Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-13 / 265. szám
V ^ ' ~ 1996 November 13», Szerda 8 ÉSZAKtMaGYÁR ORSZÁG Ködmönre szabott zene és koreográfia Szombaton indul a tánc Miskolc (ÉM - Hl) - Huszonkettedik alkalommal csodálhatja meg a közönség Miskolcon a Nemzetközi Formációs Táncfesztivál és Magyar Bajnokság résztvevőinek műsorát - az Ifjúsági és Szabadidő Ház rendezésében - az idén november 16-án, szombaton a miskolci Városi Sportközpontban. A tíz magyar csoport mellett, akik a bajnoki címért táncolnak, három külföldi együttes is a közönség elé lép. A részletekről Lengyel Emesét, a rendezvény főszervezőjét kérdeztük. • Először csak fesztivál volt, nem verseny. Később, amikor már országos bajnoksággá fejlődött, márciusban rendeztük a megmérettetést. Ez az első év, hogy novemberre tettük. □ Mi ennek az oka? & Igazodnunk kell a nemzetközi versenyidőpontokhoz. Mivel a világbajnokság decemberben van, nem biztos, hogy aki márciusban magyar bajnok lett, az még egy fél év múlva is a legjobb. □ Három külföldi csoport is indul. Ok is versenyeznek? • Eddig is voltak külföldi csapatok, de csak bemutatókat tartottak. Most a Lengyelországból, Romániából és Ukrajnából érkezők - persze nem a magyar bajnoki címért - szintén versenyeznek. A zsűri külön pontozza majd a produkciójukat. • Hány kategóriában indulnak a résztvevők? • A táncosok standard mix, latin mix vagy társasági táncok kategóriájában indulnak. Az első vagy a második kategória győztese nyeri el a magyar bajnoki címet, és képviseli az országot a decemberi világbajnokságon. □ A ház csapata, a Ködmön táncklub négy éve standard mixben magyar bajnok. Most mivel lepik meg a közönséget? • Egészen különleges műsorral készülnek. Liszt Ferenc Magyar rapszódiáit Viktor Máté hangszerelte, és a Miskolci Szimfonikus Zenekar vállalta a hangfelvétel elkészítését. Erre a zenére Dalotti Tibor budapesti koreográfus készített a csoportra szabott koreográfiát. A ruhákat is a zenéhez terveztük. A táncosok nyáron kezdték tanulni a koreográfiát, az utóbbi időben pedig szinte minden nap próbálnak. Szombaton, a délelőtt 11 órakor kezdődő elődöntő után majd kiderül, meg tudják- e védeni a bajnoki címet. _Tárlat Szabados Árpád grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás november 14-én, csütörtökön délután 4 órakor a kazincbarcikai Városi Kiállítóteremben. A tárlatot Feledy Gyula képzőművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Haláltánctól az adventi énekig Orbán György ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Isabelle Oemichen-Bérczi, Antal Mátyás és a miskolci zenekar tagjai Miskolc (ÉM - BG) - A Szezonbérlet hangversenysorozat keretében november 11-én, hétfőn este Saint-Saens Haláltán- cát, valamint g-moll zongora- versenyét - Isabelle Oemichen-Bérczi közreműködésével - és Orbán György Rorate coeli című oratóriumát - Báto- ri Éva és Molnár András énekművészek, valamint a Magyar Állami Énekkar fellépésével - adta elő a Miskolci Nemzeti Színházban az Antal Mátyás vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar. Egy múlt századi és egy ízig-vérig mai szerző egy műsorba állítása akár a kontrasztos szerkesztést is feltételezhetné, de aki ismeri a francia késő romantika jelentős alakjának és a kortárs-, ne adj’ isten neo-klasszicista magyar zeneszerző - ha egyáltalán lehet és érdemes Orbán György eddigi munkásságát kategóriába sorolni - művészetét, annak evidenciának tűnhetett, hogy a hétfői koncert két része nem ellentéte hanem kiegészítése egymásnak. Saint-Saens halálélménye Antal Mátyás vezényletében kicsit félős- misztikusan távolságtartónak bizonyult. Mentes volt a hatásvadásznak is tekinthető naturalisztikus ef- fektektől, amelyre a mű egyébként nem egyszer lehetőséget adott volna. Ebben a tiszteletteljes lefojtottság- ban döntő szerepe volt a szólistaként közreműködő Gál Károlynak, a zenekar koncertmesterének, aki mértéktartóan visszafogott játékával nem engedett utat az esetleg álpátoszba áthajló dinamikai túlzásoknak. A szólista interpretálásában a Haláltánc nem a szellemek éjféli bacchanáliája volt, hanem az elmúltak reménytelen visszatérni vágyása miatt érzett tehetetlen fájdalma. A g-moll zongoraverseny elhangzásáért csak a tisztelet jár a zenekari muzsikusoknak, akik a mű megfelelő hangulatban és temperamentummal történt eljátszásán kívül minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy segítsék a szólistát. Isabelle Oemichen-Bérczi azonban az első két tételben ezt a szándékot nem tudta vagy nem akarta észrevenni. A művésznőt nemcsak láthatóan, de hallhatóan sem egyedül Saint-Saens muzsikája foglalkoztatta. A kívülálló csak találgathatott, hogy a kétségkívül tehetséges és érett szólista mitől volt olyannyira feszült, hogy túlfokozott hangulatát időnként a hangszerén próbálta levezetni. A harmadik tánctétel azonban meghozta a zongorista és a zenekar egymásra találását, amelynek méltán volt eredménye a dübörgő vastaps. Ennél nagyobb ovációban csak Orbán György részesült, aki egy ősbemutatóval, a Rorate coeli című adventi énekre írott oratóriumával ajándékozta meg a miskolci koncertlátogatókat. A rutinos Orbán- hallgatók ezúttal egy meglehetősen zaklatott, orffi, honeggeri vonásokat is mutató szaggatott lélegzetvételű művet kaptak a szokásos oratóriumszerkesztési renden belül. A szerző azonban nem tudott végleg „kibújni a bőréből”, és az ötödik tételtől kezdődően már végig a megszokott, letisztult, klasszicista hagyományokon alapuló orbáni muzsika uralta a művet, amely a szokatlanul lefojtott finálé után hosz- szú másodpercekig néma csendet varázsolt a nézőtérre. A közreműködők közül ezúttal Bátori Éva (szoprán) remekelt, aki kiváló hangi adottságain kívül azt is bemutatta, hogy nem csak ismeri, de érti is a művet. Molnár András tenorja a hétfői megszólaláskor kissé tompának, olykor háttérbe vonulónak tűnt. A Magyar Állami Énekkar ismét kiválóra teljesítette feladatát, külön hála és köszönet a ritmikai- lag és hangilag rendkívül embert próbáló hatodik tétel briliáns megszólaltatásáért. KÉSZ-előadás Miskolc (ÉM) - Mai kultúra és a keresztény hit címmel tart előadást Pápai Lajos győri megyés püspök - a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) szervezésében - Miskolcon a Szent Anna-templom melletti Kolping-házban november 15-én, pénteken délután 5 órától. Finn kérdések Izsófalva (ÉM) - Ki tud többet Finnországról? címmel vetélkedőt rendez általános iskolások számára az izsófalvi Izsó Miklós Általános Iskola és a művelődési ház ma, szerdán délután 2 órától. A vetélkedőn tíz általános iskola (Aggtelek, Kazincbarcika, Ormosbánya, Ragály, Rudabánya, Szuhakálló, Szuhogy, Putnok, Felsőtelekes, Izsófalva) csapata vesz részt. Kováts Kriszta-show Kazincbarcika (ÉM) - Kováts Kriszta legsikeresebb színházi szerepeiből és szólólemezeinek dalaiból összeállított műsorát láthatják az érdeklődők ma, november 13-án este 6 órától Kazincbarcikán az Újvárosi Általános Iskolában. Az est vendége Leskó János, aki saját koreográfiáinak bemutatása mellett csoportja, a Danceland Táncszínház művészeivel is színpadra lép. Kiállítások Rudolftelep (ÉM) - Barangolásaim címmel Eisele Gyula festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma, november 13-án délután 3 órától Rudolftelepen a József Attila Művelődési Ház kisgalériájában. A tárlatot Csernyák Béláné, a művelődési ház igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Nyékládháza (ÉM) - Nagy István sályi festő alkotásaiból nyílik kiállítás november 14-én, csütörtökön délután fél 5-től a nyékládházi művelődési házban. A tárlatot bemutatja Galuska László, Nyékládháza polgármestere. „Nekem Bach is a kortársam” Ősbemutató utáni beszélgetés Orbán György zeneszerzővel Orbán György Fotók: Dobos Klára Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Orbán György Rorate coeli című oratóriumának ősbemutatójára énekművészek és a Magyar Állami Énekkar közreműködésével a Miskolci Szimfonikus Zenekar vállalkozott november 11-én a Miskolci Nemzeti Színházban. A bemutatót a szerző is megtisztelte jelenlétével, akivel a koncert után beszélgettünk. O A koncertismertető szerint a Rorate coeli több mint egy évtizedes munka eredménye. • Kicsit messziről kezdeném a választ. A zenében a szöveges műfajoknak két véglete van. Az egyik az opera, ahol rendkívül fontos a cselekmény és a szöveg, hiszen a nézőknek érteniük kell a darabot. A másik véglet pedig az, amikor a szerző „elbújik” a feladat elől, nem akar mindenáron újat mondani. Ilyenkor a komponista egy tradicionális műfajt választ, amelynél mindenki pontosan tudja, miről van szó. Énnek az oratóriumnak a komponálásával valahol a kettő között estem csapdába. A mű vázát alkotó Rorate coelit (Egek, harmatozzatok) advent táján szokták énekelni. Ez az ének Ezsaiás könyve 48. részének nyolcadik verse, amely nem egyébről szól, mint arról, hogy „nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás és sarjadjon fel vele együtt az igazság”. Ézen kívül belekerültek olyan részek a Bibliából, amelyek az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatnak. Ezek közé tartozik az a könyörgés, amely így szól - elnézést a nem szöveghű idézésért - Szabadíts meg minket, Uram, és szabadíts meg a gonoszságainktól, mert szétszórattunk a gonoszságunk által. Számomra ennek nagyon mai üzenete van. Mi, kelet-európai népek gyakran sírdogálunk és okkal, de nagyon ritkán fordulunk magunkba. Az okokat hajlamosak vagyunk másokban, a külső körülményekben keresni. Éppen ezáltal az igazságok könnyen válhatnak féligazságokká. A műben ezt a két magatartást megpróbáltam szétválasztani. A tenor csak a panaszokat sorolja fel, a szoprán pedig a magába forduló attitűdöt jeleníti meg. A szöveget szántszándékkal adtam latinul az énekeseknek, mert nem akartam, hogy ez az oratórium csak a szöveg által legyen érthető. Talán mindez összesen eredményezte azt, hogy a Rorate coeli több mint tíz évig íródott és teljes egészében csak 1992-ben készült el. □ Ezután azonban négy évig pihentette a darabot. • Ennek egészen prózai okai vannak. A mű nem a partitúrában él, ahhoz előadókat kell találni. De nem elég zenészekre lelni, azoknak megfelelő számú kottát is kell adni. Ehhez pedig pénz kell. Sok pénz. Csak a kották másolása negyedmillió forintba került. Ma Magyarországon ez ritkán kifizetődő üzlet. Most úgy tűnik, panaszkodom, pedig abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az idén már három bemutatóm volt, ami több mint ritka. Mint ahogy az is nagyon ritka, hogy egy ilyen profi zenekar és kórus ekkora empátiával tudjon megszólaltatni egy művet. Emögött iszonyatosan kemény munka és áldozatvállalás van. Tudomásul kell venni, hogy ma a muzsikusok nem népben és nemzetben gondolkoznak, hanem autóbuszban. Haza kellene érni, kicsit pihenni kellene, de hajtani kell a fellépések után, mert élni is kell. Le vagyunk rongyolódva ahhoz, hogy fennkölt gondolataink legyenek. Éppen ezért csak hálával tartozom ezért az előadásért a zenészeknek és a közönségnek, akik - ha szerénytelenség is, de vállalom - értették és szerették az előadást. Néha úgy érzem, mintha Miskolc zenei élete egy oázis lenne a magyarországi sivatag közepén. □ Ez a fajta pesszimizmus igyekszik elébe menni a november 13-i budapesti bemutatónak? • Nem erről van szó, és nem is arról, hogy a fővárosi közönség mennyivel cinikusabb - ha az -, mint a miskolci, de azt tudomásul kell venni, hogy a művek „gurulása” legritkábban függ a szerző szándékától. Ha kiszámítható a siker, akkor valami hibád- zik, valami nem jól működik. Az a fontos, hogy a közönség miként éli meg a darabot. Nemrégiben a kiadóm jóvoltából sikerült eljutnom egy sidney-i zenei fesztiválra. Rogyásig hallgattuk és már untuk az európai zenét, amikor a színpadra lépett egy új-zélandi együttes. Tipikus bennszülöttek, fűszoknyában, csörgőkkel, akik - mivel többnyire homokos terepen élnek, aminek nem olyan jó az akusztikája - ordították, üvöltöt- ték hat-hét szólamban a hallás után megtanult énekeiket. Ezek a dalok pedig nem voltak mások, mint az amerikai katonák által pár évtizeddel ezelőtt „ottfelejtett” harmincas évekből származó Bro- adway-slágerek. Ezek a maorik pedig tiszta szívből ezeket a nótákat énekelték - mint a saját kultúrájuk részét, Minden porci- kánkkal rátapadtunk a színpadra, és arra gondoltunk, hogy csak ezt akarjuk hallani. Egyszerűen azért, mert ahogy ezek az emberek énekeltek, az akkor és ott hátborzongatóan igaz volt, és ez az, ami igazán fontos. □ Orbán Györgyről szokták mondani, az a „baj" a műveivel, hogy megszólaltathatóak és hallgathatóak. Mer olyan bátor lenni, hogy visszanyúl a dallamokhoz, a harmóniákhoz. ■ • Már 1935-ben megíródott a század esztétikájának az alapműve, amiben kimondatott, az avantgárd, a technokrata kannibalizmus életképtelen. Akadnak, akik ezt nem hajlandóak ma sem tudomásul venni. Véleményem szerint a művésznek ma már nem lehet az a vágya, hogy különbözzön. Ez csak hetven évig működött és igazán jelentős alkotókat nem is adott. Figyelmesen meg kell nézni Bartók művészetét, akit még ma is hajlamosak vagyunk félelmetesen avantgárdnak látni. Bartók Béla is visszament a tradíciókhoz. A lehető leghagyományosabb és legnemesebb alapból, a népzenéből merített, amelyből a maga zsenialitásával velőtrázóan újat alkotott. Nekem csak annyi a szándékom, hogy azt írjam, amit hallok. Nekem nemcsak Bartók, de Bach is a kortársam, mert olyan dolgokat mondott el, amit én is érzek. Nem biztos, hogy ez a jövő helyes magatartása.