Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-28 / 251. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. Október 28., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó A lakosság a szemétháborúban Ez az amit bármikor kiválthat, és bármikor visszaválthat. Ez az a rugalmas értékpapír, melynek megbízhatóságát az állam garantálja. Ez az a kamatkonstrukció, mely lépcsőzetességével kedvező feltételeket biztosít. Ez az a néhány érv, amiért Ön is a Kincstári Takarékjegyet részesíti előnyben. Állampapír a postán. A Kincstári Takarékjegy folyamatosan váltható és visszaváltható több mint 2600 postán. Címletek: 10.000 Ft, 50.000 Ft, 100.000 Ft, 500.000 Ft. • 1 éves futamidő • a futamidő alatt kedvező, lépcsős kamatozás. A Miskolci Ingatlankezelő Rt. II. sz. Házkezelősége idén október 17-én utólag tájékoztatóval keresett meg, mint lakástulajdonosokat. A tájékoztató tudomásunkra hozza, hogy a Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 24/1996. (V. 3.) sz. rendelete szabályozza városunkban a szilárd háztartási hulladék összegyűjtésének, ártalmatlanításának módját, ezen közszolgáltatás rendjét. Kiemelten közlik, hogy a helyi rendelet a szemétszállítási díj 1996. június 1. napjától való megfizetésére a tulajdonost kötelezi. Eddig is mi fizettük meg mint bérlők, majd később 1995- től mint tulajdonosok a közös költségbe foglalva a szemét- szállítási díjat. Eddig mint bérlakók, majd tulajdonosok a MIK-kel szerződtünk, illetve vagyunk kapcsolatban. Az rt.- nek fizettük és fizetjük havonta a közös, illetve vegyes költséget, amiben a szemétszállítási díj is benne foglaltatik. A szerződés módosítása, a közös költség csökkentése nélkül közli a MIK Rt., hogy 1996. június 1- jétől közvetlenül a Közterületfenntartó Kft.-nek kell fizetnünk a szemétszállítási díját. Ezen céggel mind a mai napig nem állunk szerződéses viHirdetés ........== V iszik a szemetet. De nem mindegy, hogy mennyiért. Fotó: Bujdos Tibor szonyban, velünk szerződést, megállapodást nem kötöttek. A velünk szerződéses viszonyban nem álló cég 1996. október 15-én a postaládánkba bedobott számla alapján felszólít, hogy 1996. június 1-jéig visszamenőlegesen a mellékelt befizetési lapon 15 napon belül fizessük be a számlán jelzett összeget szemétszállítási díjként. A számlán helyiségenként 75 Ft plusz áfa van feltüntetve. Nem tudjuk, miért helyiséget vettek alapul a rendeletben. Miért nem a konkrét elszállításra váró szemét mennyiségét (kuka, kg, dm3) mérési mennyiségeket? Nem a helyiségeket szállítják el, hanem a szemetet! A vonatkozó önkormányzati rendelet 65 Ft-ban állapítja meg (plusz áfa) a szemétszállítási díját, helyiségenként! Akkor kérdezzük, miért számláz az önkormányzati cég a Közterület-fenntartó Kft. 75 Ft plusz 12 százalék áfát helyiségenként? Talán azért, mert a szemét- szállítási piac nagy részét jelenleg ellenőrzi és privatizálás előtt áll? A meg nem felelő rendelet, az átállás elő nem készítése a MIK, a Közterületfenntartó Kft. részéről, minket szolgáltatást igénylőket hoz nehéz anyagi helyzetbe, az amúgy is már igen magas közüzemi díjak mellett. Az illetékeseknek vizsgálni illenék, hogy a szolgáltatók milyen jogos költségeket és hasznot számolnak fel áraikban. Szopkó Jenő Miskolc Kincstári Takarékjegy .SZÓLÁSTÉR. Szabadulni az adósságoktól Hivatalos megfogalmazás szerint országunk a piacgazdaság felé halad, sőt olyan vélemény is van, miszerint ez már maga a piacgazdaság. Csakhogy a gyakorlat kissé mást igazol. A magánszféra kialakulása, az árak szabad mozgása, a kínálati jelleg megléte önmagában még nem jelentik a piacgazdaságot. Ezeken túl olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely maradéktalanul a piaci törvényszerűségekre épül, illetve minden feltételt megteremt ezek érvényesüléséhez. A gazdaságpolitika fő célkitűzése a folyamatos gazdasági növekedés, ami (elvben) nálunk is így van, de a gyakorlati intézkedések nem ezt a törekvést igazolják. A kormány ugyanis figyelmen kívül hagy egy alapvető dolgot: a termelés (a kereskedelemmel együtt) és a fogyasztás egymástól elválaszthatatlan gazdasági folyamatot képez. E folyamat bármelyik elemét a másik (és egyben az egész gazdaság) rovására lehet hatalmi eszközökkel befolyásolni. Egyszerűbben szólva: a kínálat és kereslet viszonylagos egyensúlya nélkül nincs piacgazdaság. A kormány egyoldalúan avatkozik be a folyamatba, amikor a termelési oldalnak szinte teljes szabadságot biztosít, a fogyasztást pedig drasztikusan visszafogja. Súlyosan megsérti a folyamat egységét, mert a két elemet tudatosan elszakítja egymástól. A fogyasztás ilyen mértékű megszigorításával nem lehet gazdasági növekedést elérni! Lássuk a valóságot. A termelés és szolgáltatás magánjellegével együtt kialakult egyfajta kínálati helyzet. Ez, a valóságos piacgazdaságban elsősorban a választék és minőség kínálatát jelenti. Csakhogy nálunk ez a kínálat már egyre inkább mennyiségi jelleget ölt, mert a fogyasztás visszafogása törvényszerűen a kereslet visszaeséséhez vezet. Nő az eladatlan árukészlet, a raktározási költség, több áru elavul, csökken a pénz forgási sebessége, végül visszaesik a termelői kedv. Ezekkel párhuzamosan nő az elszegényedés. Mivel a kereslet csökkenése egyre inkább jelentkezik, (egyéb tényezők hatására is) emelkednek a termelési költségek, az egy árura eső ráfordítás értéke, folyamatosan emelkednek az árak. Ezt még kevesebben tudják megfizetni, tehát tovább csökken a kereslet. Ez pedig egy ördögi kör! A törvény- szerűség azt követelné meg, hogy a kereslet csökkenése az árak lefelé való mozgását eredményezze. Ezt meg a termelők nem tudják elviselni. Ez egy olyan feszülő ellentmondás, ami igazolja az említett beavatkozás káros hatását. Tapasztaljuk, hogy időnként csökkennek az árak, de csak átmenetileg, mert ez csak a készletek kiárusításáig tart (mentve, ami menthető), utána pedig kezdődik minden elölről. Egyedül a monopolhelyzetet élvező szolgáltatások tudják (úgy- ahogy), kivédeni a káros hatásokat, de ők is csak átmenetileg. A lakosság pénz híján, vagy nem tud fizetni a szolgáltatásokért, vagy csak a legszükségesebb mennyiséget fogyasztja például az energia terén. A következmény...? A leírt ellentmondások nemcsak a gazdasági folyamatokban támasztanak feszültségeket, hanem a társadalomban is. Ha a termelés tartósan veszteségessé válik, mindenképpen visszaesést eredményez, ami megint gazdasági növekedés ellen hat. Ami pedig a társadalmi hatásokat illeti, a következmények beláthatatlanok, hiszen a fogyasztás visszafogása a társadalomnak legalább 60-70 százalékát érinti érzékenyen. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az út, amit a kormány követ, sokáig nem tartható. Még akkor is igaz ez, ha mozgástere korlátozott. Sürgős gazdaságpolitikai változtatásra van szükség. Amíg nem késő! Egyetlen járható út kínálkozik: a külföldi adósságtól való szabadulás valamilyen formája. Nagyon nehéz, de lépniök kell! Ádám Mátyás Bogács A népi fogyókúra története Fogy az ország, fogy a magyar. Fogyunk testben, fogyunk lélekben, fogyunk mindenben. Fogy a látásunk, egyre kisebbet látunk mindenből. Fogy a türelmünk és fogy az akaraterőnk. Fogy a kenyér az asztalunkról, fogy a könny a szemünkből - kiszárad. Fogy a jó szó, fogy a hála, nehéz ez a lelki málha. Fogy az öröm fogy a mosoly és lefogyott arcunkról a nevetés. Fogy a lakás, fogy a gyermek, fogytán van már a szeretet is. Napjainkban olyan rossz híreket közöl a rádió, a televízió, a sajtó, hogy fogy az ember keményen, meg a hely a temetőben. Fogyaszt a nyugdíj, fogytán van az irodalom. Fogy a tudás, mert fogy a pénz. Fogynak a pedagógusok is. Fogy a rend, lent és fent, vele fogy a józan ész. Agysejteket fogyasztja a maligán, fogy a tisztán látás, fogy az emberi tisztesség. Lassan lelkiismeretünk is elfogy. Fogy a segítség, fogy a támasz, ami van, az egyelőre csak látszat. No, de mi ennek az oka? Rengeteget beszélnek a gazdasági életről. Ám azt is észre kell vennünk, hogy a gazdasági élet erkölcsi kérdéseire kevesebb nyomatékot helyez a politika. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy erkölcsi megalapozottság, bizalmat keltő becsület és szolidaritás nélkül jó működhet a gazdasági élet. A társadalom létét és fejlődését is megbénítja az erkölcsi értékek hiánya, az érzéketlenség, a szolidaritás másodlagossá tétele. A mai magyar valóság egyik fájdalmas, súlyos következményekkel járó ellentmondása ez, amelyre külföldi elemzők is felfigyeltek. Azt írtam egy közéleti lapban, hogy a politikai erőszak mindig önmagára nézve a legveszélyesebb és legkárhozato- sabb. Ma szólamaiban minden politikai párt és mozgalom középre számít, a minél több támogató és szavazat reményében. A keresztény ember azonban született demokrata, biztosan jó úton halad, azaz középen. A közép a dolgozó, építő, alkotó emberé, aki társadalmi rendszerektől és kormányoktól függetlenül létezik, olyan ellenállhatatlan erővel, mint maga a természet rendje. Fogyunk, fogyatkozunk, közben irgalmatlanul fogadko- zunk. Mit mondott Jókai? „...Aki jó honfi, az jó emberbarát is, aki közügyekben igazságos, az magánügyekben is az...! Ser főző János Egyik kutya, másik eb? Nem és nem! írtam már ezeken a hasábokon napjaink egyik rákfenéjéről, az ellenzéki összefogás hiányáról („Az ellenzéknek még csak intő”), de talán még ennél is veszélyesebb az a magyar társadalomban széleskörűen elterjedt másik bénító „eszme”, hogy a címben foglaltak alapján kollégáim, szomszédaim, barátaim - köztük nagyon intelligens emberek - elítélően „összemossák” az egymást váltó kormányok és ellenzékiek igazi vagy vélt szakértelmét, tevékenységét, eredményességét. Kettős csalódottságukban nem képesek a tényeket józanul mérlegelni és legalább kiválasztani a „kisebbik rosszat”, ha már a „nagyobb részt jó”- ban még nem is hisznek. A kormányrúd átadásakor már és még volt gazdasági fejlődés, 18 százalékon állt az infláció és akár „választási cselből”, akár nem, de a reálbérek 7 százalékkal nőttek egy „szociálisan érzéketlen” és egyúttal „természetesen felelőtlen” kormány jóvoltából. Az infláció azóta már megjárta a 34 százalékot, most az éves 24 százalékért „küzdünk”, a GDP meg sem moccan (ez a stabilizáció?), a munkanélküliség nő, a reálbérek alapos csökkenését pedig egy „szociálisan érzékeny”, „szakértő” és nem is felelőtlen kormány „küzdötte ki”. Oktatásügy, kultúra, egészségügy, közbiztonság, bűnözés? Rendőrségi hír szerint feltehetőleg n a- ponta ezres nagyságrendű a korrupciós esetek száma. To- csik botrány? Ezt a labdát már le sem ütöm. Ja, hogy valamit csökkent a külföldi eladósodás? Nagy kunszt, ha eladtuk az országot, két év alatt több mint negyven (nem vicc!) százalékos reálbércsökkenést okoztunk a közalkalmazottaknak (saját példámon fillérig kimutatom!) és bátran turkáltunk a nyugdíjasok, családosok zsebében- Persze majd elfelejtettem még, hogy mindez az előző négy év bűne. De az már ezé a kormányé, hogy 2 és fél év alatt az előző nyilván gazember kormánytagokból még senkit sem vontak felelősségre és ennyi idő alatt még az 1994-es rossz állapotot sem sikerült elérni- Lefelé nem lehet felmenni és különben is, ez az ország ennyi idő alatt egy-egy világháború után lényegében újjáépült Amíg a magyarok józanságát kettős (de nem azonos!) csalódottsága homályosítja el, addig lehetnek biztosak a hatalmon lévők saját „ingyenes kiárusításunk”, önfeladásunk és kiszolgáltatottságunk garantálásáról. D. Zs. Miskolc Fogadóóráink Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től délután 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. Olvasóink figyelmébe! i. -. / . ■ ■ Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban 'megjelent írások nem feltétlenül .a szerkesztőség álláspontját tükrözik- A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe ve-, ve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, uz etikai -normákat sértő írások P M \/ 1/
