Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

1996, November 2., Szombat Kultúra ÉSZAK-Magyarország 5 o Demeter-képek Miskolc (ÉM) - Demeter István (1914-1977) festőművész alkotá­saiból nyílik kiállítás a Miskolci Galéria és a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény rendezésében november 4-én, hét­főn délután 5 órától a Miskolci Ga­lériában (Miskolc, Rákóczi u. 2.). Az emlékkiállítást Kuklay Antal körömi plébános, művészettörté­nész ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe, a megnyitón a pálya­társra Feledy Gyula festőművész emlékezik. Ötvösmunkák Sárospatak (ÉM) - Kovács Er­zsébet és Zoltán Győző ötvösművé­szek munkáiból válogatott tárlat nyílik november 5-én, kedden este 6 órától Sárospatakon A Művelő­dés Háza galériájában. Az alkotó­kat és alkotásaikat Pap Gábor művészettörténész mutatja be az érdeklődőknek. Igazgató-főrendező Miskolc (ÉM - BAL) - A Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főren­dezői posztra ír ki pályázatot a miskolci közgyűlés. Erről a testület legutóbbi ülésén született meg a döntés. A fő kér­dés az volt: az intézményvezetői poszt betöltésére hamarosan ki­írandó pályázatban igazgatót vagy igazgató-főrendezőt keresse­nek a miskolci színház élére. Végül is az utóbbi elképzelés jött be, emellett azt is deklarálta a közgyűlés, hogy a jelöltnek szín- művészeti főiskolai végzettséggel kell rendelkeznie. Az üdvözülés felé - félúton Tőkey Péter művésztanár országos vándortárlaton mutatkozik be Balázs Ildikó Sárospatak (ÉM) - Tőkey Péter művésztanár grafikáit egy megkezdett országos ván­dortárlat alkalmával előbb Sá­rospatakon, az Árpád Vezér Gimnáziumban láthattuk, majd pedig Miskolcra érkez­nek a képek. □ Fegyelmezett emberre vallanak ezek a szigorú fonnák közé zárt képek... • Korántsem vagyok annyira szabályos figura, mint ahogy a geo­metriai alakzataim mutatják. Sok mindenen átmentem, amíg tudato­sult bennem a rend, amely szabá­lyos formákra ösztökél. Mindemel­lett szeretem az oldottságot. □ Szigorú ember, vagy csak törek­szik a szigorúságra? • Különös belső fejlődést tudok magam mögött. Tanulóidőszakom hosszúra nyúlt: mindvégig saját magamat kellett menedzselnem. Jártam kirakatrendező szakra, ta­nárképzőbe rajz szakra, iparművé­szeti főiskolára, így általánosabb tapasztalatra tettein szert a szak­mában, mint azok, akik csak egy szakon tanultak. De lehetetlen lett volna mindezt végigjárnom, ha ön­magámmal szemben nem vagyok szigorú. □ Kiket vall mestereinek? • Paul Klee, Kandinszky, Bar- csay... Mindenki lehet mesterem, aki a képalkotó fantázia és a for­mai szigor tekintetében példát mu­tat. Évtizedekig a hagyományos műfajokban alkottam - tájképeket, csendéletet festettem, majd a Tőkey Péter alkotása konstruktív formák mellett döntöt­tem, Ezen belül élem meg a világot és ezek által teszek szert újabb és újabb szakmai tapasztalatra. □ A zárt formák határt szabnak az érzelmeknek. Az ön számára a har­mónia a fontos? • Föltétlenül. Most egy képtrilógi­án dolgozom, amellyel arra próbá­lok választ keresni, hogy milyen­nek képzelte az ember a világot, és a világban önmagát a történelem folyamán. A szellemtörténet és a fejlettebb vallások azt tanítják, hogy a mi világunk csak átmeneti állapot, amelynek során a megüd- vözülés felé tart az ember. Trilógi­ám három alappillérét e fejlődés­történet geometrikus alapformák­ban való megjelenítései alkotnák: a négyzet, a kör és az egyenlő oldalú háromszög. □ Ön tanárember. Öröm vagy nyűg a tanítás? • Bevallom: ma reggel nehezen szántam rá magam, hogy eljöjjek ide. Szinte ellenállhatatlanul von­zott egy megkezdett munkám, hogy folytassam. Mindennél jobban sze­retek festeni. De az óráimon kiala­kulnak olykor meleg, rendkívül fel­emelő pillanatok is, amelyeket nem tartok másodrendűnek ahhoz az ihlethez képest, amelyet festés köz­ben érzek. □ Pregnáns színei erőteljes szemé­lyiségre vallanak? • Festés közben színekkel építke­zem. De hogy erőteljes egyéniség lennék - aligha tudnám magamat így meghatározni. Oldottság, hig­gadtság, tolerancia jellemző rám. A zárt formák zárkózott embert ta­karnak - látszólag. De olykor én is meg tudok nyílni - mint most is. □ Miben erős? • Talán abban, hogyha szakmailag elhivatott, de fegyelmezetlen em­berrel találkozom, akkor igyekszem tőle távol tartani magam, vagy ne­velés alá veszem, és nem vagyok el­néző vele szemben. □ Honnan hozta az erőt, a fegyel­mezettséget? • Egyeken, Hajdú-Bihar megyében születtem. Véletlenül tett le oda a gólya, hiszen életem java részét Nyíregyházán töltöttem. Édesapám tanyai tanító volt, édesanyám ké­sőbb kozmetikusként dolgozott. Tő­lük lestem el a munka szeretetét. Barátaim - a megyében és Pakisztánban Tizenöt éves a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyeiek Budapesti Baráti Köre Az encsi blockflötések Fotók: Nagy Gábor (ISB) Filip Gabriella Budapest (ÉM) - A férfi leku­porodott a békához - és meg­csókolta. De a béka nem vál­tozott szépséges királylánnyá. Hogy is változott volna?! Nem holmi mesehős ő, hanem az a híres-nevezetes béka, ki a miskolci kocsonyában pislog, és akit most Kaján Tibor kari­katurista rajzolt a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyeiek Bu­dapesti Baráti Körének ünne­pi meghívójára. A csókos férfi személye ismeretlen. Viszont egyesek tudni vélik, nem le­het más, mint Nagy Károly. — Éppen tizenöt éve történt. A Pa­taki Öregdiákok Budapesti Bará­ti Körének nyolcvanötödik klub­estjén vetődött fel a gondolat, hogy alapítsuk meg a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyeiek Buda­pesti Baráti Körét — emlékszik visz- sza a kezdetekre Nagy Károly, aki évekkel ezelőtt mint joghall­gató került a fővárosba. Hogy a Pataki Öregdiákok Budapesti Ba­ráti Körébe miként került, azt már nehéz lenne kideríteni, hi­szen soha nem volt pataki diák. Szikszón született és nevelkedett, a miskolci Földes Ferenc Gimná­ziumban érettségizett.- Sokszor eszembe jutott, hogy mi lesz, ha már a szüleim sem él­nek. Mi köt majd a szülőföldem­hez?! Nem szabad hagyni, hogy megszakadjon minden kapcsolat. Tudom, sokan kétségbe vonták, hogy lehet-e egy ilyen hatalmas megyéhez ragaszkodni. Mégis úgy érzem, jó gondolat volt a ba­ráti kör megalapítása, éltetése. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg közel hatszáz tagja van a közös­ségnek. Igaz, nem lehetett ott mindenki a tizenötödik évforduló alkalmából rendezett ünnepsé­gen, de a Budai Vigadó színház- termében egyetlen szék sem ma­radt üresen. Ott voltak a megye budapesti barátai - és nem csak a Borsodból elszármazottak. Eljött például több nagykövét is, így a Pakisztáni Iszlám Köztársaság nagykövete, akit egy mezőkövesdi születésű apáca „hozott össze” megyénkkel.- A Miskolcon megjelenő Ke­resztény Élet című lapban fedez­tem fel egy cikket erről az apácá­ról, aki Pakisztánban végzett missziós munkát - meséli Nagy Károly. - Ennek kapcsán keres­tem fel a követséget, és próbál­tam további részleteket megtudni a kövesdi apáca sorsáról. Ebből a látogatásból aztán barátság lett. De egyébként is több olyan tagja van a közösségnek, akik koráb­ban nem is nagyon tudtak Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyéről. A szerdai születésnapi gálán viszont bemutatkozott a megye. Persze, ha minden település min­den művészeti csoportja színpad­ra lépett volna, most is tartana a műsor, és folytatódna még né­hány napig. De akik nem lehettek ott, azok is előbb-utóbb eljutnak a baráti kör valamelyik rendezvé­nyére, hiszen rendszeres fellépési lehetőséget biztosítanak a megye együtteseinek a fővárosban. Nagy Károly a közel négyórás műsor után még mentegetődzött, hogy csak ennyien szerepelhet­tek, pedig valamiképpen ott volt az egész megye. Molnár Zsuzsa színművész, aki korábban a Mis­kolci Nemzeti Színház tagja volt abaúji, borsodi, zempléni költők verseit hozta el az estre, Barabás Sándor, Sárospatak szülötte zempléni népdalokat énekelt, a mezőkövesdi Zelei házaspár ma­tyó csárdást járt. Bemutatkoztak a tiszaújvárosi Pántlika együttes tagjai, az encsi Petőfi Sándor Ál­talános Iskola blockflötései, a miskolci zeneművészeti főiskola fúvósai, a Pécsi Sándor Guruló Szmház énekesei, fellépett az es­ten Póka Eszter, az Operaház magánénekese, a miskolci szüle­tésű Lukács Mónika, aki még csak készül az operaénekesi pá­lyára. Zenés-táncos műsorral sze­repeltek a szikszói Petőfi Sándor Művelődési Ház és Művészeti Alapiskola tanárai. Önálló estntek is beillett volna az edelényi férfi­kar által bemutatott műsor, de ugyancsak kitettek magukért a zsolcai férfiak is. A miskolci szü­letésű Mikes Lilla színművész a 75. születésnapjához közeledő Gergely Mihályt köszöntötte, és énekével megemlékezett azokról is, akik már nem lehettek közöt­tünk. Ekkor jelentették be azt is, hogy a nemrégiben elhunyt gagy- bátori születésű népdalénekes, Béres Ferenc emlékére december 7-én nagyszabású gálaműsort rendeznek a budapesti Gutenberg Művelődési Házban. Ahogy ez már a születésnapo­kon szokás, az ünnepelt egészsé­gére ürítették hazai borokkal telt poharukat az ünneplő-ünnepei­tek. Majd tíz óra tájt kialudtak a Budai Vigadó fényei, a főváros­ban élő borsodi barátok is hama­rosan nyugovóra térhettek - de a mulatság folytatódott: a felsőzsol- caiak hazáig énekeltek. Nagy Károly, az est szervezője, a közösség alapítója Költők, hatosok Gyöngyösi Gábor Ülünk a miskolci Kolping-család otthonának Szent Anna-templom melletti nagytermében, (dísztermében? - vajon hogy kell ezt nevezni?), s egy költő jöttét várjuk. Bartis Ferenc erdélyi, marosvásárhelyi, vágj' - születése helyét tekint­ve - szárhegyi költő érkezését akadályozza most éppen az őszi köd és a nekikeseredett eső - úgy, ahogy' magyar költő pályájának minden szaka­szához illik. Aztán majd egj’órás késéssel megér­kezik egy gyönge nő vezette gépkocsiban, aki egy másik magyar költőnek, Apáti Miklósnak a felesége, s Lukácsy Katalin néven egyik legkivá­lóbb, legerősebb pódiumművésznőnk. Az előadó Bartis Ferenc verseit szólaltatja meg, a hozzájuk illő színvonalon és szenvedéllyel, a megzenésítetteket önmaga gitárkíséretével, köztük a Márton Áron erdélyi püspökről szólót is, akinek a költő szegről végről rokona, és több romániai börtönben követője volt. Erről az időről szól magával hozott legújabb kötete is, amely három drámai játékot tartalmaz, s ,A túlélő megdicsőülése” sugallatos címet viseli. Persze, a fogalmazás csak költői, hiszen megdicsőülésről szó sincs, különösen az ó esetében, akivel - miu­tán régi ismerősként, ’56-os barátként, kolozsvá­ri harcostársként az előadás idejére mellém ül - együtt rezzenünk össze, amikor Zachar Géza plébános úr, (valószínűleg a Kolping-család al­buma számára) lefényképez bennünket. Kísért a múlt, s még mindig ugyanaz az állapot. Negyven évvel ezelőtt - talán ugyanezen a napon - a ko­lozsvári Házsongárdi temetőben fényképezhet­tek le így bennünket, ahol Bartis Ferenc, álta­lam később sokáig (az első házkutatásig) dugdo- sott versét szavalta el. Az akkori, a magyar for­radalmat köszöntő vers egy kolozsvári kályhá­ban enyészett el. A körülöttünk forrongó kolozs­vári magyar, és velünk rokonszenvező román di­áktömeg meg valahol útközben a negyven esz­tendő alatt, miközben mi, - hihetnénk - „megdicsőültünk”, mert túléltük. A hit azonban nem a remény, s különösen nem az a fajta, amelyről Bartis most, negyven esztendő múltán is beszél. Fordítva viszont úgy tűnik, igaz lehet a tétel - hit és remény nélkül nincs túlélés! Egy másik barátunk - Bartisnak költőtárs, nekem iskolatárs - hogy továbbra is ezt a sze­mélyes hangot használjam -, viszont nem élte túl. 1976 novemberének elején - ki tudja ponto­san, melyik nap - kiballagott a kolozsvári Hója- erdő egyik tisztására és teljes reményvesztett- ségben olyasmit csinált az életével, hogy az meg­szakadt. Nem álmodott tovább a repülőtéren (Álom a repülőtéren, 1962), hanem elbúcsúzott a trópusoktól, (Búcsú a trópusoktól, 1969), s az azóta eltelt esztendők félidejében (Felezöidó, 1974) megidézte a maga számára a halált (Öre­gek könyve, 1976) úgy, hogy még a maga Cir- cumdederunt-ját is megírta. A költői szárnyalás­ból kényszerleszállás lett, (Kényszerleszállás, posztumusz-kötet, 1978), s a halhatatlanságból egy betonból öntött szobor Szatmárnémeti egyik félreeső terén, egy új lakónegyed ki- vagy beszö- gellésében, ahol Szilágyi Domokos - merthogy' ró­la van szó - talán sohasem járt. A betonszobrot felállítása után nem sokkal megrongálták, „követ vetettek a halhatatlanságra”, s ekkor az is kide­rült, hogy' az orrbavágás sem maradt el. (Az orrba- vágás elmarad), mert éppen az óira, s füle sérült meg a betonszobornak, bár az idézett vers egykor a Felezőidében Gulyás Pál és valamelyest Villon stílusában egy szépségesen szép kolozsvári szí­nésznőhöz, Széles Anikóhoz íródott. ’56, ’76, - ’96. így lesznek a költőkből hatosok, élők és holtak, reményvesztók és reménykedők, életnek áldozok és élettel áldozok, akiknek sért­hetetlen szobrot legfeljebb a lelkűnkben tudunk emelni. Mert igaz ugyan, hogy egy szatmári sír­kőfaragó kisvállalkozó, aki a betonszobrot kiön­tötte, (október 11-én) bronz-busztot állíttatott a megcsonkított helyére, amely mellett mind a ma­gyar, mind a román írószövetség képviselői el­mondták avató szavaikat, de napjaink szellemi­ségének ismeretében némi joggal tehetjük fel a kérdést: vajon mi lesz itt hat, tíz vagy éppen húsz, negyven esztendő múltán ezekkel a figye­lemre érdemes hatosokkal? 1956-tal, 1976-tal vagy éppen 1996-tal, amelyben bizony, Bartis Feri - mint tudjuk, elmaradt a túlélő megdicsőü­lése. Sót, amint éppen mostanában hirlett, az ’56-osok között már az orrbavágás is megtörtént. Nem tudom, van-e még okunk összerezzeni, ha 1956 után negyven esztendővel Miskolcon egy idős plébános ránk kattintja fényképezőgépét, de úgy érzem, lehet még okunk erről beszélni. Leg­alább addig, amíg meg nem értődik itt, választott és befogadó hazánkban a XX. századi ismeretlen költő eligazító gondolata: „Becsüld, halandó, amíg élek, / szavaim halandó becsét./ Két ember közt legrövidebb / út az egyenes beszéd.” Vajon 20, 40 vagy egyenesen 1100 esztendő múltán, a kétezredik közeledtével ráléptünk-e már erre az útra? Vagy engedd meg, Miskolcon is reményt hirdető Bartis Ferenc barátom, hogy a reményvesztett, ebbe már belehalt Szilágyi Domokost idézzem a kérdésre válaszul: „Hátjátsszunk ismét Európát. Ügyis csak játékra jó. ’Szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó.’ Hogy7 mindig csak valami helyett. Vakvilágba, vakon. Még az utolsó ítéletet is átalhatom ”-------------módjára viselked­j ünk továbbra is. Kövessen köszönetképpen e ket­tős költőidézés kettős kiállásotokért - Miskolcról. Kaján T ibor karikaturista (balra) is részt vett az ünnt psi >,i n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents