Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-29 / 252. szám
2 Ms Itt-Hon 1996. Október 29., Kedd _Nekünk Írták Egy találkozás emlékére „1996. májusában mint turista jártam Miskolcon. Városnézésem során megismerkedtem egy hölggyel, akivel a miskolci Lakásotthon egzisztenciális problémáiról beszélgettünk. Arról, hogy milyen szűkös gazdasági körülmények között élnek, dolgoznak 65 gyerekkel. Nekem, mint vallásos embernek rögtön eszembe jutott a bibliai mondás... Hazaérve Lipcsébe, beszéltem a barátaimnak a találkozásról, arról, hogy mit tehetnénk ezért az intézményért. Szep- temberben valami húzott vissza Miskolcra, hogy felkeressem a Lakásotthont. Nem jöttem üres kézzel, hoztam a gyerekeknek egy pár ruhaneműt, s azt az örömöt, kedvességet, amit ott tapasztaltam, újra elmeséltem barátaimnak, s felkeltettem az érdeklődésüket. Pillanatnyilag megint Miskolcon vagyunk, októbert írunk. Személygépkocsival jöttem, hogy ismét meglátogassam az intézményt, a gyerekeket. Ezer kilométer után este 9 óra körül érkeztem az otthonba, ahol nagy öröm fogadott. Látva a kíváncsi szemeket, gyorsan kipakoltuk az ajándékokat az autókból a gyerekek segítségével. Előkerült a mikrohullámú sütő, a cipők, ruhák, különféle játékok, gyógyszerek és kötszerek, valamint édesség. Az izgatottan várakozó gyerekeknek az otthon igazgatónője - Galba Marianna - gyorsan szétosztott a mogyorós-táblás csokoládékból. Ok azt kérdezgették, „hogy a bácsi ezt mind nekünk hozta?” Ha egészségi állapotom engedi - s ezt remélem újra jönni fogunk. A kérdés viszont felmerült bennünk, hogy biztosan van Miskolcon is olyan vallásos ember, aki úgy gondolkozik mint én, olyan ember, aki szintén segítene a gyerekeken. Ebben a reményben indulunk vissza Németországba, s reméljük, hogy hamarosan arról kapunk hírt, hogy Miskolcon is segítőkész kezekre találtak a Lakásotthon lakói.” Hasso Schirmacher Lipcse Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Miskolciak Ópusztaszeren Ópusztaszer (ÉM - NYI) - A millecentenáriumi évben, a magyarság letelepedésének 1100. évében Ópusztaszer a hazai és a határainkon kívül élő magyarok zarándok- helye lett. Az Észak-Magyarország az év elejétől kezdve ösztönzi előfizetőit, azok hozzátartozóit, hogy vegyenek részt a lap hétvégi, valamint hételeji számaiban meghirdetett kedvezményes árú kirándulásokon, amelyek egyike szinte mindig Opusztaszer. Az esztendő eddig eltelt részében többszáz előfizetőnk jutott már el közreműködésünkkel, valamelyik helyi utazási iroda szervezésében a Nemzeti Történeti Emlékparkba. Legutóbb, október 17-én a miskolci IBUSZ autóbusza indult az Alföldre miskolciakkal. A reggel hat órai induláskor Miskolcon még esett az eső, ám egy-két óra elteltével az időjárás már kegyeibe fogadott bennünket. Farkas Gyula, idegen- vezetőnk, aki most harminchetedszer utazott Ópusztaszerre csoporttal, jó időt jósolt, s ez be is jött. Az eredeti programban nem szerepelt, ám Farkas Gyula javaslatára megnéztük útközben Tápiószelén a Blasko- vich Múzeumot. Csak az tudja, mennyit nyertünk vele, aki járt már ott. A Blaskovich nagyszülők, szülők és a két gyerek, Blaskovich György és János a maga nemében egyedülálló magángyűjteményt hagyott ránk, amelyet élvezet végignézni a még 1938-ban a család szolgálatába szegődött Lujzácska vezetésével. Kecskemét volt a következő megállónk. Kodály városa számos látnivalót ad a Városháza harangjátékától és csodálatos Dísztermétől a Szórakatémusz Játékház és Múzeumon át a Magyar Naiv Művészet Múzeumáig. Ez utóbbiban a tárlat lenyűgöző hatása mellett megcsapott bennünket a legtöbb mai magyar város gondja, a pénztelenség szele is. Nem kis megdöbbenéssel hallottuk, hogy néhány hét múlva bezárják a múzeumot, mert Kecskemétnek nincs pénze a működtetésére. Az egész napos kirándulás „fő produkciója” természetesen Ópusztaszer volt. Legalább húsz-huszonöt autóbusz gyűlt össze most is a parkolóban. Utasaik hónapokkal ezelőtt lefoglalt sorszám alapján juthattak be a nagy' viharokat átélt, ám a páratlan restaurálási siker után csodálatosan megúj- hodott Feszty-körkép épületében. (Európában tizenhét további helyen van még hasonló látványosság.) Mindössze 26-28 perc állt rendelkezésünkre, hogy befogadjuk magunkba a megrendítő élményt, hogy átitassa bensőnket, lelkünket a honfoglalás Latorcaparti epizódja, de ennyi is elegendő, hogy szívünk, torkunk elszoruljon, hogy' könny fakadjon szemünkben, hogy azt mondhassuk: „de jó, hogy eljutottam ide is, hogy ezt is megláthattam”! A millecentenáriumi esztendő nagy látványosságának, a Feszty- körképnek otthont adó csarnok Fotó: Farkas Gyula Nekünk Írták Az asztma gyógyításának lehetősége adott, élni kell vele „Meglepődve hallgatom és olvasom a sajtóban, hogy terjed az asztmás betegség hazánkon kívül, Európában is. Pedig a betegségek gyógyhelyét orvosok Újhután (ma Bükkszentkereszt) már 60 évvel ezelőtt felfedezték. A község klimatikus gyógyhatású levegője Európa-hírűvé tette a községet, ahol e betegségben szenvedők százai találtak gyógyulást. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig 430 magán, valamint vállalati üdülőház épült a betegségek gyógyítására. Európai híréről hadd idézzek a Magyar Jövő 1935. június 22-i számából: „Külföldön is ismert klimatikus magaslati gyógyhely lett Ujhuta község”. A regényes fekvésű hegyi faluban újabb és újabb nyaralók épülnek, s a pompás levegőjű vidék napról napra több és több barátot vonz. A főváros mellett most már távoli külföldre is eljutott híre. Olaszország is érdeklődik iránta. További bizonyításul idézek a Magyar Jövő 1935. szeptember 11-i számából: „Hatalmas üdülőteleppé fejlesztik ki Újhutát, ahol négy szanatórium fog épülni, vitéz Borbély-Maczky főispán, aki már a közigazgatási bizottság ülésén bejelentette, hogy az újhutai tervek megvalósítása érdekében mindent elkövet, péntek délelőttre értekezletet hívott össze hivatalában minekután az egyes érdekelt minisztériumok megbízottainak részvételét is biztosította. Közölte többek között, hogy Olaszországon kívül az üdülőhely iránt más érdeklődő is szeretne Újhután üdülőt létesíteni.” Országos megmozdulás történt a betegség gyógyhatására, az üdülőtervek, vagyis a szanatóriumok tervei is elkészültek. Sajnos, a megvalósulását a II. Világháború eseményei már nem tették lehetővé. Az elmúlt évtizedek más irányú gazdaságpolitikája elfelejtette az ezreket érintő megkezdett szanatóriumok építését megvalósítani. Csodálatos környezetével a Bükk legmagasabban (600 m) fekvő községe, bükkfa erdejének kisugárzása is gyógyító hatást fejt ki az idegileg kimerült városi emberekre. Ezek után minden adott, hogy illetékesek felfigyeljenek és létrejöjjön egy alapítvány, és jó lenne, ha külföldiek is támogatnák, mivel ez közös érdek volna. Balogh Sándor 1996. Október 29., Kedd .......Itt-Hon : Ms 7 A z 1996. évi tájfutóleltár Miskolc (ÉM - SG) - Az elmúlt héten ígéretet tettünk, hogy megpróbáljuk elkészíteni a nagyszerűen szereplő miskolci tájfutók idei mérlegét. Sikerült - köszönhetően Bokros István, a MEAFC vezetőedzője segítségének. Következzék tehát 1996 rövid tájfutótörténete. Az első megmérettetésre Kállósemjén került sor, itt rendezték meg áprilisban a hosszútávú országos bajnokságot. A miskolciak közül Lubinszki Mária (DTC) szerepelt a legjobban, aki a juniorok mezőnyében az első helyen végzett. A „felnőttek” szintén szereztek két érmet: Domonyik Gábor (MEAFC) a férfiaknál, míg Bokros Andrea (MEAFC) a nőknél futott be másodikként a célba. Kezdésként tehát hárman is a dobogón végeztek, de hol volt még a vége... Júniusban Oroszlányban randevúzott a hazai tájfutó-társadalom, s ekkor a rövid távon tették próbára felkészültségüket. A sprintek eredményei alig tértek el a hosszútávétól: Bokros Andrea a nők között ezúttal is második lett, míg Lubinszki Mária újra bekasszírozta a győzelmet a junior korosztályban. A férfiak egyéniben nem gyarapították az érmek számát, nem így a váltóban, amelyet ugyanekkor rendeztek meg, szintén A gyengébb nem képviselői ne futkározzanak egyedül a sötét erdőben! Domonyik Gábor célegyenesben Bokros Andrea (balra) a dobogó második fokán. Az elsőn Oláh Katalin (középen) a harmadikon Kovács Bernadett (jobbra). Fotók: ÉM-repró Oroszlányban. A MEAFC férfi csapata (Bokros István, Domonyik Szabolcs, Domonyik Gábor és Lévai Ferenc) a harmadik helyen végzett, ám ennél is jobban szerepelt a DTC női váltója (Lubinszki Mária, Hornyák Mariann és Zámbó Gabriella), amely ezüstérmesként zárta a viadalt. Egy hétre rá Pécsett, a Mecsek lankáin az éjszakai OB küzdelmeire került sor, ám ezúttal a nők hiányoztak, mivel a versenyt csak férfiak számára írják ki, mondván, a gyengébb nem képviselői ne futkározzanak egyedül a sötét erdőben... Futott viszont Lévai Ferenc (MEAFC), s egy értékes harmadik helyet könyvelhetett el a végén. Tájfutóink számára a nyár szépen, nyugalmasan telt, „mindössze” néhány világversenyen és kisebb hazai csatározáson kellett rajthoz állniuk, majd októberben következett a magyar bajnokság utolsó két felvonása. A Bakony-hegységben a klasszikus távú viadalt rendezték meg, amely - persze nem hivatalosan - tájfütóberkekben az „igazi” bajnokságnak számít. Aki itt jól szerepel, sokkal értékesebb a megítélése. A háromszoros junior világbajnok, Domonyik Gábor nem is bízott semmit a véletlenre, s magabiztos versenyzéssel szerezte meg az első helyet. Bokros Andrea menetrendszerűen szállította az ezüstöt a „legyőzhetetlen” Oláh Katalin mögött, csak úgy, mint Lubinszki Mária az aranyat a juniorok között. Egy hét múlva az Alföldén már a csapatbajnoki várt versenyzőinkre, akik közül ezúttal a férfiak jeleskedtek. A MEAFC együttese (Domonyik Szabolcs, Lévai Ferenc, Borbás Norbert és Pollák József) Szentmártonkátán a szegediek mögött a második helyen végzett, pedig nélkülöznie kellett Domonyik Gábort, aki éppen egy skandináviai meghívásnak tett eleget. Az egyetemiek tehát egy ezüsttel gazdagították a termést, amelynek ösz- szevéve mérlege: 4 arany-, 6 ezüst- és 2 bronzérem. Tekintélyes gyűjtemény! S ha még hozzávesszük, hogy Domonyik Gábor junior világbajnok lett Romániában, s ugyanitt Lubinszki Mária negyedik helyezést ért el, példaértékű a miskolciak idei teljesítménye. 1996 biztos, hogy aranybetűkkel kerül be mind a Diósgyőr, mind a MEAFC tájfutóinak aranykönyvébe.
