Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám

4 ÉSZAKrMagyarország Levelezés, Szólástér 1996- Szeptember 2., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Hejokeresztúri akció A Szent Adalbert Misszió Ala­pítvány „határontúli magyar gyermekek” akciója szünetelt a nyáron anyagi okok miatt. A 90. busz július elsején indult vi­ssza. S most, szeptember 24-én megérkezik a 91., a kárpátaljai Nagybégány községből. S az ak­ció során először Borsod megyé­be, Hejőkeresztúrra. Hortobá­gyi Györgyné, a község iskolájá­nak igazgatója már telefonált, hogy mind a 45 általános isko­lás vendégnek van már befoga­dó családja. A gyerekek a köz­ség iskoláját látogatják két hé­tig. Soha nagyobb szükség nem volt a segítségre! A többgyerme­kes családok mérhetetlen ke­nyérínségben élnek. Az iskolai munka pedig teljesen bizonyta­lan. A második félévre nem kaptak bért a tanárok, s azt kö­vetelték tőlük, hogy önként mondjanak le a nyári kerese­tükről. Alapítványunk egyéni adományokból működik. Sokan küldtek már nekünk pénzt Mis­kolcról és környékéről. Jónéhá- nyan a nevüket sem írták rá a csekkre, így adópapírt vagy kö­szönő levelet sem tudtunk ne­kik küldeni. Most is eléggé kong a pénztárunk, mert a nyá­ron 33 szegénygyereknek ingye­nes tábort rendeztünk az ando- csi Szűz Mária kegyhely zarán­dokházában. Aki anyagilag tud­ja támogatni a hejokeresztúri akciót, az kérem, hogy adomá­nyát a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldje el: Magyar Hitelbank Rt. 10200878-31514279-70690000. Várom kedves leveleiket: Átányi László tanár 1119. Bu­dapest, Etele út 23. Telefon: 2033201. Ünnepeltek a nyugdíjasok Szeretnénk köszönetét monda­ni Lestárné Mater Máriának, az Avas Nyugdíjas Klub vezető­jének azért a csodálatos Ilona- napi ünnepségért, amit ő és nyugdíjas társai szerveztek a mdgye nyugdíjasklubjainak ez év augusztus 15-én. Külön kö­szönetét érdemel Péter, aki a remek zenét szolgáltatta. Kö­szönet továbbá Tóth Árpádnak, a B.-A.-Z. megyei Életet az Éveknek Országos Szövetség el­nökének és Csapó Andrásnak, a szervezet borsod megyei elnöké­nek az emléklapokért, amit a Sátoraljaújhelyi Nyugdíjas Klub megalakulásának első éves évfordulójára adtak át ré­szünkre.Kívánunk továbbá ne­kik sok-sok éven át tartós, sike­res együttműködést. A Sátoraljaújhelyi Nyugdíjas Klub tagjai Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatá­ban a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. * Ingyenes jogsegélyszolgálat: legközelebb szeptember 9-én., hétfőn. -HiRDrrfs ______________________________________________ m agyar könyvklub AHOL A KÖNYV NEM LUXUS * SZERETETTEL VÁRJUK ÚJ KÖNYVESBOLTUNKBAN A RÉGI ÉS ÚJ KLUBTAGOKAT GAZDAG KÍNÁLAT, KEDVEZŐ ÁRAK, BELÉPÉSI LEHETŐSÉG A KLUBBA! ŐSZI AKCIÓ! MINDEN ÚJONNAN BELÉPŐ KLUBTAGNAK 200 FORINTOS KEDVEZMÉNYT ADUNK! AKI 2000 FT FELETT VÁSÁROL, AJÁNDÉKOT KAP! Címünk: 3530 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 16. Nyitva tartás: hétfő-péntek: 10-18, szombat: 9-13 SZÓLÁS TÉR írja: az Olvasó Buta tabuk és más hasonló pajzánságok „Amiről nem beszélünk, az nem igaz!” Ezt a varázslatos jelmondatot hosszú évtizede­kig, - közel fél évszázadig - verték a fejünkbe (gyakran gu­mibottal) az akkori „szeretett” vezetőink. Hogy csak egy pár kirívó példát említsek: tízegy­néhány évvel ezelőtt szigorú dorgálást kapott egy neves or­vos, mert egyik magas fórumon olyan „destruktív” kijelenté­sekre ragadtatta magát, hogy szerinte: az utóbbi években ug­rásszerűen megnövekedett az érrendszeri megbetegedések és a szívinfarktusok száma. Ez a téma akkor még „tabu” volt. Pedig a kezdet kezdetén - kellő hozzáértéssel - lehetett volna még ellene valamit tenni! Vagy, váltsunk témát: Feke­te Gyula is már több mint tíz éve, hogy megkongatta a vész­harangot: vészesen fogy ha­zánk lakossága. De ki hallga­tott akkor rá?! Mi lett az ered­ménye?! Ugyanígy nem „illett” beszélni pár évvel ezelőtt a ma­gyarországi kábítószer-keres­kedelemről, a drogfogyasztás­ról. És most: már a tanulóifjú­ságot is veszélyezteti a drogok rohamos terjedése. Ezekből a példákból is kitűnik: ha vala­miről nem beszélünk, nem be­szélhetünk - pedig szükséges, és fontos lenne - ez a gyáva op­portunizmusunk később súlyo­san megbosszulhatja magát. Tehát: nem a „szőnyeg alá” kell söpörni a kényes problémákat, hanem hozzáértő szakgárdával meg kell oldani azokat, addig, amíg nem késő. Rátérnék a lényegre: a „fiatalkorú bűnözésről” lehet beszélni, ezért a becsületes fia­talok nem szoktak felháborod­ni. Ugyanez vonatkozik a „női alkoholizmusra” is. így hát nem értem: miért nem lehet, nem szabad „cigány bűnözés­ről” beszélni? Ilyen nincs? Vagy ez is „tabu”? Hiszem és vallom: a „cigány-magyarok” döntő többsége rendes, tisztes­séges, becsületes ember. Ök is elítélik - jobban mint a magya­rok - a renitens, deviáns ma­gatartást tanúsító sorstársai­kat. Mert nem azt mondják ám: X vagy Y randalírozott, lo­pott, sőt.tettleg bántalmazott egy bolti eladót, vagy a mezte­len fenekét felrakta az élelmi­szer-rakodó pultra, hanem azt mondják: így viselkednek a ci­gányok! És ez joggal sérti a be­csületes cigány embereket. Nem tudom, hogy ezt a rendbontó „kisebbséget” miért nem tudják megfegyelmezni az arra illetékesek? Nem tudnak róluk? Pedig hány panasz, til­takozás, jelentés kerülhetett már „Magas Színük” elé! Én úgy tudtam, eddig: A Magyar Köztársaságban - nemre, faj­ra, vallási hovatartozásra, bőr­színre való tekintet nélkül - minden polgárt ugyanazok a jogok illetik meg. Ügy látom, tévedtem. De egy demokrati­kus államban csak azokat a polgárokat illetik meg az Al­kotmányban biztosított jogok, akik teljesítik a kötelességüket is. A közös értékek rombolóit, a garázdákat, parkok, buszme­gállók, járművek tönkretevőit, kocsifeltörőket ott súlyos sza­badságvesztéssel büntetik. Még akkor is, ha fekete a bő­rük. Mert, gondoljunk már be­le: hány elmélázó diáklányt, feledékeny nyugdíjast büntet­tek meg buszon, villamoson, mert nem volt rendben a bérle­tük. De hogy cigányt megbün­tettek volna, - ezt jómagam még nem tapasztaltam, pedig rengeteget kell utaznom. Magyarország szeretne be­olvadni az Európai Unió közös­ségébe. Mi ennek a feltétele? Teljesíteni kell a Nemzetközi Valuta Alap (IMF), az Unió, a NATO nagyon is szigorú előí­rásait. Ezt a legszigorúbban megkövetelik tőlünk. Akkor hát: mi mért nem követelhet­jük meg a cigány lakosságtól az európai népekhez méltó vi­selkedést? Hiszen csak egy kis töredékük a deviáns elem! Hogy a rend őrei nem boldogul­nak a rendbontókkal? Érdekes! Azon a „bizonyos” Fradi-mecs- csen boldogultak, a magyar futball-sport nagy „dicső­ségére”, örök „hálára” kötelez­ve a Fradi-drukkerek népes tá­borát. Csak pont a cigányokkal szemben tör ki rajtuk mindig a krónikus „impotencia”? Csörnök Jenő Miskolc „Tudósítás” egy munkanélküli találkozóról Vezető pártjaink, valamint saját magunk által választott kormányunk jóvoltából ma Magyarországon emberek ezrei engedhe­tik meg maguknak azt a luxust, hogy a legdrágább étterem előtt is elmehessenek. Az éhezők, ha már gyomrukat nem tölthe­tik meg finom falatokkal, legalább szagló- szervüknek szerezhessenek némi örömöt. Ezáltal élvezve kiválasztottjaink magya­rázkodásait, a Tchibót. (A legtöbb, ami ad­ható?) Ilyen alkalommal jöhetett létre a ma­gyar munkanélküli-munkanélküli csúcs- találkozó, ahol is lehetőség nyílott eleink reálisabb megítélésére, valamint az Euró­pai Unióban elfoglalt helyünk alapos kie- íemzésére. A jelenlévők egybehangzóan megállapították és véleményüket kinyilat­koztatva hangsúlyozták - bennünket ala­posan átvertek. Előbb kint, aztán bent. A nagy rendszerváltás csak egy bizonyos ré­tegnek volt érdeke, akik minket vásárra vive még jobban meggazdagodtak, eladva érte mindent, s mindenkit, ki élt e hazá­ban. Európa meg... Az egybesereglettek egységesen egyetértettek abban, hogy kik­re NÉM fognak szavazni a jövőben, kik azok, akik soha többé nem kaphatnak bi­zalmat. A vélemények csupán akkor kezd­tek megoszlani, amikor a szóba jöhetők lis­táját kezdték sorolni. Ugyanis hiteles kép­viseletet senki sem tudott említeni, csak ígéreteket, üres frázisokat idézni, amikkel már amúgy is tele van a hócipellő. Majd megint kidugnak nekünk valakit a kémé­nyen, aki számunkra elfogadhatónak tű­nik. Ázt persze nem fogjuk megtudni, csak utólag, hogy kik tartották neki a vállukat. És ahogy Hofi mondotta volt: „utólag már szabhatjuk” - hangoztatták. Mert ugye, hogyan is fogják a palimadarat? ígéretekkel, szép szavakkal. Aztán úgy ta­pasztják, ahogy akarják. Végezetül megállapodtak abban, hogy a kilátás még mindig kilátástalan és utoljá­ra búcsúzóul nagyokat szippantva az étte­remből kiáramló finom ételek ínycsiklan­dozó illatából, a következő alkalomig fel­függesztették csúcs(szimat)találkozójukat. Kietz László Miskolc Az MDF a drasztikus ágyszámcsökkentésről Az egészségügyben a gyors struktúraváltoztatás és kapaci­tásszűkítés (10 000 ágy meg­szüntetése) szándékával kap­csolatban gyakran hallható, hogy annak fő célja a moderni­záció, az Európához történő fel­zárkózás. A kormányzat való­ban rendkívül elszántan, erő­szakoltan igyekszik rátérni az általa elképzelt „európai” útra. A tervezett ágyszámcsök- kentéshez bizonyos szorzó (1,3-1,7 a hírek szerint) alkal­mazásával kötelező létszám- csökkentés, az egészségügyi dolgozók elbocsátása is társul. A hangoztatott célok: a szerke­zet átalakítása, a költséges el­látó rendszerben megtakarítás elérése. Sajnos a magyar nép egész­ségügyi állapota nem az euró­pai normáknak felel meg - Eu­rópa legrosszabb megbetegedé­si és halálozási mutatóival ren­delkezünk, igen magas az idült megbetegedések aránya, más a szociális helyzetünk, az egész­ségügyi kultúránk, más a bete­gek elvárása az egészségüggyel szemben, más az infrastruktú­ra, a betegek további kezelésé­nek lehetősége. Nem történt meg a rehabilitációs, a króni­kus osztályok fejlesztése, az ápolási osztályok, szociális ott­honok előzetes fejlesztése, a gyakorlatban még nem létezik a házi ápolás, és nem valósult meg a járóbetegellátás, a házi­orvoslás fejlesztése, felkészíté­se a kórházi kapacitásszűkítés kiváltására. A legnagyobb veszélybe a fő­városi egészségügyi intézmé­nyek, az országos intézetek, egyetemi klinikák, illetve vidé­ki, kisvárosi kórházak kerül­tek.-Egyetlen magyar kórház sem felel meg azoknak a mini­mális követelményeknek, ame­lyeket a Népjóléti Minisztéri­um szakmai szabályai rögzíte­nek. A szaktárca rendelete megszabja, hogy minden beteg­re nyolc négyzetméternyi terü­let jusson, s minden öt ágy mellett legyen fürdőszoba. Ä szükséges fejlesztések terhét az önkormányzatok többsége nem képes állni, így könnyen előfordulhat, hogy a kórházi le­építéseknek mind több kis kór­ház esik majd áldozatul. Meg­szüntetésük esetén ellátási körzetükben csökkennek a be­tegek túlélési esélyei a leg­gyakrabban előforduló, halálo­zást okozó szívinfarktus, agy­vérzés vagy más súlyos egész­ségügyi állapot, betegségek elő­fordulásakor. Teljesség nélkül a kapaci- táscsökkentéssel kapcsolatban egyes szakterületek helyzetére külön is felhívjuk a figyelmet. A fertőző, toxikológiai és gyer­mekgyógyászati ellátásnál a normatívák nem alkalmazha­tók. Az elmegyógyászati és ad- diktológiai ágyszám a nemzet­közi követelményeknek nem felel meg. A stroke-ellátás fej­lesztést igényel. Az idült bete­gek nagy száma, az idősek többszörös betegségei miatt a belgyógyászati helyzet igen megfontoltan kezelendő. Hang­súlyozandó, hogy a járóbeteg­ellátás fejlesztése, az egyenlőt­lenségek kiegyensúlyozása, a megfelelő infrastruktúra kiala­kítása elengedhetetlen a kór­házi kapacitás csökkentése előtt. Mindezek miatt a tervezett lépések sértik az egészségügyi ellátás elvét, így alkotmányos- sági aggályokat vetnek fel. A szerkezet átalakítása helyett rombolás, amputáció megy végbe. Megfontolt, átgondolt struktúramódosítás, kapaci­táscsökkentés csak fokozato­san, több év alatt hajtható végre. Az ágyszámcsökkentés- seí megtakarítás alig érhető el, hiszen a finanszírozás alapja az esetfinanszírozás. Minden szerkezetátalakítás először ráfordítást igényel. Még a gazdaságtalanul műkö­dő intézetek megszüntetésé­nél, átalakításánál is először a megnyugtató kiváltásokat szükséges biztosítani. Fontos az államháztartás, a bankok konszolidációja is, de az egész­ségügy stabilizációja ennél nagyságrendekkel kevesebbe kerülne. A tervezett lépések évtize­dekre meg fogják határozni az egészségügyi rendszer műkö­dését, a nép egészségét. Az ősz folyamán - a vészes év végi ha­táridő közeledtével — egy újabb vita során feltétlenül szüksé­ges a beláthatatlan következ­ményekkel járó döntéseket mó­dosítani, és elérni a változtatá­sok ésszerű, többéves fokoza­tosságát. MDF Miskolci Szervezet Egészségpolitikai Tanácsa Bravúr és érthetetlenség Augusztus 13-án megálltunk fél órára egy kedves barátunk sajószentpéteri családi háza előtt a Trabantunkkal. Visszainduláskor észleltük, hogy a vezető melletti szélvé­dőt beütötték. Meghökkenve tapasztaltuk, hogy hiányoz­nak a személyes irataink, pénzünk, valamint féljem po­litikai dokumentumai. Azon­nal telefonáltunk a kazincbar­cikai rendőrőrse, ahonnan kö­rülbelül 20 perc múlva megér­keztek az ügyeletes rendőrök. Éjszakánként gondolatok gyötörtek: kinek árthattunk, ki az az aljas, aki emberi idő­ben tesz ilyen gonosz tettet? A gyors rendőri nyomozásnak köszönhetően a tettest már másnap elfogták. Természe­tesen pénzünket nem kaptuk vissza, de a személyes iratok beszerzésének tortúrájától megszabadulhattam. Ezt ki kell hangsúlyoznom, hiszen mint háromgyermekes anyá­nak ez nem kis gondot jelen­tett volna. Soraimmal köszönetét kí­vánok mondani a bravúros rendőri intézkedésért a sajó­szentpéteri rendőrőrs vala­mennyi dolgozójának, név szerint: Kovács Sándor őr­nagynak, Kubinka András zászlósnak, Fazekas Ferenc őrmesternek és Vadnay Lajos főhadnagynak. A történtek után a magyar törvénykezé­sen mélázom: megér(het)i-e vagy sem ilyesmit elkövetni? Ugyanis értesülésünk szerint az elkövető szabadlábon vé­gezheti tetteit, mivel az ügy tárgyalása körülbelül 2 év múlva lesz; nem minősül be­töréses lopásnak, nem köte­lezhetik az elkövetőt a kár megtérítésére. És valamikor, mint visszaeső, fog-e a bűn után bűnhődni?! Miklós Árpádné, Boldva 1/ 4 <r\ 9. n '■í»ü; “‘ ' . ’ ' ' . ■ ■ ; ' • Olvasóink figyelmébe! " ' ’ ' Kedves olvasóink tájékoztatásárü közöljük, hogy a SzóIástér riivát-;' ban megjelent •• írások nem feltétlenül a szerkesztőség állás- ponijáttükrözik.A rovatba bekül-" dött leveleiket terjedelmi lehetősé: geinket figyelembe véve eseten­ként kénytelenek vagyunk szer­keszteni, t ömöriteni. A szeméiyes­sok e heljutt sem jelenhetnek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents