Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-01 / 229. szám

A SZELLEM V1LAGA Az Észak 1996. Október 1. Tudomány Amíg az új fajta „készül Kutatás-fejlesztés az agrárszférában Gödöllő (ÉM - DK) - A mezőgazdasági kutatások nehézsége - többek között Elegáns bálázó az OMÉK-on Fotó: Dobos Klára 5? ~ az, hogy az eredmények csak hosz- szú idő elteltével jelenhetnek meg a gyakorlatban. Gondoljunk arra, hogy ®gy gyümölcsfajta nemesítése olykor eytizedeket is igénybe vesz... A kuta­tásról illetve a támogatásról tanács­koztak nemrégiben a gödöllői OMÉK- °u a szakemberek. Pécsi Mária főosztályvezető-helyettes az földművelésügyi Minisztérium Műszaki fejlesztési, Kutatási és Oktatási Főosz­tály képviseletében tájékoztatást adott a f M kutatásfejlesztési intézményrendsze­rnek átalakítására irányuló törekvések- «1. Elmondta, hogy az agrárkutatás in­tézményrendszere történelmileg öröklött jáódon erősen széttagolt. Az intézmények fölött jelenleg is több főhatóság gyakorol felügyeletet: a Földművelésügyi Miniszté­riumhoz 11 költségvetési gazdálkodásban működő kutatóhely és 7 társasági formá­ban működő kutatóhely tartozik, a Ma­gyar Tudományos Akadémia 4 költségve­tési agrárkutatóhelyet felügyel, a Művelő­dési és Közoktatási Minisztériumhoz pe­dig 6 egyetemi és főiskolai, valamint az agráregyetemekhez tartozó 3 költségveté- ^ kutatóhely tartozik. Az agrárkutatás intézményrendszeréhez tartoznak a pri- vatizált kutatóhelyek is (cukoripar, növény- dlajipar stb.). A szakember tájékoztatása szerint 1990-1994 között a létszám vonatkozásá­ban mintegy 40 százalékos, a K+F ráfor­dítás GDP-n belüli arányára vonatkozóan Pedig 43 százalékos visszaesés követke­zett be a magyarországi kutatásfejlesztés területén. A csökkenés nem egyformán érinti a K+F területeket, illetve intézmé­nyeket. A változások az agrárkutatóhe­lyek területén leginkább a vállalati gaz­dálkodási rendben működő kutatóhelye­det sújtják. A ’80-as években a K+F ráfordítások­nak a GDP-hez viszonyított aránya 2 szá­zalék fölött volt, amikor is Magyarorszá­gon folyamatosan nőtt az országos K+F ráfordítás, sőt, a növekedés üteme meg­haladta a GDP növekedésének ütemét is. 1987-től 1991-ig azonban rohamosan csökkent, majd 1991- től 1993-ig évi 1 szá­zalékos szintet ért el, ma pedig 1 százalék alatt van. Az agrárkutatás­fejlesztés finanszírozá­sa különböző források­ból történik. A minisz­tériumi közvetlen fi­nanszírozási feltétel- rendszeren túlmenően az intézményeknek le­hetőségük van a hazai és a külföldi pályázati rendszerben való rész­vételre. Ennek igény- bevétele azonban igen kedvezőtlen pénzügyi feltételek elé állítja a pályázókat. Az OMFB esetében például visszatérítési kötele­zettség terheli az igénybe vevőket. Ed­dig a hiányzó forrást a kutatóhelyek a bevételi lehetőségek bőví­tésével igyekeztek pótolni, a jelenlegi gaz­dasági helyzetben azonban a mezőgazda­ság, az ipar és általában a vállalkozói szféra nem, vagy' alig képes rendelni ku­tatói közreműködést. A Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó költségvetési kutatóhelyek un. alaptámogatása ez évben megközelíti az 1 milliárd Ft-ot, mely támogatás átlago­san 35 százalékban fedezi az intézmé­nyek kiadásait. A fennmaradó 65 száza­lékot egyéb, főként hazai és külföldi pá­lyázatok útján (KMÜFA, OTKA, PHARE, COST, COPERNICUS stb.) igyekeznek előteremteni. Fésűs László, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa a származásellenör- zés fontosságáról beszélt, és arról, hogy' ezt nemsokára molekuláris genetikai módszerekkel is ellenőrizhetik majd. Fo­lyamatban van új fehérjeértékelési és energiaértékelési módszerek kidolgozása is, illetve komplett premixek, takarmány- keverékek összeállítása. Hangsúlyozta az előadó, hogy azon fajok­nál, ahol „külföldön van a genetika" (barom­fi, sertés) nem érdemes újabb fajták kiala­kításával kísérletezni, hanem meg kell próbálni a behozott fajtákat minél jobb hazai termelésre késztetni. Ez sem kis feladat! * De nemcsak a biológiai alapok a fonto­sak. A mezőgazdaság minőségi terme­léséhez nem elhanyagolhatók a techni­kai feltételek. A technika legalább har­minc százalékban befolyásolja a minő­séget és a mennyiségét. Nálunk azon­ban elöregedett a géppark, romlik a munkateljesítmény, növekszenek a gépköltségek. És ezt a folyamatot meg kell állítani! ’89-ben igencsak lecsökkent a gépberu­házás. ’94-ben aztán jelentős állami támo­gatással jelentős gépkapacitás épült be a gazdasági szektorba, de a minőséggel nem lehetünk elégedettek. Pedig a fejlesz­tés itt is folyik, mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az OMÉK-on bemutatott gépek. Illetve az, hogy hazánk például a világ ve­zető kombájngyáraival közösen folytat vizsgálatokat. „Nemes” növények Budapest (EM) - A növénynemesítés a mezőgazdasági kutatás egyik legfontosabb területe. Attól igazán nehéz a feladat, hogy évtizedekbe is beletelik egy-egy látványos eredmény elérése. A Vetőmag Terméktanács kiadványában a következőket olvas­hatjuk a mai magyar növénynemesítési kutatásról. A növénynemesítés olyan kutatási tevékenység, amely társadalmi, gazdasági és piaci igényeket elégít ki, az adott korszak követelményei­nek színvonalán. Jellemzője, hogy költséges; magas színvonalú szak­mai és technikai felkészültséget igényel; eredménye azonban a nagyér­tékű fajta, mely vetőmagként realizálható a gyakorlati termesztésben, és így a ráfordítás visszatérül. Magyarország ökológiai feltételei kiválóak a vetőmagtermesztésre. Jó a szakmai és technikai felkészültsége is. így a nálunk termelt vető­magjelentős része exportra kerül és külföldön hasznosul. A tudományos kutatás, mint innovációs tevékenység célja világ­szerte, így Magyarországon is. az élet minőségének javítása. Ebben a koncepcióban jelentős a népesség élelmiszerigényének a kielégítése úgy mennyiségileg, mint minőségileg. Nagyon fontos a veszteségmen­tes termelés és a természeti környezet megóvása, a káros hatások csökkentése rezisztens fajták termesztésével. Mindennek elősegítése nálunk is fő feladata a növénynemesítésnek. A növénynemesítés több tudományterület szintézise. Igényli olyan .alapkutatások jó ismeretét, mint a genetika, a molekuláris biológia, a minőség és tartósítás kémiai alapjai, valamint olyan alkalmazott kuta­tási ismeretek, mint a termelés és a feldolgozás technológiája, a szán­tóföldi kísérletezés, vetőmagtermelés, stb. A növenynemesités az utóbbi évtizedekben nemzetközi kooperációvá fejlődött. A magyar nemesítők bekapcsolódtak a nemzetközi „vérke­ringésbe” és ma mái- nemcsak kapnak a világtól, hanem adnak is annak. Számos intézetben és egyetemi kutatóhelyen foglalkoznak a nö­vénynemesítéssel kapcsolatos kutatásokkal. Törekszenek a genetikai variabilitás növelésére, a molekuláris genetikai módszerek felhaszná­lására és transzgénikus növények előállítására. Több mint 30 kutató­helyen 250-300 kutató foglalkozik növény nemesítéssel, vagy azzal kapcsolatos kutatásokkal. Az állami fajta vizsgalat az Országos Mezőgazdasági Minősítő Inté­zet (OMM1) feladata. Ok végzik az újdonság, megkülönböztethetőség és a stabilitás-vizsgalatokat is. Csak az a fajta részesíthető állami mi­nősítésben, amelyiknek a lényeges agronómiái tulajdonságai jobbak a régieknél, a standard fajtákénál és az újfajta az eddigiektől megkülön­böztethető, tulajdonságai állandósultak. Magyarországon 1996-ban 75 szántóföldi növényfajból 331 hazai fajta rendelkezik állami minősítéssel. Zöldségfajokból 52-t termesz­tünk és azokból 371 a hazai minősített fajták száma. Számos hazai növényfajtát külföldön is minősítettek és termeszte­nek. Különösen sikeresek a napraforgó hibridek, az őszi búzafajták, a kender, a lucerna, a gyep- és dísznövényeink. A magyar növénynemesítésnek szervezett kapcsolatrendszere volt és van a környező országok nemesítő intézeteivel. Szorosan együttmű­ködnek Nyugat-Európa, valamint az USA egyetemeivel, intézeteivel és magánvállalataival. Növénynemesítésünk átalakulóban van mind szervezeti, mind finanszírozási tekintetben. Jellemzője az állami támo­gatás gyors csökkenése és a privát szféra kialakulatlansága. Az eddig minősített fajták többsége állami intézetekben állami források felhasz­nálásával született, de már megjelentek a privát szféra fajtái is. Kiscsikó - két kancától nak számát, s ez növeli a nagy gene­tikai értékű kancák tenyésztési sze­repét. Az embrióátültetés lehetővé te­szi azt is, hogy egyes veszélyeztetett fajtákat, illetve fajokat (például a Przewalski lovat) megmentsünk. A díjlovaglásra, díjugratásra vagy lovaspólóra használt állatok életük nagy részét a versenyekre való felké­szüléssel és versenyzéssel töltik, te­nyésztésbe csak 10-15 éves konok után kerülnek. Az embrióátültetés azonban lehetővé teszi, hogy versenypályafutá­suk ideje alatt utódaik legyenek. A kereskedelmi célú embrióátülte­tés két országban vált számottevővé, az egyik az Amerikai Egyesült Álla­mok, ahol főként a Colorado Állami Egyetemen végeznek nagyszámú átültetést, nagyrészt Quarter Horse fajtájú lovakban. A legnagyobb köz­pont Argentínában alakult ki, ahol 1989 óta az embrióátültetés szerepet kapott a pólólovak tenyésztésében. Hazánkban nincs hagyománya a lóembrió-átültetésnek, csupán, 1990- ben történt néhány sikertelen próbál­kozás. 1993-ban alapos felkészülésbe kezdtünk, hogy munkánk eredmé­nyeként Magyarországon is megho­nosítsuk e módszert. Az eljárás igen költséges, ezért embriódonorként csak a legértékesebb kancák jöhet­nek szóba. A siker, persze, a befogadó (recipiens) állatok kiválogatásától is függ. E célra 3-10 éves, jó fogamzóké- pességükről ismert kancák jöhetnek szóba. Mi egy négyéves, még nem el­lett, tehát biztosan egészséges nemi szervű, hidegvérű lovat használtunk. Mivel a kísérletünknek elsősorban tudományos célja volt, az általunk ki­választott ügető fajtájú kanca és hol­land félvér fajtájú mén csikónak nincs különösebb tenyészértéke. A következő kritikus pont a donor és a befogadó kancák nemi működé­sének, illetve peteleválásának (ovulá­ciójának) összehangolása volt. Az embriót adó kancát az ivarzása (sár- lása) idején naponta megvizsgáltuk, hogy a peteleválás idejét egészen pontosan ismerjük, majd mestersége­sen termékenyítettük a mén ondójá­val. Ugyancsak naponta ellenőriztük a befogadó állat ciklusát is. A petele­válás utáni 7. napon elérkezett az ideje, hogy a megtermékenyült pete- sejtből fejlődött embriót kivegyük a donor méhéból. Mi a vértelen utat vá­lasztottuk, nem utolsósorban azért, hogy kíméljük az állatokat. Átmosott embriók Az úgynevezett embriómosás során tulajdonképpen a gravitáció segítsé­gével átöblítettük a méhet. Az e célra kifejlesztett folyadékot szűrőn bocsá­tottuk át. A szűrletben mikroszkóp alatt kerestük meg az embriót. Az úgynevezett kinyerési arány szerencsés esetben elérheti a 80 szá­zalékot. A mosás időpontjának meg­választása és az ondó minősége mel­lett az is befolyásolja a sikert, hogy egyszerre egy vagy több pete válik-e le. Az ivarzás (sáriás) idején rendsze­rint csak egy domináns tüsző fejlődik, de megesik, hogy több (rendszerint két) tüsző ovulál, azaz lehetőség van a spontán ikervemhességre vagy több' embrió kifejlődésére. A különböző faj­ták között számottevő az eltérés e té­ren, így bizonyos fajtabéli különbsé­gek is mutatkozhatnak az embrióki­nyerés hatékonyságában. Azután, hogy a mikroszkóp segítsé­gével megtaláltuk az embriót, egy na­gyon fontos lépés következik: el kell bírálni, hogy ez a kis képiét alkalmas- e az átültetésre. Ha úgy ítéljük meg, hogy egészséges csikóvá fejlődhet a vemhesség tizenegy hónapja alatt, hozzáláthatunk a beültetéshez. A mi embriónk megfelelőnek bizonyult. Az embrió beültetésének - a ki­nyeréshez hasonlóan - szintén két módja van: a sebészi és a vértelen út. Az első magyar lombikcsikó A nem sebészi beültetés során az embriót a méhnyakcsatornán át jut­tatják a méhbe. Ez éber, álló állaton elvégezhető, és a kanca az átültetés után azonnal visszakerülhet a társai közé, nincs szükség utókezelésre. A véres úton végzett átültetések utáni vemhesülési eredmények 15-25 szá­zalékkal jobbak, de kellő gyakorlattal a nem sebészi módszer is megfelelő eredményeket hozhat. Az embrió kora, mérete és minőse­ge is befolyásolja az átültetési ered­ményeket: minél idősebb, illetve na­gyobb. annál kisebb a sikeres átülte­tés esélye. A manapság elfogadott né­zet szerint a 6-8 napos embriók meg­felelnek azonnali átültetésre. Mi a beültetés nem sebészi útját választottuk. Erre a célra már rég ki­fejlesztették az átültetőkatétert vagy -pisztolyt. Az embriót vékony mű­anyag csőbe, úgynevezett műszalmá- ba szívtuk fel, és ezt helyeztük a ka­téterbe, majd azzal a méhbe jutva az embriót tartalmazó tápfolyadékot a A szarvasmarha- és juhtenyész­tésben a nyolcvanas évek óta ru­tinszerűen végeznek embrióátül­tetést, hogy a jobb genetikai hát­terű állatok utódait minél széle­sebb körben elterjesszék. A lo­vaknál az embrióátültetésnek korlátozott szerepe van, s ez va­lószínűleg a jövőben is így lesz. Az első lóembrió átültetésére 1972- ben került sor, mégsem számítha­tunk arra, hogy a lótenyésztésben is általános gyakorlattá válik ez a mód­szer. Ennek okait a lótenyésztés sajá­tosságaiban kell keresnünk. Például az angol telivér fajtát közismerten a teljesítményéért tenyésztik, vagyis a kggyorsabb kancák utódaira feltehe­tőleg nagy lenne a kereslet. A telivé- tek zárt törzskönyve azonban még a Mesterséges termékenyítést sem te­szi lehetővé. Csak egy csikó Egy kancától még kedvező esetben is évente csak egy csikó várható, s élete során még egy jó tenyészkancatól sem számíthatunk öt-tíznél több utódra. Ezért a lótenyésztésben a ge­netikai előrehaladást elsősorban a Ménekre alapozzák. Ha ellenben az embrióátültetés segítségével évente egy kancának csak eggyel több utódja ’ehet, már megkétszereztük csikói­méh üregébe fecskendeztük. Az átül­tetés sikerességét hét nap elteltével tudtuk ellenőrizni; az embrió ekkor már kéthetes volt, és ultrahangos ké­szülékkel is jól vizsgálható. Az első negyvenöt nap rendellenesség nélkül telt. Ebben az időben alakul ki a méh­lepény, vagyis létrejön az anyai és magzati vérkeringés közti szoros kap­csolat. Amíg ez nem történik meg, könnyebben előfordulhat, hogy' az emb­rió elpusztul és felszívódik a méhból. A későbbi ellenőrző vizsgálatok al­kalmával is mindent rendben talál­tunk és 11 hónappal a beavatkozás után, június 12-én a kanca kompliká­ciók nélkül szép, egészséges, pej kan­cacsikót hozott világra. A csikó bioló­giai anyjára és apjára jellemző me­legvérű jegyeket hordozza magán. A nagytestű, bőven tejelő hidegvérű pótmama jóvoltából fejlődése azóta is gyors és töretlen. (Juhász Judit, Nagy Péter, Kóródi Péter állatorvosok Hoppál Mihályné - Élet. és Tudomány) Hétnapos lóembrió —T--------------------­É M-reprók

Next

/
Thumbnails
Contents