Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-24 / 197. szám
Augusztus 24., Szombat m, EM-riport i&sss&ngB mmmmmmm EM-hétvége IEI Nyikes Zita Makoldi Sándor festőművész - az elmúlt húsz év munkásságát átölelő - tárlata a szerencsi Rákóczi-várban látható. De az egész család kiállít. A „gyerekek” is bemutatkoztak már az idén Budatétényben, Balatonlel- lén, és városukban, Tokajban is. Makoldi Gizella textilművész, ifjabb Makoldi Sándor szobrász. Egy család, hasonló motívumok, más anyagok, ugyanaz a világszemlélet. S a címek: Emese álma, a Monda, Hej, regö rejtem..., a Világtojás, a Napváró, Kádár Kata balladája, Az élet fája, az Életkör, a Bálvány, a Rege, a Szarvasvadászat, a Népmese...- Az nem a mi művészetünk - vág bele az akadé- mizmusba Makoldi Sándor. - Legtisztábban akkor érettem meg, amikor a gyermekeim elkezdtek rajzolni. A rajz természetes hang a gyermeknél, belső kényszerből következik be, tehát nem kívülről, nem másolva, nem tanulva a külsőségek szerint, hanem a benne megfogalmazott gondolatokat íija át képnyelvvé. Es megfelel a rajz annak a gondolatnak, annak mondatfűzésnek is, ami a gyermek tudatában van, tehát anyanyelvi szinten rajzol. Nyilvánvaló, hogy az akadémiz- mus, a külső látvány utáni másolás, nem lehet anyanyelv. Az akadémizmus elfedte a vizualitás- nak azt a lehetőségét, amit felfedezett, és a világ számára is meggyőzően igazolt Bartók, Kodály és az összes közéjük nőtt magyar zenész, akik a zenei anyanyelv fontosságát hangsúlyozták.- Hogyan jutott „vissza” a vizuális anyanyelvhez?- Az egyik utat a gyermekeim mutatták meg. Segítségükkel követhettem, hogyan alalkul ki az anyanyelvi beszéd a vizualitásban. A magyar nyelv ebben a környezetben, itt Európában teljesen más, mint a többi nyelv. És ez másfajta vizu- alitást is jelent. A magyar ragozó nyelv, az alanyi, állítmányi, jelzői viszonyok ugyanabból a szóból is végigragozhatók. Ebből számtalan dolog következik, többek között az, hogy a vizuális gondolat is átalakul, átlényegül, mássá válik. A Nap jelenti azt az égitestet, amelyik életet ad, és sugároz felénk; jelenti a mi létünkben azt a napot, amikor mi látjuk a Napot, tehát időt is jelent. Ha valakinek napos a természete, ez azt jelenti, hogy sugárzó karakter, olyan, mint a Nap... A képnyelvünk is ragozóvá válik. Éz a hagyományos magyar művészet napjainkig a népművészetben virágzik... A másik út tehát a népművészet. Ezt mutatják a motívumok is, amelyeket a művész és családja használ. Vissza a tisztához, az ősforráshoz, a lényeghez, az értéshez, a megértéshez. Az alapokhoz, a közösségi alapú egyetemes motívumrendszerhez. De értjük-e még ezt ' a világot? Megértjük-e vizuális anyanyelvűnket?- Mi úgy tapasztaljuk, hogy az emberek többsége érti - veszi át a szót a művész művészettörténész felesége. - A többiek is értenék, csak már elszoktak tőle. Több száz, több ezer évig egy nyelvet beszéltünk, vissza kell rázni az embereket. A hatását tekintve pedig: aki nem is érti ezt a nyelvet, az is jól, pozitívan reagál. Az alkotások színesek, szépek, esztétikusak. Aztán, ha odafigyel rá a néző, ha foglalkozik vele, lassan megérti. Ha már a fogadtatásról esik szó, a festő csak röviden szói:- A főiskola utáni első nagyobb kiállításomat betiltották...- Pedig az non-figu- ratív, európai festészet volt - egészíti ki a feleség. - Akkor még túl fiatal volt... Égi és földi szerelem Égi és földi szerelem — monumentális képciklus a szerencsi várban, a hajdan volt lovagteremben, a mai házasságkötő teremben. Makoldi Sándor fontosnak tartotta a helyszínt, a szerencsi várat, ahol az öreg Rákóczi korától Bocskai koráig sokan megfordultak.- Történelmi falak, lovagterem, házasságkötő terem... Mit is jelenthet most egy magyar számára egy ilyen téma lehetősége? - teszi fel önmagának a kérdést a művész. - Mit is jelent a házasTáltosnézőben „Jertek, jertek, hej! Gyűjjetek!” - kiabálta a táltos a budatétényi Táltosnéző című kiállítás megnyitóján. A termekben Makoldi Sándor festményei, Gizella textiljei, ifjabb Makoldi Sándor szobrai, Gyöngy Enikő és tanítványinak ötvösmunkái, Túri Péter fafaragásait is ott sorakoztak. A táltos tánca után rázendített a zenekar: mezóségi, széki, dunántúli dallamokat játszott...- Az élet is ezt a teljességet adja - állapítja meg a festőművész. - Az a parasztember, aki a lakodalomban táncol, meg tudja főzni az ünnepi étkeket is, tudta a vőfélyverseket is. A hozzá tartozó életet, zenét mindent tud - a szertartásokat, a viseletét.- Mindez együtt van. Persze, mindenki a maga részét vállalta - folytatja Makoldiné. - A képzőművészetben is valahogy így van ez. Egy textiles textilben gondolkodik, de ugyanúgy, mint más anyagban. A maga módján - természetesen.- Ha a magyar műveltség magyar módon tovább akar menni, akkor meg kell találnunk saját utunkat. Persze, a magyar népművészet motívumrendszere, jelentése, jelei egyetemes alapúak, maradandóak - haladunk tovább Makoldi Sándorral.- Nem csak a magyarsághoz kötődnek - csatlakozik a feleség. - Közösségi alapúak. Ha valaki a magyar nép jeleit olvasni tudja, tudja az inkák művészetét, az egyiptomi jelrendszert is. Es ez az egyetemesség abból következik, hogy egy égbolt alatt vagyunk. Az élet ugyanúgy folyik. ság? Miért jöhet létre? A Teremtő jóvoltából. A teremtés, a teremtő, az egyik legközismertebb képjel a művészetünkben. Egy olyan tőről van szó, amely magából fejlődik ki és termést hoz. Egy olyan spirál, amely önmagából kifejlődve élővé válik, ez a Teremtő képjele. Ez adja ennek a két méter körüli képciklusnak a két szélső pontját. Középen, amit a várfal ablaka ad, bejön hozzánk a világosság. A magyar nyelv a világot világosságnak definiálja. Tehát a Teremtő a világosságban nyilvánul meg. Az égi fény - mint a világosság megnyilvánulása — teremtővé válik. Ez azt jelenti, hogy különböző létfokozatokban egyszer csak megtestesül. Itt a növényi, az állati, az emberi minőség egészében tetten érhető. És mindennek van egy ciklikussága: a mi égövünkön a négy' évszak. Tehát a nyártól a télig, a téltől a nyárig hullámzanak a színek és a hangulatok. A télből való kiszabadulás, a megtermékenyítés, a tavasz és a szépség a női és férfi karakterben is testet ölt. Arcuk nem egyedi, lehetnek akár az égitestek arcai is, mint a Nap és a Hold, azok együttállása. A férfikarakter az adó, a sugárzó, a női a befogadó, a fényvisszaverő, de egyben a fenntartó, a megtartó, ami nyelvünkben a növény, növekmény, növő: a nő. Ok tartják fel a nappal és éjszaka, a fény és árnyék, a lét és nemlét egyensúlyát. A férfi és a nő, amikor idejönnek, hogy házasságot kössenek - egyediségükben, egyedi arculatukban lesznek jelen, de ők is az egyetemes rendszer részei. És ha felismerik, hogy mi a szerepük benne...- És felismerik a szelepüket?!- Ha nem ismerik fel, további kínjaik lesznek. De előbb-utóbb felismerik, mert elég rossz helyzetben vagyunk, és mikor az ember a végső kínokat éli át, akkor könnyebben megérti a dolgok lényegét. Jelbeszéd az életünk- Bármilyen teremtés azért van, hogy megmutassa saját filozófiáját, saját lényegét - fogalmaz Makoldiné. Aztán felvetődik: megértünk-e másokat, megértjük-e mások nyelvét? Meg tudjuk-e mutatni saját filozófiánkat? Megtaláljuk-e saját utunkat?- Hogy én milyen segítséget, milyen késztetést kaptam? - kérdez vissza a festőművész. - ’64-ben Csontváry kiállítás volt Székesfehérváron. Először csak a képek hatalmas energiáit éreztem, bár néhány ponton követni is tudtam. És akkor éreztem azt is, hogy ezek azokhoz képest, ahogy engem tanítottak, vagy tanítani akartak, azokhoz képest egészem másvalamiről szólnak. De sokkal inkább az én lelkem szerint valók.- Több példakép... Csak kizárólag Csontváry?- Csontváry abszolút. De van más is: Kemény Zsiga a népművészetben, és a honfoglalás kori művészet egészen a szkítáig - engem teljesen lenyűgöz... Hogyha már ilyen sztámeveket kérdezne, akkor mondjuk a német festészetből, az egészből talán egyet szeretek: Grünewaldot... Dürrert is, de ő félig magyar. így' jutunk vissza anyanyelvűnkig, az anyanyelv ismeretének fontosságáig, az anyanyelvi gondolkodásig, vizualitásig. Csak így érthetjük meg a más anyanyelvűek művészetét is, mert ezek egyetemes alapúak, a népművészetben gyökereznek. Minden népnek megvan az eposza, a mitológiája. Ezek hasonló rendszeren alapulnak Európában is, Ázsiában is. Ugyanazok a jelképek, ugyanazok az életkérdések.- Ez egy gondolkodásmód - hangzik az összegzés. - A buddhisták például azt mondják, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem a világmegismerésnek formája. * A tokaji lakás falán képek, saját alkotások, közös munkák. Egy-egy kiállításra készített prospektusban benne az egész család. Már a legkisebb, tizenéves gyermek is készít üvegképeket.- Ez azt jelenti, hogy a családon belül nincs bomlasztó erő - fogalmaz az édesapa - azonos eszmeiségben, közös módon tudunk gondolkodni...- És mégis mindenki őrzi saját egyéniségét — vág közbe az édesanya. - Hajói működnek a családok - nem kell ahhoz művésznek lenni —, akkor mindenki meg tudja magát valósítani. Az egyik síelni tud, a másik valami mást, és annak örülnek a többiek. Miki. a „legkisebb Makoldi” behoz egy üvegképét. 0 festette a szülők házassági évfordulójára. A képen két madár: bóbitájuk növényekből, égitestekből, felette Nap, Hold, csillagok... É Mvá W'. I ¥ii! éí 1 #■% I & 11 & j 1T&J rafe ftjI# 1 h\fj ti 11« L« i^f f JKa^^11 Jfe «^»1« i S®!Í®^«NPw|RHWp^ »fes^Ä B&#»#® EHmMí fi»T^Éa% | *j r*i ä a 8r>T«if «J I -« ; fÄllffl*ÄsS^ill>» l^iJs3-B-&.«L18^áiffLkM * ■» s :
