Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-23 / 222. szám
4 ESZAKtMagyarország Levelezés, Szólástér ~ 1996. Szeptember 23,« Hétfő Kerékpáros közlekedési bogaraim Az ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Mint gyakorló gyalogos szigorúan csak a járdán közlekedem, de az utóbbi időben Miskolc utcáin egyre inkább azt tapasztalom, hogy azokat közlekedési területnek tekintik a biciklisták is. Lezseren elsiklanak mellettem nem számolva azzal, hogy pár pillanattal előttük kissé oldalra léphetek. S ha ez egyszer velem vagy másvalakivel megtörténik, menthetetlenül - esetleg súlyosan is - karamboloznánk. Elismerem, hogy a kerékpározás egészséges sport és egészségügyi szempontból kívánatos, hogy minél többen műveljék. De valami olyasmit is hallottam, hogy a kerékpározás céljára külön kerékpárutakat létesítettek. Vagy talán ez alól Miskolc kivétel? Valószínűleg így lehet, hiszen még egyetlen esetben sem tapasztaltam, hogy Miskolcon a gyalogjárdán való kerékpározást a közlekedésrendészet vagy más hatóság illetékese kifogásolta vagy netán bírságolta volna. S ha már a járdáról van szó, azt is megemlítem, hogy a Görgey Artúr utca Sportcsarnokkal szemközti szakaszán a gépkocsivezetők is előszeretettel felhajtanak autójukkal a járdára. Ott aztán sokszor egész napra leparkolnak, eltorlaszolva a gyalogjárót. Mi pedig evickélhetünk közöttük és bosszankodhatunk... Mindezt szintén elnézi a közlekedési hatóság! Horváth Dezső Beregszászi diákok a zempléni hegyekben Beregszászi kis csoportunk jutalomként kapta ezt a csodálatos, majdnem két hetes nyaralást a zempléni hegyekben. Megelőzően a honfoglalás tiszteletére máglyát gyújtottunk Kárpátalja havasainak egyik csúcsán, pontosan a Borzsa Havasok Pláj csúcsán. Útközben Tokaj volt a legnagyobb érintett város. Láttuk a Bodrog torkolatát a „mi” Tiszánkba. Mikor buszunk a gyönyörű, festői szépségű zempléni hegyek között kanyargóit, messziről feltűntek a várak, várromok. Megérkeztünk egy ragyogó, virágokkal teli pici faluba, Mogyoróskára, amely igen szépen beillik a hegyek közé. Parkjában tisztelegtünk II. Rákóczi Ferenc mellszobra előtt. Lejjebb a falutól - teljesen a hegyek között - a Malom patak partján már fel volt állítva a sátortábor, ahol a házigazdák nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az erdélyi gyerekek már ott voltak. Gyors ismerkedés után finom ebédhez invitáltak minket, ami igen jólesett. Majd elhelyezkedtünk a sátrakban, ismerkedtünk a környezettel. Megtudtuk, hogy a Körösi Csorna Sándor Nemzetközi Ifjúsági Tábor 1991-ben alakult. Alapító tagok: Kálmán István, Berényi Sándor, Nagy Vilmos, Kovács Tibor és családtagjaik. Céljuk: nyaraltatni és egy nagy családot alakítani a határon túli magyar gyerekekből. Megragadom az alkalmat és tanulóim nevében hálás köszönetét mondok a házigazdáknak: Kalmár Istvánnak és feleségének, Évikének, Berényi Sándornak és feleségének, Lézikének, a Nagy és a Kovács családnak és mindazoknak, akik támogatják és résztvesznek ebben a nem könnyű munkában. A tábor és területe igen jól felszerelt. Lehetősége volt mindenkinek kedve szerint asztaliteniszezni, kézilabdázni, focizni és más sportokat űzni. Az ellátás kitűnő volt. A túrák, a tréfás játékok és a tábortűz körüli nótázás egy nagy családdá kovácsolta össze a társaságot. Az esték belenyúltak az éjszakákba. Napközben túráztunk és a környék látnivalóival ismerkedtünk. Eljutottunk a Regéci várba, Hejcére, Boldogkőváraljára, Vizsolyba és még számos helyre. Élményeinkről oldalakon keresztül mesélhetnék. A tábori élet is sok vidámságot és szórakozást nyújtott. Tartalmas, érdekes vetélkedőket, játékokat szerveztek a fiatalok. Nekünk tetszett az erdélyiek szép színes beszéde. Nyaralásunk alatt kitűnően érezte magát mindenki. Sütő András gondolata illett ránk: „Bárhol élő magyar felett egy szellemi égbolt feszül és hasonlóképpen gondolkodik”. Könnyet fakasztott szemünkbe a csodálatos házigazdáktól és egymástól való búcsúzás. Mindenki címet, telefonszámot cserélt. Reméljük folytatódik a nagy család barátsága. Nem utolsó sorban még köszönetét mondunk Dalmay Árpádnak, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnökének, hogy ránk gondolt ezzel az értékes nyaralási, túrázási lehetőséggel. Borbély Ibolya a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség Hagyományőrző frakciójának elnöke Haláltánc(lépések) a Tizeshonvéd utcában A védőláncoknak nincs visszatartó ereje, amihez a gyalogátkelőhely hiánya nagyban hozzájárul Fotó : Végh Csaba Közel négy évtizede lakom a Tizeshonvéd u. 17. számú épületében. Az utca páratlan oldala felől - amióta a páros oldalon felépültek a panel lakások - a közúti forgalom egyirányú, míg a villamosközlekedés megmaradt kétirányúnak. Maga a közúti forgalom eléggé intenzív, a járművezetők egy része egyáltalán nem tartja be a KRESZ- ben előírt 50 km/h sebességet, ezért is volt huzamosabb ideig traffipaxos ellenőrzés ezen az útvonalon, melynek következtében sok járművezetőnek megvékonyodott a pénztárcája. A szépen kialakított Herman Ottó Gimnázium, majd a vele szemben felépített sport- komplexum sokszorosára növelte az utca gyalogos forgalmát is. Az iskola és a Malomszög úti villamosmegálló közötti részen, a gyalogjárda villamossín felőli oldalán végig stabil vascső- illetve lánckorlátot építettek, ezzel is védve a közúti fprgalom elől a gyalogosok biztonságát. Nem is volt eddig semmi baj, amíg a sportkomplexum keleti végénél fel nem építették és üzemeltetni nem kezdték azt az üzletsort, amelynek sokszínűsége reggeltől késő estig csalogatja a vásárolni szándékozókat. A baj csupán ott van, hogy az üzletsorhoz nem alakítottak ki átjárót a páratlan oldal felől. Ennek következménye az lett, hogy itt-ott szándékosan elvágták a lánckorlátokat és ott járnak át; ahol pedig nem, ott átlépik azokat vagy átbújnak alatta, hogy az üzletsorhoz eljussanak. Az ilyen „átjárási műveleteknél” nemegyszer „haláltáncot” járnak a gyalogosok, vagyis veszélyeztetik saját és mások életét, illetve testi épségét. A 17. szám előtt több esetben visszahégesztették az elvágott láncot. Legutóbb a gyerekek a villamossínre helyezték azt, s csak a szerencsén múlott - mivel a villamos oldalra sodorta - , hogy az akkor ott közlekedő felnőttek nem sérültek meg. Mindez nem fordulna elő, ha az egyébként önkormányzat által épített, majd értékesített üzlethelyiségekhez - időben ! - megfelelő helyen átkelőt építettek volna. Biztos elkerülte ennek szüksége és fontossága az illetékesek figyelmét. Most sem késő ezt pótolni, és megelőzni a bajt. Ezúton kérem az önkormányzat illetékeseinek sürgős intézkedését! S hogy hogyan és miképpen? Megoldásként javasolnám, hogy a Serház utca végénél a szemközti utca felé egy állandóan üzemelő sárga villogó fényjelzéssel létesítsenek gyalogátkelőhelyet. így elkerülhető lenne a balesetveszély. Tóth Károly Szerkesztői üzenetek „Bérlőtárs” jeligére: A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes jogszabályokról szóló 1993. évi LXXVIÍI. törvény szabályozza a bérlőtársi jogviszony megszüntetését. A törvény 30. paragrafusa szerint, ha valamelyik bérlőtárs a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, a bíróság - a visszamaradt bérlőtárs kérelmére - az eltávozott bérlőtársjogviszonyát megszüntetheti. •k K. Z., Miskolc: „Nem szégyen” a kimért áruféleségből kis mennyiséget kérni. (Nyugat-európai országokban akár két deka felvágottat is zokszó nélkül kimérnek, ha a vevő úgy parancsolja!) Tehát: nem feltétlenül kell rábólintani a „lehet pár dekával több?” kérdésre. Jogsegélyszolgálat Ma, szeptember 23-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Vasutasokat köszöntöttünk A Vasutas Szakszervezet 150. évfordulójára emlékeztek több napos rendezvényen a miskolci vasutasok. Mi, a miskolci Munkácsy Mihály Általános Iskola tanulói színes műsorral köszöntöttük az ünneplőket. Deresné Kónya Erzsébet és Kulcsár László irányításával a?' iskola táncművészeti tagozata 2. 3. 4. és 6. osztályai tartottak bemutatókat. A műsoron gavott, polka, musicali, a Twist Olivér-ből és a Római és Júlia című balettből részlet, dél-alföldi táncok és gyermek játékok szerepeltek. A táncok között Petőfi Sándor és Arany János verse, valamint furulyaszám hangzott el. A rendezvényre pénteken az MVSC tornacsarnokában került sor — írják fotót is mellékelve levelükhöz az iskola diákönkormányzatának tagjai. _ SZÓLÁSTÉR ___________írja: az Olvasó K ovácsoljunk...! ... erényt a nehézségeinkből A pozitív gondolkodást pozitív eredmények követik. A tényszerű gondolkodás nagyon fontos a társadalomban és a művészetben ahhoz, hogy pszichológiailag egészséges és növekvő Magyarországot találjunk ki. A volt Lenin Kohászati Művek, amely rányomta bélyegét minden tekintetben városunkra és megyénkre, megfelelő koncepció nélkül továbbra is egy kő lesz a nyakunkon, de az ország nyakán is, ha nem teszünk konstruktív lépéseket, amelyek beleillenek a nemzetközi piaci és legújabb ideológiai áramlatokba. Az információk korában - amely hasonló vízválasztó az emberiség történelmében, mint hatezer éve az írás feltalálása volt - az érdemek és a diósgyőri kultúra megőrzésében és művelésében a város közgyűlésének el kell felejtenie a közgyűjtemények tiltott, tűrt és támogatott megkülönböztetését. Opusztaszer új hagyományt teremtett a múzeumok működtetésében a Feszty-körképpel, amely a honfoglalás élményeit hűen adja vissza. Ebben a sorban szerintem Miskolc kell, hogy következzen a „Szocializmus Panoptikumával”, a volt LKM területén. A szocializmus lezárt történelmi korszakát Budapesten kívül kell bemutatni, dramatizálni, méghozzá Miskolcon, mivel ezt a várost sújtotta legmaradandóbban a szocializmus. Itt minden kő és madár tele van vele. Egy ilyen közgyűjtemény műalkotásokkal, korhű dokumentumokkal, kutatási lehetőségekkel, Internet-kapcsolattal rengeteg látogatót fog Miskolcra vonzani. Olyan turistákat, akik imádták a szocializmust, és olyanokat is akik gyűlölték -, de bizonyára szívesen jönnek olyanok is, akiket csak a tények érdekelnek. Mi is rengeteget tanulhatunk egy ilyen információs bázis segítségével. A volt LKM szomszédságában talált otthonra a Miskolci Bölcsész Egyesület, amely segíthetné egy művészeti akadémia felállítását. Javaslom: Pap Gábor művészettörténész - mint rektor - vezetésével. Gyakran felvetődik, hogyan csatlakozzunk a nemzetközi áramlatokhoz. De mihez?! Legyünk semlegesek, és találjuk ki Magyarországot is! Mint intellektuális nagyhatalom, ne vegyünk át levetett technológiákat, korszerűtlen árukat és módszereket. Találjuk meg a módját, hogy hogyan érvényesítsük a magyar találmányok és ellopott patentok jogait. A Központi Statisztikai Hivatal mondja meg, és utólag érvényesítse akár visszamenőleg is a magyar szabadalmak jogait a megfelelő nemzetközi fórumokon. A diktatúra, ami ezeket előzőleg lehetetlenné tette, elmúlt. Jogállamban és jogvilágban élünk. „Összenő, ami összetartozik” - mondja Willy Brandt. A szociális érzékenységű piacgazdaság ma már Amerikában és Németországban is egyre szimpatikusabb. Szabadosság helyett mindenki legyen szociálisan aktív. A munkanélküliség nemzetközi növekedése a robotok miatt, valamint a nagy nemzeti adósságok a szakadozott szociális hálók miatt új, az általunk 1968-ban megkezdett és mára kifejlesztett szociális érzékenységű piaci struktúrákat egyre szimpatiku- sabbá teszik. A jóléti társadalom világszerte elbizonytalanodott. Az egy főre eső amerikai vagy kanadai adósság messze meghaladja a miénket. Álljunk csak meg egy percre... Tehát a „Szocializmus Panoptikuma” olyan tanulságos élmény lehet, hogy megértve azt, soha senki sem fogja a szocializmust se visszasírni, se elfelejteni. Áz emberi élet véges, de a múzeumok, a közgyűjtemények időtlen időkig állnak. Ronyecz István koncepcióművész A múltfelejtés logikája A magyar labdarúgás hosszan tartó sikertelenség-sorozatát már nagyon sokan elemezték. A feltételezett okok között egyaránt szerepelnek lélektani tényezők épp úgy, mint annak konstatálása, hogy vissza tükröződik benne egész társadalmi életünk válsága és gazdaságunk sanyarú állapota. A vereségek után a szpíkerek és kommentátorok azonnal megállapítják: hát ezt legjobb lesz gyorsan elfelejteni - és a fiúk valóban mindent elfelejtenek. Persze némi logika van a dologban. Mert egy újabb kudarcot csak úgy lehet elviselni, ha azon először már túltettük magunkat. Szerintem itt kell keresni a bajok egyik gyökerét és ez nemcsak a focira, hanem az élet minden területére érvényes. Mostanában gyakran hangzik el az a méltatlankodó felszólítás, hogy ne a múlton rágódjunk, hanem előre nézzünk! Igen ám, de az előre haladást a múltban épített gátak, mesterséges akadályok nehezítik! A rébuszok helyett nézzünk egy konkrét példát. Mintegy másfél évtizedig tartott a vietnámi háború. Ezalatt mi is orrvérzésig küldtük a testvéri segítséget, a magyar ipar és mezőgazdaság valameny- nyi termékét. Azért, hogy Ho apó nagy álma megvalósuljon- Amikor a háború véget ért és a vietnámi vezetők leszálltak a Ferihegyen, a tv-kamerák előtt - és két testvéri csók. között - megtörtént az elszámolás: „Semmivel nem tartoztok elv- társak!” Ez a semmiség becslésem szerint körülbelül annyi lehetett, mint jelenlegi külső- és belső adósságunk együttes összege. Ha nincs igazam és ennél kevesebb - de lehet, hogy jóval több - akkor végre hozzák már nyilvánosságra a tényleges adatokat. Meg lehetne szüntetni vele egy fehér foltot és feltárulna közelmúltunk egy titokzatos szakasza. Legutóbb tisztázódna, hogy eladósodásunk nem a Kiegyezés idején, nem ’90-ben vagy ’94-ben, hanem egészen véletlenül ekkor, cirka negyedszázaddal ezelőtt kezdődött. Azokban a régi szép időkben, amelyekre olyan jól esik visszaemlékezniKiss József Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy-a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. km \ / • /