Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám
2 B Itt-Hon 1996. Szeptember 10., Kedd Villamos napok az erőművekben Kazincbarcika, Tiszaújváros (ÉM - FL) - „Villamos Napok ’96” néven tartottak nagyszabású rendezvényt augusztus végén a Tiszai Erőműben és környékén. A háromnapos program során kitüntetéseket, elismeréseket is átnyújtottak az arra leginkább érdemeseknek. A dolgozók remélik, hogy a tulajdonváltás nem lesz akadálya az immár hagyományossá vált évenkénti ünneplésnek. Három éve ünnepük meg országszerte a villamosenergia-iparág legjobbjait az augusztus végén tartott Villamos Napok nagyszabású rendezvényei során. A Tiszai Erőmű Társaságnál az idei alkalom annyiban volt a hagyományoktól eltérő, hogy immár egy új cég, az amerikai AÉS „családtagjaként” ünnepeltek a társaság vezetői és dolgozói. Arany gyűrű jutalomban részesült Bakács István, a Tiszai Erőmű Rt. igazgatóságának elnöke és Nyikon Béla, a VDSZSZ tagszakszervezet titkára. „Zeusz díj” kitüntetést kapott Ali- tisz Sándor kazán főgépész, Fazekas Lajos csoportvezető, Fajder Etelka Zsuzsanna osztályvezető, Nagy Imre osztályvezető, Thuróczy Gyula műszaki igazgató és Verdes László üzemmérnök. Vezérigazgatói dicséretben és a Magyar Villamosenergia-ipar Megújításáért Emlékéremben részesült Kovács Erzsébet laboratórium vezető, Szabó József VT. vezető, Tartó Róbert laborvezető. Vezérigazgatói dicséretet kapott Bélteki Miklósné részlegvezető, Galuska Bertalan villanyszerelő, Péntek Oli- vérné csoportvezető, Simon István osztályvezető és Szöghy Imre csoportvezető. Igazgatói dicséretben és a Magyar Villamosenergia-ipar Megújításáért Emlékéremben részesült Gyurcsó József tűzvédelmi vezető és Siskó János főművezető. Igazgatói dicséretet kapott Bujdos József bunkerkezelő, Danhauser Sándor osztályvezető, Dudás János osztály- vezető, Füredi Péter főelőadó, Holló János művezető, Szász János vezető elektrikus, Térjék Géza kazán főgépész, Valánszki Istvánná művezető, Varga László művezető és Zombori László művezető. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Faragó Lajos A borsodi melléklet címe: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefbn/fax: 46/341-611/237 mellék Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Az eredményhirdetést nem is hallottam Közönségdíjat nyert az első tiszaújvárosi vásáron Bari Tibor A kiállítás megnyitói ismerkednek a közönségdíjas bútorokkal mmmmímmmmmmmmsmmmtí Tiszaújváros (ÉM - PE) - Az első, jól szervezet vásár után - amely augusztus 7-11. között volt - elképzelhető, hogy nemzetközi vásárváros lesz Tiszaújváros! Az első, elsők közötti résztvevője volt Bari Tibor, aki remek munkáival, kiállított bútorkompozícióval elnyerte a közönségdíjat. O ...Hogyan lett bútorkompozi- tőr? - teszem fel a kérdést, hiszen az egyedi bútordarab is vitathatatlanul kompozíció. 9 Mindig is vonzódtam a fával való foglalatoskodáshoz, mert ez korlátlan lehetőséget ad a szép tervek kivitelezésére. És egyre inkább megerősödött bennem ennek igazsága, mert amikor elkészül egy-egy megtervezett bútordarab, az még többre lelkesít. □ És egyszeresük adva volt a lehetőség a nemzetközi vásáron való részvételre. © így igaz. Egy nagyon kedves ismerős, Terhes Zoltánná, az ipartestület ügyintézője adta az ötletet a benevezésre, így neki köszönhetem, hogy ott lehettem. Ellátott instrukciókkal, egyengette az utamat A fiatal bútorkompozitőr Bari a megmérettetésig. □ Ami tökéletesen sikerült, hiszen elnyerte a közönségdíjat... # Amire nem számítottam és váratlanul ért. Az eredmény- hirdetést nem is hallgattam. Szólt a zene, a kiállító részlegemhez úgy jutott el az örömteli hír, hogy jöttek gratulálni és a vásárszervező hozta a közönségdíjat, egy nagyon szép serleget, ami számomra igen nagy értéket képvisel. Tibor Fotó: Palocsay Erzsébet □ Ez nem lehetett a véletlen műve, hanem a kiállított bútorok elismerése. 9 Nagyon komolyan vettem a részvételt. Egy nappali szobabútor és egy konyhabútor volt a kiállítási anyagom. A szobabútor „front színe” cseresznye, míg a váz színe fekete volt. A konyhabútor fehér, kék, citromsárga összetételben készült. Mindkét garnitúra megfelelő „kísérő” kellékekkel volt „felszerelve”, így nem hiányzott a TV, video, a könyv sem és a konyhabútorhoz - kellékként - hűtőszekrény, gáztűzhely is tartozott. így igazán az otthon melege is jeíen volt. □ A megrendelők tábora mely rétegekből tevődik össze? • Nem nagyon határozható meg, de talán a fiatal családok vannak túlsúlyban a megrendelők között. Általában tanulmányozom a környezetet, mielőtt nekilátnék a munkának. A legkisebb részletekig mindent megbeszélünk és aztán készítem el a tervrajzot és a költségvetést. Ha a megrendelő igényli a lakások, házak felújítását is segítem jó szakemberek ajánlásával, akik megbízható, pontos munkát végeznek. □ Mindehhez a szeretetteljes munkához - úgy vélem -jó családi élet szükségeltetik. 9 Ez teljes egészében biztosított számomra. Feleségem segíti munkámat megértéssel, szeretettel, mint ahogyan én sem akadályozom őt a sportolásban. Ő kosarazó csapattag, a 11 éves Lotti leányunk pedig kajakozik igen nagy lelkesedéssel. 1996. Szeptember 10., Kedd Itt-Hon B 1 Nekünk Írták A mesés madárlátta kenyér Egy kosár krumpli vagy kukorica volt a fizetség mértéke Emlékeimben felsejlik egy bőrtarisznya, benne egy darabka kenyérrel, aminek a története meseszerű, de igaz. 1945 utáni életünk lassan előreindult, évek jöttek-mentek, miközben éreztem a kenyér megbecsülését, szinte „hajtva az élet szekerét”. Nagyapám a faluban mezőőr volt, fontos feladatot látott el, vigyázott a „kenyérre” a mezőben lévő földeken. Nem volt munkaköri leírása és munkaideje, nem kapott pénzt a munkájáért, de ősszel minden családtól járt neki egy kosár krumpli, kukorica, vagy átválthatta más „értékre”. Kora hajnalban elindult tarisznyájával, botjával és Fürge nevű kutyájával a munkahelyére. Nagyanyám vászonkendőbe rakta a kenyeret, beletéve a bőrtarisznyába, a kulacsot pedig a vízzel a tarisznyához akasztotta. Nagyapám így indult mindig, kora hajnalban. Nagyanyám kikísérte (emlékszem, hogy fehér pendelyben volt és a vállára terítette a nagykendőt) Jánosát a kapuig, vigyázó szemmel nézte, amíg el nem tűnt az utca végén. Szó nélküli aggódását egész nap éreztem. A mi munkánk nagyanyámmal a ház, a kert és a földünk rendben tartása volt. Én már ötévesen ültettem, kapáltam, és amikor valaki arrafelé jött, úgy igyekeztem, hogy én a sor elején legyek, örültem, ha megdicsértek. Sok volt a munka, de mégsem volt panaszunk. Nem ismertem a pénz utáni sóvárgást - hiszen nem is volt pénzünk - de a kenyér sze- retete olyan nagy volt, hogy most is érzem, az emberek szívét is ez tartotta egyben. A sötétedés jelentette a munka befejezését, amikor is nagyanyám előkészítette a nagy fazék vizet a főzéshez. Emlékeimben él a finom, libazsírral kiszaggatott ganca, vagy tányérra kiterítve, tejföllel meglocsolva ettük. Én alig vártam a vacsora végét - az ünnepélyes pillanatot -, amikor nagyapám kiborította a tarisznyáját és abban volt mindig valami (makk, gesztenye, valamilyen szép gyümölcs, falevél). Amíg én gyönyörködtem aznapi ajándékomban, nagyapám elmesélte az erdő, mező napi eseményeit, közben majszoltam a mezőt megjárt „madárlátta” kenyeret, amiből nagyapám mindennap hazahozott egy darabkát. Más íze volt, mint a többi kenyérnek, éppúgy, mint a szép történetek, amelyek napról napra változtak, az időszakok múlásával. Hogy miért éppen ez a mondandóm? Nagyon sokat eszembe jut a mindennapi kenyerünk láttán, emlékeimben nagyon „él” a kenyér sze- retete. Biztosan mindannyian érezzük - pénz után sóvárgó világunkban - az elégedetlenséget, a munka ímmel-ámmal való letudását”. így nem értékeljük a kenyérbéldarabkát sem. Kinek jutna ma eszébe, hogy csemetéjének hazavigyen egy falatka kenyeret munkahelyéről, hiszen megszoktuk, hogy csokit, rágót, banánt viszünk nekik. A madárlátta kenyér „átértékelődött”. De tudnunk kell, gyermekeink emléke valamiről mindig tovább él, és hogy mi az, nem mindegy. Ne feledjük, legyen „tarisznyánkban” mindig madárlátta kenyér, amellyel szeretetet, történetet, érzelmet adunk nap mint nap gyermekeinknek. Érezzék azt, amit én ma is érzek, a csodálatos, gazdag érzelmet, egy egyszerű mezőőr unokájaként. Őrizhessék utódaink is a madárlátta kenyér ízét, ami ha maradék is, édes hazánk hagyta ránk, örökös szükségében és nagyon meg kell becsülnünk.” Zvada Erzsébet Kazincbarcika Dőltek a bábuk Papiban Hejőpapi (ÉM - TM) - Ebben az évben már másodízben rendeztek tekeversenyt a községben. A helyi önkormányzat és a Tisza Menti Sporttársulás augusztus 18-án csapat- és egyéni versenyt szervezett, melyen 8 csapat és 43 egyéni versenyző vett részt. A hagyományoknak megfelelően a fő szponzor Száz Lajos, a Rákóczi söröző tulajdonosa volt. Támogatást kaptak még a vetélkedés megrendezéséhez a sporttársulástól, Kopcsó Lászlótól, a község polgármesterétől, valamint Zakhar Gyula volt mezőcsá- ti lakostól, aki jelenleg Amerikában él. Eredmények csapatversenyben: 1. Hejőbába II., 2. Hejőbába I., 3. Hejőpapi II. és Sajószöged, 4. Hejőpapi HÍ., 5. Hejőpapi I., 6. Nemesbikk csapata. Az egyéni verseny eredménye: 1. Megyesi József (Sajószöged), 2. Farkas Ferenc (Hejőbába), 3. Farkas Lajos (Sajószöged), 4. Nemes Sándor (Hejőpapi), 5. ifj. Hankó Károly (Hejőbába), 6. Jónás Péter (Hejőbába). Á legeredményesebb versenyző Farkas Ferenc hejőbábai versenyző lett, aki a hejőpapi polgármester által felajánlott különdíjat kapta meg. A díjakat a hejőpapi polgármester és Száz Lajos adta át. Az eredményhirdetés után valamennyi versenyző örömmel fogyasztotta el a Lengyel Attila által készített halászlevet, majd - immár versenyen kívül - tovább folytatták az egyéni versengést. Nem is olyan vicces Három férfi vitatkozik arról, kinek az anyósa beszél a legtöbbet.- Az enyém annyira győzi szóval - mondja az első hogy nem is vettünk tévét. Úgyse tudnánk figyelni abban az irdatlan hangzavarban.- Az semmi! Az enyém annyit beszél, hogy a múltkor halláskárosodást szenvedtem - közli a második. Mire a harmadik:- Mi voltunk a Balatonon.- Na és?- Hogyhogy na és? Nézzétek meg az anyósomat, teljesen lebarnult a nyelA kapatos székely beleesik a kútba. A felesége kötelet kerít, s az anyós segítségével kihúzza, aki, midőn a kút kávájához ér, elkezd kacagni.- Mit nevet kend?- Azt, hogy hanyatt estetek volna, ha eleresztem a kötelet! Az új kenyér ünnepén megáldott új kenyerek Fotók: Farkas Maya
