Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-10 / 211. szám

A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete • 1996. Szeptember 10. Hitélet A szentatya szentbeszéde Győr (MTI) - II. János Pál pápa ma­gyarországi látogatásának esemé­nyeiről korábbi lapszámainkban már beszámoltunk, idézeteket ad­tunk közre a győri szentmisén mondott szentbeszédből is, melyet most teljes terjedelmében közlünk. Tisztelendő Püspök Testvéreim, kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, kedves hívek! Az imént hallottuk Jézus megindító szavait: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhai- ert.” Az egyház, akármilyen szempont­ból nézzük, elszakíthatatlanul kötődik a jó Pásztor képéhez, aki veszély idején nem hagyja ott a juhokat, nem fut el, amikor jön a farkas, hanem gondját vi­seli a nyájnak. Mivel nem béres, ha kell, élete árán is megvédi juhait. Ez a kezdeti időktől elfogadott és kedvelt kép sugallta az első keresztény közösségeknek, hogy tudatára ébredje­nek sajátos önazonosságuknak. A jó Pásztor alakja, amely már az első szá­zadok keresztény üldözései idején is­mert volt, ahogyan ezt a katakombák freskói is ábrázolják, mindig meghatá­rozta az egyház tevékenységét, akkor >s, amikor már szabadságot élvezett. A Jó Pásztor alakja lett az Egyház világ­gal való új kapcsolatának és missziós küldetésének modellje. Az egyház köte­lességének érezte, hogy összegyűjtse és vezesse azokat, akik még nem tartoztak aklához, de békére és üdvösségre vágy­tak, hogy Krisztus akarata szerint „egy nyáj legyen és egy pásztor”. így az első évezredben számos nemzet csatlakozott Krisztus egyházához. Otthonra találtak benne Közép-Kelet-Európa népei és az első évezred vége felé a ti országotok is. Kedves Testvérek! Őseitek a ke- resztséggel megszerezték az egyházhoz valo tartozás tudatát, annak tudatát., bőgj' a nyáj a Pásztorhoz tartozik, aki megvédi és gondozza őket. Őseitek, az egykori Pannónia, a mai Magyarország lakói abban a tudatban, hogy Krisztus­hoz tartoznak, felfedezték mélyebb kul­turális identitásukat, és új módon vál­tak nemzetté. Rádöbbentek arra, hogy Valaki életét adta értük, és megértették, hogy különleges ldncset birtokolnak, hi­szen „Krisztusnak drága vére árán” vál­tak szabaddá. Mindez nagyban gazdagí­totta az egyes személyek és az egész nemzet öntudatra ébredését. Ez a gazda­godás természetesen nem anyagi jellegű v°h, hanem az alakuló nemzet szellemi­dét formálta. A pannonhalmi apátság millenniu- ma’ amelyet tegnap ünnepeltünk, szer- V'-s része ennek az örökségnek. Annak bizonysága, hogy országotokban immár Zer éve jelen van és működik olyan fér- nak közössége, akik számára egész élé­nkét átható hivatássá lett a krisztusi Megváltás. Ezek az emberek életük fő djának tekintik, hogy tanúskodjanak krisztusról és Evangéliumáról, hogy hir- essék a világ megváltásának jó hírét, és az ember Krisztusban való megváltását: ’A jó Pásztor életét adja a juhaiért”. »Az Ur az én pásztorom, semmiben ®em szenvedek hiányt." Az imént éne- L.f válaszos zsoltár szavai jól kifejezik, ITI|ként érlelődött új identitástudat az°kban az emberekben, akik körében Pannonhalmi apátság immár ezer éve dzi áldásos tevékenységét. A magyar eP jól érzékelte, hogy az egyház tevé­kenységében visszatükröződött Krisz- ®nak, a jó Pásztornak figyelmes sze- te. Hierarchikus szervezetével, egy- azmegyékre és plébániákra tagolódva, ^Pökökkel és papokkal az élen, az esz- deH°m' pnmas személye körül növeke- v ,, az eeyház, és lelki tevékenysége kö- új f ez|Vben a magyar nemzet életének 0lmája is kialakult. Az egyház mint az*p íazass®£ jól tudta, hogy küldetése kp U*5arisztia ünneplésére szól. Ezen J-esztüi építi fe] isten Népét, amelynek da °K hivatása, hogy az apostoli folyto- fölfaf>an részesülők vezetése alatt be- se hármas feladatkörét, pap, prófétai «s királyi küldetését. eni ■ tehát Hungária coepit habere „ í!C0Pani fvan püspök Magyarorszá- evnú'k'1 aereszfény nép élete egyházme- cvri •■5en szerveződött meg. Köztük van a n egyházmegye is, amelyet most al- dfin am Ví!n meelátogaí,ni. Magyar föl­élni az epbáz kezdetei nemcsak a lelki („1 . u 11 0h:t érintették, hanem kihatot­kezrl, C'VÍ ®'etre is- ®s ezzel új időszak " „7tl nemzetetek történelmében es műveltségében. II. János Pál pápa a győri szentmisén A századok során nem egyszer kel­lett mindent újrakezdenie országotok­nak, és vele együtt a keresztény közös­ségnek is. Legutóbb 1989-ben. Erre em­lékezve szeretném kifejezni ’nagyrabe­csülésemet a magyar egyház föpászto- rainak az elmúlt, öt évben végzett mun­kájukért. Tisztelendő püspök test,vérei im, megőriztétek az egyház egységét, és az újra kivívott szabadság adta lehető­ségeket felhasználva a keresztény élet minden területén fellendítettétek a missziós tevékenységet. Nem kis nehéz­ségekbe ütköztetek, de nem veszítetté­tek el a reményt. Az ország lelki újjá­építésében most számíthattok a meg­újuló szerzetesrendekre, az Istennek szentelt személyekre, a katolikus taná­rokra és az elkötelezett világi hívekre. Kedves Testvérek! Ne engedjétek, hogy kedveteket szegjék a gazdasági és társadalmi nehézségek, a munkanélküli­ség, sokak elszegényedése, a hit nélkül felnőtt nemzedék erkölcsi érzékének megfogyatkozása. Nagy a kisértés, hogy feladjátok a küzdelmet, és beletörődjetek a fennálló helyzetbe. Szent Pál úgy mu­tatja be a pogányokat, mint „akiknek nincsen reményük. Mi keresztények azonban Krisztus jelenlétében élünk. Krisztus a mi reményünk! Nem vagyunk egyedül soha! Krisztushoz, a jó Pásztor­hoz tartozunk. Aki mindig velünk van. Ragyogó példaképeitek vannak, rá­juk tekintsetek, amikor felhők tornyo­sulnak. Az elmúlt negyven évben főként a vértanúk és a hitvallók tettek tanúsá­got Krisztus világosságáról. Gondolok Apor Vilmos püspökre, aki ebben a vá­rosban áldozta fél életét a rábízottakért; gondolok Mindszenty József bíborosra, aki rendületlenül szembeszegült a dik­tatúrával, vállalva ezzel a hosszú ke- resztutat; gondolok a szegények orvosá­ra, Batthyány Strattman Lászlóra, a szeretetszolgálat igazi hősére; gondolok a papokra, a szerzetesekre, a szerzetes- nőkre és a sok világi keresztényre, akik életüket odaadták Jézusért. Emlékez­zünk tisztelettel mindazokra, akik az elmúlt évtizedekben üldöztetést szen­vedtek, de nem tagadták meg hitüket. „Én vagyok a jó Pásztor, ismerem enyéimet és az enyéim is ismernek en­gem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát”. Jézus számá­ra a legfontosabb feladat az volt, hogy megmutassa az embereknek az Atyát, az ő irgalmát és szeretetek A huszadik század végén mennyire szükséges meg­ismerni Krisztust, az Ő személyét, éle­tét és tanítását! Ma sok ideológia és kulturális áramlat kínálja magát, bol­dogságot, sikert és szabadságot ígérve. De nem képesek megjelölni az élet való­di célját. Egyedül Krisztus az Üt, az Igazság és az Élet. Krisztus nemcsak az üdvösség útját mutatta meg, hanem ezt mondta: ,Aki hisz bennem, annak örök élete van”. Szive legmélyén minden em­Fotó: Nagy Gábor (ISB) bér a Krisztus által kinyilatkoztatott igazságra vágyik. Krisztus, a jo Pásztor azért jött. hogy „életünk legyen és bőségben le­gyen”. János apostol írja Krisztusról: „Benne az élet volt, s az élet. volt az em­berek világossága”. A történelem során ezt még soha senkiről nem állították. Egyedül Krisztus - aki maga az Élet - győzte le a halált. Egyedül Ö hirdethet­te: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Amint hallottuk, Szent Pál az efezu- siakat arra inti, hogy Krisztus tanítása szerint éljenek: „Ha valóban őrá hall­gattatok és megtanultátok, hogy Jézus­ban van az igazság..., vessétek le a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá al­kotott, megigazult. és valóban szent te­remtmény”. Ezek a pogányságból éppen megtért keresztényekhez intézett sza­vak ma is időszerűek, a ma emberére is érvényesek, A keresztény élet abból a folytonos elkötelezettségből áll, hogy le­vetjük a régi embert, akit az eredeti bűn tart fogva: „a test kívánsága, a sze­mek kívánsága és az élet kevélysége”. A mindennapi élet tapasztalata va­jon nem azt mutatja-e, hogy az első Adám jelen van bennünk? Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy megszabadulhatunk az öröklött hármas tehertől, mert Krisz­tus hatalma és az általa szerzett meg­váltás képessé tesz minket arra, hogy magunkra öltsük az Új embert, lelkileg újjászülessünk és valóban keresztény életet éljünk. Tudatában voltak ennek egész nemzedékek, akik megszilárdítá­sán fáradoztak. Főként a Krisztusban történt megújulás élő tanúinak, a Szen­teknek és a Boldogoknak köszönhetjük, hogy az egyház elültette az Evangéliu­mot az emberi szívekben és a népek kultúrájában, ami az életszentség és a műveltség új gyümölcseit hozta. Kedves magyar hívek, az Evangéli­um titeket is új emberekké és új nem­zetté tett. „Öltsétek magatokra az új embert”, úgy ahogy ezt ezer éve őseitek tették, amikor Szent István vezetésével megtértek a pogányságból! Jól ismeri­tek hazátok történelmét és tudjátok mennyi veszély fenyegette hosszú törté­nelme során. A nemes magyar nép, mindennel da­colva, hűséges maradt, mert a döntő pillanatokban, még a nagy tragédiák közepette is, sikerült megújulnia a hit­ben és a keresztény életben. Nem Má­nyoztak a prófétai személyiségek, akik segítették testvéreiket, hogy „levessék a régi embert”. Különleges szeretettel említsük meg most azokat, akik életük feláldozásával tettek tanúságot Krisztus­ról és Evangéliumáról. Istennek különle­ges kegyelme, hogy' éppen ma, szeptem­ber 7-én ünnepeljük az egy éve szentté avatott három kassai vértanút. Most itt Győrben emlékezünk rájuk, abban a vá­rosban, amelyben Isten hűséges szolgája, Apor Vilmos püspök életét adta a rábízot­takért. Szívből köszöntőm Paskai László bíboros urat, Esztergom-Budapest ér­sekét, minden jelenlévő bíborossal együtt. Különösen szívélyesen üdvöz­löm a győri egyházmegye főpásztorát, Pápai Lajos püspök urat és a többi je­lenlévő püspököt. Szeretettel köszön­tőm a papokat, a szerzeteseket és a szerzetesnőket, különösképpen azokat, akik hosszú éveken át börtönt és meg­aláztatást szenvedtek el az evangéliu­mért, közülük sokan vannak ma itt mellettem az Úr oltáránál. Köszöntöm a jelenlévő híveket, fő­ként a fiatalokat, akik látom, oly so­kan vannak itt. Kedves fiatalok, bol­dog vagyok, hogy találkozhatom vele­tek. Amikor megköszönöm fiatalos lel­kesedéseteket és az egyház életében való nagylelkű szolgálatotokat, talál­kozóra hívlak benneteket Párizsba, ahol jövő év augusztusában az Ifjúság Világnapja lesz. Testvéri köszöntéssel fordulok a nem katolikus egj'házak itt jelenlévő pásztoraihoz és híveihez. Adja meg a szeretet Istene és a kölcsönös mély tisz­telet, hogy gyorsabban haladjunk a tel­jes egység felé, amelyet Krisztus akart egyháza számára. Szívélyesen köszön­tőm a kormány és a város itt jelenlévő képviselőit, akiknek mély hálámat feje­zem ki a kedves fogadtatásért. Végül üdvözlöm a szomszédos és más orszá­gokból - Ausztriából, Németországból, Horvátországból, a Cseh Köztársaság­ból, Szlovákiából és Romániából - érke­zett zarándokokat. (A pópa ezután a külföldről érkezett híveket üdvözölte - németül, horvátul szlovákul szólítva meg őket. Anyanyel­vén köszöntötte a Lengyelországból érke­zetteket.) Szívből köszöntőm a szomszédos Ausztriából és a Német Szövetségi Köz­társaságból jött zarándokokat. Kedves testvérek, azt kívánom, hogy egyre job­ban erősítsétek meg a barátság és az együttműködés érzelmeit Magyaror­szág polgáraival, és ezzel az országgal, amelyhez a mély kulturális köteléken kívül közös örökségetek, a vallási érté­kekhez való ragaszkodás fűz titeket. Szívből köszöntöm a Horvátországból és a magyarországi horvát plébániákról érkezett híveket. Kedves testverek, év­századokon keresztül osztoztatok a ma­gyar nép történelmében, ma pedig a ke­resztény értékekhez való ragaszkodásá­ban. Legyetek büszkék erre az évszáza­dos örökségre. A horvát nép, a szomszé­dos népekkel együtt erre az alapra tá­maszkodva építheti a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet által a testven együtt­élés jövőjét. Szívélyes köszöntéssel fordulok a Szlovákiából érkezett hívekhez, akik azért jöttek, hogy együtt imádkozza­nak magyar testvéreikkel. Kedves testvéreim, történelmetek szorosan összefonódott a magyar történelem­mel. A múlt örvendetes és szomorú eseményeiből merítsetek útmutatást a jelen pillanat döntéseihez. Kérem Is­tent, hogy a közös keresztény hit fűzze egységbe a két népet a béke és a szoli­daritás keresésében. Kedves Testvérek! Tekintsetek biza­lommal a jövőbe. Egyesek pesszimista jóslatai miatt ne csüggedjetek el, és a mások által emelt akadályok ne állítsa­nak meg benneteket. Isten segítségével és azzal, hogy elkötelezitek magatokat, felülkerekedtek a nehézségeken és el­juttok a kitűzött célokhoz. Az a feladat vár rátok, hogy „korábbi életmódotokkal ellentétben levessétek a régi embert” és „öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény”. A keresz­ténység állandó programja ez: megújulni lélekben és érzületben, és feltölteni az új embert, aki Krisztusban, a feltámadott Úrban él. Imádkozzunk valamennyien, hogy a magyar nemzetet megújítsa Krisztus Evangéliuma az évezred hajnalán, hogy erősebbé és boldogabbá épülhessen újjá. Krisztus Evangéliumától megújítva, szilárdabban és boldogabban újra épül­hessen. Segítsen benneteket a Minden­ható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlé­lek, a „Magna Domina Hungavorum" a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásá­val. Ámen!” Jegyzet, Tartsd meg, Isten... Dobos Klára II. János Pál stramm ember. Tudjuk, mindene a sport. Néhány évvel ezelőtt még nagyokat síelt. Többször meg is sé­rült. Igaz, nem csak a sport miatt... Eddig is izgulhattunk érte. Izgulhattunk, imádkozhattunk. Persze, féltjük a pápát, a katolikus egyházfőt. Odafigyelünk rá. Az ünnepei szentmisé­ket a pápai himnusszal zárjuk, énekel­jük: „Tarts meg, Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját..." Bizonyára so­kan voltunk, akik a győri misén, a köz­vetítéseken sem tudtunk a tartalomra fi­gyelni, inkább csak arra, mennyire erő­sen próbál a szövegre koncentrálni (per­sze, a magyar tényleg nehéz nyelv!), de hiába, mégsem tudta végigolvasni. Arra figyeltünk, ahogyan ott ül megtörtén, szeme lehunyva szenved. Mert most nem az imádság átélését tükrözte' az ar­ca, hanem a fájdalmat. És a fájdalma ne­künk is fájt... /4 Vatikán szóvivője kijelentette: nem hajlandó többé válaszolni a pápa egész­ségi állapotára vonatkozó kérdésekre. És ez nem is csoda. Hiszen a tudósítások nagy része is arról szólt, hogy a magyar- országi látogatás során mindenki számá­ra nyilvánvaló volt az egyházfő fáradtsá­ga: járása nehézkesnek tűnt, csak ritkán mosolygott, s bal keze is állandóan re­megett. A franciákat azért érdekelte ez különösen, mert a tervek szerint II. János Pál két hét múlva többnapos látogatást tesz Franciaországban is. És a 76 éves pápa elindul! Imádkozik, összeszorítja a fogát, és megy... A jezsuita szerzetesek hat év után vá­lasztanak új tartományfőnököket. Régeb­ben a püspökök életük végéig működtek püspökként, most már 75 éves korban be kell adniuk a lemondásukat, amit a pápa általában el is fogad. A bíborosok is nyugdíjba mennek 80. életévük betöl­tése után, tehát ha konklávé van, új pá­pát választanak, nekik már nincs válasz­tási joguk... Maga a pápa, Krisztus földi helytartója természetesen kivételes sze­mélyiség. Mégis szó van róla, sokan mondják, hogy Róma püspökét is fel kel­lene menteni 75 éves korában. Egyrészt, hogy végre pihenhessen (mert megér­demli), másrészt, hogy erős ember le­gyen az egyház élén. Lehet, hogy nekik van igazuk? Ajándékok a pápának Pannonhalma, Győr (MTI) - II. János Pál pápa magyarországi látogatása keretében Se­regély István érsek adta át Ószentségének a püspöki kar ajándékát, a Szegeden felállított Szent István és Gizella-szobor bronzból ké­szült kicsinyített másolatát. Horn Gyula miniszterelnök a pápának egy' halasi csipketerítőt ajándékozott, amely Szent István király koronázási palástjának stilizált másolata. A történelmi ereklyeként őrzött palástot 1031-ben az államalapító és Gizella királyné adományozta az egyháznak, ettől kezdve a magyar uralkodók koronázási öltözeteként szolgált. A Szentatya viszonzás­ként egy, a pápai pontifikáció alkalmából ki­bocsátott arany, ezüst és bronz medálokat tartalmazó éremgyűjteményt adott emlékül a miniszterelnöknek és feleségének. A Győri Egyházmegye herendi porcelánvá­zát készíttetett Öszentségének. A váza egyik oldalán a pápai címer, a másikon a Könnyező Szűzanya kegyképe látható. A kegykép erede­tije a győri székesegyház ékessége. A Gyűr- Moson-Sopron Megyei Önkormányzat faragott asztali feszületet, a gyűri önkormányzat arany emlékérmet ajándékozott a pápának, A Tábori Püspökség nevében viselettörténeti figurát, honvéd huszárt, a felvidéki magyarság képvi­seletében ezüstözött bronz plakettet adtak át az egyházfőnek. A katolikus iskolák növendé­kei a tanulók által a szent,atyának készített rajzok, levelek, imák gyűjteményével, továbbá a magyar állam és a szentszék Í000 éves kap­csolatát bemutató kiállítás alkalmából kiadott ezüst emlékplakettel kedveskedtek a főpász- tomak. A magyarországi szerzetesrendek ne­vében pedig Puskely Mária: Keresztény szer­zetesség című kétkötetes történelmi kalauzát nyújtották át II. János Pálnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents