Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-10 / 211. szám

2 B Itt-Hon 1996. Szeptember 10., Kedd Villamos napok az erőművekben Kazincbarcika, Tiszaújváros (ÉM - FL) - „Villamos Napok ’96” néven tartottak nagyszabású rendez­vényt augusztus végén a Tiszai Erőműben és környékén. A három­napos program során kitüntetése­ket, elismeréseket is átnyújtottak az arra leginkább érdemeseknek. A dolgozók remélik, hogy a tulaj­donváltás nem lesz akadálya az immár hagyományossá vált éven­kénti ünneplésnek. Három éve ünnepük meg országszer­te a villamosenergia-iparág legjobbja­it az augusztus végén tartott Villamos Napok nagyszabású rendezvényei so­rán. A Tiszai Erőmű Társaságnál az idei alkalom annyiban volt a hagyomá­nyoktól eltérő, hogy immár egy új cég, az amerikai AÉS „családtagjaként” ün­nepeltek a társaság vezetői és dolgo­zói. Arany gyűrű jutalomban részesült Bakács István, a Tiszai Erőmű Rt. igazgatóságának elnöke és Nyikon Bé­la, a VDSZSZ tagszakszervezet titká­ra. „Zeusz díj” kitüntetést kapott Ali- tisz Sándor kazán főgépész, Fazekas Lajos csoportvezető, Fajder Etelka Zsu­zsanna osztályvezető, Nagy Imre osz­tályvezető, Thuróczy Gyula műszaki igazgató és Verdes László üzemmér­nök. Vezérigazgatói dicséretben és a Ma­gyar Villamosenergia-ipar Megújításá­ért Emlékéremben részesült Kovács Erzsébet laboratórium vezető, Szabó József VT. vezető, Tartó Róbert labor­vezető. Vezérigazgatói dicséretet kapott Bélteki Miklósné részlegvezető, Galus­ka Bertalan villanyszerelő, Péntek Oli- vérné csoportvezető, Simon István osz­tályvezető és Szöghy Imre csoportve­zető. Igazgatói dicséretben és a Magyar Villamosenergia-ipar Megújításáért Emlékéremben részesült Gyurcsó Jó­zsef tűzvédelmi vezető és Siskó János főművezető. Igazgatói dicséretet kapott Bujdos József bunkerkezelő, Danhauser Sán­dor osztályvezető, Dudás János osztály- vezető, Füredi Péter főelőadó, Holló Já­nos művezető, Szász János vezető elektrikus, Térjék Géza kazán főgé­pész, Valánszki Istvánná művezető, Varga László művezető és Zombori László művezető. Itt-Hon Az Észak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Faragó Lajos A borsodi melléklet címe: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefbn/fax: 46/341-611/237 mellék Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Honi hírek t Az eredményhirdetést nem is hallottam Közönségdíjat nyert az első tiszaújvárosi vásáron Bari Tibor A kiállítás megnyitói ismerkednek a közönségdíjas bútorokkal mmmmímmmmmmmmsmmmtí Tiszaújváros (ÉM - PE) - Az első, jól szervezet vásár után - amely augusztus 7-11. között volt - elképzel­hető, hogy nemzetközi vá­sárváros lesz Tiszaújváros! Az első, elsők közötti részt­vevője volt Bari Tibor, aki remek munkáival, kiállított bútorkompozícióval elnyer­te a közönségdíjat. O ...Hogyan lett bútorkompozi- tőr? - teszem fel a kérdést, hi­szen az egyedi bútordarab is vi­tathatatlanul kompozíció. 9 Mindig is vonzódtam a fá­val való foglalatoskodáshoz, mert ez korlátlan lehetőséget ad a szép tervek kivitelezésére. És egyre inkább megerősödött bennem ennek igazsága, mert amikor elkészül egy-egy meg­tervezett bútordarab, az még többre lelkesít. □ És egyszeresük adva volt a le­hetőség a nemzetközi vásáron való részvételre. © így igaz. Egy nagyon ked­ves ismerős, Terhes Zoltánná, az ipartestület ügyintézője adta az ötletet a benevezésre, így neki köszönhetem, hogy ott lehettem. Ellátott instruk­ciókkal, egyengette az utamat A fiatal bútorkompozitőr Bari a megmérettetésig. □ Ami tökéletesen sikerült, hi­szen elnyerte a közönségdíjat... # Amire nem számítottam és váratlanul ért. Az eredmény- hirdetést nem is hallgattam. Szólt a zene, a kiállító részle­gemhez úgy jutott el az öröm­teli hír, hogy jöttek gratulálni és a vásárszervező hozta a kö­zönségdíjat, egy nagyon szép serleget, ami számomra igen nagy értéket képvisel. Tibor Fotó: Palocsay Erzsébet □ Ez nem lehetett a véletlen műve, hanem a kiállított búto­rok elismerése. 9 Nagyon komolyan vettem a részvételt. Egy nappali szoba­bútor és egy konyhabútor volt a kiállítási anyagom. A szoba­bútor „front színe” cseresznye, míg a váz színe fekete volt. A konyhabútor fehér, kék, citrom­sárga összetételben készült. Mindkét garnitúra megfelelő „kísérő” kellékekkel volt „fel­szerelve”, így nem hiányzott a TV, video, a könyv sem és a konyhabútorhoz - kellékként - hűtőszekrény, gáztűzhely is tartozott. így igazán az otthon melege is jeíen volt. □ A megrendelők tábora mely rétegekből tevődik össze? • Nem nagyon határozható meg, de talán a fiatal csalá­dok vannak túlsúlyban a meg­rendelők között. Általában ta­nulmányozom a környezetet, mielőtt nekilátnék a munká­nak. A legkisebb részletekig mindent megbeszélünk és az­tán készítem el a tervrajzot és a költségvetést. Ha a megren­delő igényli a lakások, házak felújítását is segítem jó szak­emberek ajánlásával, akik megbízható, pontos munkát vé­geznek. □ Mindehhez a szeretetteljes munkához - úgy vélem -jó csa­ládi élet szükségeltetik. 9 Ez teljes egészében biztosí­tott számomra. Feleségem se­gíti munkámat megértéssel, szeretettel, mint ahogyan én sem akadályozom őt a sporto­lásban. Ő kosarazó csapattag, a 11 éves Lotti leányunk pe­dig kajakozik igen nagy lelke­sedéssel. 1996. Szeptember 10., Kedd Itt-Hon B 1 Nekünk Írták A mesés madárlátta kenyér Egy kosár krumpli vagy kukorica volt a fizetség mértéke Emlékeimben felsejlik egy bőrtarisznya, ben­ne egy darabka kenyérrel, aminek a történe­te meseszerű, de igaz. 1945 utáni életünk lassan előreindult, évek jöttek-mentek, miközben éreztem a kenyér megbecsülését, szinte „hajtva az élet szekerét”. Nagyapám a faluban mezőőr volt, fontos fel­adatot látott el, vigyázott a „kenyérre” a me­zőben lévő földeken. Nem volt munkaköri le­írása és munkaideje, nem kapott pénzt a mun­kájáért, de ősszel minden családtól járt neki egy kosár krumpli, kukorica, vagy átválthat­ta más „értékre”. Kora hajnalban elindult tarisznyájával, bot­jával és Fürge nevű kutyájával a munkahe­lyére. Nagyanyám vászonkendőbe rakta a ke­nyeret, beletéve a bőrtarisznyába, a kulacsot pedig a vízzel a tarisznyához akasztotta. Nagyapám így indult mindig, kora hajnal­ban. Nagyanyám kikísérte (emlékszem, hogy fehér pendelyben volt és a vállára terítette a nagykendőt) Jánosát a kapuig, vigyázó szem­mel nézte, amíg el nem tűnt az utca végén. Szó nélküli aggódását egész nap éreztem. A mi munkánk nagyanyámmal a ház, a kert és a földünk rendben tartása volt. Én már ötévesen ültettem, kapáltam, és amikor vala­ki arrafelé jött, úgy igyekeztem, hogy én a sor elején legyek, örültem, ha megdicsértek. Sok volt a munka, de mégsem volt panaszunk. Nem ismertem a pénz utáni sóvárgást - hi­szen nem is volt pénzünk - de a kenyér sze- retete olyan nagy volt, hogy most is érzem, az emberek szívét is ez tartotta egyben. A sötétedés jelentette a munka befejezését, ami­kor is nagyanyám előkészítette a nagy fazék vizet a főzéshez. Emlékeimben él a finom, li­bazsírral kiszaggatott ganca, vagy tányérra kiterítve, tejföllel meglocsolva ettük. Én alig vártam a vacsora végét - az ünnepé­lyes pillanatot -, amikor nagyapám kiborítot­ta a tarisznyáját és abban volt mindig vala­mi (makk, gesztenye, valamilyen szép gyü­mölcs, falevél). Amíg én gyönyörködtem azna­pi ajándékomban, nagyapám elmesélte az er­dő, mező napi eseményeit, közben majszoltam a mezőt megjárt „madárlátta” kenyeret, ami­ből nagyapám mindennap hazahozott egy da­rabkát. Más íze volt, mint a többi kenyérnek, éppúgy, mint a szép történetek, amelyek nap­ról napra változtak, az időszakok múlásá­val. Hogy miért éppen ez a mondandóm? Nagyon sokat eszembe jut a mindennapi kenyerünk láttán, emlékeimben nagyon „él” a kenyér sze- retete. Biztosan mindannyian érezzük - pénz után sóvárgó világunkban - az elégedetlenséget, a munka ímmel-ámmal való letudását”. így nem értékeljük a kenyérbéldarabkát sem. Kinek jutna ma eszébe, hogy csemetéjének ha­zavigyen egy falatka kenyeret munkahelyéről, hiszen megszoktuk, hogy csokit, rágót, banánt viszünk nekik. A madárlátta kenyér „átértékelődött”. De tudnunk kell, gyermeke­ink emléke valamiről mindig tovább él, és hogy mi az, nem mindegy. Ne feledjük, legyen „tarisznyánkban” mindig madárlátta kenyér, amellyel szeretetet, törté­netet, érzelmet adunk nap mint nap gyerme­keinknek. Érezzék azt, amit én ma is érzek, a csodála­tos, gazdag érzelmet, egy egyszerű mezőőr uno­kájaként. Őrizhessék utódaink is a madárlátta kenyér ízét, ami ha maradék is, édes hazánk hagy­ta ránk, örökös szükségében és nagyon meg kell becsülnünk.” Zvada Erzsébet Kazincbarcika Dőltek a bábuk Papiban Hejőpapi (ÉM - TM) - Ebben az év­ben már másodízben rendeztek teke­versenyt a községben. A helyi önkor­mányzat és a Tisza Menti Sporttársu­lás augusztus 18-án csapat- és egyéni versenyt szervezett, melyen 8 csapat és 43 egyéni versenyző vett részt. A hagyományoknak megfelelően a fő szponzor Száz Lajos, a Rákóczi sö­röző tulajdonosa volt. Támogatást kaptak még a vetélkedés megrende­zéséhez a sporttársulástól, Kopcsó Lászlótól, a község polgármesterétől, valamint Zakhar Gyula volt mezőcsá- ti lakostól, aki jelenleg Amerikában él. Eredmények csapatversenyben: 1. Hejőbába II., 2. Hejőbába I., 3. He­jőpapi II. és Sajószöged, 4. Hejőpapi HÍ., 5. Hejőpapi I., 6. Nemesbikk csa­pata. Az egyéni verseny eredménye: 1. Megyesi József (Sajószöged), 2. Far­kas Ferenc (Hejőbába), 3. Farkas La­jos (Sajószöged), 4. Nemes Sándor (He­jőpapi), 5. ifj. Hankó Károly (Hejőbá­ba), 6. Jónás Péter (Hejőbába). Á legeredményesebb versenyző Farkas Ferenc hejőbábai versenyző lett, aki a hejőpapi polgármester ál­tal felajánlott különdíjat kapta meg. A díjakat a hejőpapi polgármester és Száz Lajos adta át. Az eredményhir­detés után valamennyi versenyző örömmel fogyasztotta el a Lengyel Attila által készített halászlevet, majd - immár versenyen kívül - to­vább folytatták az egyéni versen­gést. Nem is olyan vicces Három férfi vitatkozik arról, kinek az anyósa beszél a legtöbbet.- Az enyém annyira győzi szóval - mondja az első hogy nem is vettünk tévét. Úgyse tudnánk figyelni abban az irdatlan hangzavarban.- Az semmi! Az enyém annyit beszél, hogy a múltkor halláskárosodást szen­vedtem - közli a második. Mire a harmadik:- Mi voltunk a Balatonon.- Na és?- Hogyhogy na és? Nézzétek meg az anyósomat, teljesen lebarnult a nyel­A kapatos székely beleesik a kútba. A felesége kötelet kerít, s az anyós se­gítségével kihúzza, aki, midőn a kút kávájához ér, elkezd kacagni.- Mit nevet kend?- Azt, hogy hanyatt estetek volna, ha eleresztem a kötelet! Az új kenyér ünnepén megáldott új kenyerek Fotók: Farkas Maya

Next

/
Thumbnails
Contents