásukat. Negyedikes koromban volt az első nagy alkotásom, az érettségi tablóhoz én készítettem el diáktársaim fotóit. A miskolci Fényszövnél, illetve mezőkövesdi fiókjánál kezdtem pályafutásomat, ahol szinte bedobtak a mélyvízbe. Az első ott töltendő szombati napon öt esküvő fényképeit készítettem - sikeresen, bár tele voltam izgalommal, de kiderült, hogy feleslegesen. A Szivárvány Színpad szervezése Tiszaújvárosban alapozta meg a jövőmet. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki ettől kezdve minden időmet lekötötte, s kapcsolatunk az évek folyamán egyre szorosabbá vált. Két gyermekünk van, a 11 éves Bence és a 6 éves Anna Róza. Őket a nagymama szigora és szeretete segíti át a mindennapok gondjain, s ő váija haza őket az iskolából is. Félúton a Bódva-völgyéért Szerencsésen felgyorsultak az események az Alufix-Szefémnél Káló Béla Szendrő, Szuhogy (ÉM) - Az utóbbi néhány év stagnáló, bizonytalankodó állapota után úgy tűnik, lassan révbe ér a Szendrő és Szuhogy között félúton működő Alufíx-Sze- fém alumíniumgyár. Nemcsak a jelenlegi dolgozók örömére, hanem a Bódva-völgye lakosságának reményeit is táplálva. A bizakodás szerint nem hiába. A fővárosi tulajdonosok által irányított üzem 170 millió forintot nyert az Integrált Területfejlesztési Alap, a Gazdaságfejlesztési Alap pályázatán, illetve ebben az összegben még saját üzemrész és bankhitel is szerepel. A jelentős summa egy olyan csarnok kialakítását teszi lehetővé, amely a jövőben tűzihorganyzó, galvanikus horganyzó és alumínium pácoló technológiák szerint működő gyártmányokat eredményezhet. Az Alufix csaknem száz százalékosan Nyu- gat-Európába termel, legnagyobb exportőrük a német Heinsler Gépgyár és az AGAGAZ csoport. A cég jelentős mennyiségű bérmunkát is vállal, összeszereléseket és végtermékek kibocsátását egyaránt elvégeznek. A gyárban pillanatnyilag 182 fő dolgozik, már néhány hónap alatt is számottevően nőtt a létszám, s a jövőben - egy munkahelyteremtő pályázat jóvoltából - tovább bővíthetik a produktív dolgozók körét. Az új beruházás egy már meglévő (és az utóbbi időben kihasználatlan) üzemcsarnok rendbehozatalával és modem technológiák bevezetésével még ez év végén beindulhat, s a következő esztendő teljes egészében a fejlesztések jegyében tervezhető. A környékbeli, s más borsodi vállalkozóknak ez jelentős munkát és befektetési lehetőséget jelenthet, hiszen Az Alufix-Szefém, ahová új dolgozókat is várnak a szűkebb pátria iparvédelme mindennél fontosabb. A tervezés-építés munkálatait helyi-környékbeli pályázókkal végeztetik, ami egyben újabb munkalehetőségeket teremthet a környékbeli falvak munkanélkülijei számára. Az új technikai berendezések beépítése persze kvalifikált szakembergárdát is igényel, ezért a magasabb végzettségű munkaerő természetesen előnyben részesül. A gyár területén a vezetőség tervezi egy nagy- kereskedés és mintabolt kialakítását is, amely az „ALU” termékeit, így a rozsdamentes acélból készült háztartási eszközöket és alumíniumipari termékeket árulná. A shoppot már az év végére szeretnék megnyitni, karácsonyi vásárral kívánják prezentálni az üzem új irányvonalát. A három műszakban működő új üzemet persze reklámozni is kell, ezért a tartós reklámok területén is szeretnének előre lépni. Gondolkodnak a minél szélesebb körű üzleti tevékenységen. Például a volt üzemorvosi rendelő épületét (amely a gyár belterületén áll) kereskedelmi célokra kívánják felhasználni az egészségügyi funkciók ellátása mellett. Az Alufix-Szefém-nél dolgozók bére egyébként a környéken a legmagasabb 200-300 forint közötti órabérek váltakoznak minőségi munkavégzés és vállalás szerint. A gyár kommerciális-kereskedelmi működésének bővülését egyébként indokolja az a tény is, hogy valóságos kis zöldövezet épült ki az üzemcsarnokok árnyékában, egyre többen építenek itt házat. Molnár Zoltán, a gyár ügyvezető igazgatója az Észak-Magyar- ország szendrői fórumán _A Tartalomból Egy házaspár kincsei Kívülről nézvést semmi feltűnőt nem lát az idegen Járdánházán Svikruha Sándorék házán, ám bent, a szobákban, a konyhában, a padlástér helyiségeiben annál több meglepetés fogad. Megannyi ötletesebbnél-ötletesebb fafaragás, a falon festmények, a heverőn hímzett párnák. (2-3. oldal) „...tisztesség, emberség, tudás...” Táblát avattak nemrégiben Mezőkövesden Papp Zoltán, mezőkövesdi a Szent László Gimnázium volt igazgatója tiszteletére, Papp Zoltán halálának 15. évfordulója alkalmából. Az ünnepi megemlékezést Herkely György polgármester, egykori tanítvány tartotta, a vendégeket Török Ferenc, a gimnázium jelenlegi igazgatója köszöntötte. (4. oldal) „Csak a jövőben bízó ember edzi a testét” A Tiszaújvárosi Sportklub kosárlabda szakosztályának férfi ága egyre dicséretesebben bizonyítja felkészültségét. A hajdanán Szederkényből elindult csapat jelenleg az NB Il-ben játszik. Nem nehéz ezt megvalósítani ott, ahol olyan vezetők irányítanak, mint Bráz György szakosztályvezető és Szend- rey Tibor edző. No meg a város vezetése és lakossága is szereti, támogatja a sportot. (7. oldal) Szúrta a szemét, hát szúrta volna... Csendes televíziózásnak indult a mezőkövesdi Zsóryban lévő szociális otthon lakóinak az estéje nemrégiben, de csak addig, míg két idős ember össze nem szólalkozott a tévéműsorral kapcsolatban. (8. oldal)
