Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

II ÉM-fié«vége

ÉM-interjú

Szeptember 14», Szombat

Pálinkás István

Az ember üzletet akar kötni. Szeretne, mert több pénzt, jobb pozíciókat, magasabb hasznot remél. Az ember körülnéz. Mondjuk: nem csak az alföldi tanyán, mert az embernek nagyravágyó tervei vannak. Aztán fölkerekedik és megkeresi az illetékest, aki segít, vagy nem segít. Az ember mindent elér: pénzt, paripát, fegyvert, s immáron nem csak nemzete javára kívánja fordítani (amúgy áldásos) tevékenységét. Már nem csupán belföldön kívánja eladni a portékáját, hanem idegen népeknek is.

Az ember kis ország, kis népének a kisvállalatának a managere (igazgatója), és nem tud idegenül. A nyelvet még csak-csak, de a szokásokat, illatokat, illemet, egyszóval: kultúrát! No, ezt aztán végképp nem. Vagy legalábbis nem mindig. Többek közt talán ezért vannak a kis népeknek is külkereskedelmi szakemberei. Olyanok, mint például Szabó György, aki az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium tanácsosaként dolgozik Chicagóban. Őt kérdeztük hazánk jelenlegi megítéléséről, a külkereskedelmi munka titkairól, életútjáról.

Egy isten van: a vevő

Beszélgetés Szabó Györggyel, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Chicagóban dolgozó tanácsosával

Elég sok kellemetlenséget okoz mindenféle szélsőség hangoztatása.

Annak idején, a múlt kormányzat alatt, ilyen volt Csurka megnyilvánulása. Ilyen kedvezőtlen visszhangot váltott ki, amikor a HungarHotels privatizációja kapcsán felmerültek bizonyos visszarendeződési vélelmek. Minden olyan esetben igyekeznünk kell válaszokat adni, amikor valamilyen intézkedés kapcsán a külföldi beruházó nem pontosan érti, hogy mi a kormányzat szándéka.

Ahol lüktet az üzleti élet. Chicagói utcarészlet.

A

□ Létezik a külkereskedelemben uborkaszezon?

• Nem. Egyértelműen nem létezik. Két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében nincsenek holt szezonok. Valami mindig történik, folyamatos a feladat. Persze, lehet olyat elképzelni, ami például Franciaországban köztudott, hogy augusztus hónapban minden bezár, mert mindenki szabadságon van. Magyarországon ilyen rendszer nincsen, tehát nem mondhatjuk, hogy a nyári hónapok alatt kevesebb volna a terhelés, mint máskor.

□ Melyek azok a területek, ahol otthonosan kell mozogni egy külkereskedelmi tanácsosnak?

• Ebben a munkakörben, amit mi itt ellátunk, voltaképpen az a legfontosabb, hogy a magyar gazdasági élet legjelentősebb vonásairól naprakész ismeret legyen, s ezeket meggyőző módon adjuk át az érdeklődő amerikai ügyfeleknek. Tehát: hazánk álta'ános, gazdasági fejlődésének tendenciái, a szabályozórendszer sajátosságai, vámrendszer, árfolyampolitika, pénzügyi helyzet, adózás.

□ Hogyan valósítható meg mindez ilyen távolságból?

• Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium igyekszik olyanokat kiválogatni, akiknek van egyfajta múltbéli tapasztalatuk az államközi, a gyakorlati vállalati munkában. Sokat segít az, hogy az utóbbi időben a computerizáció eljutott odáig, hogy naprakész hazai tájékoztatókat kapunk a saját rendszeren keresztül. A legfontosabb gazdasági sajtótermékeket is eljuttatják ide. Természetesen folyamatosan kapunk tájékoztatást kiküldő szervezetünktől, az IKM-től is.

□ Emlékszik-e olyan eseményre, amelyet meleg helyzetként lehet minősíteni?

• Meleg helyzetek mindig vannak, de igazán forró soha nem volt. Szerencsére. Nem volt, mert... Szóval, ezek általában akkor következnek be, amikor az ember konkrét, gyakorlati üzletkötéssel foglalkozik, s abban a környezetben valamit nem vesz figyelembe, és számottevő anyagi kár keletkezik. Munkakörömben segítő, tanácsadó tevékenységet látok el. Akár a magyar vállalatokat tekintem, akár az amerikai vállalatokat nézzük. Hídszerepem van tehát: a legjobb tudásom, legjobb szándékom szerint segítem az üzleti partnerek egymásra találását. Az üzletkötés a felekre tartozik. A magyar kereskedelmi kirendeltségek mandátumuknál, státusuknál fogva nem is foglalkozhatnak konkrét üzletkötéssel.

□ Mégis, miként mérhető ebben a helyzetben a siker?

• A siker nem minden pillanatban adódik, így azokat a helyzeteket elég könnyű felismerni, amikor azt mondhatom, hogy sikeres volt a munka. Ez általában azt jelenti, hogy kiderül, a kirendeltség közvetítői szerepe volt az, ami összehozta a feleket. Tehát, ha Magyarország életében jelentősnek számító kapcsolat, üzletkötés, beruházás jön létre a mi

Fotó: EM-repro

közreműködésünkkel. Erre szerencsére az utóbbi években számos példa volt az amerikai nagyvállalatok magyarországi szerepvállalása kapcsán.

□ Mennyire hagyományos a pályafutása ?

• Annak idéjén, amikor ezt a pályát választottam, és a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemet elvégeztem, kifejezetten azt reméltem, hogy ilyenféle tevékenységet kell végeznem. Ez volt a pályaképem, amit - úgy érzem - sikerült a gyakorlatban is megvalósítanom. Nem nagyon tudtam volna magam elképzelni, hogy életem során, egész pályámon egyetlen vállalatnál maradjak, annak a profiljába tartozó egyfajta áruval kereskedjek. Ezt nem becsültem le soha, hiszen a szakmám kezdeti éveit a Ganz Mávagban töltöttem, ahol vasúti járművekkel kereskedtünk. Ez olyan nagy összegű üzleteket jelentett, hogy mindig meghatározó volt az ország gazdaságában. Nagyon sokrétű munka volt, sokat tanultam. Ez volt a pályám alapja. Ebből alakult ki ez a gazdaságidiplomáciai munka, amit Srí-Lankán, majd Nigériában, néhány évig Kanadában, s jelenleg az USA- ban, Chicagóban végeztem, s végzek még ma is. Pályám során mindig az ország gazdasági érdekeinek érvényesítéséért dolgoztam és végzem a munkámat most is.

□ Miként befolyásolja ezt a munkát az otthoni privatizáció?

• A külföldi tőkebevonás az ország gazdaságának átalakításában nagy jelentőségű, hiszen Magyar- ország által az elmúlt 5-6 évben bevont külföldi, működő tőke mennyisége 13 milliárd amerikai dollár. Ezen belül több mint 5 milliárd lehet az a tőke, ami az USA-ból érkezett hazánkba. Ennek a fele az amerikai közép-nyugati régióból származik, ahol én tevékenykedem. Tehát az otthon közismert nagyvállalatok (General Electric, General Motors, Ford) ebből a körzetből kerültek ki. Legnagyobb befektető pedig az Ameritech, amely a Matáv privatizációjában vett részt. Összegszerűen ma a legnagyobb magyar beruházónak számít.

□ Milyen felkészültségűek az amerikai vállalatok képviselői hazánkat illetően?

• A multinacionális nagyvállalatok, ha azon gondolkodnak, hogy egy másik országban valamilyen stratégiai lépést tesznek, akkor rendkívül komoly tudományos megalapozottságú vizsgálatot végeznek. Ehhez a feltáró tevékenységhez saját eszközöket is igénybe vesznek, továbbá nemzetközi tekintélyű nagyvállalatokat is megbíznak a vizsgálatokkal. A kisebb vállalatok körében van egyfajta tájékozottsági hiány Magyarországgal kapcsolatban, de ezeket a hézagokat mi pótoljuk. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ahol számottevő üzletembereket hívnak össze: ott legyünk. S aztán ezeken az üzleti megbeszéléseken, konferenciákon előadóként vagy hozzászólóként elmondjuk a hazai befektetési lehetőségeket, ismertetjük a viszonyokat.

□ Mennyire nevezhető stratégiai beruházásnak az IBM székesfehérvári beruházása?

• Ez mindenképpen rendkívül lényeges beruházás Magyarország szempontjából, hiszen az IBM köztudomásúan a legnagyobb cégek közé tartozik a világon, s a legbefolyásosabb a számítógépes szakmában. Azt gondolom, az IBM elhatározása nagyon fontos döntés, amikor regionális központnak választja hazánkat. Több ilyen nagyvállalat van, amelyik a térséget tekintve Magyarországot tartja a legalkalmasabbnak arra, központi fekvése, meglévő infrastruktúrája, jog- és intézmény- rendszere, fejlődő bankrendszere miatt, hogy onnan végezze a régió egyéb területeire irányuló tevékenységét. Azt gondolom, az IBM ezt mérlegelte, amikor a székesfehérvári beruházás mellett döntött. Ehhez hasonlítható a chicagói székhelyű, nagy olajipari cég, az AMOCO tervezett beruházása, és a győri Ipari Parkban a számos egyéb hasonló példa. Ezek a befektetések munkaalkalmat teremtenek, korszerű ipari kultúrát hoznak az országba és nagymértékben járulnak hozzá a magyar kivitel növekedéséhez.

□ Lehet tehát azt gondolni, hogy egy-egy ilyen beruházásnál a földrajzi fekvés is sokat számít?

• A földrajzi fekvés is, de még inkább a politikai stabilitás, a jogi és intézményi környezet. Egy befektetőnek rendkívül fontos, hogy az országban demokrácia, szolid gazdasági

rendszer, megfelelően működő kormány legyen. Nincsenek létező, vagy várható konfliktusai a világ környező részeivel... Csúnyán ezt úgy mondjuk, hogy beruházásbarát környezet legyen. Magyarországnak helyzeti előnye volt és van azáltal, hogy a piacgazdaság intézményeit már 1968-tól bizonyos mértékig létrehozta, ami a volt KGST-országok esetében nem így történt. Ez mindenképpen vonzerő volt a tőkének.

□ Volt olyan alkalom, amikor az otthoni szélsőségek miatt magyarázkodnia kellett a külföldi partnereknek?

• Természetesen. Ez minden olyan esemény után előfordul, ami nemzetközi szinten valamilyen formában felmerül, s a nemzetközi közvélemény nem tudja ezeket az eseményeket a saját nyelvére lefordítani. Elég sok kellemetlenséget okoz mindenféle szélsőség hangoztatása. Annak idején, a múlt kormányzat alatt, ilyen volt Csurka megnyilvánulása. Ilyen kedvezőtlen visszhangot váltott ki, amikor a HungarHotels privatizációja kapcsán felmerültek bizonyos visszarendeződési vélelmek. Minden olyan esetben igyekeznünk kell válaszokat adni, amikor valamilyen intézkedés kapcsán a külföldi beruházó nem pontosan érti, hogy mi a kormányzat szándéka. Persze nem jelentett különösebb nehézséget, hogy a jelenségeket megmagyarázzuk. Sőt, a magyarázatainkat jóhiszeműen, értőén fogadják.

□ Milyen törekvések figyelhetők meg ma a világgazdaságban? Melyek azok, amelyekre az adott pozíciókban ülőknek figyelniük kell?

• Az első és legfontosabb az, hogy ezekben az években nagyméretű globalizálódás jeleit mutatja a világgazdaság. Ezt úgy lehetne közelebbről meghatározni, hogy minden gazdasági folyamat mindennel összefügg. Gazdasági szempontból az egész világ már olyan terület, amire az egyszerű üzletembernek is oda kell figyelnie. Rendkívüli módon kiéleződik a verseny, nincsenek jelentős korlátok sehol sem a tőke terjeszkedésében, vagy a kereskedelemben. Mindent a hatékonyság, a jó minőség határoz meg. Magyarországnak ez jelenti a legnagyobb kihívást. A magyar gazdaság szereplői belekerültek egy olyan atmoszférába, ahol el lehet felejteni a KGST-ben való izoláltságot, ahol ugye nem voltak minőségorientáltak, költségérzékenyek. Ezeréves ilyen-olyan törekvések, kísérletek után most valós történelmi kihívás, hogy a nyugati országokhoz közelebb kerüljünk. Valójában rendkívül fontos, hogy az európai uniós tagságra való törekvések mennyire lesznek alátámasztva a gazdaság alkalmazkodóképességével. Az EU-tagságot lehet is és kell is politikai síkon kezelni, de a valós tény az, hogy a magyar ipar, a magyar gazdaság, a szolgáltató szektorok képesek lesznek-e európaivá válni.

□ Mennyire pénz és mennyire szemlélet kérdése mindez?

• Azt gondolom, hogy javarészt szemlélet, alkalmazkodás kérdése. Nem pénz! Láttuk már jelét, hogy hiába támogatta mondjuk a magyar állam valamelyik éppen akkor divatosnak kikiáltott ágazatát, attól az még nem lett versenyképes a nemzetközi színtéren. A gazdaság első számú szereplőinek, a vállalatok felső vezetésének kell pontosan felmérnie: saját szakmájukban milyen kritériumoknak kell eleget tenniük, hogy versenyképesek legyenek. Magyarországon még hiányzik a minőség-ár összefüggése, a minőség abszolút elsőrangú volta. És még egy: egyetlen úr van, a vevő! Ma is gyakran előfordul, ha az ember egy kiskereskedőnél kifogásolja akár az árat, akár a minőséget, ezt személyes sértésnek veszi, s majdnem hogy tettlegességhez folyamodik... Szóval ilyen a nemzetközi színtéren nincs. A vevő az isten. Ő tartja életben a kereskedőt. Ez Magyarországon nem pénz, hanem szemlélet dolga.

□ Milyen a megítélésünk ma a világ szemében?

• Nagyon előkelő helyen tartunk. Magyarország tulajdonképpen 1956 óta folyamatosan a világ szeme előtt van, s mindig valahogyan a jó példák között emlegetik. Ez a jó példa-sorozat, a „bezzeg Magyarország”-szemlélet már megmutatkozott az első demokratikusan választott magyar kormány időszakában, amikor ténylegesen sokkal nagyobb mennyiségű tőke áramlott be, mint a velünk azonos sorból kiemelkedő, ma kelet-közép-európai országba. Ugyanilyen kedvező megítélés mutatkozott ismét 1995 végétől, amikor számottevően javultak a makrogazdasági mutatóink, és jelentős sikereket értünk el a privatizáció terén. Akár társadalmi, akár gazdasági folyamatokról beszélünk ma is az élbolyvezetők vagyunk. Természetesen időközben más országok is óriási utat tettek meg, s bizony a megítélés kritériumrendszerétől függően velünk egyszinten emlegetik Csehországot, Lengyelországot. Jönnek föl a balti államok és természetesen Szlovénia. íapasztalataim szerint Magyarország még mindig a legvonzóbb, a tárgyilagos, szakmai összehasonlításokban még mindig hazánké a vezető szerep- Napi munkánkkal igyekszünk hozzájárulni, hogy ezt a jövőben is megtarthassuk.

, h

i