Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-29 / 252. szám

2 Ms Itt-Hon 1996. Október 29., Kedd _Nekünk Írták Egy találkozás emlékére „1996. májusában mint turista jártam Miskolcon. Városnézésem során megis­merkedtem egy hölggyel, akivel a mis­kolci Lakásotthon egzisztenciális prob­lémáiról beszélgettünk. Arról, hogy mi­lyen szűkös gazdasági körülmények kö­zött élnek, dolgoznak 65 gyerekkel. Ne­kem, mint vallásos embernek rögtön eszembe jutott a bibliai mondás... Ha­zaérve Lipcsébe, beszéltem a barátaim­nak a találkozásról, arról, hogy mit tehetnénk ezért az intézményért. Szep- temberben valami húzott vissza Mis­kolcra, hogy felkeressem a Lakásott­hont. Nem jöttem üres kézzel, hoztam a gyerekeknek egy pár ruhaneműt, s azt az örömöt, kedvességet, amit ott tapasz­taltam, újra elmeséltem barátaimnak, s felkeltettem az érdeklődésüket. Pilla­natnyilag megint Miskolcon vagyunk, októbert írunk. Személygépkocsival jöt­tem, hogy ismét meglátogassam az in­tézményt, a gyerekeket. Ezer kilométer után este 9 óra körül érkeztem az ott­honba, ahol nagy öröm fogadott. Lát­va a kíváncsi szemeket, gyorsan kipa­koltuk az ajándékokat az autókból a gyerekek segítségével. Előkerült a mik­rohullámú sütő, a cipők, ruhák, külön­féle játékok, gyógyszerek és kötszerek, valamint édesség. Az izgatottan várakozó gyerekeknek az otthon igazgatónője - Galba Marianna - gyorsan szétosztott a mogyorós-táb­lás csokoládékból. Ok azt kérdezgették, „hogy a bácsi ezt mind nekünk hozta?” Ha egészségi állapotom engedi - s ezt remélem újra jönni fogunk. A kérdés viszont felmerült bennünk, hogy bizto­san van Miskolcon is olyan vallásos ember, aki úgy gondolkozik mint én, olyan ember, aki szintén segítene a gye­rekeken. Ebben a reményben indulunk vissza Németországba, s reméljük, hogy hamarosan arról kapunk hírt, hogy Miskolcon is segítőkész kezekre talál­tak a Lakásotthon lakói.” Hasso Schirmacher Lipcse Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Miskolciak Ópusztaszeren Ópusztaszer (ÉM - NYI) - A millecentenáriumi évben, a magyarság letelepedésének 1100. évében Ópusztaszer a hazai és a határainkon kí­vül élő magyarok zarándok- helye lett. Az Észak-Magyar­ország az év elejétől kezdve ösztönzi előfizetőit, azok hozzátartozóit, hogy vegye­nek részt a lap hétvégi, va­lamint hételeji számaiban meghirdetett kedvezmé­nyes árú kirándulásokon, amelyek egyike szinte min­dig Opusztaszer. Az eszten­dő eddig eltelt részében többszáz előfizetőnk jutott már el közreműködésünk­kel, valamelyik helyi utazá­si iroda szervezésében a Nemzeti Történeti Emlék­parkba. Legutóbb, október 17-én a miskolci IBUSZ au­tóbusza indult az Alföldre miskolciakkal. A reggel hat órai induláskor Miskolcon még esett az eső, ám egy-két óra elteltével az időjá­rás már kegyeibe fogadott ben­nünket. Farkas Gyula, idegen- vezetőnk, aki most harminche­tedszer utazott Ópusztaszerre csoporttal, jó időt jósolt, s ez be is jött. Az eredeti program­ban nem szerepelt, ám Farkas Gyula javaslatára megnéztük útközben Tápiószelén a Blasko- vich Múzeumot. Csak az tudja, mennyit nyertünk vele, aki járt már ott. A Blaskovich nagyszü­lők, szülők és a két gyerek, Blaskovich György és János a maga nemében egyedülálló ma­gángyűjteményt hagyott ránk, amelyet élvezet végignézni a még 1938-ban a család szolgá­latába szegődött Lujzácska ve­zetésével. Kecskemét volt a következő megállónk. Kodály városa szá­mos látnivalót ad a Városháza harangjátékától és csodálatos Dísztermétől a Szórakatémusz Játékház és Múzeumon át a Magyar Naiv Művészet Múze­umáig. Ez utóbbiban a tárlat lenyűgöző hatása mellett meg­csapott bennünket a legtöbb mai magyar város gondja, a pénztelenség szele is. Nem kis megdöbbenéssel hallottuk, hogy néhány hét múlva bezár­ják a múzeumot, mert Kecske­métnek nincs pénze a működ­tetésére. Az egész napos kirándulás „fő produkciója” természetesen Ópusztaszer volt. Legalább húsz-huszonöt autóbusz gyűlt össze most is a parkolóban. Utasaik hónapokkal ezelőtt le­foglalt sorszám alapján juthat­tak be a nagy' viharokat átélt, ám a páratlan restaurálási si­ker után csodálatosan megúj- hodott Feszty-körkép épületé­ben. (Európában tizenhét to­vábbi helyen van még hason­ló látványosság.) Mindössze 26-28 perc állt rendelkezé­sünkre, hogy befogadjuk ma­gunkba a megrendítő élményt, hogy átitassa bensőnket, lel­künket a honfoglalás Latorca­parti epizódja, de ennyi is ele­gendő, hogy szívünk, torkunk elszoruljon, hogy' könny fakad­jon szemünkben, hogy azt mondhassuk: „de jó, hogy el­jutottam ide is, hogy ezt is megláthattam”! A millecentenáriumi esztendő nagy látványosságának, a Feszty- körképnek otthont adó csarnok Fotó: Farkas Gyula Nekünk Írták Az asztma gyógyításának lehetősége adott, élni kell vele „Meglepődve hallgatom és olvasom a sajtóban, hogy terjed az asztmás betegség hazánkon kívül, Európában is. Pedig a betegségek gyógyhelyét or­vosok Újhután (ma Bükkszentkereszt) már 60 évvel ezelőtt felfedezték. A község klimatikus gyógyhatású levegője Európa-hírűvé tette a közsé­get, ahol e betegségben szenvedők százai találtak gyógyulást. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig 430 magán, valamint vállalati üdülőház épült a betegségek gyógyítására. Európai híréről hadd idézzek a Magyar Jövő 1935. június 22-i számából: „Külföldön is ismert klimatikus ma­gaslati gyógyhely lett Ujhuta község”. A regényes fekvésű hegyi faluban újabb és újabb nyaralók épülnek, s a pompás levegőjű vidék napról nap­ra több és több barátot vonz. A főváros mellett most már távoli külföldre is eljutott híre. Olaszor­szág is érdeklődik iránta. További bizonyításul idézek a Magyar Jövő 1935. szeptember 11-i szá­mából: „Hatalmas üdülőteleppé fejlesztik ki Újhutát, ahol négy szanatórium fog épülni, vitéz Borbély-Maczky főispán, aki már a közigazgatá­si bizottság ülésén bejelentette, hogy az újhutai tervek megvalósítása érdekében mindent elkövet, péntek délelőttre értekezletet hívott össze hivata­lában minekután az egyes érdekelt minisztériu­mok megbízottainak részvételét is biztosította. Kö­zölte többek között, hogy Olaszországon kívül az üdülőhely iránt más érdeklődő is szeretne Újhután üdülőt létesíteni.” Országos megmozdu­lás történt a betegség gyógyhatására, az üdülőter­vek, vagyis a szanatóriumok tervei is elkészül­tek. Sajnos, a megvalósulását a II. Világháború eseményei már nem tették lehetővé. Az elmúlt év­tizedek más irányú gazdaságpolitikája elfelejtet­te az ezreket érintő megkezdett szanatóriumok épí­tését megvalósítani. Csodálatos környezetével a Bükk legmagasabban (600 m) fekvő községe, bükkfa erdejének kisugár­zása is gyógyító hatást fejt ki az idegileg kimerült városi emberekre. Ezek után minden adott, hogy illetékesek felfigyeljenek és létrejöjjön egy alapít­vány, és jó lenne, ha külföldiek is támogatnák, mivel ez közös érdek volna. Balogh Sándor 1996. Október 29., Kedd .......Itt-Hon : Ms 7 A z 1996. évi tájfutóleltár Miskolc (ÉM - SG) - Az elmúlt héten ígéretet tettünk, hogy megpró­báljuk elkészíteni a nagyszerűen szereplő miskolci tájfutók idei mérlegét. Sikerült - kö­szönhetően Bokros Ist­ván, a MEAFC vezető­edzője segítségének. Kö­vetkezzék tehát 1996 rö­vid tájfutótörténete. Az első megmérettetésre Kállósemjén került sor, itt rendezték meg áprilisban a hosszútávú országos baj­nokságot. A miskolciak kö­zül Lubinszki Mária (DTC) szerepelt a legjobban, aki a juniorok mezőnyében az el­ső helyen végzett. A „fel­nőttek” szintén szereztek két érmet: Domonyik Gá­bor (MEAFC) a férfiaknál, míg Bokros Andrea (ME­AFC) a nőknél futott be másodikként a célba. Kez­désként tehát hárman is a dobogón végeztek, de hol volt még a vége... Júniusban Oroszlány­ban randevúzott a hazai tájfutó-társadalom, s ekkor a rövid távon tették próbá­ra felkészültségüket. A sprintek eredményei alig tértek el a hosszútávétól: Bokros Andrea a nők kö­zött ezúttal is második lett, míg Lubinszki Mária újra bekasszírozta a győzelmet a junior korosztályban. A férfiak egyéniben nem gyarapították az érmek számát, nem így a váltó­ban, amelyet ugyanekkor rendeztek meg, szintén A gyengébb nem képviselői ne futkározzanak egyedül a sötét erdőben! Domonyik Gábor célegyenesben Bokros Andrea (balra) a dobogó második fokán. Az elsőn Oláh Katalin (középen) a harmadikon Kovács Bernadett (jobbra). Fotók: ÉM-repró Oroszlányban. A MEAFC férfi csapata (Bokros Ist­ván, Domonyik Szabolcs, Domonyik Gábor és Lévai Ferenc) a harmadik he­lyen végzett, ám ennél is jobban szerepelt a DTC női váltója (Lubinszki Má­ria, Hornyák Mariann és Zámbó Gabriella), amely ezüstérmesként zárta a viadalt. Egy hétre rá Pécsett, a Mecsek lankáin az éjszakai OB küzdelmeire került sor, ám ezúttal a nők hiányoz­tak, mivel a versenyt csak férfiak számára írják ki, mondván, a gyengébb nem képviselői ne futkározza­nak egyedül a sötét erdő­ben... Futott viszont Lévai Ferenc (MEAFC), s egy ér­tékes harmadik helyet könyvelhetett el a végén. Tájfutóink számára a nyár szépen, nyugalmasan telt, „mindössze” néhány világversenyen és kisebb hazai csatározáson kellett rajthoz állniuk, majd ok­tóberben következett a ma­gyar bajnokság utolsó két felvonása. A Bakony-hegységben a klasszikus távú viadalt rendezték meg, amely - persze nem hivatalosan - tájfütóberkekben az „igazi” bajnokságnak számít. Aki itt jól szerepel, sokkal érté­kesebb a megítélése. A háromszoros junior világbajnok, Domonyik Gá­bor nem is bízott semmit a véletlenre, s magabiztos versenyzéssel szerezte meg az első helyet. Bokros And­rea menetrendszerűen szállította az ezüstöt a „legyőzhetetlen” Oláh Ka­talin mögött, csak úgy, mint Lubinszki Mária az aranyat a juniorok között. Egy hét múlva az Alföldén már a csapatbajnoki várt versenyzőinkre, akik kö­zül ezúttal a férfiak jeles­kedtek. A MEAFC együt­tese (Domonyik Szabolcs, Lévai Ferenc, Borbás Nor­bert és Pollák József) Szentmártonkátán a sze­gediek mögött a második helyen végzett, pedig nél­külöznie kellett Domonyik Gábort, aki éppen egy skandináviai meghívás­nak tett eleget. Az egyetemiek tehát egy ezüsttel gazdagították a termést, amelynek ösz- szevéve mérlege: 4 arany-, 6 ezüst- és 2 bronzérem. Tekintélyes gyűjtemény! S ha még hozzávesszük, hogy Domonyik Gábor junior vi­lágbajnok lett Romániá­ban, s ugyanitt Lubinszki Mária negyedik helyezést ért el, példaértékű a mis­kolciak idei teljesítménye. 1996 biztos, hogy aranybe­tűkkel kerül be mind a Diósgyőr, mind a ME­AFC tájfutóinak arany­könyvébe.

Next

/
Thumbnails
Contents