Észak-Magyarország, 1996. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-09 / 210. szám
4 ESZAK-Magyarország _ Levelezés, Szólástér i.......... ....... 1996- Szeptember 9„ Hétfő S zerkeszti: Bodnár Ildikó Sajóvámosi ünnep- és hétköznapok Aki régen járt Sajóvámoson, bizonyára alig ismer rá a településre. A szép, virágos utcák, parkosított útszélek, a fásítás megváltoztatta falunk képét. És ez csak a külső szemlélő benyomása. Ám azok, akik itt élnek, sok egyéb kedvező változásnak lehetnek részesei. A teljesség igénye nélkül néhányról. Csodálatos volt a közelmúltban lezajlott Szent István-i ünnepség, melynek színvonala a legfelsőbb mércét is megütötte. Továbbá: csak köszönni tudjuk azt a sok gondoskodását, amit az idősek itt megtapasztalhatnak. Öregek napja, nyugdíjaskirándulások, nosztalgiabálok, batyubál, szüreti mulatság, Katalin-napi bál (és még sorolhatnám), amelyek már hagyományszámba mennek. A rászorult, öreg betegek gondozása, az ebédkihordás, a gyógyszerellátás szintén szervezetten zajlik Vámoson. Odafigyelést tapasztalhatunk a tanévkezdési és beiskolázási segélyek, valamint a napközis ellátás terén is. Sokat gyarapodtunk az elmúlt néhány év alatt: hősök emlékműve, víz- és gázvezeték-építés, telefonhálózat... Mindezt elsősorban is köszönhetjük igen agilis polgármesterünknek, Komjáthy Lajosnénak, valamint munkatársainak és a képviselő-testületnek. Kovács János nyugdíjas, Sajóvámos Volt egyszer egy matematikai pontverseny Az ÉM hasábjain rendszeresen olvashatunk a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnáziumról. Szeretném, ha a sok pozitívum mellett az alábbi esetről is tájékoztatnák az olvasókat. Idézek a gimnázium 1994. november 16-án kelt leveléből: „A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium pontversenyt hirdet a 7. osztályos tanulóknak matematikából és történelemből. A legjobban szereplő tanulók jutalmait a következő forduló feladatsoraikor ismertetjük.” Erre a versenyre más iskola tanulói is beneveztek, mivel a felhívást hozzájuk is eljuttatták. A tanévben négy forduló volt. Eljött az év vége, és az eredményről (jutalomról) semmi hír. Majd 8. osztályban még két feladatsor kérdéseit kapták meg a tanulók. A 4. és a 6. forduló kivételével értesítették a résztvevőket az elért pontokról. Aztán megint év vége, és az eredményhirdetés elmaradt. A tanárok már a második nyáron töltötték a megérdemelt pihenésüket, s bizonyára tiszta lelkiismerettel. Nem gondoltak azokra a lelkileg megtört, csalódott gyerekekre, akik két éven át a tanulás mellett fáradságot nem ismerve, kevés szabadidejüket áldozták fel, hogy becsülettel helytálljanak. Tudom, az oktatási intézmények is nehéz anyagi gondokkal küzdenek. De akkor miért ígérnek? Azt azonban nem hiszem el, hogy egy levélre sem futotta volna pénzükből, melyben megköszönik a kitartó munkát és közük az elért eredményt. (Név és cím a szerkesztőségben) * Olvasónk észrevételével megkerestük a gimnázium matematika-munkaközösségének vezetőjét, Nemes Tamást. Kifejtette: tiszta a lelkiismerete, a levelet kötözkö- désnek érzi, ezért csupán annyiban kíván rá reagálni, hogy ismerteti (felidézi) a lebonyolítás menetét. A verseny meghirdetése után kiküldték a feladatsorokat a gyerekeknek. Majd a beérkezetteket kijavították, és azt követően konzultációra hívták össze a résztvevőket. Ezen a „tanácskozáson” szóban értékelték a teljesítményeket; tehát itt mindenki megtudhatta az eredményét. (Méghozzá feladatsoronként, részletezve, hogy mire hány pontot lehetett kapni.) Természetesen csak azok ismerhették meg ezt valójában, akik elmentek a konzultációra. A gyerekeket az intézmény levélben hívta meg a kiértékelésre. Ha ezt az értesítést valaki nem kapta volna meg, az aligha a gimnáziumnak róható fel. Nemes Tamás azt azonban sajnálatosnak tartja, ha valaki emiatt maradt ki a feladatok, illetve a verseny kiértékeléséből. Pácini „képes levelezőlap” Saj ószentpéterről Pácin gyönyörű település, Magyarország egyik szép vidékén, 23 kilométerrel Sárospatakon túl, a szlovák határnál. Eddig - szégyen, nem szégyen - nem tudtuk, hol van. Most már tudjuk. Itt táboroztunk ugyanis mi 41-en: 37 gyerek és 4 kísérője. Strandoltunk, horgásztunk, vízibicikliztünk, túráztunk, műemlékeket néztük Karcsún és Sárospatakon, diszkóztunk esténként, tehát egy hétig csak olyasmit tettünk, amit szeretünk. Köszönet a tábor ötletekben bővelkedő tulajdonosának, aki nagy szeretettel, tiszta és jól felszerelt táborral várt minket, és aki minden kérésünket azonnal teljesítette, köszönet a szakácsnak, amiért a finom és bőséges ebédet mindig jókedvvel szolgálta fel és mindig azt főzött, amit szeretünk, köszönet a szomszédoknak, hogy zokszó nélkül elviseltek minket! Hurrá jövőre is nyaralunk! Remélik a: Pécsi Sándor Általános Iskola táborozó diákjai Sajószentpéterről a munkanélküliség csökkentésére Komputer A Napközben című népszerű rádióműsorban a szakemberek érdeklődést felkeltve nyilatkoztak az informatika rohamos térhódításáról. Szóba került Borsod megye nyomasztó munkanélkülisége, amelynek jelentős csökkentésében nagy szerepet szántak a komputereknek. Ha jól értettem, a számítógéppel rendelkezők nagyobb valószínűséggel találnak munkát, akár a Dunántúlon is, és még lakást sem kell cserélniük, mert otthon minden elvégezhető vele és továbbítható a fogadó cégnek. A műsorvezető nem volt ennyire optimista a kérdést illetően, minthogy bennem is kételyek merültek fel a műsort hallgatván. Egyrészt azért, mert a munkanélküliek zömét a kétkezi szak- és szakképzet- len munkások teszik ki. Ezek az emberek helyzetüknél fogva nem engedhetnek meg maguknak ilyen költséges beruházást. Meg nem is volna sok értelme. Szakértelem híján aligha tudnák kamatoztatni a befektetett tőkét. Másrészt: az az elenyésző munkanélküli kisebbség, amely számítógéppel rendelkezik és ráadásul e technikával elvégezhető munkát talál, lényegesen nem csökkenti a munkanélküliek számát. Szerintem marad a hagyományos átképzés, továbbképzés, a munkahelykeresgélés, akár lakáscserélgetésekkel, ha szerencséjük van. Hallottam valahol, hogy az illetékesek egyelőre még azt sem tudják felmérni, hogy hol és milyen szakmunkásra van szükség a jövőben, az ifjúság továbbképzése szempontjából. Pásztor György Környezetvédő társasjáték A 169-es járat dicséretére... A szeptember 8-ig tartó budapesti NATUTEXPO kiállításon mutatkozott be a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1993. évi díjnyertes pályázata alapján elkészült termék; egy környezetvédelmi társasjáték. Áz első magyar ötlet és gyártmány, amely földrajzi és környezetvédelmi ismereteket ad és szórakozva tanít. A balatoni barangolásra hívogató társasjáték 6-18 évesek számára készült, de felnőttek részére is érdekes, szórakoztató. Áz ízléses dobozban elhelyezett színes térkép Balaton környéki túrautakat, megállókat tüntet fel. Dobókockával, 6 apró állatfigurával, 60 vadon élő, védett és egyéb állat színes kártya-fotójával, játék papírpénzekkel. Érdekes szellemi versengést tesz lehetővé. Közben a játékpénzekkel „gazdálkodni” is tanulnak a játékosok. A tudományosan leírt, mégis könnyen megjegyezhető szöveg-, a csatolt útikalauzban és a képeken - kedvet ad, környezetvédő magatartással - kirándulásokra. Akik megismerik, - a valóságban jobban értik a környezet és látnivalóinak jelentőségét, élvezetes, tudatos élmények között járják a honi tájakat, óvják, védik mind az élővilágot, mind a tisztaságot. Ezért is tartottam szükségesnek, hogy véleményemnek hangot adjak. Mindaz, ami a környezet védelmét szolgálja - ha az egyébként játék is -, közügy! Tózsa István Ne tessék valamilyen csoda-exp- resszre gondolni, mert ez a járat csak villamos és annak is csak miskolci, amit éppen eleget és elegen szidnak az utóbbi időben. Különösen azóta, hogy bevezették rajta azt a bizonyos egyajtós felszállási rendet, s vele együtt a villamosvezetői önkényt, amely elég sok kellemetlenséget okoz egynémely gyanútlan és vétlen utasoknak, és csak azoknak, amikor váratlanul megszégyenítik őket. A bliccelő ugyanis nem szégyenül meg. Az a lebukásra fel van készülve. Vagy sikerül neki vagy nem jegy nélkül utaznia, mindkét eset benne van a kockázatban. Amikor viszont a járművet épp csak elérő, ezért a hátulsóajtón felszálló, nehezen mozgó embert előreszólítanak, hogy mutassa fel jegyét, bérletét, az már bizony vezetői önkény. És sokan élnek is vele. Az ilyen vezető mást se vezetne jól, nemcsak villamost. A 169-es járaton - egyszer a 163-ason is láttam - viszont van egy fiatal villamosvezető, akivel e zord önkényes villamosvezetői világba utazni élvezet. Talán Fekete Sándornak hívják, talán Katonának, az ilyesmit elfelejti az ember, de azt nem, ahogy ez a fiatalember munkáját ellátja. Pedig nem tesz mást, csak figyel az utasokra, azokat felvilágosítja, senkire nem csukja rá az ajtót, s a berregőt is csak addig használja, ameddig szükséges. Lehet, hogy a szolgálati szabályzat pontosan úgy írja elő, ahogyan ő csinálja, de akkor azt kell megállapítani, hogy ez a villamosvezető amikor szolgálatban van, valóban szolgál. Szolgálja az utasokat és azokkal együtt vállalatát is, mert vele nem szidják a céget, hanem dicsérik. Vagy legalábbis senkinek nem jut eszébe vele kapcsolatban, hogy egy vezetőnek megint kiszolgáltatott. És manapság ez nem kevés. Különösen nem a miskolci villamoson. Gy.G. __SZÓLÁSTÉR / __________________________írja: az Olvasó V itatott határvonalak „Az én földemen ne vadásszon más...!” címmel írás jelent meg az ÉM-ben augusztus 8-án. A főcím ránk nézve negatív kicsengésű. A Halomvári Vadásztársaságnál vadászó 14 kisgyőri vadásznak ugyanis nem az a problémája, hogy a tulajdonát képező földterületen nem kisgyőri vadászok vadásznak, hanem az, hogy mi is vadászhassunk tovább. Szüléink és mi a kárpótlási jegyet nem üzletbe, hanem a fold visszavásárlásába fektettük be. Többek között azért is, hogy ha földtulajdonhoz lesz kötve a vadászati jog, a tulajdonunkban lévő területen továbbra is vadászhassunk. Az FM hivatal által elképzelt határ ezt nem teszi lehetővé, így számunkra nem marad más, mint a földet túrni, dolgozni rajta szakadásig. Szaporodhat és élhet rajta apró és nagyvad, s majd aki egy kapavágást sem tesz, az majd levadássza. Tisztelt nyilatkozók! Nem az indulatok és főleg nem az önös érdek vezérel bennünket, hanem a józan paraszti ész, valamint aggodalmunk a vadászterületünkért. A terület 3000 hektárra való felfejlesztésénél, a területi új határvonal meghúzásánál a vad érdekeit vesszük figyelembe elsőként -, így a kisgyőri határ szomszéd társulathoz való csatolását a vadvédelem, vadgazdálkodás nem indokolja. Ez a vadászterület eddig kibírta az idők próbáját, megvolt a Horty, Rákosi, Kádár rendszerben is. Most, ebben a nagy demokráciában, menetelve Éurópa felé fogják elhagyni a kisgyőri parasztvadászok az újból visszaszerzett földjeiken a vadászat lehetőségét?! Ez nem lehet igaz! De ha mégis az lenne, életünk árán is megvédjük területünket. Mint már sok egyéb ügyben visszakereséssel tisztázták a dolgok igazi okát (oldalát), a hatóság ebben az esetben is tegye meg ezt! Például nézzen utána, hogyan jött létre a szóban forgó szomszéd vadászterület. Ne próbáljanak olyat bővíteni, melynek létrehozása is erkölcstelen és bűn volt. Összefoglalva: Ennek az úgynevezett új határvonalnak még a gondolata is bűn, mert szerintem egyes emberek - s nem a vad - érdekeit szolgálja. A 3000 hektárra való fejlesztés a fentiek miatt nem lehet indok. Fegyverneki Lajos, Kisgyőr Kutyaviadalok margójára Olvasom, hogy megyénkben is vannak helyek, ahol harcolni, ölni tanítanak kutyákat és véres csatájuk várható eredményére még sokezres fogadásokat is kötnek egyesek, élvezve egy-egy élő és érző szervezet szörnyű fájdalmak közepette való vonaglását, sőt sokszor még kimúlását is. Az emberiség történelme tele van szörnyű tetteivel is. Az erősebb nemzetek egyszerűen kiirtottak népeket, a római gladiátorok a tomboló, vérgőzös arénában vágták, szúrták egymást. Tombolnak ma is arénákban az ártatlan bikák hosszan tartó kínzásában gyönyörködő nézők, máshol kakasviadalokban gyönyörködnek a finom lelkiséget nélkülöző polgárok. Csoda-e azután, hogy alkalomadtán talán még abban is gyönyörűséget leltek egyesek, hogy ezreket tudtak tarkólövéssel a szerencsétlenek által megásott tömegsírokba betemetni?! Míg én megborzadok a kutyaviadalok hallatán, mások, az „edzettebbek” egy élőlény fájdalmát át nem érezve, a kínokban fetrengő és pusztulásra ítélt állatok vergődéseit figyelve, talán még a nyálukat is kicsalják szájukból, gyönyörűségük teljesülése közben. Kérdezem megrendültén: nemesebb szórakozást, uraim, nem tudnak találni? Idevezet-e a homo sapiens zsákutcája? Deme Dezső, Miskolc Öngólok és házszabályi tiltás Sorsdöntő rendkívüli parlamenti ülés. Eörsi Mátyás (SZDSZ) hatalmas öngóllal kezd. Vehemensen védi a kollektív jogokat elutasító lábjegyzetet, majd váratlanul önmaga idézget az 1201-es szövegéből, még fel is téve a szónoki kérdést, hogy: mit is akar az ellenzék, hiszen ezek nem a legigazibb kollektív jogok ? Az utóbbi rendben is lenne (persze, ha betartják - lásd később), de akkor minek a szűkítő lábjegyzet? Utána Kossuth és Ady „végrendeletére” hivatkozik, ennek az alapszerződésnek az alapján! Nahát ez több mint bátorság! Ghiczy György kérdése: „a Balkánnal kell megállapodni, hogy Európába jussunk?” Országminősítés címen meg is kapja a miniszterelnöki intőt. De Vitányi Iván szerint mi bent vagyunk Európában és pont most csúszhatunk ki (ha nem szerződünk). Hogy hová? Csak nem a Balkánra gondolt? És, hogy mit ér a szerződés? Göncz Árpád augusztusi mondata igazi telitalálat. „Ha bevesszük a szerződésbe, akkor megkapjátok?” - felelte a nagyváradi püspök egyik kérdésére. (Örök hála a Magyar Televízió objektivitásának, amely épp ezt a pillanatot sugározta híradójában -, avagy itt is öngól(ok) esete forog fenn?) Végül minden elismerésem Orbán Viktoré. Érvei - számomra - cáfolhatatlanok. A feldübörgő taps megérdemelt. Nem is tűrte a (kormánypárti) házelnöknő. „A karzaton nem lehet tapsolni, tiltja a házszabály” - csengett (formailag jogosan) szigorú hangja. Némaságra kárhoztatott RMDSZ-képvi- selők a karzaton, ti csak ne tapsoljatok! Tűrjetek! Kollektív jogotokat ehhez kormányunk elismeri. Lábjegyzet nélkül is. D.Zs. Miskolc Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, szeptember 9-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Á rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
