Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-20 / 220. szám
S ZABABIDQ Az EszaK'Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1996. Szeptember 20. Állatbarát Az ember tigrise A cica jelzi, ha elege van a szeretetből Miskolc (ÉM) - „Az Isten megtekintette a macskát, hogy az embereknek legyen egy tigrisük, amit megsimogathatnak” - Victor Hugo a macskák iránti szenvedélyes szeretetét nyilvánította ki e szavaival. A természettudós és kutató, Paul Ley- hausen professzor, akit nemes egyszerűséggel tudományos kő- főkben a „macskák pápájának” is neveznek, ekként állapította meg a macskák és az emberek közötti viszony jellegét: „Az ember és macska közötti társaskapcsolat jóval szorosabb, mint az két macska között bármikor is lehet”. Azzal az általános véleménnyel szemben, hogy a macskák szívesebben élnek vidéki környezetben és az egérvadászat az egyetlen őket érdeklő tevékenység, bizonyítást nyert, hogy igenis kedvelik a városi környezetet, és az egérvadászat sem nélkülözhetetlen foglalatosság számukra. A macskák ideális városlakók. Az egyszobás, apró garzonokban éppolyan jól érzik magukat, mint a hatalmas, többszobás ''illákban, hiszen őket távolról sem az otthon négyzetméterei érdeklik. Bármilyen és bármekkora legyen a lakás, a benne otthonra találó macskának az a területe, birodalma. Bár a macska önálló személyiség, mégis képes a jó viszony érdekében életmódját, szokásait bizonyos fokig az ő „emberéhez” igazítani. Például a szinte csodaszámba menő időérzékével pontosan tudja, mikor van itt az étkezések ideje, gazdája vagy úrnője mikor érkezik haza. Csodálatosan fejlett hallásával azonnal felismeri és megkülönbözteti gondozója lépteit más emberekétől. A macskák az emberhez való viszonyukban türelmesek, sőt elnézőek, anélkül, hogy alárendeltségbe kerülnének velük szemben, vagy a macskajogokat elvetnék. Nagy jelentőségű számukra, hogy a táplálkozás mindig azonos időben történjen, kifejezett igényük van a rendszeres gyengédségre, babusgatásra, ám ezen időszakon túl jobb békén hagyni őket. A macska alapvetően magány- kedvelő állat, szívesen van egyedül, szüksége van arra, hogy időnként félrevonuljon biztonságos magányába. Ki tudja, hogy szunyókáló macskánk miféle földöntúli, misztikus régiókban jár, miféle mélyfilozófiai eszmefuttatások járnak fejecskéjében? A macskák kitűnően elviselik az egyedüllétet á lakásban, hiszen a hazatérő gazdival azután a viszontlátás örömére jókat lehet társalogni és élvezni a szeretgetését. Legyünk meggyőződve arról, hogy a cica pontosan jelezni fogja, ha már megelégelte a közös játékot, simo- gatást, babusgatást, hagyjuk tehát ót visszavonulni kedvenc helyére. A Macskáknak is szükségük van a magányra Tél előtti „vitamindopping” Miskolc (ÉM - SZA) - A hirtelen beköszöntött ősz nemcsak a gazdik életében jelent változást, hanem az állatokéban is. A- hűvös évszak közeledtével kedvenceink nagyobb figyel- met, gondoskodást igényelnek, agyanis ekkor kell őket felkészíteni a télre. A nyáron is szabadban élő állatok könnyebben hozzájutnak a gyümölcsökhöz és az azokban lévő ásványi anyagokhoz, mint az egész évben lakásban élő társaik - tudtuk meg Kovács Miklós miskolci állatorvosiéi, aki elmondta: az ősz beköszön- tével fokozott figyelemmel kell kísérni a házi kedvenceket, ugyanis ekkor kell felkészíteni szervezetüket a télre. Igen fontos a „vitamindopping”: a különböző vitaminkészítményekkel ugyanis a gyümölcsben szegény évszakban is egyensúlyban lehet tartani az állatok vitaminszintjét. Jelenleg számtalan féle készítmény van forgalomban, melyek közül minden állattartó másra esküszik. A legjobb, ha a bizonytalanok ebben az esetben a szakember véleményét kérik ki: mi a legjobb a jószágnak. Fontos őszi tudnivaló, hogy a levedlett nyári bundát ne hagyják a gazdik az állaton, hanem fésüljék ki belőle. A bunda nyírása (azoknál a négylábúaknái, amelyeknél ez szükséges) korábban volt esedékes, hogy mire eljön az ősz, addigra az állat testét már új, vastag szőr fedje. A madarak is ebben az időszakban váltanak tollat. Rájuk is jobban oda kell figyelni, hiszen pontosan csupaszságuk miatt kevésbé ellenállóak a betegségekkel szemben. Ha pedig netalán valaki éppen kígyót melenget - ha nem is a keblén, de az otthona egyik a csücskében -, annak is számolnia kell azzal, hogy a régi bőr levedlé- se után a hüllője nem tud kellőképpen megbirkózni a támadásba lendülő bacilusokkal. Érdemes tehát még több figyelmet szentelni állatainkra. Malacok, ha megszondáznák Állati paradicsom... Fotó: AP Ősz a vadasparkban A gondok megoldására gyógyír: a pénz Mészáros Béla Miskolc (ÉM) - Az ország negyedik leglátogatottabb és a legkevesebb pénzből gazdálkodó - tehát a legszegényebb - vadasparkjában, az idei párzási időszakban az állatok párjukra gondolnak, míg a park vezetője a nehézségekre. Egy, csak egy család nézelődik a miskolci Vadaspark karámjai között. A feliratokat hiába keresik, épp most vitték el felújítani. Az itt lakó állatok kilétéről semmi nem ad felvilágosítást. Sebaj, anélkül is azok mai'adnak, amik, csupán a kíváncsiskodók lesznek szegényebbek a róluk szóló információval. Néhány nap múlva a táblák is helyükre kerülnek. Most úgyis elenyészően kevesen keresik fel az intézményt.- Ez az ország negyedik leglátogatottabb vadasparkja - szólal meg a park vezetője, Molnár Attila. - Még egy dologról híres: a legkevesebb pénzből gazdálkodik. Érdeklődésünk elsősorban az állatokra, azok őszi „hangulat-váltására” vonatkozik.- Általános jellemzője az ősznek, hogy az állatok életében erre az évszakra esik a párzási időszak. Ilyenkor változik a viselkedésük. Egy felkészülési folyamat indul el a télre, ami jelenti a testsúly, valamint a testüket borító szőrzet, illetve más fedőréteg gyarapodását. Valamennyien eleget éltek kontinensünkön allhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a mi éghajlatunkhoz. Sem az Ausztráliában őshonos emu, sem az itt maradt gólya nem fogja megsínyleni a telet, ha kapnak elegendő táplálékot. Arról pedig gondoskodunk. Az eső vájta árkokban bukdácsolva bandukolunk, miközben elhangzik egykét megjegyzés az út minőségére. Meglepődve hailjuk, hogy a 30-40 centiméteres vízfolyásokat a napokban lehullott eső okozta. Jónéhány út szinte járhatatlan. A kérdés is elhangzik: mikor javítják ki, de a választ egy kézlegyintéssel elintézi kísérőnk.- A Városgazda Kft. a fenntartónk, évente 10 millió forintból gazdálkodunk - mondja Molnár Attila. - Ez a pénz - tokkal, vonóval - hivatott fedezni az ösz- szes bér-, illetve közteher jellegű kiadást, és az üzemeltetés költségeit. Nem akarok azzal előhozakodni, hogy - úgy általában - a vadasparkok mennyire fontosak. De amikor egy fillér állami támogatás nélkül tengődünk évek óta, akkor szembeötlő az a ’94-es felmérési adat, miszerint az ország 11 vadasparkját többen látogatták, mint a hazánkban található múzeumokat. Folytatni lehetne a sort azzal is, hogy a megyei önkormányzat nem ad egy petákot sem, pedig nem csupán Miskolcról jönnek el meglátogatni bennünket. Azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy az oktatásban egy ilyen intézményzek óriási szerepe van. Mint egy félig elkészült házban a házigazda, úgy magyarázza az elénk táruló látványt a vadaspark vezetője. Zénó, a bengáli tigris, még mindig végleges otthonra vár Fotók: Vajda János A kíváncsi farkaskölykök Mindenhol félig készült kifutó, karám, ketrec. Az előttünk heverő rozsdás oszlophalmaz valamikor egy játszóteret védett, odébb a vasúti talpfákból készül majd a karám a hucul lovaknak. A kar- nyi vastag oszlopok pedig - szebb időkben buszmegálló tartópillérek voltak - kitűnő kerítés-alapanyagként hevernek a csalántelep fogságában. Mindegyiket meglátta, elkérte, és hazavitte. Mint a mesében. A most kibővített villamoshálózathoz is adományba kaptak kábelt, oszlopot és világítótestet. Szakmunkás pedig házon belül is akadt.- Hát így- közeleg az ósz nálunk - mosolyog. - Áz embernek két lehetősége van: vagy odavág az asztalra, és akkor összedől minden, vagy a másik - amiben én is hiszek - a „rezgés-elv”. A gyakori kopogtatással is leomolhatnak a bennünket körülfogó falak. Nyomorúságos helyzetünk érzékeltetésére csak egy példát említek. Jutányos áron, mindössze ezer márkáért hozzá juthattunk volna a berlini állatkert jóvoltából három fehér homlokú makihoz, és egy mayotte maki hímhez. Visszaírtunk, hogy sajnos nekünk egyetlenegy márkánk sincs állatvásárlásra. No, akkor azt kérték, küldjünk magunkról információs anyagot. Összeszedtünk valamit, és annak „hatására” nekünk adományozták az állatokat. Most már csak el kellene szállítani. A Malév - megfelelő reklám ellenében - mindezt föl is ajánlotta. Budapestről meg remélem mi is el tudjuk juttatni Miskolcra. De úgy érzem egy intézmény számára ezek a „lehetőségek” nem jelenthetnek perspektívát. Amerre térülünk, mindenhol hasonló látvány és magyarázat vár. Zénó, a park egyetlen tigrise két éve áhítozik a - most még csak betonbunkerhez hasonlító - kilátójára, a hiúzok is egy'jobb világról álmodnak összebújva, s a különálló „hálószobába” költözött vadmacs- ka-pár sem ezt a ketrecet hiszi a legideálisabb élettérnek. Egyedül a leginkább emberszabásúak nemrég átadott kifutójából hallani elégedett hangokat.
