Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-28 / 251. szám

8 ÉSZAK^Magyarország VÁLLALKOZÁS : 1996, Október 28-, Hétfő _Határidőnapló OKTÓBER 28. Társaságiadó-előleg befizetése Fogyasztásiadó-előleg befizetése Utalapelőleg befizetése. Gépj ár mű-értékesítés Budapest (MTI) - A Magyar Gépjárműim­portőrök Egyesületekhez tartozó márkake­reskedők az elmúlt háromnegyed évben 38662 új autót értékesítettek. Az eladott au­tók száma a múlt év hasonló időszakához ké­pest 2.1 százalékkal csökkent. (Az összesítés a Suzuki eladások nélkül értendő, mivel a Suzuki Rt. nem tagja a Gépjárműimportőrök Egyesületének). Minderről az egyesület tájé­koztatta az MTI-t. A márkák szerinti rangsort még mindig az Opel vezeti, 9343 eladott autóval. Az Opel eladások ebben az időszakban az átlagosnál kisebb mértékben, 1,7 százalékkal mérséklőd­tek. Az Opel piaci részesedése 24,22 százalék. Ebben az időszakban 72,2 százalékkal növel­te a gépkocsiértékesítést a Daewoo, összesen 4480 gépkocsit adott el, és így a rangsorban a második helyre került. Piaci részesedése 11,6 százalék. A harmadik helyen 3645 eladott au­tóval a Volkswagen márkakereskedők van­nak. Ezt követi a rangsorban a Ford. Az érté­kesített autók száma 3535. A lista 5. helyén a Renault áll 3368 eladott autóval. A vesztesek közé tartozik a Lada, ebből a márkából mind­össze 1990 autót vásároltak meg. Egy év alatt a Lada értékesítés 65,8 százalékkal csökkent. Idegenforgalom Budapest (MTI) - Az Országos Idegenforgal­mi és Munkaadói Szövetség (OIMSZ) leg­újabb összesítéséből kiderül, hogy a mintegy 60 tagszervezetet magában foglaló szervezet az év elejétől 113 milliárd forintot meghaladó bevételt ért el. Ebből 56 milliárd forintnyi a deviza. A szövetség tagszervezetei 18 milliárd fo­rintos bérköltség mellett összesen mintegy 10,5 milliárd forintot fordítottak beruházásra. Az adó- és közterhek címén pedig 24 milliárd forintot fizettek be az államkasszába. _Kamarai Hírek KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA • A BÖRSÖD-AlBÄÜJ ZEMPLÉN megyei Kereskedelmi és Iparkamara szolgáltatásait bővítve áll tagjai rendelkezésére. A Kamarai Hírlevél Adósarok című rovatának állandó szerzői, az Adó-Soft Kft. szakértői, október 1- től ingyenes gazdasági, társadalombiztosítási, pénzügyi és adótanácsadást tartanak a ka­marai tagok részére. Hétfőtől csütörtökig 9-12, és 13-15-ig várják az érdeklődőket az Adó-Soft Kft. irodájában, Miskolcon a Bajcsy- Zs. u. 17. szám alatt. • A MEGYEI KAMARA a Szlovén Gazdasá­gi Kamarával közösen üzletember-találkozót rendez október 29-én, 9 órakor a BÖKIK székházban (Miskolc, Szentpáli u. 1.). A ka­mara az üzleti tárgyalásokon díjmentes tol­mácsolást biztosít, a rendezvényen való rész­vétel ingyenes. További információt a BÖKIK nemzetközi kapcsolatok osztályán adnak a 46/328-642-es telefonszámon. • A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete a megyei kamarával közösen fu­varszakmai konferenciát rendez november 5- én, a lillafüredi Palota Szállóban. A résztve­vők tájékoztatást kapnak a vámeljárások és a vámjog változásairól, a közlekedéspolitika ak­tuális kérdéseiről, az Európai Unióhoz való csatlakozás közlekedésjogi szabályozásáról, valamint a TIR és az ADR változásokról. Szó lesz továbbá a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének érdekvédelmi tevékenységé­ről. A konferencián konzultációs lehetőséget is biztosítanak. További felvilágosítás és je­lentkezés az egyesület miskolci irodájában (Zsigmondi u. 2., tel.: 46/412-109.) INGYENES REKLÁMTANÁCSADÁS Az Észak-Magyarország szolgáltatása induló vállalkozóknak, vállalkozásoknak: ingyenes reklámtanácsadás. Ha érdekli Önt, hívja munkatársunkat a 46/411-425-ös telefonszámon! INGYENES REKLÁMTANÁCSADÁS Nem akarok nagyvállalkozó lenni Emberi dolgokat szeretek magam körül a munkámban is Szeretem valóra váltani megrendelőim elképzeléseit Fotó: Farkas Maya Onga (ÉM - GSL) - Kicsiben kezdte, de legnehezebbnek a „szakma titkainak” megismeré­se bizonyult. A céhbeliek nem akarták a kontárt elismerni, de ma már hozzá is fordulnak ta­nácsért. Bikki István bútorké­szítő az ismerősök ismerősei­nek gyárt egyedi tervezésű konyhabútorokat. • Meglehetősen kacskaringós úton jutottam el az egyedi bútorok ké­szítéséig. A középiskolában kezd­tem faintarziákat készíteni, bár vil­lamosipari technikus a szakmai végzettségem. Asztalos munkát an­nál az építőipari vállalatnál végez­tem először, ahol villanyszerelő­ként dolgoztam. Egyszerűen rosz- szul éreztem magam a brigádom­ban. Különösen a pénzen való ma­rakodásból lett elegem, ezért egy barátommal átmentünk az ácsok­hoz segédmunkásnak. Azóta sem dolgoztam olyan jó csapatban. □ Az ács és az asztalos azért nem ugyanaz. Hogyan lett asztalos? • Nos, én nem asztalos vagyok, ha­nem bútorkészítő, ami - különösen az asztalosok szerint - szintén nem ugyanaz. Miután megszűnt a munkahelyem sok mindennel fog­lalkoztam. Tanítottam képesítés nélkül, elvégeztem egy főiskolát, voltam gyártástechnikus. Mikor megszűnt az utolsó munkahelyem megfogattam, ezentúl csak magam­nak dolgozom. Munkanélküli let­tem de azért nem unatkoztam. A kisebb tárgyakat - kenyértartót, függönykarnist, éjjeliszekrényt - amelyeket korábban házi haszná­latra készítettem, nagyobb mennyiségben kezdtem gyártani és vásárokon árulni. Míg nem, egy vá­sározó ajánlatot tett: készítsek neki kisbútorokat. Ekkor alaposan szét­néztem és kiderült, hogy a környé­ken Miskolcon van az egyetlen vál­lalkozás, amelyik bútorlapokkal foglalkozik. Kiváltottam az vállal­kozó engedélyt, és azóta többnyire konyhabútorokat készítek bútorla­pokból. □ Megvolt az ötlet, de hogyan te­remtették meg a munka pénzügyi feltételeit? • Kicsiben kezdtem, pár tízezer fo­rinttal, amit a család adott össze. Persze azt tudtam, hogy egy orosz barkácsesztergával és néhány kézi- szerszámmal nem lehet igazi búto­rokat gyártani. A komolyabb mun­kához szükséges felszerelést aprán­ként szereztem be. A gépek nagyré­szét egy asztalosműhely felszámo­lásakor vettem, a többi berendezést lakatos ismerősömmel „hoztuk ösz- sze”. Az igazán nehéz azonban a „szakma titkainak” megismerése volt. Az asztalosok akikhez segítsé­gért fordultam nagyon elutasítóak voltak. A hasonló tevékenységgel foglalkozók egyszerűen nem voltak hajlandók szakmabeliként elfogad­ni. Végül egy soproni nemzetközi faipari kiállítás húzott ki a csőből, amin az egész régióból én vettem részt egyedül. Napokig próbálgat­tam a különböző gépeket, anyago­kat, és ellestem néhány igen hasz­nos fogást is. Nem titkoltam az ott tanultakat, és ennek köszönhet­tem, hogy elfogadott a szakma. Á soproni út legnagyobb hozadéka az az ismeretségi kör, andre a kiállítá­son tettem szert. □ Hogyan kamatoztatta ezt a tőkét? • Úgy, hogy most már hozzám is jöttek tanácsokért, így ha hirtelen szükségem lett valamire már ne­kem is volt hová fordulnom. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, de nem az. Ellenséges környezetben nehéz dolgozni, elkezdeni pedig szinte le­hetetlen. Másrészt pedig ma sem költők reklámra, az ismerősök is­merőseinek dolgozom. Az üzlet úgy működik, hogy látja az illető egy ismerőse konyhájában az egyedi tervezésű és kivitelezésű bútort, és rájön, hogy mennyivel jobb egy olyan berendezés, amit pont oda terveztek. □ Miért az egyedi bútorok készítése lett a választott profil? • Szeretem valóra váltani megren­delőim elképzeléseit. Ha valaki be­megy egy bútorboltba ott azonnal látja, mit vesz. Én sokáig beszélge­tek a kuncsaftokkal a terveikről, közben ki kell találnom, mi az ami legjobban illene az egyéniségükhöz. A valóságban ugyanis egész más­ként fest, amit elképzeltek. Ez ak­kor derül ki, mikor megmutatom a lerajzolt terveket és kiderül: pont erre gondoltak. A munkának ez a része szerez a legtöbb örömet. Ahogy a vállalkozás fejlődik, sze­retnék egyre többet foglalkozni a tervezéssel. Nem akarok olyan nagyvállalkozóvá válni aki csak a pénzt hajtja. Nekem fontos, hogy személyes, emberre szabott körül­mények vegyenek körül a mun­kámban is. A garantált árakról Budapest (MTI) - Várhatóan ezen a héten terjeszti a földművelésügyi miniszter az érdekegyeztető fórum elé javaslatait a tehéntej, a vágó­sertés és vágómarha garantált árá­ról. Erről Lakos László földművelé­sügyi miniszter nyilatkozott. Az FM vezetője közölte: a késede­lem oka, hogy a minisztériumnak nem sikerült az érintettekkel meg­egyeznie a garantált árakról. (A törvény szerint október 1-ig kellett volna meghirdetni azokat.) A tárca időben véleményt kért a termékta­nácsoktól, az agrárkamarától és az érdekképviseletektől. Ennek el­lenére még a mai napig sem egyez­tek meg a termelők, a feldolgozók és a kereskedők, például a tej ga­rantált áráról. Nincs konszenzus a sertés és a marha garantált árának mértékéről és a meghirdetési rend­szeréről sem. Az igen magas takar­mányárak is késleltetik a megegye­zést. A miniszter reménykedik ab­ban, hogy végső soron a gai'antált árak meghirdetésének „csúszása” nem befolyásolta lényegesen e ter­mékek termelését. Lakos László szerint amennyiben nem sikerül megegyezni, úgy a kormány dönté­sére lesz szükség a garantált árak meghirdetéséhez. ITtift • Acélfeldolgozó üzemekkel szeretné felvenni a kapcsolatot a Perez Cadet GmbH, A-1120 Wien, Altmanndorfer str. 27. Telefon: 43/1-810-2351, Fax: 43/1-810-2352. • Osztrák alumíniumöntöde kapacitásbővítéshez magyar cége­ket keres alumínium homok-, ko- killa- és kisnyomású öntés terüle­tén. Az ajánlatokat a cég rövid is­mertetésével német vagy angol nyelven a következő címre kérik: Firma Lorünser Leichtmetallwerk, Herrn Ing. Tschann, A-6824 Sch- lins, Bahnhofstrasse 9. (Az üzleti ajánlatokat a kereskedel­mi és iparkamarától kaptuk.) Megkérdeztük a vállalkozót: Ha most döntene, útra vállalkozna-e? Ma is belevágnék..- Ez egy bonyolult kérdés, ezért alaposan megfontolandó. Vélemé­nyem szerint a megoldásnak két útja van, ám mindkettő igen kes­keny. Most, a privatizáció idején a patikus előtt két lehetőség áll, vagy megveszi a gyógyszertárat ahol dolgozik vagy alkalmazottja lesz egy kollégájának - kezdi Csergő Péter, az Aranykehely Patika társ- tulajdonosa. - Az utóbbi azért problémás, mert a mai feltételek mellett a patikák a működést még éppen lehetővé tevő kislétszámú személyzettel dolgoznak. A gyógy­szertár-magánosítás ötlete pedig fele annyira sem vonzó most, mint három évvel ezelőtt, amikor mi kezdtük. Egy patikában az egyet­len jövedelemforrás a gyógyszer nagy- és kiskereskedelmi ára kö­zötti különbözet. Ebből kell fedezni a fenntartási költségeket, fizetni az asszisztensek bérét és az adókat. A maradék lenne a nyereség, amiért dolgozunk, de ez még egy olyan - forgalom szempontjából közép ka­tegóriás - gyógyszertárban se na­gyon „keletkezik” mint a miénk. Ha most kellene belefognom az önálló tevékenységbe, nagyon meg­gondolnám, mit tegyek, miből fize­tem vissza a privatizációra felvett- több millió forintnyi hitelt. Persze az is igaz, mi mást tehetne egy pa­tikus, aki egy gyógyszertárnak a vezetője volt? Ezt tanulta évekig, ez az egyetlen dolog amihez ért. Tehát minden nehézség ellenére azt mondom: bár a szó szoros értel­mében kényszerpályán, de ma is belevágnék. Azt csinálom, amit szeretek- A mai eszemmel is újrakezde­ném a vendéglátást, ha ez a hely nem menne, akkor máshol. Nem azért mert ez egy bomba üzlet - egyébként nem az -, hanem mert szeretek emberekkel foglalkozni. A nyár elején váltottam ki a vál­lalkozói engedélyt, azóta béreljük egy barátommal a Black Micit - mondja Kollár Zoltán. - Azt már tudom, hogy nem ebből az üzletből fogok meggazdagodni, de nem is ezt várom tőle. Ma is albérletben lakom, mint korábban, és nincs egyebem, mint a régi autóm. De amíg nem veszteséges, nem jelent egzisztenciális problémát az üze­meltetése, folytatom. Akár egy át- lagfizetésnyi jövedelemmel is megelégednék egyszerűen azért, mert a magam ura vagyok, és azt csinálhatom amit mindig is sze­rettem volna. Bár kétségtelen, hogy rengeteg utánajárást igényel a fenntartás. Az árubeszerzés a délelőttömet viszi el, az üzemelte­tés a délutánt. Csak azokon az es­téken vagyok szabad amikor a társam tart nyitva, ennek ellenére azt mondom: nekem megéri. Anyagilag már kevésbé. Az adó- terhekről az a véleményem, hogy szinte lehetetlenné teszik a fenn­tartást. A rezsivel együtt a nyere­ség felét viszi el. A teljes forgalom csak mintegy 15 százalékán osz­tozhatunk a társammal. Egyelőre nem tudom, a felújítást, festést, javítást miből fedezzük majd. Mindezek ellenére az egyetlen do­log ami visszariasztana az újra­kezdéstől, az a vállalkozói enge­dély kiváltásával járó macera, több hónapos lótás-futás. El tu­dom képzelni, hogy valaki emiatt abbahagy egy vállalkozást, mie­lőtt igazából belefogott volna. A körülmények döntenek A Nagy Sándor által négy éve ala­pított társaság biztosításközvetí­téssel foglalkozik.- Egy vállalkozó nem biztos, hogy azért választja ezt az utat, mert mindenáron vállalkozó akar lenni. Sok esetben a körülmények a meghatározóak, azok kényszerí­tik ki a döntést. így volt ez nálam is. Húsz évet töltöttem el különbö­ző biztosító társaságoknál, amikor úgy hozta a sors, hogy váltanom kellett. Nem sok lehetőség közül választhattam, hiszen ha vállalko­zást indít valaki, olyan tevékeny­ségbe kezd, amihez ért, amit szeret csinálni. Persze a nehézségekre mindenki csak menet közben jön rá, fokozatosan megtanulja kivéde­ni azokat, és ha a kitartásához kis szerencse is párosul, talpon marad. Én alapvetően szeretem a kihívá­sokat, de a mai helyzetben meg kell gondolni, mibe érdemes bele­vágni. Négy évvel ezelőtt még vi­szonylag kis összeggel is el lehetett indulni, ma már az, akinek nincs tőkéje nagyon kevés eséllyel állhat rajthoz. A mi szakmánkban példá­ul évekbe telik, amíg nyereségre tesz szert az ember. A biztosítás­közvetítés alapja a bizalom, ennek elnyeréséhez pedig idő kell. De ott vannak a vállalkozókat sújtó kü­lönböző közterhek. Véleményem szerint, ha például az adó mértékét és a társadalombiztosítás összegét egy elfogadható szinten állapíta­nák meg, nem lehetetlenítenék el eleve a vállalkozókat. Persze min­dent Összevetve, ma sem lenne más út előttem, mint amin négy évvel ezelőtt elindultam... □

Next

/
Thumbnails
Contents