Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-23 / 222. szám

4 ESZAKtMagyarország Levelezés, Szólástér ~ 1996. Szeptember 23,« Hétfő Kerékpáros közlekedési bogaraim Az ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Mint gyakorló gyalogos szigorúan csak a járdán közlekedem, de az utóbbi időben Miskolc utcáin egyre inkább azt tapaszta­lom, hogy azokat közlekedési területnek te­kintik a biciklisták is. Lezseren elsiklanak mellettem nem számolva azzal, hogy pár pillanattal előttük kissé oldalra léphetek. S ha ez egyszer velem vagy másvalakivel megtörténik, menthetetlenül - esetleg sú­lyosan is - karamboloznánk. Elismerem, hogy a kerékpározás egészséges sport és egészségügyi szempontból kívánatos, hogy minél többen műveljék. De valami olyas­mit is hallottam, hogy a kerékpározás cél­jára külön kerékpárutakat létesítettek. Vagy talán ez alól Miskolc kivétel? Valószí­nűleg így lehet, hiszen még egyetlen eset­ben sem tapasztaltam, hogy Miskolcon a gyalogjárdán való kerékpározást a közleke­désrendészet vagy más hatóság illetékese kifogásolta vagy netán bírságolta volna. S ha már a járdáról van szó, azt is meg­említem, hogy a Görgey Artúr utca Sport­csarnokkal szemközti szakaszán a gépko­csivezetők is előszeretettel felhajtanak au­tójukkal a járdára. Ott aztán sokszor egész napra leparkolnak, eltorlaszolva a gyalog­járót. Mi pedig evickélhetünk közöttük és bosszankodhatunk... Mindezt szintén elné­zi a közlekedési hatóság! Horváth Dezső Beregszászi diákok a zempléni hegyekben Beregszászi kis csoportunk jutalomként kapta ezt a csodálatos, majdnem két hetes nyaralást a zempléni hegyekben. Megelőző­en a honfoglalás tiszteletére máglyát gyúj­tottunk Kárpátalja havasainak egyik csú­csán, pontosan a Borzsa Havasok Pláj csú­csán. Útközben Tokaj volt a legnagyobb érin­tett város. Láttuk a Bodrog torkolatát a „mi” Tiszánkba. Mikor buszunk a gyönyö­rű, festői szépségű zempléni hegyek között kanyargóit, messziről feltűntek a várak, várromok. Megérkeztünk egy ragyogó, vi­rágokkal teli pici faluba, Mogyoróskára, amely igen szépen beillik a hegyek közé. Parkjában tisztelegtünk II. Rákóczi Ferenc mellszobra előtt. Lejjebb a falutól - teljesen a hegyek között - a Malom patak partján már fel volt állítva a sátortábor, ahol a há­zigazdák nagy szeretettel fogadtak ben­nünket. Az erdélyi gyerekek már ott vol­tak. Gyors ismerkedés után finom ebédhez invitáltak minket, ami igen jólesett. Majd elhelyezkedtünk a sátrakban, ismerked­tünk a környezettel. Megtudtuk, hogy a Körösi Csorna Sándor Nemzetközi Ifjúsági Tábor 1991-ben alakult. Alapító tagok: Kál­mán István, Berényi Sándor, Nagy Vilmos, Kovács Tibor és családtagjaik. Céljuk: nya­raltatni és egy nagy családot alakítani a határon túli magyar gyerekekből. Megragadom az alkalmat és tanulóim nevében hálás köszönetét mondok a házi­gazdáknak: Kalmár Istvánnak és feleségé­nek, Évikének, Berényi Sándornak és fele­ségének, Lézikének, a Nagy és a Kovács családnak és mindazoknak, akik támogat­ják és résztvesznek ebben a nem könnyű munkában. A tábor és területe igen jól fel­szerelt. Lehetősége volt mindenkinek ked­ve szerint asztaliteniszezni, kézilabdázni, focizni és más sportokat űzni. Az ellátás ki­tűnő volt. A túrák, a tréfás játékok és a tá­bortűz körüli nótázás egy nagy családdá kovácsolta össze a társaságot. Az esték be­lenyúltak az éjszakákba. Napközben túráz­tunk és a környék látnivalóival ismerked­tünk. Eljutottunk a Regéci várba, Hejcére, Boldogkőváraljára, Vizsolyba és még szá­mos helyre. Élményeinkről oldalakon ke­resztül mesélhetnék. A tábori élet is sok vidámságot és szóra­kozást nyújtott. Tartalmas, érdekes vetél­kedőket, játékokat szerveztek a fiatalok. Nekünk tetszett az erdélyiek szép színes beszéde. Nyaralásunk alatt kitűnően érez­te magát mindenki. Sütő András gondolata illett ránk: „Bárhol élő magyar felett egy szellemi égbolt feszül és hasonlóképpen gondolkodik”. Könnyet fakasztott sze­münkbe a csodálatos házigazdáktól és egy­mástól való búcsúzás. Mindenki címet, te­lefonszámot cserélt. Reméljük folytatódik a nagy család barátsága. Nem utolsó sorban még köszönetét mon­dunk Dalmay Árpádnak, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnökének, hogy ránk gondolt ezzel az értékes nyaralá­si, túrázási lehetőséggel. Borbély Ibolya a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövet­ség Hagyományőrző frakciójának elnöke Haláltánc(lépések) a Tizeshonvéd utcában A védőláncoknak nincs visszatartó ereje, amihez a gyalogátkelő­hely hiánya nagyban hozzájárul Fotó : Végh Csaba Közel négy évtizede lakom a Ti­zeshonvéd u. 17. számú épüle­tében. Az utca páratlan oldala felől - amióta a páros oldalon felépültek a panel lakások - a közúti forgalom egyirányú, míg a villamosközlekedés megma­radt kétirányúnak. Maga a kö­zúti forgalom eléggé intenzív, a járművezetők egy része egyál­talán nem tartja be a KRESZ- ben előírt 50 km/h sebességet, ezért is volt huzamosabb ideig traffipaxos ellenőrzés ezen az útvonalon, melynek következté­ben sok járművezetőnek meg­vékonyodott a pénztárcája. A szépen kialakított Her­man Ottó Gimnázium, majd a vele szemben felépített sport- komplexum sokszorosára növel­te az utca gyalogos forgalmát is. Az iskola és a Malomszög úti villamosmegálló közötti részen, a gyalogjárda villamossín felőli oldalán végig stabil vascső- il­letve lánckorlátot építettek, ez­zel is védve a közúti fprgalom elől a gyalogosok biztonságát. Nem is volt eddig semmi baj, amíg a sportkomplexum keleti végénél fel nem építették és üzemeltetni nem kezdték azt az üzletsort, amelynek sok­színűsége reggeltől késő estig csalogatja a vásárolni szándé­kozókat. A baj csupán ott van, hogy az üzletsorhoz nem alakítottak ki átjárót a páratlan oldal felől. Ennek következménye az lett, hogy itt-ott szándékosan elvág­ták a lánckorlátokat és ott jár­nak át; ahol pedig nem, ott át­lépik azokat vagy átbújnak alatta, hogy az üzletsorhoz el­jussanak. Az ilyen „átjárási műveleteknél” nemegyszer „haláltáncot” járnak a gyalogo­sok, vagyis veszélyeztetik saját és mások életét, illetve testi ép­ségét. A 17. szám előtt több eset­ben visszahégesztették az elvá­gott láncot. Legutóbb a gyere­kek a villamossínre helyezték azt, s csak a szerencsén múlott - mivel a villamos oldalra so­dorta - , hogy az akkor ott köz­lekedő felnőttek nem sérültek meg. Mindez nem fordulna elő, ha az egyébként önkormányzat ál­tal épített, majd értékesített üz­lethelyiségekhez - időben ! - megfelelő helyen átkelőt építet­tek volna. Biztos elkerülte en­nek szüksége és fontossága az illetékesek figyelmét. Most sem késő ezt pótolni, és megelőzni a bajt. Ezúton kérem az önkor­mányzat illetékeseinek sürgős intézkedését! S hogy hogyan és miképpen? Megoldásként javasolnám, hogy a Serház utca végénél a szemközti utca felé egy állandó­an üzemelő sárga villogó fény­jelzéssel létesítsenek gyalogát­kelőhelyet. így elkerülhető len­ne a balesetveszély. Tóth Károly Szerkesztői üzenetek „Bérlőtárs” jeligére: A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vo­natkozó egyes jogszabályokról szóló 1993. évi LXXVIÍI. törvény szabályozza a bérlő­társi jogviszony megszüntetését. A törvény 30. paragrafusa szerint, ha valamelyik bér­lőtárs a lakást a visszatérés szándéka nél­kül elhagyta, a bíróság - a visszamaradt bérlőtárs kérelmére - az eltávozott bérlő­társjogviszonyát megszüntetheti. •k K. Z., Miskolc: „Nem szégyen” a kimért áruféleségből kis mennyiséget kérni. (Nyu­gat-európai országokban akár két deka fel­vágottat is zokszó nélkül kimérnek, ha a vevő úgy parancsolja!) Tehát: nem feltétle­nül kell rábólintani a „lehet pár dekával több?” kérdésre. Jogsegélyszolgálat Ma, szeptember 23-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési ro­vatának irodájában. Tanácsokat és felvilá­gosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszá­mot a portán kérhetnek az érdeklődők. Vasutasokat köszöntöttünk A Vasutas Szakszervezet 150. évfordulójára emlékeztek több napos rendezvényen a mis­kolci vasutasok. Mi, a miskolci Munkácsy Mihály Általános Iskola tanulói színes műsor­ral köszöntöttük az ünneplőket. Deresné Kónya Erzsébet és Kulcsár László irányításával a?' iskola táncművészeti tagozata 2. 3. 4. és 6. osztályai tartottak bemutatókat. A műso­ron gavott, polka, musicali, a Twist Olivér-ből és a Római és Júlia című balettből részlet, dél-alföldi táncok és gyermek játékok szerepeltek. A táncok között Petőfi Sándor és Arany János verse, valamint furulyaszám hangzott el. A rendezvényre pénteken az MVSC tornacsarnokában került sor — írják fotót is mellékelve levelükhöz az iskola diákönkor­mányzatának tagjai. _ SZÓLÁSTÉR ___________írja: az Olvasó K ovácsoljunk...! ... erényt a nehézségeinkből A pozitív gondolkodást pozitív eredmények követik. A ténysze­rű gondolkodás nagyon fontos a társadalomban és a művészet­ben ahhoz, hogy pszichológiai­lag egészséges és növekvő Ma­gyarországot találjunk ki. A volt Lenin Kohászati Mű­vek, amely rányomta bélyegét minden tekintetben városunkra és megyénkre, megfelelő kon­cepció nélkül továbbra is egy kő lesz a nyakunkon, de az ország nyakán is, ha nem teszünk konstruktív lépéseket, amelyek beleillenek a nemzetközi piaci és legújabb ideológiai áramla­tokba. Az információk korában - amely hasonló vízválasztó az emberiség történelmében, mint hatezer éve az írás feltalálása volt - az érdemek és a diósgyőri kultúra megőrzésében és műve­lésében a város közgyűlésének el kell felejtenie a közgyűjtemé­nyek tiltott, tűrt és támogatott megkülönböztetését. Opusztaszer új hagyományt teremtett a múzeumok működ­tetésében a Feszty-körképpel, amely a honfoglalás élményeit hűen adja vissza. Ebben a sor­ban szerintem Miskolc kell, hogy következzen a „Szocializmus Panoptikumá­val”, a volt LKM területén. A szocializmus lezárt törté­nelmi korszakát Budapesten kí­vül kell bemutatni, dramatizál­ni, méghozzá Miskolcon, mivel ezt a várost sújtotta legmara­dandóbban a szocializmus. Itt minden kő és madár tele van vele. Egy ilyen közgyűjtemény műalkotásokkal, korhű doku­mentumokkal, kutatási lehető­ségekkel, Internet-kapcsolattal rengeteg látogatót fog Miskolc­ra vonzani. Olyan turistákat, akik imádták a szocializmust, és olyanokat is akik gyűlölték -, de bizonyára szívesen jönnek olyanok is, akiket csak a tények érdekelnek. Mi is rengeteget ta­nulhatunk egy ilyen informáci­ós bázis segítségével. A volt LKM szomszédságá­ban talált otthonra a Miskolci Bölcsész Egyesület, amely se­gíthetné egy művészeti akadé­mia felállítását. Javaslom: Pap Gábor művészettörténész - mint rektor - vezetésével. Gyakran felvetődik, hogyan csatlakozzunk a nemzetközi áramlatokhoz. De mihez?! Le­gyünk semlegesek, és találjuk ki Magyarországot is! Mint in­tellektuális nagyhatalom, ne vegyünk át levetett technológi­ákat, korszerűtlen árukat és módszereket. Találjuk meg a módját, hogy hogyan érvénye­sítsük a magyar találmányok és ellopott patentok jogait. A Központi Statisztikai Hivatal mondja meg, és utólag érvénye­sítse akár visszamenőleg is a magyar szabadalmak jogait a megfelelő nemzetközi fórumo­kon. A diktatúra, ami ezeket elő­zőleg lehetetlenné tette, elmúlt. Jogállamban és jogvilágban élünk. „Összenő, ami összetar­tozik” - mondja Willy Brandt. A szociális érzékenységű pi­acgazdaság ma már Ameriká­ban és Németországban is egy­re szimpatikusabb. Szabados­ság helyett mindenki legyen szociálisan aktív. A munkanél­küliség nemzetközi növekedése a robotok miatt, valamint a nagy nemzeti adósságok a sza­kadozott szociális hálók miatt új, az általunk 1968-ban meg­kezdett és mára kifejlesztett szociális érzékenységű piaci struktúrákat egyre szimpatiku- sabbá teszik. A jóléti társadalom világ­szerte elbizonytalanodott. Az egy főre eső amerikai vagy ka­nadai adósság messze megha­ladja a miénket. Álljunk csak meg egy perc­re... Tehát a „Szocializmus Pa­noptikuma” olyan tanulságos élmény lehet, hogy megértve azt, soha senki sem fogja a szo­cializmust se visszasírni, se el­felejteni. Áz emberi élet véges, de a múzeumok, a közgyűjtemények időtlen időkig állnak. Ronyecz István koncepcióművész A múltfelejtés logikája A magyar labdarúgás hosszan tartó sikertelenség-sorozatát már nagyon sokan elemezték. A feltételezett okok között egyaránt szerepelnek lélektani tényezők épp úgy, mint annak konstatálása, hogy vissza tük­röződik benne egész társadalmi életünk válsága és gazdasá­gunk sanyarú állapota. A vere­ségek után a szpíkerek és kom­mentátorok azonnal megálla­pítják: hát ezt legjobb lesz gyor­san elfelejteni - és a fiúk való­ban mindent elfelejtenek. Per­sze némi logika van a dologban. Mert egy újabb kudarcot csak úgy lehet elviselni, ha azon elő­ször már túltettük magunkat. Szerintem itt kell keresni a bajok egyik gyökerét és ez nem­csak a focira, hanem az élet minden területére érvényes. Mostanában gyakran hangzik el az a méltatlankodó felszólí­tás, hogy ne a múlton rágód­junk, hanem előre nézzünk! Igen ám, de az előre haladást a múltban épített gátak, mester­séges akadályok nehezítik! A rébuszok helyett nézzünk egy konkrét példát. Mintegy másfél évtizedig tartott a vietnámi háború. Eza­latt mi is orrvérzésig küldtük a testvéri segítséget, a magyar ipar és mezőgazdaság valameny- nyi termékét. Azért, hogy Ho apó nagy álma megvalósuljon- Amikor a háború véget ért és a vietnámi vezetők leszálltak a Ferihegyen, a tv-kamerák előtt - és két testvéri csók. között - megtörtént az elszámolás: „Semmivel nem tartoztok elv- társak!” Ez a semmiség becslé­sem szerint körülbelül annyi le­hetett, mint jelenlegi külső- és belső adósságunk együttes összege. Ha nincs igazam és en­nél kevesebb - de lehet, hogy jóval több - akkor végre hozzák már nyilvánosságra a tényleges adatokat. Meg lehetne szüntetni vele egy fehér foltot és feltárulna kö­zelmúltunk egy titokzatos sza­kasza. Legutóbb tisztázódna, hogy eladósodásunk nem a Kie­gyezés idején, nem ’90-ben vagy ’94-ben, hanem egészen véletle­nül ekkor, cirka negyedszázad­dal ezelőtt kezdődött. Azokban a régi szép időkben, amelyekre olyan jól esik visszaemlékezni­Kiss József Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy-a Szólás­tér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesz­tőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött levelei­ket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve eseten­ként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. km \ / • /

Next

/
Thumbnails
Contents