Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-15 / 241. szám
8 B Itt-Hon 1996. Október 15., Kedd _Borsodi Portré Polgármester és helytörténész Sajónémeti (ÉM - NZ) - A község polgármesterét természetesen sok ismerős üdvözli, szót vált vele, ha végigsétál a településen. Más a hangulata a köszöntöm-fogadomnak, ha csupán a hivatalos embernek szól és megint más, . ha olyan valakinek, akit megkülönböztetetten tisztelünk, szeretünk. Ez utóbbit éreztem Sajónémetiben járván a falut Kövér József polgármesterrel.- Egyszerű családból származom, az édesapám törvényhatósági útkaparó volt - meséli magáról. - Egyesek lenézték ezt a foglalkozást, de őt mindenki szerette a községben. Talán azért is, mert az ő apja meg elöljáró volt itt. Akkor így nevezték. Egyébként több Kövér család él a községben. Úgy tartják, hogy Putno- kon a Szörnyű-völgyben valaha állt egy Kövér-vár, tehát előkelő ősökre tekinthetnek vissza a maiak.- A helyi iskola után Ózd következett, a vasas szakmát sajátítottam el. A szakmunkásképzőben húztam le 37 évet. Nyugdíjba vonulásom előtt különböző vasas munkaterületek ellenőrzését bízták rám. Korábban tanácstagként dolgozott Németiért. Nyugdíjazása szinte egybeesett az önkormányzati ) választással, és a helyiek bizalma őt emelte a polgármesteri székbe. Sok dol- ,• ga akadt, mert Bánréve tagközségeként a 700 lelkes Sajónémeti is osztozott a i társközségek sorsában. Sokoldalúságát Í bizonyítja, hogy hobbija a helytörténeti emlékek gyűjtése is. Dobosy Lászlónak, egykori igazgatójának, a megye1 szerte ismert helytörténésznek számos adattal szolgált szülőfalujáról. Ennek ! alapján születtek meg a településről j szóló feljegyzések, és a szép hagyoj mányt csokorba gyűjtő Rabvágás című füzet. Kikapcsolódás számára a szőlészkedés, borászkodás is. Igaz, csak ket- tecskén élnek a lakásban a feleségével, de a szép környezet nem engedte el a fiatalabb, kétdiplomás Kövért sem. Diszpécser a putnoki bányában, de ide nősült, és itt építkezett a faluban. A fiatalok két unokával ajándékozták meg a nagymamát és a nagyapát. így az- . tán semmiképpen sem unatkozhatnak. Tetten érték a betörőt, elfogták a rablót Kazincbarcika (ÉM - NZ) A Városi Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint október 6- án virradóra betörőket értek tetten. Két fiatal felnőtt férfi Ru- dolftelepen az ablakot betörve behatolt a település ABC boltjába, és onnan 33 ezer forint értékű italárut, élelmiszert, édességet és kozmetikumokat próbáltak meg elemelni. A zsákmányt már ki is hordták a bolt mellé, de szerencsére az intézkedő rendőr időben érkezett. A szerencsét ezúttal az is segítette, hogy a boltot megfelelő betörésvédelmi rendszerrel látták el, amely azonnal jelzett. így az egyik betörőt még a helyszínen, a másikat valamivel később sikerült elfogni. A múlt héten, október 8-án, kedden hajnalban - ugyancsak Rudolftelepen - az egyik szórakozóhelyen egy ismeretlen férfi mellbe lökte a tulajdonost, aki ettől a pultnak esett. Ezt a helyzetet kihasználva a gyanúsított a pultban lévő készpénzt - 100 ezer forint körüli összeget - elemelte, és elmenekült a helyszínről. A forrónyomos rendőr azonban hamar elfogta D. Csabát, aki őrizetben váija a bíróság döntését. Nekünk Írták Példaértékű hagyományápolás ,Jügy településen ha valaki arra vállalkozik, hogy ápolja az ősök hagyományait, mindenképpen dicséretes dolognak számít. Ha ugyanezt teszi egy csoport, az példaértékű és ha ezt még a nagyközönség elé is tárja, követendő. Szuhakállón egy kis csapat a magyar népdalok színes világát kutatja, s e népdalokat adja elő - nem kis sikerrel. A Rozmaring Népdalkor négy éve alakult és a viszonylag rövid idő alatt két ízben szerezték meg az Országos Ezüst Fokozatú minősítést. Szentesi Mária, az együttes vezetője Kazincbarcikán, a Dózsa György úti Általános Iskolában tanítja lurkóit népdalra és a gyerekek a városi Ki Mit Tud? rendezvényein igen jól szerepeltek. A fiatal pedagógus munkájának eredményeit szem előtt tartva kérték fel a szuhakál- lóiak arra, hogy vállalja el a népdalkor irányítását és Marika nem zárkózott el. Bár - mint mondja - nem volt könnyű az indulás, lévén nála idősebb emberekkel kellett foglalkoznia. De ezek a férfiak, asszonyok szívükben ifjak maradtak és lelkesedésük határtalannak bizonyult. Egy temperamentumos társaságról van szó. Nehezen fogadták el azt, hogy népdalokat énekeljenek, hozzá voltak szokva a nótákhoz. Viszont a kezdeti botladozások utáni szakmai elismerések, szereplésekre való felkérések új lendületet adtak a tagoknak. Az eltelt négy év alatt nagyon sok hazai meghívásnak tettek eleget, sőt felléptek Szlovákiában is. Szentesi Mária az elismeréseken túl a legnagyobb sikernek könyveli el, hogy a népdalkor felismerte az ősi magyar népdalokban rejlő szépségeket. A Rozmaring Népdalkor tavasszal sikeregyüttese volt a Miskolci Nemzeti Színházban rendezett Amatőr Gálának. Nem véletlenül kaptak meghívást a ’96 Magyarország programsorozatán belül a Tállyai Szüreti Napokra, ahol ismét remekeltek. Csak gratulálni lehet a csoportnak, Tinyo Ottónak, Szuhakálló polgármesterének, aki pártfogója a néphagyományoknak, a helyi polgármesteri hivatalnak, mint fenntartónak és természetesen a településnek, ahol a Rozmaring Népdalkor tagjai élnek.” Serfőző László Gyerekek honi rajzasztala A tavasz köszöntése Virág György általános iskolás rajza Felsőtelekes *•1996. október 15 • IV. évf. 41. szám Minden magyarnak látnia kell! Borsodiak Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban A tiszavalkiak zászlóval vonultak be Fotó: Mikola István Ópusztaszer (ÉM - NZ) - Nemzeti zarándokhely az ősi település a millecente- nárium évében. A nagy érdeklődés szól az egész Magyar Nemzeti Pariinak, de megkülönböztetetten a megújult Feszty-körképnek, „A magyarok bejövetelének”. Félóránként váltják egymást a nyolcvan-száz fős csoportok. Örömmel tapasztaltuk, hogy köztük sok a fiatal, a diák, sőt a kisdiák is. Jönnek az ország távolabbi részeiből is, a parkolóban majdnem mindig félszáznyi busz sorakozik. Ottj áriunkkor Hejőpapiból, Tiszavalk- ról és Miskolcról érkeztek érdeklődők. A fő látványosság, sok látogatónak életre szóló élmény a Feszty-körkép, amelyet méltó helyen, a nyolcvanas években felépült, jurtára emlékeztető hatalmas múzeumépületben tekinthet meg a látogató. Magának a körképnek a történetét már jól ismerik országszerte. Feszty Árpád egy párizsi útja nyomán, a napóleoni csatát ábrázoló körkép hatása alatt döntött úgy, hogy maga készít hasonlót. Előbb a bibliai özönvíz legendájára gondolt, de apósára, Jókai Mórra hallgatva, no még a millenniumi készülődés jegyében ,A magyarok bejövetele” megfestése mellett határozott. Sok és nehéz, fáradságos munka után 1894. május 13-án elérkezett a megnyitás napja. A közönségsiker óriási volt. Most Ópusztaszerre utaznak a vidéki emberek és a fővárosiak is, hogy megcsodálják a felújított körképet. A felújítottat, mert - szintén ismert - az annak idején a londoni Világkiállításon is sikerrel szerepelt alkotás később mostoha sorsra jutott. A millecentenári- umra befejeződött restaurálása és ma méltó környezetben várja a látogatókat. Hejőpapiból a minap másodszor látogatták meg az impozáns alkotást. Előbb csak felnőttek jöttek, aztán a látottak alapján úgy döntöttek: a fiataloknak is itt a helyük. Hát annyian nem jelentkeztek, avagy a szülők nem küldték, küldhették őket, mint szerették volna, így aztán újra jöttek felnőttek is, hogy megteljen a busz. Csak felsőfokban nyilatkoztak a látottakról:- Csodálatos, megfoghatatlan... Nehéz szavakkal kifejezni - ilyen és hasonló elismeréssel szóltak a látottakról, amelyek erős érzelmi hatást, meg- hatódottságot váltottak ki bennük. A körkép minden részletét megcsodálták Árpád vezér alakját, a magyar szekerek bevonulását, a lovasrohamot, a táltos áldozatát, a letáborozást, a hadizsákmányt. Érdekelte őket a kép és a műterep egybeolvadásának mikéntje.- Két óra hosszáig is elnéztem volna. Nem is értem: ennyi embert - 80-100-at - beengednek egyszerre és sürgetnek, mert hogy hamar eltelik a félóra - mondja egy Hejőpapiból érkezett asszony. A körkép után nagy hatással van a látogatókra a Panoptikum, ahol az Árpád-házi királyok alakjai előtt méláznak el az érdeklődők. A közelebbi múltat megelevenítő falurészletnek, iskolatörténeti múzeumnak is sikere volt. A papiak lelkesen fedezték fel településüket egy századeleji térképen. Meghatódva nézegették a nagyszülők korabeli házat, melléképületet, bútorzatot, szerszámokat. Ugyanazon a napon három buszon érkezett a kicsiny Ti- szavalkról - 383-an lakják - a falu apraja nagyja - így szó szerint, mert 139-en érkeztek ünnepélyesen, zászlókkal, polgár- mesterük Mikola István vezetésével.- Majdnem úgy jöttünk, mint ahogy az Árpád korban jártak a templomba, csak az öregek és a betegek maradtak otthon... Én azt hiszem, egyszer életében minden magyar embernek el kell ide zarándokolni, tisztelegni a honfoglalás emlékének. Hasonlóan írta a vendégkönyvbe miskolciak is: „Egy egész életre szóló élményt jelent számunkra a Feszty-körkép megtekintése.” (Köszönettel Péli Szent Vince Szeretetszolgálat Miskolcról.) _A Tartalomból A keresztesi csatavesztés Az egy órával azelőtt oly hősiesen harcoló vértesek és erdélyi huszárok hadrendje megbomlott, mire Szinán pasa oldaltámadást intéz először a szövetséges lovasság, majd a gyalogság ellen. A zsákmányolok mindannyian elestek a törökök csapása alatt. A lovasság vakon rohant a mocsárnak, a főherceg kardlappal akarta visszatéríteni a futókat, de hasztalan. Ha a rémület egyszer erőt vesz, emberi akarat nem kormányozhatja azt többé. (2-3. oldal) Tompa szobra Igriciben A község lakói is megemlékeztek egy egésznapos rendezvénysorozattal a magyarság múltjáról és történelmi hányattatásairól. A millecentenáriumi programban szerepelt Tompa Mihály lelkész-költő mellszobrának leleplezése is. Az óvodások és az iskolások az erre az alkalomra összeállított műsorral szórakoztatták a közönséget. Jelmezeikkel, táncaikkal, dalaikkal, verseikkel megelevenítették népünk történetét a honfoglalástól napjainkig. (3. oldal) Csengő, kolomp és kampó Hodóssy Gyula a népművészet mestere az általa készített csengők, kolom- pok, juhászkampók révén vált híressé. Az eredeti szakmája szerinti kovácsmester munkái az Édelényi Tájházban és a Hortobágyi Pásztor Múzeumban láthatók. (4. oldal) Kissikátori parasztházak A faluban már csak három-négy régi, a múlt század végén épült vályogházat találni. Ezek általában háromsej- tűek voltak. Az utca felé volt a szoba, az elsőház, az utcára néző két, az udvarra egy ablakkal, utána a pitvar az udvari bejárattal. A harmadik helyiség a kamra volt. A déli falsíkon a tető meghosszabbításával tornácot alakítottak ki faoszlopokkal alátámasztva. A tetőzet minden esetben nyeregtetős szarufákkal. Régen szelemenes tető is volt. (5. oldal)
