Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-05 / 182. szám
4 ÉSZAK-Magyarország zu : Levelezés _______~ 1996. Augusztus 5., Hétfő A telefonelőfizető szabályozza... Szerkeszti: Bodnár Ildikó A július 22-ei rovatösszeállításban többek között a telefonvonal-lopásokról esett szó. Ezzel kapcsolatban szeretném indítványomat elmondani. Több hónappal ezelőtt egy kedves ismerősöm panaszolta, hogy elképesztően magas telefonszámlát nyújtottak be nekik. Ő is csak lopást tudott elképzelni. Az üggyel kapcsolatban megkerestem a Matáv igazgatóját, de sajnos felvetésemet válaszra sem méltatták. Pedig egy egyszerű módszerrel azonnal meg lehetne akadályozni a lopásokat. Én is telefonelőfizető vagyok. Havi számlám rendszeresen 1000 forint körüli. Javaslom, legyen az rt.-nek olyan szolgáltatása, hogy adott havi értékhatár fölött - külön egyéni kérésre - mindenféle hívást akadályozzon meg. Saját példámnál maradva: Ha a havi díjam 2000 fölé emelkedik, minden további kapcsolást akadályozzanak meg. így, ha valaki „szemet vet” a vonalamra, csak 2000 forintig sajátíthatja ki. Ha ilyen okból az én hívásaim is meghiúsulnak, azonnal rájövök, hogy valami nincs rendjén. Nem kell várni a hó végi kétségbeejtő számláig, no és hamarabb utol lehetne érni a tolvajt is. Ez a módszer „fegyelmezetlen” családtagok esetében is jól jöhet. Berndt József Szirmabesenyő Júliusi ünnep a hejőbábai otthonban __Szólástér U raim, észnél vagyunk? A hejőbábai pszichiátriai otthon július 25-én egésznapos ,juliálist” rendezett. A programokat eredetileg az intézet parkjában szerették volna a vendéglátók lebonyolítani, de az időjárás miatt néhányat az épületben kellett megtartani. Délelőtt az ápoltak, illetve gondozottak Suller Béláné vezetésével bemutatták, milyen élet zajlik az intézetben és felelevenítettek minden olyan eseményt, amelyet az otthonban rendszeresen megünnepelnek, így a farsangot, a nőnapot, az anyák napját, március 15-ét, augusztus 20-át, a szüretet, az Július 30-án Tapolcán voltam a családommal együtt. Az esti órákban indultunk haza. A végállomáson szálltunk fel a 19 óra 51 perckor induló járatra (AKD-706). A busz a már megszokott késéssel érkezett és indult, hiszen a bérletezés - a hivatalos állásponttal szemben - hosszabbítja a menetidőt,- de ezt most hagyjuk. Az Éden Kemping megállónál a sofőr végigellenőrizte a felszállók érvényes bérletének vagy jegyének a meglétét. A tömeg legvégén lépett fel a buszra egy szerényen öltözött, középkorú férfi. Odalépett a sofőrhöz, majd kotorászni kezdett a zsebében. Nem próbált a busz belsejébe szaladni, eszébe sem jutott meglógni az ellenőrzés elől. A buszvezető várt, majd rövid idő múlva felszólította a férfit, hogy szálljon le. O nem tette meg ezt abban a másodpercben, erre a sofőr felállt a helyéről. A férfi mellé lépett, és szó szerint LERÚGTA a buszról! Majd visszapattant a kormány mögé, és idegesen továbbhajtott. A buszon utazók, akik tanúi voltak az túlkapásnak, teljesen fel voltak háborodva. Még a hét éves kistestvérem is szótlanul, megrémülve nézte a esetet. Többen odamentek a fülkéhez, és kérdőre vonták a járművezetőt. Édesapám is ezt tette, és biztoÓk is intézetiek voltak. Szadista módon halálra gyötörték, kínozták náluk gyengébb kis társaikat. Akkor országot-világot bejárta a hír. Most is intézetiek követték el szörnyű tettüket. Alig tizenévesek. Egy 77 esztendős nénit ütöttek, vágtak. A pénzét követelték. Mikor megtalálták, az alig 46 ezer forintjával kereket oldottak. Embertelen, szörnyű cselekedetükre próbálok magyarázatot találni, de nem megy. Rajtuk kívül még több tízezren élnek hasonló körülmények között, mégis többségük becsületes emberré válik. Talán mert ők lelkileg erősebbek, edzettebbek. Ezeknek a gyerekeknek szörnyen fájhatott, amikor édesanyjuk eldobta őket maguktól. Ki tudja hánysz r nyújtották kiskezüket ké- . ,n: ne hagy itt, vigyél innen el, szeretlek! S hányszor idegenek felé ölelésre: szeretlek néni, vigyél magaddal! Nyilván másokra esett a választás. A hiábavaló ragaszkodásuk, az örökös viszonzatlan szeretetéhségük las- san-las8an kiölt belőlük minden aratást, a névnapokat, a mikulást, a karácsonyt. Ezután az intézet igazgatónője, Juhász Julianna ajándékokat és okleveleket adott át azoknak a gondozottaknak, akik munkájukkal segítik az intézeti életet szebbé, jobbá és kényelmesebbé tenni. Ebéd után az időjárás már kegyeibe fogadott bennünket és a parkban felállított szabadtéri színpadon folytatódott a vigalom, amikor is a Tiszaújvárosi Nyugdíjas Klub gálaműsorában gyönyörködhettünk és tapsoltuk pirosra a tenyerünket. A hangulatos és szép táncok, a Tömegközlekedünk... sította arról a sofőrt, hogy az MVK Rt. igazgatója tudomást szerez majd az esetről (megj.: ez már megtörtént). Erre a járművezető vigyorogni kezdett, és felszólította édesapámat, hogy hagyja el ő is a buszt. A történteket követően több kérdés is megfogalmazódott bennem. Nem is olyan régen történt egy hasonló eset, amikor a jegyellenőrök egy cigányasz- szonyt rúgtak (?) le, öt-hat éves gyermekével együtt. Abból a - rendkívül agresszív, ezért mélységes felháborodást keltő - esetből okulva az illetékesek miért jóérzést. Sivárakká, érzéketlenekké váltak. Persze ez csak az egyik lehetséges teória. Hiszen még annyi út vezethet a lejtőhöz. Meglehet például, hogy alkati sajátosság, hajlam is motiválta tettüket. Amerikai egyetem két kutatója már bizonyította, hogy egy bizonyos hormon túltengése okozhat kriminális, deviáns magatartást. Az elkövetett bűnükért viszont mindezek nem lehetnek mentségek, csak magyarázat. Kegyetlen rablótámadásukért felelniük kell. S mivel hogy kiskorúak, nyílván valamelyik javító-nevelő intézetbe kerülnek. Könnyen lehet, talán már nem is oly távoli jövőben, hogy szabályozni lehet majd a sok minden rosszért felelős hormont. De vajon ezeknek az agyongyötört, sérült lelkeknek a gyógyítására mennyi idő szükséges? Egyáltalán lehetsé- ges-e még károsodás nélkül visszahozni őket társadalmunk hasznos tagjai közé? Reméljük, hogy igen. Pásztor György káprázatos ruhák, Nyerges István dalai mind a meghívott vendégek - a megyei önkormányzattól, illetve a gondozottak gondnokai, a helyi polgár- mester, az orvos, a gyógyszerész - mind a gondozottak és ápolóik körében nagy-nagy tetszést arattak. Megható volt, amikor a műsor hivatalos része után a zenekar még játszott és a táncosok együtt táncoltak a gondozottakkal. A műsor után diszkó volt, ahol tovább lehetett ropni a táncot. Köszönet mindazoknak, akik ezt a szép napot lehetővé tették, s amelynek során az igazgatónő nem tettek intézkedéseket. A részvénytársaság miért rontja szolgáltatásának színvonalát olyan alakokkal, akik agresszivitásukat és hatalomvágyukat ártalmatlan embereken, fizikai erőszakkal élik ki? Egyáltalán miért kell az embernek rendszeresen veszekedéseket, összeszó- lalkozásokat bámulnia és hallgatnia a buszokon? A miskolci tömegközlekedés sajnos nem túl magas színvonalúnak tekinthető kényelmi, és ebből eredően környezetvédelmi szerepében. Ennek ellenére elvárná az ember, hogy ha a pénztárcáját és a A 10. Sz. Általános Iskola tanulói ünnepi történelmi műsorral emlékeztek meg a közelmúltban a honfoglalás 1100. évfordulójáról a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadásra Miskolc és a megye általános iskolásait hívtuk meg, így az ajándékműsor során több mint 50 városi és megyei oktatási intézmény közel 600 tanulója ünnepelhette együtt a millecentená- riumi évfordulót. Iskolánk tantestülete, szülői közössége és tanulói nevében ezúton szeretnék köszönetét mondani Fejér István alpolgármester úrnak, aki ünnepi köszöntőjében méltatta e történelAz elmúlt napokban szép időben, jól sikerült kiránduláson vettek részt a dédestapolcsányi, tardonai és kazincbarcikai hallássérültek és hozzátartozóik Hajdúszoboszlón. Lihi Lászlóné és Kulcsár Elemérné, a két szervező gondoskodott arról, hogy mindenki jól érezze magát. Eba helyi körülményekről is tájékoztatta a gondnokokat. Megtekinthettük a hálótermeket, a foglalkoztatókat, s minden olyan helyiséget, ahol a mindennapok zajlanak. Csak üdvözölni lehet az intézmény vezetőinek azt a tervét, hogy hagyománnyá akarják tenni ezt a szép kezdeményezést. Amikor tele vagyunk gonddal, bajjal, jó volt látni, hogy így is lehet. Szép volt, köszönjük. Jövőre is szívesen ott leszünk! Sallai Józsefné ny. pedagógus, gondnok Hejőbába nyugodt közlekedési lehetőségeit (gondolok itt a bérletmutogatás „kényelmeire”, a kilátást elvevő, ablakra ragasztott reklámokra) megcsorbítják, legalább a testi egészségét ne fenyegesse veszély. Mindennek ellenére optimista vagyok. Bízom abban, hogy kemény intézkedések születnek majd a hasonló esetek elkerülése érdekében azért, hogy javuljon az utazók közbiztonsága és utazási kényelme. Bízom továbbá abban is, hogy megkérdezik az illető buszsofőrt, miként értékeli a cselekedetét? Ki hatalmazta fel őt testi erőszak alkalmazására, pláne szükségtelen esetben? Mit képzel, hogy kiskirályt játszik a volán mögött, és a számára nem tetsző embereket (köztük édesapámat is) csak úgy leparancsolja? Az esetet ítéljék meg az rt. vezetői, de én úgy érzem, hogy egy buszsofőrnek semmilyen oka, joga nem lehet fizikai erőszak alkalmazására az utazókkal szemben - akkor sem, ha nincs bérletük! Nem csak a járművezető, hanem senki a világon, még egy kutyát sem rúghat le a buszról! Ez az eset nem csak az etikát és az MVK Rt. szabályzatát, de a Btk-t is sérti! mi eseményt és üdvözölte a meghívott gyermekeket. Köszö- netemet fejezem ki továbbá Csiba Gábor önkormányzati képviselőnek, a rendezvény fővédnökének sokoldalú, szívből jövő támogatásáért. Jelentős segítséget kaptunk a B.-A-Z. Megyei Önkormányzattól, Rimán János városi ön- kormányzati képviselőtől és a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezőjétől, Hegyi-Árpád Jutocsától. Hálásan köszönjük a színház dolgozóinak kedvességét, mellyel több mint 300 fellépő tanulónkat segítették ezen az estén. ben része volt természetesen a hajdúszoboszlói fürdő gyógyvizének és Laci bácsinak, a tangó- harinonikásnak is... Az autóbuszt vezető Pásztor Béla munkáját a Siketek és Nagyothallók B.-A.-Z. Megyei Szervezetének alelnöke, Viszlai Miklós köszönte meg sorstársai nevében. A Tátrák alatt bocsánatkérést követelnek tőlünk volt honfitársaink, akik szüleik (őseik) magyar kenyerén nőttek fel, ezer éven át védelmünk alatt éltek sok vihart látott hazánkban és olyan „szörnyű elnyomatásban” a hosszú évszázadok alatt, hogy a végén - a nyugati, félrevezetett nagyhatalmak jóvoltából - egy csodálatos kis országrészt kaptak, termő búzamezőkkel, gyönyörű erdőkkel, sok magyar kéz, no meg németek által kiépített városokkal, várakkal, kastélyokkal... Ezt mikor köszönték meg nekünk? Hát mi nem követelhetnénk-e bocsánatot tőlük a Ma- tica Slovenska (szlovák egyesület) cselekedeteiért, amelyet jelenleg volt nyíregyházi honfitársunk vezet és eddig a magyar gyűlölet csíráinak elhinté- sével súlyos károkat okozott a felvidéki magyarságnak? És ki űzött ki nyolcvanezer magyart a második világégés után ősi földjéről hazánkba? Ki dobott ki télnek idején vagonokban Cseh- és Morvaországba negyvenezer magyart? Ki űzte ki kétszer is a cseheket Szlovákiából? Pedig a csehek nélkül sohasem jöhetett volna létre egy önálló Szlovákia, kedves barátaim! Hogy 1938-tól 1945-ig mennyi „rosszat” tettünk, amikor az ezeréves ország egy kis része rövid ideig fellélegezhetett az elnyomatás, másodren- dűség, megszégyenítések bilincseiből -, azért könnyen vállalhatjuk a felelősséget, mert nem áll arányban azokkal az atrocitásokkal, melyeket a magyarsággal szemben követtek el a Jánosík-rokonok. Régi, igaz mondás: Aki kiabál, annak Amikor öt évvel ezelőtt az Alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést, mint az erőszakos bűnözés legeredményesebb, legkeményebb megelőző és elrettentő eszközét, a magyar lakosság nagy többségének nemtetszését, felháborodását váltotta ki. Nagyon sokan úgy fogalmazták meg: „ez merénylet a lakosság ellen”. Pedig már akkor, 1991-ben közel 300 ezer bűncselekményt követtek el (1995-ben túllépték a félmilliós számot) Magyarországon, tehát semmilyen „ragyogó közbiztonsági állapot” nem indokolta ezt a nemes bőkezűséget a bűnözőkkel, főleg a gátlástalan gyilkosokkal szemben. - Erre június 6-án 13 órakor az Országházban Torgyán József képviselő úr is igen meggyőző módon, jogosan és mély aggodalommal kitért. - Sőt! Ez a rendelet egyenesen felbátorította a bűnözőket olyannyira, hogy fényes nappal betörnek, lelőnek, (még ha „csak” lelőnének!) halálra vernek, agyonrugdosnak, megfojtanak, feldarabolnak, elégetnek bennünket. Szóval az inkvizíció egyenesen karnevál ezekhez a válogatott kínzásokhoz képest, amelyekből bármelyikünk (legyen az szegény-gazdag, csőlakó, vagy miniszter) részesülhet. A repülőgép eltérítőkről, robbantásos terroristákról - az atomterrorizmus előszele is fújdo- gál! -, a busz és vonatrablókról nem is beszélve. De teszik, mert tehetik! Miért? Mert a bűnüldözés nem olyan kemény, következetes, könyörtelen, mint kellene, mert a szankciók puhák, gyennincs igaza! Kár egyes rövidlátó embereknek a politikai légkört ostoba követelésekkel elmérgesíteni. 1848-ig még nem is létezett szlovák irodalom, még ma is vannak helyek nálunk, ahol az öregek tót falvakban a cseh nyelvű Tranoscius- ból énekelnek. És ez kinek szálka a szemében? Tudom, mert tapasztalhattam, hogy azok a magyarok, akik egy nagyobb darab kenyérért meglovagolták és meglovagolják ma is a politika hullámait és nevük palástja alatt furcsán viselkednek (nem néznek a tükörbe és nem járnak ki szüleik sírjához a temetőbe tetemrehí- vásra ), erőszakosabbak szoktak lenni az őslakosságnál, mert bizonyítást várnak tőlük... A kisebbségi kérdést én egyszerűen oldanám meg: Vagy elismeri egy állam, hogy minden állampolgára egyforma elbánásra jogosult, vagy teljes körű önkormányzatot kap országon belül a kisebbség. Ha ezt egy ország nem akarja biztosítani, a trianoni nagyhatalmakhoz kellene fordulni, vizsgálják felül: hol, ki vét a demokratikus elbánások területén és mint Boszniában, hozzanak intézkedéseket a veszélyeket teremtő országok ellen. Világosan, egyszerűen, érthetően kell fogalmazni és politizálni. Kár ilyen-olyan utazgatásokra pénzt pocsékolni. A népek sehol, soha sem akartak háborúzni! Buta az, aki ezt nem ismeri el. Hát akkor mégis a népek hátán kell csattanni az „ostoroknak?” gék, lagymatagok, (az előbbi nem a rendőrségen múlik) a bűnözők fogva tartása ugyancsak. Egyes jogászok szerint a halálbüntetésnek nincs „visz- szatartó” ereje. Dehogy nincs. Én még nem láttam, nem hallottam olyan elszánt halálraítélt gyilkost, amelyik vigyorogva ment volna az akasztófa alá. És hogy (a gyilkosnak is) „mindenkinek joga van az élethez . Az áldozatoknak nem volt? Nekünk nincs? Másfél évvel ezelőtt az USA-ban, a szabadság, a jog hazájában, a világ legfejlettebb országában kénytelenek voltak 17 államban visszaállítani ezt az ítélkezési formát és 37 ezer fővel emelték a rendőrség létszámát. Nem szégyellték megtenni. Tehát a beteg ember elüszkösödött végtagját le kell vágni, mert különben elpusztul a test. Igen drasztikus mód, de kell! Odajutottunk, hogy a randalírozó fiatalok felé tett fejcso- válást agyonveréssel torolják meg. Visszatartó erő? Ide nem visszatartó erő kell, hanem elrettentő erő! A halálbüntetés kell! Ne szégyelljük visszaállítani! Az utolsó, a 24. órában vagyunk! , . Az ország lakossága óriási többséggel meg fogja szavazni- Az ország vezetésének, parlamentjének kötelessége a lakosság nyugalmának, testi épségének, életének megvédése. Van- e ettől fontosabb?! Ne áldozzuk már fel ezt az „európaiság” °1" tárán! Ezt joggal váija el az ország nepe! KJMiskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink.tájékoztatására közöljük, hogy á Szólástér rovatban megjelent Írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözi»- Ajcpyátba. beküldött leveleiket terjedelmi' lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sérti Írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Türelmetlenségében lerúgta utasát a buszról Fotó: Farkas Maya Fülep Dániel Miskolc Meggyötört, sérült lelkek A honfoglalásról a színházban Varga Ferencné igazgató Hallássérültek Hajdúszoboszlón Deme Dezső Miskolc A halálbüntetés eltörlése: merénylet a lakosság ellen »* \/