Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-29 / 252. szám

6 B Itt-Hon 1996. Október 29., Kedd Hétv égi Ügyeletek ORVOSOK Edelény: (szombat reggel héttől hétfőn reggel hét óráig) 24 órás ügyelet a De­ák F. u. 6. sz. alatt. Telefon: 48/341-309. Kazincbarcika: felnőttügyelet a Városi Kórházban, a Május 1. u. 56. (péntek 17-től hétfőn reggel hét óráig), gyermekügyelet a Május 1. u. 13. szám alatt (szombat-vasár­nap 8 és 12 óra között), telefon: 48/311- 411/322-es mellék. Fogászati ügyelet: a Vá­rosi Kórház épületében a Május 1. u. 56. sz. alatt (szombaton 8 és két óra között). Tele­fon: 48/311-411. Mezőcsáton: a Hősök tere 33. sz. alatt tar­tanak ügyeletet szombaton reggel hét órától hétfőn reggel hét óráig. Telefon: 49/352-444. Mezőkövesden: a Mátyás király út 75. sz. alatti Kórház-Rendelőintézetben tartanak gyermek- és felnőttorvosi ügyeletet szomba­ton és vasárnap. Hívhatók a 49/414-411-es telefonon. Fogászati ügyelet csak szombaton van nyolctól két óráig a József Attila út 3. sz. alatti rendelőben. Telefon: 49412-734. Ózdon pénteken este fél héttől hétfőn reg­gel fél hétig van orvosi ügyelet a Nemzetőr u. 1/C. épületben. A felnőttorvosi ügyeletet a 48/471-411, a gyermekorvosit a 48/472-300- as telefonszámon hívhatják. Putnok: felnőtt- és gyermekorvosi ügyelet a Kossuth u. 27. sz. alatt pénteken hét órá­tól hétfőn reggel, hét óráig van. A 48/430- 205-ös telefonszámon hívhatók. Sajószentpéter: felnőtt- és gyermekorvo­si ügyelet a Kossuth u. 200. sz. alatt, a 48/345-108-as telefonon. Tiszaújváros: gyermek- és felnőttorvosi ügyelet a Bethlen Gábor u. 23. sz. alatt pén­teken este öt órától hétfőn reggel nyolcig. Telefon: 49/341-900. GYÓGYSZERTÁRAK Edelény: István király útja 64-66. Telefon: 48/341-285. Kazincbarcika: ügyeletes az Egressy B. u. 3. sz alatti gyógyszertár, a 48/311-614-es te­lefonszámon hívhatók. Mezőcsát: a Hősök tere 32. sz. alatt. Tele­fonszámuk: 49/352-324. Mezőkövesd: a Szent László tér 2. sz. alat­ti gyógyszertár tart ügyeletet. Telefonszá­muk: 49/311-254.- Ózd: a Vasvár u. 54-60. sz. alatti gyógy­szertár az ügyeletes, hívható a 48/472-580- as számon. Putnok: Andrássy u. 4. Telefon: 48/430-281. Sajószentpéter: Kossuth u. 218. Telefon: 48/345-101. Tiszaújváros: az orvosi rendelővel egy épü­letben, a Bethlen G. u. 23 sz. alatt. Telefon­számuk: 49/341-900. ÜGYELETES ÁLLATORVOSOK Kazincbarcikai kerület: Tóth Attila Perkupa, Bajcsy Zs. út 13. 48- 462-013 Erdős András Edelény, Lévay út 1. 48-341-229 Elek Vilmos Ózd, Újváros tér 4. 48- 471-220 Kristóf László Putnok, Erdélyi út 8. 48-430-165 Miskolci kerület: Lupkovics Zoltán Miskolc, Bertalan út 25. 46- 372-148 Istók László Ernőd, Kazinczy út 4. 46-476-212 Gyulai László Felsőzsolca, Ba­lassi út 13. 46-383-168 Zemlényi István Szerencs, Mikszáth út 4. 47- 362-339 Mezőkövesdi kerület: Csillag Gyula Borsodivánka, Rákóczi út 10/a. 49-339-104 Czajner Gábor Bükkábrány, Béke út 28. 49- 335-088 Pósán György Tiszakeszi, Községháza út 44. 49- 362-845 Várallyay Zita Szép nyarakat töltöttem nagy- szüleimnél, vidéken. Sok ked­ves emlék fűz Vattához, az ódon parasztházhoz, a porta minden zugához és dolgos nagyszüleimhez. Nagyra be­csültem szorgalmukat, előrelá­tásukat, bölcsességüket. Min­dig tudták mit miért tesznek, nem voltak időzavarban, jó elő­re készültek egy-egy nagyobb munkához, betakarításhoz. így volt az őszi munkák kez­detét jelző kukoricatöréssel is. Nagyapám, már a nyár dere­kán előkereste a padláson gon­dosan elrakott zsákokat, hogy a törés napján legyen miben hazaszállítani a letört kukori­cacsöveket. Nagymamám dol­ga volt átválogatni a - még Dédmama által szőtt - régi zsá­kokat, kijavítani az egerek ga­rázdasága és az elmúlt eszten­dő nyomait. Drága nagyma­mám dolgos, finom keze és fá­jós háta nem bírta a zsákfol­tozást, így gondján egy idős parasztasszony segített, aki egy tál ételért zsákot foltozott. O volt Piroska néni, a legidő­sebb és legszegényebb asszo­nyok egyike a faluban. Min­denki Piros nanája. Nana nem haragudott a megszólításért, belőle hiányzott a városi nők hiúsága, becsvágya, kaeérsá- ga. Nem is tudta ezek a por­tékák mire valók. Szerény, fekete ruhája alatt sok-sok alsószoknyát viselt, a női alsóneműt nem ismervén, így védekezett a hideg ellen. Ez teltebbé tette ^alacsony, töré­keny alakját. Ősz, gyérülő ha­ját fonva, fejtetőre tűzve hord­ta, így fekete fejkendője külön­leges formát kapott. Sovány ar­ca barázdált vonásait orra he­gyére csúsztatott, sötétkeretes szemüvege még jobban kiemel­te, amint elmélyülten varrt vagy szüleitől rámaradt kopott imakönyvét olvasgatta. Nyolc gyermeket hozott a vi­lágra, közülük négyet elteme­tett. Özvegyasszonyként élt a falu közepén álló, tapasztott fa­lu, puritán egyszerűségű kis házában. Az urát elhurcolták a gulágra és soha többé nem jött haza, ezért minden imája érte és neki szólt. Évről évre a nyár ugyan­azon idejében érkezett. Naptár nélkül tudta, érezte az időt, amikor jönnie kellett. Korán reggel kezdte a munkát, hiszen a vidéki embert a kakasszó már talpon találja. Élete során mindig hajnalban kelt, nem is­merte a lustálkodást és a be­tegséget. Számomra a falusi reggel nagymamám szerető szavaival, gondoskodásával, a forró lágy­tojással és a frissen fejt tejjel kezdődött. Nana ekkor már az ablak alatt, a verandán ült, a rövidlábú hokedlin, a foltozan­dó zsákok fölé hajolva dolgo­zott és alig hallhatóan dúdol- gatott. Az augusztusi reggelek csípése éreztette az ősz köze­ledtét, így Nana a zsákokkal védte rövid derekát és fájós lá­bát. Szerette a nap melegítő sugarait, vele szemben ülve dolgozott. Homlokába húzott fejkendője alatt soha nem lát­szott egyetlen verítékcsepp sem. Más dolgom nem lévén, Nana körül sündörögtem, ját­szottam és figyeltem, amint a méhek szorgalmával, türelmé­vel, s hozzáértéssel foltozza a zsákokat. Idős kora ellenére minden apró lyukat megtalált és kijavított. Rövid, görbe uj­jaival fürgén dolgozva, szép, egyforma öltéseket és szabá­lyos foltokat alkotott a zsákok alján és oldalán. Munka köz­ben gyakran dalra fakadt, oly­kor napestig énekelt fáradha­tatlanul, de ha nagyszüleim egy pohárka borral megkínál­ták, még szebbek voltak nótái. Örömmel hallgattam tiszta, de nem iskolázott hangját, kü­lönleges, archaikus énekeit. Dalai Istenről, szerelemről és az elmúlásról szóltak. Azóta sem hallottam hozzá hasonlót. Kedvét, hangulatát nem be­folyásolta a naponta változó időjárás és a világban zajló sok esemény. Nana csak varrt és énekelt. Örültem jöt­tének, ottlétének, cinkos mo­solyának. Ilyenkor szinte re­pültek az órák, a napok. Év- ről-évre nagyobb lettem, Na­na kisebb, ráncosabb öregebb. Piros nana egyik nyáron nem jött többé, mindannyian tudtuk, a Temető magához szó­lította egyszerű, dolgos, fárad­hatatlan lényét, hogy ezután az Ő zsákjait foltozza, amelyek nem durvára hagyott kender­ből, lenből, hanem a szeretet véget nem érő fonalából készül­nek és csak nagyon ritkán lyu­kadnak ki. 1996. Október 29., Kedd Itt-Hon B 3 Hangony hétköznapi hőseinek Mindenszentekkor az emlékműnél is meggyújtják a gyertyákat mwmmmmmgímmmmmmMmmmmmmsm Hangony (ÉM - FL) - A honfoglalás 1100. év­fordulójához kapcsolódva emlékművet avat­tak Hangonyban. Emléket állítva a községet alapító ősi nemzetségnek, s azon családoknak, akik 1800 előtt költöztek a faluba és utódaik ma is itt élnek. Mint Hangonyi László polgármestertől megtudtuk, az ötletet Lehoczky Alfréd Hangony - Hódos völgye a honfoglalás idején és a középkorban című könyve adta. Az emlékmű három táblája a .hétköznapi” hő­sökről szól. Azokról az emberekről, akik a közel 1000 éves Hangonyt megalapították és fennmaradását se­gítették azzal, hogy itt éltek. Az avatóünnepségen Lehoczky Alfréd nyugalmazott egyetemi tanár, a község szülötte elmondta, hogy a település hivata­losan ugyan csak 1214-től számíthatja múltját, de más adatokból tudjuk, hogy a Berény kabar törzs egyik csoportja, a Hangony nemzetség már a 10. szá­zadban, 960 tájékán e térségbe került. „Hangony” neve éppen arra a szerepre utal, melyet a törzs be­töltött: a kürtöt megfújva a hadjáratok toborzása volt a feladata. A Berény törzs így tarthatja vezéré­nek Lehelt. Megható része volt az ünnepségnek, ami­kor az előadó felolvasta azt a levelet, melyet a Han­gonyi nemzetség utolsó tagja írt Isztambul foglya­ként, miután 1562-ben a törökök Murány váránál elfogták. A levél hiába jött: mire megérkezett, Fer- dinánd elkobozta a Hangonyiak birtokát, így Han­gonyi György török fogságban pusztult el. Az emlék­mű középső része erre emlékszik. Az emlékműn köz­ponti helyen olvasható az a jelmondat, amit a falu magának választott: Tisztelet és hála mindazoknak, akik községünket létrehozták és ezer éven át meg­tartották. Az előadó végül arra hívta fel a figyelmet, hogy volt már a jelenleginél is nehezebb helyzet­ben a falu, s csak hittel lehet elér­ni egy jobb jövőt. Ez a hit - mond­ta - származhat Isten igéjéből, a tudományból, az emberi szeretet- ből és a hasznosság elvéből. Mindegyikkel szemben lehetnek negatív tapasztalatok, de ezek a gyakorlati tények nem csökkent- hetik hitünkbe vetett reményün­ket. Másrészt - fejtette ki - egyik sem tekintheti önmagát kizáróla­gosnak, elengedhetetlen - a siker érdekében hogy legyünk megér- tőek mások hite iránt. Az emlékmű, a hétköznapi hősök névsorával Fotó: V. j. Csendes, kétarcú falu Vadna, ahol jól érzik magukat az emberek re szakképzetlenek. Hely­ben egy üzem, a Grafol Kft. működik, amelyben több helybéli is dolgozik. Vadna megtartó erejét az adja, hogy közel van Ka­zincbarcikához. A város ad munkalehetőséget, itt meg a csöndes, egészsé­ges környezet adott. Isko­lánkban 24 alsós tanul, két osztályban, három ta­nító irányítása mellett. Óvodánk­ban 35 kisgyerekkel foglalkozik két óvónő és két dajka. A közeli Sajógalgócról is idehozzák a kicsi­ket. Az óvodások, általános isko­lások és a szociálisan rászorultak étkeztetését az óvodában működő konyháról biztosítjuk. Az orvosi ellátás a közeli Sajókazán biztosí­tott, de hetente kétszer itt is ren­del az orvos. Zömében reformá­tusok lakják a települést. Első templomukat 1695- ben, 301 éve építet­ték, de az 1863-ban leégett. Aztán a hí­vek újat építettek. □A templomon kívül hol találkoznak, hol váltanak szót egy­mással az emberek? • Könyvtár műkö­dik a községben, 2009 darab könyvál­lománnyal. Az ön- kormányzat minden év tavaszán jóté­konysági bált ren­dez, melynek bevé­telét az idősek estjé­nek megrendezésére fordítjuk. Az utóbbi­ra személyesen hív­juk meg a nyugdíja­sokat. A kultúrház- ban tornaszobát ala­kítottunk ki, ame­lyet elsősorban az óvodások és az álta­lános iskolások vesznek igénybe, délutánonként viszont már a fel­nőttek aerobicolnak benne. A „ki­hívás napján” egésznapos sport- programot szervezünk, amelyet hajnalig tartó bállal zárunk. □ Mire büszke a polgármester és milyen tervei vannak? • Nagy eredménynek tartom, hogy a gázprogramot megvalósítottuk és a felvett hitelt pontosan törleszt- jük. Sikerült a község működőké­pességét fenntartani, az önkor­mányzat nem ment csődbe. Na­gyon fontosnak tartja a testület az emberi problémákra való odafigye­lést. Bevontuk például a munka- nélkülieket a környezetvédelmi munkába. A közhasznú munkások kitisztították a Bán patak medrét, felszíni csapadékelvezető árkot épí­tettek, megszüntették az illegális szemétlerakó telepeket és közre­működésükkel végeztük el a teme­tő felújítását. Kaszáltak, gyomir­tást végeztek, lépcsőt építettek, rendbe hozták a játszóteret a köz­hasznú munkások. Vannak terve­ink, sürgősen megvalósítandó fel­adataink, de ezekhez hiányzik a pénz. Első helyen a gázprogramra felvett hitel visszafizetése szerepel, a fejlesztések csak ezután követ­kezhetnek. Szilárd burkolatú jár­dákat építünk és rendbe hozzuk a kultúrházat, amikor lesz rá pén­zünk. Most, így csak a működőké­pesség fenntartására elég a pén­zünk - mondta a polgármester. Heti Jegyzet Vándorlások évei Nagy Zoltán A Miskolc környéki falvakat, a város külső kerületeit járva rácsodálkoz- (hat)unk, hogy az utóbbi egy-két évti­zedben mennyi család települt ki a vá­rosból a szélekre és a környező telepü­lésekre. Érzékelhető, hogy egy eléggé erőteljes és az egész észak-magyaror­szági területre jellemzővé váló tenden­ciával állunk szemben. Nemrégiben a megye északi csücské­ben fekvő Kissikátorban jártunk. A pol­gármester a lélekszám alakulását firta­tó kérdésünkre örömmel újságolta, hogy még korábban inkább a városok­ba költöztek innen a fiatal családok, újabban a visszatelepülés figyelhető meg. A közelmúltban hat, család köl­tözött vissza Ózdról. A munkanélküli­ség sújtotta körzetben úgy gondolják a polgárok, hogy a falakban csak alacso­nyabb a rezsi és a régi, de még nem olyan öreg ház körül is megterem ez- az a háztartás részére, nem beszélve az állattartás lehetőségéről. Megyén belül is a munkavállalás esé­lye vagy hiánya, a megélhetés reménye hajtja az embereket a lakóhely esetle­ges változtatásában. Szakszervezeti vezető mondta a mi­nap: meglepte mennyi miskolci, diós­győri szakember került például Jászbe­rénybe, az ottani hűtőgépgyárba, még­pedig jó távlatokkal. Igen magasszintű szaktudást, feszes munkát követelnek meg, de azt meg is fizetik. Egy kezdő diplomás szakember - már az egyéb juttatásokkal együtt - akár háromszo­rosát is elérheti a Miskolcon kínált jö­vedelemnek. Nem beszélve a főváros vonzerejéről: a kvalifikált, idegen nyel­vet, nyelveket ismerő szakember meg­duplázhatja, triplázhatja jövedelmét, ha szerencséje van és persze még fia­tal. Több hirdetésben, álláskínálatban olvashatjuk ugyanis: jelentkezés 40 éves korig. Festő-mázoló kisiparos ba­rátom jut eszembe, aki így fakadt ki: munka az volna, de pénzük nincs itt az embereknek. Legszívesebben elköl­töznék a Dunántúlra, ott talán jobban megfizetnének, de hát itt építkeztem, itt Miskolcon, Borsodban élnek a szü­lők, a rokonok. Néhány évvel ezelőtt még - nem min­den gigantomániától mentesen - szá­molgattuk: hány ezerrel, tízezerrel ha­ladta meg Borsod-Abaúj-Zemplén la­kossága a 800 ezret. Ma azt számolgat­hatjuk: hogyan közeledünk a 700 ezer­hez. Miskolcról sem emlegetjük már, hogy az ország második városa, most mára harmadik a lélekszámút tekintve, de ugyan hányadik az itt élők életmi­nősége tekintetében? jobb nem szá­molnunk. Alighanem jócskán a sor vé­ge felé találnánk magunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents