Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-15 / 267. szám

4 ESZAK-Magyarország Kultúra 1996« November 15., Péntek Marhaszemes látvány Egymást érintő III. Miskolc (ÉM - DK) - A Miskolci Nemzeti Színház Csarnok Kultusz Moteljében elindult Egymást érintő című sorozat előző részének végén így búcsúzott Kamondy Zoltán, a Csar­nok művészeti vezetője: „Hogy milyen irány­ba megy tovább a sorozat, azt nem nehéz ki­találni. Hiszen Szirtes János már megrendelt ötven marhaszemet.. Lukáts Andor és Bérezés László után te­hát most Szirtes János képző- és performan- ce-művészé a „valami” színpadra állításának joga. így az előadás természetesen perfor­mance jellegű lesz. Mint a művész elmondta, fontos szerepet kap benne a vizuáhs világ, il­letve a test és a lélek kapcsolata. A darab cí­me: Kentaur. Közreműködnek: Hevér Gábor, Kovács Vanda, Kardos Róbert és Major Me­linda. Ezt az előadást csak felnőtteknek ajánlják, hiszen á rendező kórbonctani „élményeit” ele­veníti fel benne. (Szükségesnek tartották, hogy az előzetes tájékoztatóra az is felkerül­jön: „Az állatok életüket nem a produkció mi­att vesztették el, a holttestüket tiszteletben tartjuk.”) November 17-én, vasárnap este 8 órától kiderül, hogyan kapcsolódhat ez a meg­közelítés az előző rendezésekhez. S ha ez a darabból nem is lenne teljesen világos - ez persze csak előítélet - az előadás utáni be­szélgetés során (amelynek vendége Beke László lesz) biztosan választ kapunk kérdése­inkre. A Csarnok Kultusz Motel nyitórendezvényén már „szokhattuk" a Szirtes- (és feLügossy)-fé- le pertormance-t Televízió Dallas Fecske Csaba A 307. folytatásban sokak örömére Samantha végre túljárt a Jockey eszén, de gondolom, az ügyeletes rosszfiú riposztja nem sokáig fog késlekedni. Barátom kilencven felé ballagó édesanyja mondja, hogy ő nem szokta nézni a tévében csak a Dallast. Évek óta indázik, kacskaringózik a kimó­dolt, valóságidegen mese. A Ewing család be­költözött a magyar családok életébe. Péntek esténként, ha csak rövid időre is, megédesíti sokak életét. Amit látunk, hamis fény és csil­logás, de fény, hazug mese, de mese, nélküle szürkébb, elviselhetetlenebb volna életünk. Ami a szemünk előtt pereg folytatásról folyta­tásra, a hétköznapi ember számára ha nem is elérhető, de vágyható élet, amely észrevétle­nül összekeveredik a mi valóságos életünkkel. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor Boby halála miatt egy idős nénike gyógyszerrel megmérgezte magát. Mintha tulajdon édes gyermekét, szeretett unokáját veszítette vol­na el. A filmsorozat beszédtéma a fodrásznál, az orvosi rendelőben, a kocsmában, otthon a konyhában, a hálószobában. Az emberek úgy beszélnek Réjről, Szamantáról, Dzsokiról, mintha saját családtagjuk, hozzátartozójuk volna. Érzelmi szálakkal kötődnek hozzájuk. Nem is tudom, mi történne, ha egyszer csak hirtelen vége szakadna a Dallasnak. Többen talán kinyitnák a gázcsapot. Visszaesne a ter­melés. A tejszínhabos mesék mindig is közkedvel­tek voltak, a könnyfacsaró romantikus törté­netek lekötötték a nagyérdemű érdeklődését. A szappanoperák kiemelik a sáros-véres való­ságból és a mennyekbe röpítik a halandót. Hi­szen az élet olyan kegyetlen, oly sok szinte el­viselhetetlen történik velünk, annyi megaláz­tatás, annyi fájdalom, gyötrelem lesz osztály­részünk, a lét elviselhető könnyűségére vá­gyunk, káprázatok éteri csipkéi közé. Mind­ezt a Daliástól megkapja a néző. Ezzel a film­sorozattal voltaképp mindenki jól jár. A for­galmazó, mert busás haszonra tesz szert, a tévé műsorszerkesztőinek sem kell a fejüket tömi a péntek esti főműsor miatt, a néző szá­mára biztosítva van a kulturális abrak, amit jóízűen tesz magáévá, jól járnak a színészek, akik ismertek, népszerűek lesznek, messze a tehetségüket meghaladó mértékben. „Kihelyezett” nagykövetség Szeptember óta „saját" francia nyelvi attaséja van térségünknek Miskolc (ÉM - DK) - A francia nagykövetség „megunta” a pest- centrikusságot. Úgy gondolták, fontos lenne, hogy vidéken is képviselje őket valaki. Hiszen a közvetlenebb francia jelenlét le­hetővé teszi a közvetlenebb kapcsolatot az oktatókkal, a szorosabb együttműködést az oktatási intézményekkel. Ezért dolgozik szeptembertől térsé­günkben Yasmine Daas nyelvi attasé, a nagykövetség kulturá­lis osztályának képviselője. A nyelvi attasé Cognack vidékéről származik, Bordeaux-ban tanult, tehát már csak ezért is szimpati­kus számára ez a környék, mert ugyanúgy borvidék, Tokaj közelé­ben él itt is. De nemcsak ezért „nem ijedt” meg attól, hogy vidék­re kell jönnie. Dolgozott már Ma­dagaszkár szigetén is egy kis tele­pülésen.- Úgy érzem, vidéken közelebb vagyok a magyar valósághoz - mondja. - Számomra nem az az ér­dekes, hogy szép hivatalom legyen, hanem hogy kapcsolatban legyek az emberekkel. Magyarországnak nemcsak a felszínét szeretném megismerni, hanem a mélységeit is. Yasmine Daas nyelvi attasé Fotók: Dobos Klára Végzettsége szerint francia, la­tin és ógörög szakos tanár. Itt most nem tanít, inkább felügyeli, segíti a tanárok munkáját. Részt vesz az oktatók képzésében. Dokumentáci­ós anyagokat biztosít számukra, segít az ösztöndíjak megszerzésé­ben, felkeresi az oktatási intézmé­nyeket, az egyetemet, a francia ér­dekeltségű cégeket. Hevesben, Szatmárban, Hajdú-Bihariban, il­letve Borsodban dolgozik.- Hogy őszinte legyek, először, nem gondoltam, hogy Magyaror­szágra jövök, de amikor felajánlot­ták az állást, eszembe jutott né­hány híres magyar költő, akiket - ugyan csak franciául, de — olvas­tam, és tetszettek a verseik... A magyarok, akikkel eddig találkoz­tam, nagyon nyitottak, jól beszélik a nyelvünket, sokat tudnak az or­szágról. Sajnálja, hogy nem beszél ma­gyarul, könnyebb lenne a munkája. Szeretné megtanulni a nyelvünket. Rengeteg a feladata, de azért sza­kít időt a tanulásra.- Hetente megyek Budapestre kocsival. Akkor szoktam hallgatni a magyar leckéket. Ez elég hosszú idő, mert lassan vezetek, betartom a szabályokat. A szerződése egyelőre két évre szól, de meghosszabbítható. Ha le­telik az idő, szeretné, ha elmond­hatná: az itt élő emberek mostanra jobban ismerik a francia nyelvet és kultúrát, és a saját lehetőségeivel hozzájárult ahhoz, hogy a franciák és a magyarok jobban megértsék egymást. Ahhoz képest, hogy vannak kőszínházak A kétszemélyes Ahhoz Képest Társulat első bemutatója Színpadon a teljes társulat: Horvát István és Ivánkó István Fotó: Vajda J. Miskolc (ÉM - Hl) - Slawomir Mrozek Emigránsok című da­rabját mutatta be az Ahhoz Ké­pest Társulat a közelmúltban Miskolcon az Ifjúsági és Sza­badidő Házban. Horvát István és Ivánkó István színvonalas alakításával - a kisebb bakik ellenére - a néző is átéli, mit érez, gondol, hogyan él az, aki vendégmunkásként vagy szö­kevényként idegen országban él, ahol még legyek sincsenek, mint „minálunk”... Az előadás után a kétszemélyes társulat egyik tagjával, Horvát István­nal beszélgettünk. □ Hogyan kezdődött? • Az Ifjúsági és Szabadidő Házban 1992-ben megalakult egy színjátszó csoport, az Art Stúdió. Ébben Iván­kó István barátommal mindketten részt vettünk. 1993-ban Gödöllőn a Gyere haza, Mikkamakka! című darabbal az Országos Színjátszó Fesztivál győztesei lettünk. Ézt or­szágos turné követte, Pesten is ját­szottunk. 1994 tavaszán Franciaor­szágba kaptunk meghívást, utána azonban különböző okok miatt fel­oszlott a, társulat. □ És a folytatás? • Nyíregyházán rendeztem két da­rabot, a Szép magyar komédiát és Az ördög incselkedéseit, majd 1995 telén Ivánkó Istvánnal - aki köz­ben a bábszínházhoz került - meg­alakítottuk az Ahhoz Képest Tár­sulatot. □ Mihez képest? • Ahhoz képest, hogy működnek kőszínházak, és profi társulatok, van két ember, aki darabokat ren­dez és játszik... □ Nem határolja be túlzottan a le­hetőségeiket, hogy csak ketten van­nak? • Természetesen kétszemélyes da­rabokat kell keresnünk. Az Emig­ránsok ilyen. Ez az első bemuta­tónk, először Nyíregyházán adtuk elő ’96 áprilisában. Májusban és jú­niusban három előadást tartottunk Miskolcon a Csodamalom Bábszín­házban, minden bemutató sikeres­nek bizonyult. Tervezzük, hogy Szerencsre és Tokajba is elvisszük a darabot, valamint benevezünk a balassagyarmati kamaraszínházi fesztiválra. Sajnos, nincs állandó helyünk, alkalmi virtuóz társulat­ként hol nálam, hol Istvánnál pró­bálunk. Szeretnénk egy független embert találni, aki rendezné a da­rabokat. Most mi rendezzük saját magunkat, de jó lenne valaki, aki kívülről látja az egészet. □ A jövő? • Megpróbáljuk a régi Art Stúdió embereit összegyűjteni, és felújíta­ni az egykori előadásokat. De eh­hez mindenképpen kellene egy ál­landó helyiség, ahol találkozha­tunk, próbálhatunk és játszhatunk, és az emberek is tudnák, hová me­hetnek el, ha egy kicsit másra vágynak, mint a megszokott szín­házi produkciók. Művészet az érzelmi elsivárosodás ellen Vinkler István művésztanár a reneszánsz miatt olasztanár is Sárospatak, Miskolc (ÉM - DBI) - Vinkler István művésztanár képei jelenleg a sárospataki Ár­pád Vezér Gimnáziumban lát­hatók. A miskolci Földes Gim­názium rajztanára tavaly elvé­gezte az olasz nyelvtanári sza­kot is. □ Honnan ez az olasz-szerelem? • Ha elkezdek festeni, tudat alatt a reneszánsz arányokkal dolgozom. Hagyom, hogy hasson rám az olasz reneszánsz művészet. Ezért na­gyon örültem, hogy tavaly idegen- vezetőként 70 napot Olaszország­ban tölthettem. □ A kiállított képsor hosszú fejlő­déstörténetet mutat. Tudatában van ennek? • Mindig is a lírai ábrázolás állt hozzám közel. Akvarelljeim és réz­metszeteim is leginkább ezt mu­tatják. □ Rajztanárként művészettörténetet Vinkler István: Portré (szén) is tanít. Mi az, amit egy pedagógus még hozzátehet a hosszú évezredek művészettörténeti hozadékához? • Azért kezdtem el festeni, hogy a diákjaimnak megmutassak egy-egy technikai fogást. A tanítás szinte teljesen leköt, mindig úgy érzem, hógy nem festek eleget. Olykor eszembe jutnak új megoldások, de ha nem rögzítem rögtön, elfelejtem őket. □ Mennyire érdeklődnek ma a gyer­mekek a művészetek iránt? • Magyarországon magas fokú az értelmi nevelés, de sajnos mára háttérbe szorult az érzelmi neve­lés, melynek eszköze a művésze­tek intenzív oktatása lehetne. Vi­lágjelenség egyébként az érzelmi elsivárosodás. A gyerekek érdek­orientáltak, és a művészetek iránt csak azok érdeklődnek, akik a ké­sőbbiekben kifejezetten művésze­tekkel akarnak foglalkozni, erre építik fel pályájukat. Büszke va­gyok arra, hogy tanítványaim kö­zül néhányan bejutottak többek közt a budapesti egyetem művé­szettörténet szakára. Finntudósok Izsófalva (ÉM) - Ki tud többet Finnországról? címmel rendezett vetélkedőt szerdán az izsófalvi Izsó Miklós Művelődési Ház és a helyi általános iskola. A versenyen tizen­két általános iskola tizenhárom csapata mérte össze tudását. A leg­sikeresebben a rudabányai trió (Breznai Anett, Kádár Enikő, Baffi Zsuzsa) szerepelt; második helye­zést ért el az izsófalvi csapat (Sza­bó Gyula, Bolló Melinda, Gebri Ni­koletta); harmadikak lettek a ragá­lyi iskola tanulói (Andrejcsik Gá­bor, Demjén Attila, Kovács István). Izsó Lajos képei Miskolc (ÉM) - Izsó Lajos festmé­nyeiből nyílik kiállítás ma, pénte­ken délután 5 órától Miskolcon a Signal Galériában (Széchenyi u. 70. III. em 304/3). A december 11-ig látogatható tárlatot László Zoltán képviseletvezető ajánlja az érdeklő­dők figyelmébe. Izsó Lajos Miskolcon született 1944-ben, azóta is itt él és dolgozik. Festményeit a természet csendjé­ben alkotja, mely színeivel, hangu­latával mindig csodálattal tölti el. Internet-kurzus Miskolc (ÉM) - Intemet-tanfolya- mot szervez a Miskolci Alma Mater Kht. és a Matáv Net a Földes Fe­renc Gimnáziumban. A 20 órás kurzuson az érdeklődők 12 fős cso­portokban önálló gépek mellett is­merkedhetnek az informatikai vi­lághálózat adta lehetőségekkel. Az első foglalkozás november 25-én, hétfőn délután 3 órakor kezdődik az iskolában. Érdeklődni és jelent­kezni a Földes Ferenc Gimnázium igazgatói irodájában lehet. (Mis­kolc, Hősök tere 7.) Ifjú színjátszók Miskolc (ÉM) - Színjátszó stúdió­jába hívja a 12-20 év közötti fiata­lokat a miskolci Ifjúsági és Szabad­idő Ház (Győri kapu 27.) Várják mindazokat, akik szívesen állná­nak reflektorfényben; úgy szeretné­nek örömet szerezni másoknak, hogy közben ők is jól érzik magu­kat; szeretnék, ha mások is észre- vennék a bennük rejlő értékeket; és szeretnének tartozni egy közösség­hez. A november 20-án délután 5 órakor kezdődő felvételin két-há- rom verssel, egy-két dallal mutat­kozhatnak be az érdeklődők. Sárosi-képek Sárosi Attila alkotásaiból nyílik ki­állítás nyílik ma, pénteken délután 3 órakor a 40. Számú Általános Is­kola galériájában (Miskolc, Her­man Ottó u. 2.). A december 6-ig látogatható tárlatot Makrai Zsuzsa, a nyírbátori Alkotóház és Képző­művész Stúdió vezetője ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Játékos módszertan Kazincbarcika (ÉM) - Karácso­nyi módszertani játszóházba várják az érdeklődőket a kazincbarcikai Gyermekek Házába (Dózsa Gy. út 49.) november 22-én, pénteken dél­előtt fél 10-től délután 2 óráig. A program témája: advent, kará­csony. Az ünnepre készülődés je­gyében természetes anyagokból ké­szíthetnek a résztvevők hagyomá­nyos díszeket, használati eszközö­ket. A foglalkozásokat népi kézmű­ves oktatók tartják. Részletes felvi­lágosítást a 48/310-116-os telefon­számon lehet kérni.

Next

/
Thumbnails
Contents