Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-08 / 261. szám

1996. November 8-, Péntek Hírek - Tudósítások ÉSZAK-Magyarország 3 □ Magiszter Miskolcon Miskolc (ÉM) - A televízió közmű­velődési folyóirata, a Magiszter ez év elejétől minden adásban egy-egy városról szól, bemutatja művelő­déstörténeti, tudománytörténeti vo­natkozásait. November 17-én és de­cember 1-jén Miskolccal ismerked­het az ország. Tegnap a stáb - Kő- váry Péter szerkesztő irányításával - a Miskolci Nemzeti Színházban forgatott. A műsorról szombati szá­munkban bővebben olvashatnak. Pótlék-plusz Budapest (MTI) - Jövő májustól átlagosan 23 százalékkal emelkedik a családi pótlék, ha a parlament el­fogadja az MSZP- és az SZDSZ- frakció közös indítványát - hang­zott el Csehák Judit (MSZP) és Bé- ki Gabriella (SZDSZ) csütörtöki saj­tótájékoztatóján. Az emelt összeget 1997 júniusától kapnák a családok. Az emelés minimális összege 550, maximuma 1600 forint lesz. Ugyan­csak megemelkedik a jogosultság jövedelemhatára és az eddigi három kategória kettőre csökken. Eszerint 21 200 forintos egy főre eső havi nettó jövedelem esetén a családi pótlék teljes összegét, 23 000 fo­rintig pedig ennek 50 százalékát kapják a jogosultak. Jövőre: 9 hónap Budapest (MTI) - A kormány úgy döntött, hogy kezdeményezi: hoz­zák előbbre a hadsereg átalakításá­nak bizonyos részeit. Szorgalmaz­za, hogy 1988 helyett 1997 végéig „állítsák be” a Magyar Honvédség 60 ezer fős létszámát. Javasolják, a jövő év második felétől a 12 hóna­posról téljenek át a 9 hónapos sor­katonai szolgálatra. Ünnepel a GYEK Miskolc (ÉM) - Tudományos ülést tart ma a 20 éves jubileumát ün­neplő Gyermekegészségügyi Köz­pont. A fél 12-kor kezdődő megnyi­tón Katona Zoltán, a megyei kórház főigazgató főorvosa, Oláh Éva pro­fesszor, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke, Gyárfás Ildi­kó, a megyei közgyűlés elnöke és Sedlák Mária, megyei tiszti főorvos mond üdvözlő szavakat. Tananyag ötszáz példányban Helyi kiadvány az egykori Miskolci Jogakadémiáról Miskolc (ÉM - HI) - Bruckner Győző egykori jogakadémiai dékán bízott abban, hogy kéz­iratai valamikor valakinek ér­téket jelentenek majd. És igaza lett - hangzott el Bruckner Győző A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 című könyvének teg­napi bemutatóján. A város támogatásával és a megyei levéltár, valamint a Miskolci Egye­tem Állam- és Jogtudományi Kará­nak közös kiadásában megjelent könyv nemcsak tudománytörténeti, de kultúrtörténeti érték is egyben. Érdekes olvasmány oktatóknak, történészeknek, diákoknak - hang­súlyozta a könyvbemutatón Kalas Tibor, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. Stipta István szerkesztő elmondta, Bruckner Győző ezer oldalas kéz­Bruckner Győző iratára 1982-ben bukkantak rá az Evangéliumi Levéltárban. A szer­kesztésnél négy szempontot vettek figyelembe, e szerint egy részt a jog­akadémia és a város kapcsolatát érintő gondolatoknak, egyet a taná­rok tudományos tevékenységének, egyet a jogi oktatás technikájával összefüggő kérdéseknek, egyet pe­dig az egyházjogot tárgyaló írások­nak szenteltek. Novák István, a jogakadémia egykori tanára által sajtó alá rende­zett kiadvány szép és jól értelmez­hető - derült ki Dobrossy István, az ötszáz példányban megjelent kiad­vány másik szerkesztője méltatásá­ból. Különlegessége, hogy nemcsak egy nagy ember írásait tartalmazó gyűjtemény, hanem mindenkihez szóló tananyag. Ezért hamarosan kétszáz példányt az egyetemen he­lyeznek el belőle, a többi pedig a le­véltárban, valamint a könyvesbol­tokban lesz terveik szerint mérsé­kelt áron hozzáférhető. Védelmet kértek az ózdi szerelőknek Az ÉMÁSZ határozottan fellép az áramtolvajokkal szemben Ózd (ÉM — MB) - Beváltotta ígé­retét az ÉMÁSZ, tegnap kikap­csolta Ózdon a Lehel vezér u. 2. szám alatti - úgynevezett Cs- épületben az áramot. Ám mind­ezt csak - az önkormányzattal közös - körülbelül félmillió fo­rintos beruházás után tudta megtenni. Ugyanis az önkor­mányzatnak és az áramszolgál­tatónak kötelessége ellátni azo­kat a családokat árammal, akik rendesen fizették számláikat. A történet előzménye, hogy a 85 la­kásból mindössze 3-4 család fizet áramdíjat. A szolgáltató az önkor­mányzattal és az ingatlan kezelőjé­vel megállapodott, hogy részükre továbbra is biztosít áramot. Ezt azonban csak úgy tudta megoldani, hogy az U alakú épület közepén oszlopot állított fel, és onnan szige­telt légvezetéken juttatták el az energiát az érintettekhez - tájékoz­tatott Orlay Imre, az ÉMÁSZ Rt. Miskolci Üzletigazgatóságának igazgatója. , , Mivel az ÉMÁSZ illetékesei úgy gondolták, hogy esetleg atrocitá­sokra is sor kerülhet, őrző-védő em­bereket is küldtek a szerelőikkel. A szakembereket végül is senki sem bántalmazta, éles szavakkal bírál­ták viszont a cég lépését a szolgál­tatásból kizártak. Ázt is kilátásba helyezték, hogy ezután a trafóból lopják majd az áramot. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a beruházás valaha is megtérül, vagy eléri a célját. Félő, hogy az itt élő emberek megrongálják a drága pénzen felállított oszlopot, berende­zéseket, és ha maguknak nem is ve­zetik el az áramot, azt megakadá­lyozzák, hogy más hozzájusson - is­merte el az igazgató, aki szerint az épület többnyire jogcím nélküli la­kóinak - akiknek kilakoltatásáról hatályos bírósági végzés is van - meg kellene végre érteniük, hogy az ÉMÁSZ magáncég, nem vállalhatja a szociálisan rászorult emberek tá­mogatását, még ha sajnálja is őket. Azt sem várhatják el az itt élők, hogy az általuk fogyasztott energia árát mások fizessék ki helyettük. Az ózdi azonban nem egyedi eset: októbertől az ÉMÁSZ intenzív ellenőrzésbe kezdett valamennyi üzletigazgatósága és kirendeltsége területén. Ennek során — csak a miskolci igazgatóságon - több száz esetben állapították meg a „sza­bálytalan vételezés” tényét. A Mis­kolci Üzletigazgatóság idén mint­egy 1 milliárd forint veszteséget halmoz fel - ez a villamosipari mű­vektől vett és a fogyasztóknak eladott - számlázott - energia mennyisége között keletkezik. Ez az összmennyiség 12 százaléka. Ennek egy része - körülbelül a fele - természetes, úgynevezett hálóza­ti veszteség, de a másik része a fo­gyasztók szabálytalan rácsatlako­zása miatt tűnik el - ismertette Qr- lay Imre igazgató. Jelenleg a szolgáltató annyit te­het az áramtolvajokkal szemben, hogy leszereli az órájukat. Ezt meg is teszi. Az októberben kezdett el­lenőrzések eredményeként egyre gyakoribb lesz az ózdihoz hasonló akció - tudtuk meg Kiss Lászlótól, az ÉMÁSZ Rt. Miskolci Üzletigaz­gatóságának főmérnökétől. Négymilliárd a szerkezetátalakításra Budapest (MTI) - Jövőre 4 milliárd forinttal támogatja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei integrált szerkezetátalakítási program végre­hajtását - tegnapi döntése értelmében - a kormány. Lehetővé teszi egyúttal, hogy ha­sonló programot dolgozzon ki a másik két sú­lyos helyzetben lévő megye: Nógrád és Sza­bolcs is. Majdani támogatásukra az egyes tár­cáknak külön tartalékot kell képezniük. En­nek együttes összege Baja szerint 6 milliárd forint körül alakulhat. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter arról számolt be, hogy a kabinet azt javasolja: a területfejlesztési támogatással elsősorban az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását segítsék. Ennek érdekében hangolják össze a különböző állami pénzek odaítélését. Négy fő szempont alapján kellene meghatározni a támogatandó térségeket. így a társadalmi-gazdasági szempontból elmara­dott, a tartós munkanélküliséggel sújtott, az ipari szerkezetváltás által érintett és a mező­gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő régió­kat lenne szükséges fejleszteni. Kezdeménye­zik, hogy' a nagyvárosok GDP-jét vegyék ki az agglomerációéból. Ennek eredményeként jö­vőre a környékbeli települések a korábbinál nagyobb támogatáshoz juthatnak. Trombitások és ütősök a „mérlegen” A Zeneművészeti Szakközépiskolások Orszá­gos Trombitás- és Ütősversenyének nyitóün­nepségét tartották tegnap este Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermében. A rendezvényen a miskolciak mellett a Budapestről, Debrecen­ből, Szegedről, Veszprémből, Pécsről, Szom­bathelyről, Győrből, Vácról és Nyíregyházá­ról érkezett indulók között folyik a versengés. A zsűri vasárnap eredményt hirdet, majd a résztvevők gálaműsort adnak. Fotó: Vajda j. „Teljesen el voltam veszve...” Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Ritka ünnepi pil­lanatok. Istentisztelet, Himnusz. „Nyújts feléje védőkart...” A szo­bából csecsemősírás. A Lorántfíy Zsuzsanna Református Kismama­ház átadásának ünnepsége. A megnyitót követően a „hangforrás” felkutatására indulok. Á kiságyból Anna épp ölébe emeli kicsinyét, aki ezt boldog mosollyal nyugtázza. Egye­lőre kopasz, de a csupa fodor aprócska hófehér ruhából azért, ki lehet találni, hogy kislány. Soká lesz még olyan hosszú, fekete haja, mint az édesany­jának: mindössze öt hónapos.- Albérletben laktunk hármasban, de nagyon drága volt. Intéztünk újat a hónap végére, de hogy a főbérlőnk megtudta, hó közepén az utcára tett.- A szüleihez nem mehettek?- Anyukámékat nem ismerem - süti le a szemét.- És a párja szüleihez?- Ok azt mondták, menjek a gye­rekkel az állomásra. Sosem fogom ne­kik megbocsátani.- Nevelőszülei sem voltak?- De igen. Az a vicces az egészben, hogy most a gyerek apja lakik ott. Minket nem vehettek magukhoz, mert hideg a lakás. Ha minden igaz, majd szerelnek be kályhát. A nagy­mama hallotta meg a rádióban, hogy van ez a lehetőség. Befogadtak. Ameddig lehet, szeretnék itt lakni. Mindenünk megvan. Napi háromszo­ri étkezés nekem is. A kicsinek sem kell még pelenkát sem venni. Két hó­napja vagyunk itt, teljesen ingyen - sorolja, miközben gyakorlott mozdu­lattal tisztába teszi a lányát. Körülnézek a szobában. Elfogja a pillantásomat.- A bútorokat adományokból kap­tuk. De a játékokat mind a vőlegé­nyem vette - s mutatja a falra tapadó bohócot, a csengő-bongó mütyüröket, csörgőket, a zenélő cumisüveget. - Az első héten egy ötezrest is adott.- Még nagyon fiatal. Mi a terve saját magával?- Varrónőnek tanultam, de nem szeretnék abból élni. Már elvégeztem a gimnázium harmadik osztályát, amikor bepottyant a gyerek. Szeret­ném befejezni. Hogy mi akarok lenni? - réved maga elé. - Mindig a termé­szetvédelemmel szerettem volna fog­lalkozni. Már gyerekkoromtól arról ábrándoztam, hogy a kivágott fák he­lyett én újakat ültetnék, az anya nél­kül marad állatokat magamhoz ven­ném, s felnevelném... A beszélgetés megakad, az ajtón bekukkant egy másik fiatal lány, nagykabátban:- Mehetünk! Bemutatkozunk. O Péter Mária. Itt dolgozik mint szociális munkás. Egészségügyi technikumot végzett, amúgy pszichológus hallgató a Böl­csész Egyesületben, de jár a teológiai főiskolára is. Azért szóit be, hogy or­voshoz kísérje a két kismamát és gyermekeiket: Annáékat és a szom­széd szobában lakó szerb anyát, pár hetes csecsemőjével. A szerb anyuka egyáltalán nem beszél magyarul, Má­A I orántffy Zsuzsanna Református Kismamaház nem a különbségeket, hanem a közös nehéz sorsot nézi a náluk jelentkező anyáknál Fotó: Farkas Maya ria segít majd neki szót értenie az or­vossal. Ketten maradunk Eszterrel, a szo­ba harmadik lakójával. Ruhája alatt jókora gömbölyűség. A hatodik hó­napban van. Mikor sorsáról kérdem, zavarba jön: honnan kezdje? Amint felfakad belőle a sok esemény, magam is meg­értem. Az ő élete egy kész regény. Rémregény. Erdélji származású. Volt családja, két testvére, de az anyja párt váltott, és élettársa csak a legkisebb gyereket volt hajlandó nevelni. A két nagyob­bat a nagyszülők vették magukhoz. Csakhogy a nagymama meghalt, a nagyapa az öccsel elköltözött egy má­sik gyermekéhez. Az anyáék hármas­ban atszöktek a határon. Igaz, az ak­kor tizennégy éves Eszterre hagyták a házat - teljesen üresen. Délelőtt is­kolába járt, délután pedig napszám­ba, hogy meglegyen a betevő falatja. Mikor nem bírta, ő is nekieredt a ha­tárnak. Átjutott, bár jócskán megsé­rült a lába. Rátalált az anyjáékra, de az élettárs most is elutasította, nem hatotta meg még a sérülés sem. Álla­mi gondozásba került, aztán jött egy szerelem. A fiú nagykorú volt már, de ó nem. Nem engedélyezték a házas­ságot. Csakhogy ezzel a gólya mit sem törődött. Amikor pedig majdnem összejött az esküvő, a vőlegény, két nappal az esküvő előtt megpattant. Verának azt mondták: vagy elveszik tőle a fiát, vagy otthonban neveli. így került a még gyerek Vera gyermeké­vel együtt állami gondozásba. Aztán munkát keresett, s hogy szolgálati la­kást is kapott, magához akarta venni a fiát. Akkor meg azt mondták neki: majd később. Előbb nevelőanyához kerül a kicsi, ott látogathatja, majd idővel megkapja. Látogatta is Danit szorgalmasan, összebarátkoztak az idős, egyedülálló asszonynyal. Mikor megszűnt Vera munkahelye, még azt is megengedte, hogy az új fiújával odaköltözzön. Dolgozott, minden pén­zét az újonnan lett családjára fordí­totta. A néni megbetegedett, a fiata­lokra szakadt minden teher. Amit Vera boldogan vállalt, az vőlegényé­nek már sok lett. Lelépett. Amit hát­rahagyott: egy életre készülő apró­ság. Magára maradván a felelősséggel Vera türelme is fogyóban volt. Egyre többször összezördült a két asszony. Leginkább Danin. Az idős nő végül elküldte a háztól Verát.- Szó szerint az utcára kerültem. Borzalmas két hónap volt. Nappal el­lehettem az anyáméknál, de mikorra hazajött az élettársa, nekem el kellett tűnnöm. Lépcsőházakban aludtam. Csak néztem-néztem az embereket, mindnek van hova mennie. Én meg teljesen el voltam veszve, pedig sem­mi más vágyam nem volt, csak hogy legyen egy családom, legyenek gyere­keim, hogy én azokra főzhessek, mos­hassak... — könnyek tódulnak a sze­mébe.- Hogyan változott meg az élete? - fordítom jobbra a szót.- Hallottam, hogy Fodor Gábor gyöngyösi képviselőnek kapcsolata van az emberi jogi bizottsággal. Az ő segítségével kerültem ide. Én már akkor el sem tudtam gondolni, hogy valaki felém nyújtsa a kezét. Egy hetet töltöttem még csak itt, de már egy más embernek érzem magam. Tudom, hogy mit akarok: az első az, hogy megint együtt legyen a család. Aztán lakást kell kerítenem. Attól nem tartok, hogy nem lesz miből él­nem, akármennyit képes vagyok dol­gozni a gyerekeimért, nekem ők az életem. Bízom abban, hogy tanulha­tok is, szeretnék főiskolát végezni. Ráérek, soká leszek még harmincöt. Nagyon várom a kicsit, és borzasztó­an hiányzik a kisfiam. Folyton rá gondolok. Még csak négyéves, de teli van jósággal, szeretettel.- Istenhívő?- Református vagyok, de nem gya­koroltam a vallást idáig. Magamban persze hittem az Istent. Itt új hitet nyertem attól, amit soha az életben másutt nem tapasztaltam: hogy em­berek így szerethetik egymást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents