Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-27 / 199. szám
2 Ms Itt-Hon 1996. Augusztus 27., Kedd Nekünk írták Megint egy szép nap „Napok óta nem köszöntött ránk olyan napfényes reggel, mint augusztus 6- án, amikor a lillafüredi 16. számú gondozási körzet tagjai kirándulásra indultak. Szokatlan látvány volt a máskor néptelen reggelen az autóbusz-megállóba igyekvők serege. Jó kedvvel köszöntötték egymást és abban a reményben, hogy egy kellemesnek ígérkező nap eltöltésére lesz lehetőségük. Eszébe nem jutott senkinek, hogy a máskor szokásos „hol itt fáj, hol ott fáj” panasszal kezdje a beszélgetést. Aztán a remények egykettőre valósággá váltak. Már az autóbusz ablakán kitekintve gyönyörűséggel töltötte el szívüket a napsütötte gömöri táj, amely hol a dombos arcát mutatta, hol pedig vadvirágos rétek és mezők képében lelkendeztette meg szemlélőit. A falusi házak kéményein elhelyezkedő sok-sok gólyafészek és az ereszek alatt sorakozó fecskefészkek csiviteló lakói ugyancsak lekötötték a kirándulók figyelmét. A táj nyújtotta élmények után újabb szépségek vártak rájuk. Megnézték a híres aggteleki cseppkőbarlangot, majd kellemes sétát tettek a szilvásváradi, erdőövezte sétányokon. A csodálatos napért köszönet a klub vezetőjének, Drótos Lászlónénak, akinek szívügye volt, hogy ilyen felejthetetlen kirándulásra összetoborozta a tagokat.” Palicz Mihályné Miskole-Hámor Egy amatőr felvétel a kirándulásról Itt-Hon Az Eszak-Magyarorszóg regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 46/341-866 Terjesztési panaszaival hívja a 46/412-542 , vagy a 46/358-522 telefonszámot. Táncos nemzetiségi nap Répáshután a rátkai német nemzetiségi együttes és a répáshutai Velka Bukovinka szlovák nemzetiségi néptáncegyüttes. Képes beszámolónkkal a színpompás nap eseményeit villantjuk fel. Répáshuta Szlovák Nemzetiségi Települési Önkormányzata a millecentenárium alkalmából augusztus 19-én, vasárnap nemzetiségi napot rendezett a helyi szabadidő parkban. A program Mezőfi Tibor festőművész kiállításának megnyitójával délelőtt fél 12-kor kezdődött, amelyet címeravátás, a diósgyőri Haditorna Klub lovagi torna és a Rendőri Ezred Zászló- alja kommandós bemutatója követett. Délután 4 órától kulturális műsorral folytatódott a rendezvény, amelynek keretében fellépett a budapesti szlovák iskola tánccsoportja, a szlovákiai Cementar néptáncegyüttes, Fotók: Mátrai Barbara ■ Üdvözletek - besenyői anzikszon is Kevés község büszkélkedhet saját képeslappal. Különösen olyannal, ami helyi összefogásból fakadt. Nos, Szirmabe- senyő a kevés kivételek közé tartozik. A „Szirmabesenyő - Millecentenárium 1996” feliratú levelezőlap ötlete még az ünnepi évre való felkészülés előtt megfogalmazódott. Az önkormányzat emlékbizottsága egy helyi fényképészt kért fel arra, hogy készítsen felvételeket a középületekről, a környékről, s általában minden olyan látványosságról, ami a településre jellemző. A gazdag képanyagból válogatta ki a bizottság azt a négyet, amely az anziksz színes „borítójára” került a községi címer társaságában. A szép kiadású képeslapnak elsősorban emléklap szerepet szánó önkormányzat az augusztus 20-i rendezvények keretében nyújtotta át az ünneplő besenyőieknek e valóban maradandó értéket. 1996. Augusztus 27., Kedd Itt-Hon Ms Síké Gábor Miskolc (ÉM ) - Kropkó Péter, az Arany Aszok miskolci versenyzője időről időre hallat magáról. A közelmúltban élete legnagyobb sikereként megnyerte a japán ironman versenyt, néhány napja pedig újabb nagyszerű eredményt ért el, bronzérmet szerzett Linzben egy rendkívül nehéz pályán.- Az osztrák viadal rangját tekintve az európai presztízsversenyek közé sorolható - kezdi beszélgetésünket a kiváló sportember. - Maga a pálya roppant nehéz, mondhatni súlyos volt, hiszen tizenöt kilométer alatt több mint ezerötszáz métert emelkedett. Ilyenre Magyarországon sehol sincs példa. Mindenesetre igyekeztem leküzdeni a nehézségeket, s örülök, hogy ez sikerült.- Értékét nézve, hová helyezi ezt a harmadik helyezést?- A pálya nehézsége és a mezőny színvonala miatt igen értékesnek tartom eredményemet. Ráadásul ez egy felkészülés „közbeni” megmérettetés volt, mivel én a hawaii-i ironmanre próbálom csúcsformába hozni magamat.- Váltsunk témát, térjünk át klubjára, a Kropkó Triatlon Clubra, amelyről kevesen tudják, hogy nem ön az egyetlen versenyzője.- Valóban többen vagyunk, hiszen a testvérem, valamint a barátnőm is tagja a csapatEredményes triatloncsanat Miskolcon Kropkó Péter a célegyenesben nak. Nyugodtan kijelenthetem, hogy magyar viszonylatban mindketten kiemelkedő triatlonosnak számítanak, rengeteg hazai és nemzetközi verseny eredménye díszíti már gyűjteményüket. S hogy ezek közül melyek a legkedvesebbek, arról meséljenek a legilletékesebbek:- Számomra minden eddigi eredmény nagyon kedves - válaszol először Kropkó Zsuzsa -, ám kiemelkedik a két évvel ezelőtti nagyatádi ironman, amelyen sikerült megszereznem a magyar bajnoki címet.- En legszívesebben a tavalyi kaposvári és az idei szombathelyi Európa Bajnokságra emlékszem vissza - folytatja Golubics Andrea -, az elóbbin egy csapat-ezüstöt és egy hatodik helyet szereztem, míg az utóbbin a csapattal újra második, egyéniben pedig eggyel előre lépve ötödik lettem. A kis klub lehetőségeiről, terveiről újra a „csapatfőnököt”, Kropkó Pétert kérdeztük:- A nagy tervem az lenne, ha sikerülne összefogni Miskolc triatlon-társadalmát. Egyenlőre kevés az időm és energiám arra, hogy felvállaljuk a város triatlon sportját, de egyszer eljön az idő, amikor az aktív élsportot abbahagyva erre is jut majd erőm. Ennek a törekvésnek talán már most egy kis csírája ez a klub, amely idővel továbbfejlesztve képes lehet egy eredményes utánpótlásnevelésre, képes lehet, hogy Miskolc folyamatosan tudjon adni eredményes versenyzőket az ország, s talán a világ triatlon sportjának. Miskolc (ÉM - SG) - A nyár végére alaposan megszaporodtak a teendők a különböző labdajátékokat űző csapatok háza táján. A labdarúgásnál már beindult a versenyszezon, a többiek pedig folyamatosan készülődnek a közelgő bajnoki rajtra. Nem kivétel ez alól a DKSK-BorsodChem női kosaras gárdája sem, amelynek szereplését - köszönhetően a mögötte álló sikeres esztendőknek - felfokozott várakozás előzi meg. Az eső szakad, mintha dézsából öntenék. A diósgyőri stadion gyepszőnyege élénken zöldell a kitartóan hulló esőcseppektől, többen fázósan húzódnak be a fedett lelátó védelmébe, ám az élet nem áll meg a pályán. Nem is állhat meg, hiszen készülni kell, közeleg a bajnokság. Futóedzés. Talán a „legszebb” pillanat minden játékos életében. A DKSK leányai szorgalmasan gyakorlatoznak, miközben folyamatos zápor teszi ezt számukra még nehezebbé.- Nincs mese, csinálni kell - közli Király Sándor vezetőedző, majd harsan a hangja, mivel a lányok kicsit lazábbra fogták a tempót. - Szerettem volna együtt tartani az ezüstérmes gárdát, ám a sors ezúttal másként akarta. Maradt azonban egy erős gerinc, amelyre lehet építeni. Az újak fiatalok, ügyesek, s kiegészülve egy másik légióssal, meggyőződésem, hogy lesz olyan csapatunk, mint a tavalyi. Az egyik újonc, az MTK-ból érkezett Fodor Csilla a pálya mellől figyeli társait, úgyanis Sopronban megsérült. Az esernyő fedezéke alá húzódva mutatja térdét, amely a szivárvány színeiben „pompázik”.- Remélem nem lesz semmi baj - mondja a fiatal kosaras, akit rövid ittléte alatt máris megfogott a diósgyőri hangulat. - Tudtam, hogy' nagyszeré a közönség Miskolcon, mégis beleborsódzott a hátam, amikor rákezdték a Borsod- Chem Kupán. Pedig ez még csak egy felkészülési torna volt...- Mikor láthatják a szurkolók tétmérkőzésen is a csapatot? - fordulunk ismét Király Sándorhoz.- Szeptember első napjaiban játsszuk csak az első hazai bajnokit, s ennek oka a lassan hagyományossá váló teremhiány. Itthon kezdtünk volna a Fradi ellen, ráadásul tv-s meccsen, ám ezt el kellett halasztanunk, mivel akkor foglalt lesz a sportcsarnok. A mester láthatóan nem örül ennek a ténynek, ám nincs idő a kesergésre, indul a csapathoz, s kiadja az utolsó feladatokat. A szűnni nem akaró esőben a vége felé közeledik az edzés, majd jön a megváltó befejezés és a csuromvizes társaság (Mosley, Zsolnay, Hollósy, Orbán és a többiek) az öltöző felé veszi az irányt. Következhet egy kis pihenés, de aztán a munka újra folytatódik egészen a bajnoki rajtig, ahol aztán meg kell mutatni: mennyit is ért a felkészülés. Hiszen Diósgyőrben a mérce köztudottan magasan van. '{si
