Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-31 / 254. szám

S' 7 e OM-muzsika Miskolc (ÉM) - A bulgáriai OM csoport (Nyikolaj Ivanov - zene­szerző, akusztikus és elektromos gitár, zongora, szintetizátor, com­puter, blockflőte, ütőhangszerek, ének; Rumen Semerdjiev - elektro­mos basszusgitár, billentyűsök, computerprogramozás; Gueorgui Anguelov - ütőhangszerek, tabla, djembe, tupan, tarambuka, kaval, duda, cuena, didgeridoo, berimbao, kuika) mutatkozik be ma, csütörtö­kön este 6 órától a Miskolci Galéri­ában (Rákóczi u. 2.). Az együttest 1990-ben alapította Nyikolaj Ivanov, aid képzőművész és zenész egyszemélyben. Előbb csak performance-ok alkalmával kísérte az együttes Nyikolajt, de ’91-től önálló koncerteket is adnak. A trió célja olyan egyetemes, szintetizáló, kultúráktól független zenei stílus létrehozása, mely egyesíti magában a jazz, a népzene elemeit, a környe­zet hanghatásait, a new age, a mini- malizmus, a folk és a legkülönbö­zőbb fajta spirituális zenei ízlésvilá­got. Az OM csoport már többször be­mutatkozott Magyarországon, szere­peltek a győri Media Wave rendez­vényein és a váci „Expanziókon”. I 1996» Október 31. Képzőművészeknek Budapest (ÉM) - Pályázatot hirdet 35 év alatti képzőművészeknek és képzőművészjelölteknek a Littera Nova Kiadó. A legjobb alkotásokból megjelentetik a Fiatal magyar kép­zőművészek albuma 1997. című ki­adványt, valamint kiállítást rendez­nek Budapesten és Zürichben. A zsűrizésnek két szakasza lesz. Az el­ső körben november 30-ig várják le­vélben a jelentkezők szakmai élet­rajzát, műveikről fotóanyagot, amennyiben van, katalógust. A zsű­rizés második szakaszáról a szerve­zők minden pályázót levélben értesí­tenek. A pályaműveket a következő címre várják: Littera Nova, 1054 Bu­dapest, Széchenyi u. 1. D/B. 1.7. Újságíró-stúdió Miskolc (ÉM) - Alapfokú újságíró­stúdiót indít az Ifjúsági és Szabad­idő Ház. A résztvevők elsajátíthat­ják az újságírói műfajok alapjait, megismerkedhetnek a szerkesztési alapelvekkel, valamint betekinthet­nek a szerkesztőségekben folyó munkába. A tanfolyamot külön ajánlják a most induló helyi lapok, önkormányzati híradók szerkesztői­nek, valamint a helyi szerkesztősé­gek, stúdiók külső munkatársainak. A foglalkozásokat hetente egy alka­lommal, pénteken délutánonként, 5- től 8 óráig tartják. A tanfolyam ve­zetője Görömbölyi László, az Észak- Magyarország főszerkesztője. A stú­dió elvégzéséről a résztvevők okleve­let, valamint (kívánságra) személy­re szóló értékelést kapnak. Az újságíró-stúdióba érettségizet­tek, valamint a középiskola 4. osztá­lyát most végzők jelentkezhetnek. Az írásos jelentkezéseket (amelyben a pályázó bemutatkozik) legkésőbb november 15-ig kell eljuttatni pos­tán vagy személyesen az Ifjúsági és Szabadidő Ház címére (3531 Mis­kolc, Győri kapu 27.). A borítékra ír­ják rá: Újságíró-stúdió, A pályázók levélben kapnak értesítést jelentke­zésük elfogadásáról, valamint az el­ső foglalkozás időpontjáról. A 75 órás tanfolyam óradíja 240 forint. A teljes összeg első részletét, 10 000 forintot a tanfolyam indulásakor, a további két részletet pedig január­ban, illetve februárban kell befizet­ni. További felvilágosítás kérhető Kozma Istvántól, az Ifjúsági és Sza­badidő Ház munkatársától a 411- 747-es és a 412-508-as telefonszá­mon, illetve a stúdióvezetőtől a 341- 888-as telefonszámon. Stúdiumrajzok Miskolc (ÉM) - Az Ifjúsági és Sza­badidő Ház Kondor Béla Képzőmű­vészeti Köre újra indítja előkészítő tanfolyamát 3-4. osztályos középis­kolásoknak és érdeklődőknek. A 16 foglalkozáson stúdiumrajzokat ké­szítenek a résztvevők - szombat délutánonként négy órában - a kockától a drapérián át az aktmo- dellrajzolásig. A csoportot Novák Tamás vezeti. Érdeklődni és jelent­kezni a 46/411-747-es vagy a 412- 508-az telefonszámon vagy szemé­lyesen az Ifjúsági és Szabadidő Házban Csóka Editnél lehet. Csütörtök Kultúra ÉSZAK-Magyarország 11 Curtis - a „fekete” Kertész A világsztár, aki New Yorkot és Miskolcot is Mátészalkának hitte Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - A magyar fil­mesek világtalálkozója alkal­mából hazánkban járt vendé­gek közül talán Tony Cürtis volt a legnagyobb sztár. La­punk nemcsak ezért kereste a találkozást a Bostoni fojtogató, a Van, aki forrón szereti, vagy a Minden lében két kanál című filmek és sorozatok által Ma­gyarországon is roppant nép­szerű filmcsillaggal, hanem azért is, mert; Tony Curtis édes­apja annak idején Mátészalká­ról vándorolt ki. Bár a fiú, Ber­nard Schwartz már Ameriká­ban született. □ Miért kellett megváltoztatnia a nevét? - kérdeztük először Sch- wartz-Curtistől. • Mert akartam egy saját nevet. Én a New York-i utcán éltem, és nem akartam etnikumhoz köthető nevet. □ S honnan jött a Curtis? Meg a Tony? • A Kertész anyai ágról hozzánk kötődő magyar családnév. Ezt for­dítottam angolra, s ehhez passzolt az Anthony... □ Édesanyja honnan származott? • Ő csehszlovákiai magyar volt. Kleinnek hívták. □ Beszélgetésünk elején felsoroltam három filmjét, amelyek általában a magyarok számára Tony Curtist je­lentik. Mit gondol, reális képünk van az ön pályájáról? Vagy nem is ezek voltak az igazi nagy filmjei? • Amikor készültek, ezek voltak a legjobbak. Amire akkor képes vol­tam, az benne van e filmekben. De megfordítanám a dolgot. Mi a kor produktumai vagyunk. Nem mi alakítjuk a világot, hanem a világ alakít minket. Nem mi tehetünk arról, hogy melyik a „legjobb” fil­münk. □ A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 35 nagy szerelme volt... • Nem pontos. Azt mondtam, mini­mum... □ A kérdésem így is helyt áll: az Ön életét mennyire határozta meg a nőkhöz való viszonya? • Mint minden férfiét. □ Minimum 35 nagy szerelemmel... • Nézze, az a hölgy, aki ezt tőlem megkérdezte, helyén való kérdést tett volna fel, ha erotikus filmek fesztiválján lennénk. De nem ott Tony Curtis Fotó: Nagy Gábor (ISB) vagyunk. Én csináltam 110 filmet. Ebből legalább 25 igazán jó. S akkor ő azt kérdezi, hány nővel mentem ágyba...! Ezt tudtam neki válaszol­ni. Éppen a 35 jutott az eszembe. □ De arról is esett szó, hogy Önnek négy lánya van. Kérem, mondja el, mit tart fontosnak a családjáról! • Legidősebb lányom igen sikeres színésznő, húga szintén színésznő, de ő még az elején tart. Még két lá­nyom van, s két fiam is. De a na­gyobbik fiú heroin túladagolás mi­att meghalt. A kisebbiknek most született gyermeke, akit a báty után Nicholasnak neveztünk el. Az unokám most hat hónapos. □ Jelent-e Önnek valamit, hogy a magyar származásúak olyan nagy szerepet játszottak a film, illetve Hollywood történetében? • Azt hiszem, a magyarok minden­ben jelentős szerepet vállaltak. A tudományban, a kutatásban, a mű­vészetben, az élet minden terüle­tén. Igen, büszke vagyok rá, hogy én is magyar vagyok. □ Magyar színekben világhírű tu­dott volna lenni? • Talán a harmincas években igen. De azután 600, ezret megöltek az én fajtámból... így nem tudom iga­zában megválaszolni azt a kérdést: mi lett volna velem, ha itt élek Ma­gyarországon. □ Mennyiben érzi Ön magyarnak magá t ? ■ • Egyszerre vagyok magyar, ame­rikai és zsidó. Egész lényemet ez a hármasság adja. □ Amerikában könnyen otthonra talált? • Magyar családban születtem. Ahogy föleszméltem, eléggé idegen­nek éreztem magam az Egyesült Államokban. Kimentem az utcára, s mivel otthon a beszélgetések so­rán mindig Mátészalkáról hallot­tam, azt hittem ott vagyok. Pedig New Yorkban voltam. Mindaddig ez így is volt, amíg be nem soroz­tak, majd Kaliforniában, a film­iparban nem találtam magam. Ott egy olyan bábeli forgatag fogadott, sok-sok etnikai csoport, hogy egyre inkább magamra találtam. Innen­től már nem volt semmi gond: egyik szerep jött a másik után. Itt Magyarországon ugyanezt az élet­örömöt tapasztalom, s kezdem fel­fogni, hogy az én energiáim honnan származnak. Kalifornia és Magyar- ország számomra nagyon közel áll­nak egymáshoz. □ Milyen emlékei vannak Mátészal­káról? • Fotók. Meg persze a szüleim em­lékezései. És hogy azt mondom: pá- lyinka, pedig tudom, Budapesten pálinkaként kell kérni a pincértől. □ Az előzetes információk alapján júliusban közreadtuk, hogy itt tar­tózkodása során elmegy Mátészal­kára. Meglepetéssel hallom, hogy kizárólag Miskolcra ment el. • Ez engem is meglepett. Amikor a szervező mondta, hogy Miskolcra utazunk, azt kérdeztem tőle: ez vol­na Mátészalka új neve? Semmi ba­jom Miskolccal, de erről a városról még életemben nem hallottam. □ S ha legközelebb jön? • Akkor mindenképpen útba ejtem Mátészalkát. Ez nem is lesz soká: jövő márciusban. Egy gyermekala­pítványt szeretnék indítani. Aztán jó lenne Mátészalkán egy parkot lét­rehozni. Mondták, még az is előfor­dulhat, hogy rólam nevezik majd el. □ Most milyen emlékekkel távozik? • A Parlamentben a miniszterel­nöktől kaptam ezt a kitüntetést - mondja, s mutatja is, a szíve fölé feltűzött Magyar Köztársasági Ér­demérem Tisztikeresztjét. - Ezt is, és a nagyszerű fogadtatást is kö­szönöm. Ötvenezer egy ’56-os történetért Egy nyáron át készült az első helyezett pályamunka Miskolc (ÉM - Hl) - Soha nem foglalkozott interjúkészítéssel, az 1956-os forradalmat pedig még nem is tanulták, az orszá­gos pályázaton mégis első helye­zést ért el Jablonkai Ilona, a miskolci Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákja. A Művelődési Minisztérium és a Politikai Foglyok Országos Szövet­sége által kiírt ’56-os diákpályázat­ról az évzárón hallott először Jab­lonkai Ilona. Három téma közül le­hetett választani: interjúkészítés egy ’56-ossal, vagy portré, vagy pe­dig esszé 1956 a magyar történe­lemben címmel. Ő az első mellett döntött.- Rögtön Kuklay Antal körömi kanonok jutott az eszembe, akit gyermekkorom óta nagyon jól isme­rek. A Mindszenty-per harmadren­dű vádlottja volt, tíz évre ítélték, ebből hatot le kellett töltenie. A pá­lyázati kiírásnak tehát megfelelt, már csak az kellett, hogy vállalja is az interjúalany szerepét. Felkeres­tem, vállalta, és rögtön kölcsön­adott néhány könyvet az előz­ményekről, a forradalomról, a Mindszenty-perről. Ezek nélkül ne­hezen boldogultam volna, hiszen akkor fejeztem be a harmadik osz­tályt, és még nem tanultunk az ’56- os forradalomról. A könyvek átta­nulmányozása és Kuklay kanonok elbeszélései azonban közel hozták hozzám a korszakot - meséli Ilona.- Egy 17 éves embernek nem könnyű, hogy minden tényanyag nélkül átérezze egy kor problémáit, szellemét. Ilonának a nyár két hó­llona - felkészítőivel. Balról Mészáros Sándorné magyartanár, jobbról Kovács Lajosné iskolaigazgató Fotó: Bujdos Tibor napja az ismeretszerzésre ment rá - teszi hozzá Kovács Lajosné, az is­kola igazgatója. Majd később együtt kigondoltuk, hogyan is épül­jön fel a szöveg.- Miután áttanulmányoztam az irodalmat, újságokban megnéztem, hogy is néz ki egy interjú, vissza­mentem a kanonok úrhoz, és min­den nagyon könnyen ment. Jó inter­júalanyt választottam. Aztán, ami­kor megvolt az anyag, két nap alatt elkészült az írás, de sajnos egy kicsit hosszúra sikerült. Öt oldalt húzni kellett. Majd pedig Mészáros Sán­dorné, a magyartanárom segített a stilizálásban. Azt éreztem, hogy jól sikerült, de nem gondoltam, hogy első leszek. Egyébként egy váci lánnyal megosztva nyertem, a zsű­ri nem tudott köztünk dönteni. Az oklevéllel járó 50 ezer forintnak pedig nem kérdéses, mi lesz a sorsa.- Jogra szeretnék felvételizni, így előkészítő tanfolyamra költőm. Jól fel kell készülnöm történelem­ből is. Persze, ’56-ból már nem na­gyon tudnának megfogni... . Téka Rákos iné csalánlevese Eszenyi Miklós Nemrégiben Gosztonyi Péterrel, a Svájcban élő híres történésszel beszélgettem, aki a ma­gyar történetírás és kutatás nagy hiányossá­gaként említette az életrajzokat. Mint mond­ta, a hazai történészek szívesen feldolgoznak egy-egy eseményt, korszakot, témakört, de az egyes történelmi személyiségek (főleg akkor, ha az illető úgynevezett negatív személyiség volt) életrajzának feldolgozásától távolt tart­ják magukat. Pár nappal később a Magyar Tudományos Akadémia tudományos titkára (aki szintén történész) hasonlókat mondott, kiegészítve azzal, hogy főleg a XX. századi személyiségeket kezelik tabuként, talán az idő közelsége miatt. Ezért is vehetjük örömmel kezünkbe Pün- kösti Árpád új könyvét, mely a Rákosi a csú­cson 1948-1953 címet viseli. Pünkösti nevét fő­leg szociográfiai munkássága által ismerte meg a nagyközönség, de évek óta foglalkozik az egy­kori pártvezér élettörténetének feldolgozásával. A három részesre tervezett életrajz első kötete 1992-ben jelent meg (Rákosi a hatalomért 1945-1948), s most a folytatást olvashatjuk. A szerző szintén minden levéltári forrást feldolgo­zott, de igazi nagy értéke az, hogy rengeteg szemtanút megszólaltatott, Rákosi egykori so- főijétől, a testőrökön, vadászon keresztül a sza­kácsnőig és a közvetlen munkatársakig. Pünkösti nagy erénye abban is megnyilvá­nul, hogy remekül fogalmaz, mesterien szövi a szálakat. Amikor úgy érzi, hogy az olvasó talán fáradt a sok adattól, száraz ténytől, dá­tumtól, színes visszaemlékezéseket épít a szö­vegbe, s ezzel rögtön tovább csigázza az ér­deklődést. Ilyen üdítő történet, melyet a sza­kácsnő mesél el. Rákosi felesége egyszer csa­lánlevest főzetett - mondván: nagyon egész­séges. Mikor Rákosi hazatért, rögtön hozzálá­tott az ebédhez, de fanyalogva kérdezte, hogy mi van a tányérban. A szakácsnő közölte: csa­lánleves. És ki kérte? Az elvtársnő. Rákosi félretolta a tányért, s azt mondta: ha ö ren­delte, egye is meg. De a magánélet mellett elsősorban azt kö­vethetjük figyelemmel, mikor Rákosi a politi­kai élet csúcsán volt: létrejött a pártkoalíció, megkezdődött az ellenzék felszámolása, az egyház megsemmisítésére törekedtek (Mind- szenty- és Grősz-perek), sőt saját elvtársaikat is megsemmisítették, lesöpörték (Rajk, Ká­dár). Hatalmas karriereket és bukásokat kö­vethetünk figyelemmel (Szűcs Ernő, az ÁVH helyettese, akit a saját beosztottai vertek agyon, Zöld Sándor, aki miniszterként kiirtot­ta az egész családját, majd magával is végzett stb.). A szálakat Rákosi mozgatta. Nem Pün­kösti könyve a tragikus, megdöbbentő és le­taglózó, hanem a korszak, mely százezrek éle­tét tette tönkre és változtatta meg. így azét a hölgyét is, akivel pár napja Dél- Olaszországban ismerkedtem meg. A boltban felkapta a fejét a magyar szóra, majd a kávé­házban beszélgetve elmesélte, hogy ’56-os me­nekült. Diáklányként, ártatlan politikai mon­datokért zárták börtönbe, ahol három eszten­dőt töltött el, míg a forradalom kiszabadítot­ta. Bianca (így hívják a hölgyet) a mai napig traumaként hordozza, hogy fiatal életét meg­rövidítették, gyilkosokkal, utcalányokkal kel­lett egy szobában élnie, s hogy bent töltött el­ső szentestéjén cellatársa a kezei között halt meg. 1956 decemberében elhagyta az orszá­got. ,A barátaink azt ajánlották, hogy két ké­pet föltétlenül vigyünk magunkkal. Az egyik Mindszentyé, hogy Isten megsegítsen ben­nünket, a másik pedig Rákosié. Ez utóbbit azért, hogy nézegessük, ha netán honvá­gyunk támadna.” (Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson 1948-1953. - Bp.: Európa, 1996. -568 old.) Környezeti nevelés Kazincbarcika (ÉM) - Országos környezeti nevelési szemináriumot szervezett a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium, vala­mint az osztrák Művelődési Minisztérium októ­ber 31. és november 2. között. A rendezvény házigazdája a kazincbarcikai Regionális Kör­nyezetvédelmi Oktatóközpont. A szakmai prog­ramok keretében ma délelőtt 9-től a résztvevők megismerkednek Kazincbarcika két óvodájá­nak működésével, tanulmányozzák, hogyan is­mertetik meg az óvodapedagógusok a gyerme­kekkel a környezet elemeit. Délután 2 órától Király Bálint, Kazincbarcika polgármestere fo­gadja a vendégeket, majd a Kertvárosi Általá­nos Iskolába látogatnak, ahol többek között részt vesznek a diákok természetes anyagokból készített munkáiból összeállított kiállítás meg­nyitóján. November 1-jén, pénteken szakmai napot tartanak az Aggteleki Nemzeti Parkban, a vendégek többek között rövid túrát tesznek a Baradla-barlangban, és megtekintik a jósvafői tájházat és templomot. Délután pedig találkoz­nak a nemzeti parkban és a térségben környe­zeti neveléssel foglalkozó kollégákkal. Novem­ber 2-án a résztvevők Miskolcra, majd Buda­pesti-e utaznak. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents