Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
> B Itt-Hon 1996. Augusztus 27., Kedd Nálunk Történt Köszönet Hejőpapinak Hejőpapi (ÉM - FL) - A község ön- kormányzati képviselő-testülete alapvető feladatának tartja a temetők rendben tartását. Korábban a lakosság önkéntes részvételével, idén június 1-től pedig közmunkások alkalmazásával végezték el a szükséges munkálatokat. Református, római katolikus hívek és a faluban hajdan élt zsidók temetőjéről van szó. A közelmúltban a község polgár- mestere Budapestről, Sterk Tibortól kapott levelet, aki többek között a következőket írta: „Jóleső érzéssel tapasztaltam július 11-én való ottjártam alkalmával, hogy a zsidó temető területét a cserjéktől, gyomoktól megtisztították. E nemes emberi cselekedetért hálás szívvel mondok köszönetét önnek, a község képviselő-testületének és mindazoknak, akik ebben segédkeztek. Anyai nagyszüleim és egy unokatestvérem ott vannak eltemetve. Kérem, hogy a temető rendbentartá- sának - esetleg elkerítésének - költségeihez való szerény hozzájárulásom céljából a mellékelt borítékban 3 darab csekket szíveskedjenek részemre elküldeni. Egyben mellékelem a temető szabadkézi vázrajzát... Hálás köszönettel és megkülönböztetett tisztelettel...” A fenti levéllel csaknem egyidőben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ugyancsak levélben kereste meg a polgármestert. Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató írta: „Szeretném megköszönni ezúton is, hogy rendbe tetette a községükben található, elhagyatottnak tűnő zsidó temetőt. Szeretnénk, ha együttműködési szerződés formájában... tovább folytatnák a fenti tevékenységet, amiért havonta 1500 forintot tudnánk fizetni a T. önkormányzatnak. Kérem, vegye figyelembe, hogy közel 1600 temetőnkről kell gondoskodnunk és anyagi lehetőségeink végesek e tekintetben is...” Azóta Hejőpapi önkormányzata és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között az együttműködési szerződés megköttetett. De mint az előzmények is bizonyítják, a temetőket, halottaink nyughelyét enélkül is gondozni kell. Felekezetibe való tekintet nélkül. Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Faragó Lajos A borsodi melléklet címe: 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-611/237 mellék Honi hírek # Honi hírek • Honi hírek • Honi hírek # Honi hírek # A honfoglalás és az államalapítás ünnepén M egyeszerte gazdag programmal emlékeztek meg a millecentená- rium és az államalapítás ünnepéről augusztus 17-e és 20-a között. Szombaton a Diósgyőri várban Egy nap a honfoglalókkal címmel tartottak bemutatót, T iszaújvárosban ünnepi szoboravatás és diszün- nepség volt légiparádéval, nemzetközi néptáncgálával és tűzijátékkal, 20-án Edelényben ökumenikus szertartást tartottak, utcabált és tűzijátékot renahol a „Nagy jurtában" ételkóstolót rendeztek eleink gabonaételeiből. Augusztus 19-én Bor- sodivánkán a Körzeti Általános Iskola fennállásának 30. évforduló alkalmából felvette Gárdonyi Géza nevét. Cserépfaluban honfoglalási emlékművet, Mú- csonyban kopjafát és keresztet avattak a föld újbóli magántulajdonba adásának emlékére. Az edelényi tájházban kenyeret sütöttek az új búzából. Ezen a napon szentelték fel a városi rangot kapott Szendrő zászlóját és címerét. deztek. Kazincbarcikán a szentmiséket követően a ma- zsoretek és a néptáncosok műsorának tapsolt a közönség, majd az új kenyér megszegése után tűzijáték zárta a programot. Mezőkövesden az ökumenikus istentisztelet után kenyérkóstolót rendeztek. S O zdon a szentmise után szórakoztató program várta a közönséget. Putnokon és Sajószentpéteren is megszentelték az új kenyeret. Felvételeinken a gazdag program néhány eseményét látják. Szöveg: Faragó Lajos Fotók: Bujdos Tibor 1996. Augusztus 27., Kedd Itt-Hon B 7 Nekünk Írták Szent volt, amit nagyapóka mesélt A hangonyi tóról, amelyben halak és manók is vannak Felvételünk csak illusztráció, de itt is vannak mesélő nagyapókák Fotó: Farkas Maya „Van egy tó Hangony Után a Kissikátori hegy lábánál. Elbújik a nádas között, nem nagy, mégis nyáron a horgászok a tóparton lesben ülve várják, hogy lesz-e horgász szerencse, a szakjukat ne üresen, hanem tele vigyék haza este felé. Nyáron is szép, de télen még szebb. Egyik évben lent jártunk Domaházán unokaöcsémet meglátogatni, mivel erdész a lelkem. Elmentünk, mert öcsém az unokáira is kíváncsi volt. Útközben mesélte el nekem ezt a kis történetet. Öcsém, csavarintos székely ésszel a két lurkónak, ha tehette, olyan meséket talált ki, amiket a gyerekek el is h ittek. Nyáron 6 is ment horgászni mindig, vele voltak unokái is. Mesélt öcsém, mesélt egyre, a két kis gyermek pedig már vártra, leste, mit fog mondani a nagyapóka.- Nagyapóka - szólt kis Ton- csi -, a halaknak van mamájuk, apukájuk és kabátjuk? Ha jön a tél, ugye fáznak, ha fekiisznek, miben hálnak? Kérdést a kérdés követte, az öcsém elővette a székely eszét, összeszedte, szólt: -Figyeljetek, a kérdésre megfelelek. Igen, van anyukájuk, apukájuk, de a víz alatt nem láthatjuk. Lent, a tó fenekében van a házuk, fázni ők sose fáznak, vízben laknak, mégsem áznak, színes pikkely a ruhájuk, csillog, ha a nap lesüt rájuk. Látod, most is ugrándoznak, a víz színén uszkálkodnak, buborékot is csinálnak, ha levegőt kívánnak. Nézd csak Andris, milyen nagy kör, kör kör után, egyre másra, talán éppen a mamájuk vigyázva hívja őket csalogatva, hogy ne akadjanak a mi horgunkra.- Nagyapóka - kérdi Toncsi ha a tó befagy, mit csinálnak? Nem fulladnak meg ott a mélyben? Hideg a jég, emlékezz csak reája, mikor télen erre jártunk, nagy hó volt, csak jeget láttunk. - így van bizony - szólt nagyapóka -, de tudjátok, télen a kis manók vigyáznak rájuk, Én már láttam, mikor egyszer egyedül erre jártam, három kicsi fürge manót, Egyiknek kék volt a sapkája, a másiknak piros volt a ruhája, harmadiknak sárga a kabátja. Kergetőztek fel és alá, csúszkáltak s a kezükben egy pálcát látok. Suhintottak egyet a jégtáblán s ott kis rés lett, alig látszott. A kis manók így táncolva léket vágtak, hogy a halak, ha arra úsznak, levegőhöz juthassanak. Szépen csendben az úton álltam akkor a „momoval”-a kis Fiattal jártam , az unokáim nevezték így a kocsit -, megmozdulni is alig mertem, nehogy a manókat elkergessem. Csillogott a nap sugára, ráfagyott a jégtáblára, a manók táncolva és nevetve egyszer csak eltűntek a messzeségbe. Merre mentek, hová lettek? Én nem láttam, de tudjátok, ha majd télen eljöttök újra, veletek csendben meglessük a manók táncát, fénylő jeget törő pálcát. No, gyerekek, most már elég, este lesz már, lassan este, a horgász felszerelést szedjük össze, mindent sorba rakva a helyére. Hogyha halat nem is fogtunk, szép volt a nap, gyorsan elszállt. Hazamegyünk, vár anyátok, vacsorával már vár rátok. Nana, szépen öregesen! Úgy, látod! Nagyapó nem siet, láthatjátok. A kis „momoba” bepakolva, ha beültünk, majd az útról visszanéztek - így biztatta unokáit. De minden hiába! Öcsém nincsen, eltemettünk, nem teljesült be a vágya. A fiúk már nagyok lettek, sajnos ő ezt már nem látja. De előjön gondolatban amit mesélt. Boldog volt, hogy akkor még elhitték, és csodálták mesemondó nagyapókát. Úgy szerették s tudom soha nem feledik a mesélő víg kedélyét, Mert mit mondott, nekik szent volt és elhitték. Csak a búcsú volt oly nehéz.” Németh Gézáné Kazincbarcika Nincs rend a labdarúgásban Mezőcsát (ÉM - TM) - Kibővített elnökségi ülést tartott augusztus 10-én a Mezőcsát Körzeti Labdarúgó Szövetség. Áttekintették korábbi határozataik végrehajtását és számbavették a bajnoksággal kapcsolatos feladataikat. Leszögezték, hogy a körzeti bajnokságban kettős igazolású játékosok nem szerepelhetnek és minden játékosnak rendelkeznie kell sportorvosi engedéllyel. Ládi Balázs, a sportosztály elnökségének helyettes vezetője, Sajószöged polgármestere kijelentette, hogy soha nem tapasztalt káosz uralkodik a körzeti labdarúgó szövetségnél. Nem tartják be a sporttársulás vezetőségének útmutatásait, nem tesznek semmit a pénzügyi helyzet stabilitása érdekében, olyan csapatok indulását is engedélyezik, melyek nem jogosultak a bajnoksági részvételre, a sporttársuláshoz a községek a hozzájárulás költségeit nem fizették be. Kaletka László, a megyei labdarúgó-szövetség edzői bizottságának elnöke arról tájékoztatott, hogy a profi liga elképzelései szerint Mezőkövesd, Mezőcsát és Miskolc körzeteiből délborsodi csoportként megyei II. osztályú bajnokságot szerveznek. Tarsoly Ervin, a körzeti labdarúgószövetség elnöke Ládi Balázsnak válaszolva kijelentette, hogy a cégbíróságnál a szövetség van bejegyezve, ők irányítónak, nem pedig a sporttársulás. Összességében az állapítható meg, hogy nincs rend a magyar labdarúgás területén megyénkben sem. Mindenki a pénzre hajt, de sajnos az önkormányzatok és a sportegyesületek szegények. Szükségszerű a társadalmi összefogás minden területen - hangzott el a tanácskozáson. A résztvevők remélik, hogy a Sporttörvény végrehajtási utasítása egyértelmű helyzetet teremt annak eldöntéséhez, hogy „ki a dudás a csárdában”. PONGÓ ERIKÁNAK Sajószentpéterre névnapja alkalmából minden jót kívánnak, sok szeretettel dédnagymamája, nagymamái, szülei és testvére: 3 Zolika I
