Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-23 / 196. szám

Az információ hatalom Harc a hírtelevíziók paravánjai mögött A mai napig eldöntetlen kérdés a ma­gyar őstörténettel foglalkozó kutatók számára, hogy eleink hány hullámban, milyen időközönként érkeztek a Kárpá­tok hegyláncai közé, és pontosan mely esztendő mely évszakában fejeződött be a hon elfoglalása. Arra sem derül fény immár, hogy ők ezt a folyamatot mennyire gondolták akkor honfoglalás­nak és mennyire egy állomásnak, amely csak később, az Európában akkor ural­kodó helyzet ismeretében vált állandó lakhelyükké végérvényesen. Vajon mit tudtak a döntések hátte­réről a törzsfőnökök, a nemzetségfők és mit a tagozódás alján számon tartott ha­lászok, vadászok és pásztorkodók, mit a vezéri sátrak körül szorgoskodók és sorvégeken poroszkáló egyszerű lova­sok, az asszonyokról már nem is ejtve szót e fejtegetésben. De folytathatnánk a találgatást azzal is, hogy a Kárpát-medence lakói - akár korábban bevándorolt magyarok, akár az itt talált őslakosság - hogyan, mikor és mi módon értesült Árpád népének bejöveteléről? Hány nappal és hány éjszakával azután, hogy a fejedelem a sokszor megfestett fehér lován leereszkedett a Vereckei-szorosból a Duna-Tisza közének sík vidékei felé? Hány futár, milyen megpróbáltatások árán vitte a hírt keserves utakon azok­hoz, akiket így vagy úgy érintett az ese­mény?' Minderről jóformán csak találgatások, a társtudományok eredményeinek összegzéséből született elméletek állnak a rendelkezésünkre, hiszen eleink ide­jén még hiányzott az írásbeliség, és az eseményekről szóló beszámolók bizony igen lassan és nemritkán pontatlanul cserélődtek. A hírek hatalma Bezzeg ezeregyszáz év múltán kis túl­zással azt is feltételezhetnénk, hogy az egyidejűség helyett maholnap az elő- idejűséggel is próbálkozni fognak a vi­lág legnagyobb hírügynökségei, vagyis tudósítani olyan dolgokról is, amik még meg sem történtek valójában. Mert a verseny - írásban, hangban, képben - egyre éleződik a médiumok között ezekben az években, amit nemes egyszerűséggel az információrobbanás koraként is szoktak emlegetni. Vegyük például a helyi és térségi há­borúk valóságos hősévé vált CNN hír­televíziót, amelynek riporterstábja szin­te nap mint nap új kihívással találja magát szemben: újabban, többek között az egyik médiacézár, Rupert Murdoch, aki ellenfelei szerint világhatalomra kí­ván szert tenni a televíziózásban, társa­ságával, a Foxszal, nyíltan a CNN babér­jaira tör. 1996. június 16-a, déli tizenkét óra. A színhely a centenáriumi olimpia városa, Atlanta, a CNN főhadiszállása kapcsoló­A CNN stábja háborúk hősévé vált terme, ahol korántsem a sportjátékok beharangozásával foglalkozik a több tu­cat munkatárs, hiszen a tét ezúttal az oroszországi választásokon való minél közvetlenebb jelenlét! Moszkvában este kilencet mutatnak az órák és a pártok központjaiban teljes a felfordulás. Nyolcezer kilométerrel nyugatabbra ugyanekkor az amerikaiak mozgatják- távirányítják az orosz fővárosból jelent­kező riportereiket. Vagyis: nagy beve­tésen a tudósítói hálózat! Az atlantai központban A CNN különkiadást sugároz az orosz elnökválasztásról, amelyet több stáb be­jelentkezéseiből szerkesztenek és hely­színen lévő mozgatható átjátszóállomá­sok közbeiktatásával közvetítenek, Jonathan Mann sztárriporter a Vörös tér­ről, háttérben a hagymakupolás temp­lommal kommentálja Jelcin és Zjuganov harcának pillanatnyi alakulását... A híres hírtelevízió sláger-kínálatában tehát a fegyverek helyét a világ legjelen­tősebb választásairól küldött tudósítá­sok foglalták el. Mindezek ellenére a CNN-nek számolnia kell a konkurencia ellentámadásával: csak az Amerikai Egyesült Államokban három társaság kíván saját hírcsatornát működtetni. Ne­vezetesen az ABC, az NBC és a „Fox". Aki találkozik a CNN fejével, Ted Turnerrel a társaság atlantai központjá­ban, nem olyan benyomásai lesznek róla, mint aki szakmai értelemben meg­ijed a saját árnyékától. Ha a médiaharc ütközeteiről, az egymással való meg- mérkőzésrői kerül szó, valósággal fel­derül a kockázatos belemenéseket igen­csak kedvelő „hobby-vadász” arca: „mindenkivel harcba szállunk, aki be­merészkedik mellénk a ringbe!" (Melles­leg a székház tizennegyedik, azaz „ve­zetői" emeletén, a konferenciateremben látható kitömött oroszlán- és vadász­fegyver-gyűjtemény is erről az eltökélt­ségről árulkodik.) Vajon miért ilyen nagy a felhajtás egy hírcsatorna miatt, amelyik csak ritkán ér el szenzációsnak mondható, kirobbanó nézettséget, hiszen az ABC-n futó híre­ket átlagban tizenhárommillió amerikai látja, míg a CNN átlaga egymillió háztar­tás alatt van. Ennek ellenére a valaha egy garázsból indult adó szépen termeli a bevételt. Menedzserei ennek tudatá­ban megelőző lépéseket terveznek a konkurenciával vívott harc stratégiájá­ban. Fejvadászat sztárriporterekre Kínálják a már említett választási tudó­sításokat a legjelentősebb országokból. Csak Jelcin győzelméről ötven mun­katársuk tudósított a helyszínről. Javában folyik a fejvadászat, vagyis az általuk ismert legkiválóbb szakemberek és menedzserek megszerzéséért, és ter­mészetesen igyekeznek magukhoz édesgetni a konkurens társaságok egyik-másik sztárriporterét is. Decem­bertől tőzsdei információkat is sugároz­nak, de a sportban ugyancsak ott akar­nak lenni az élen. Nonstop sporthíreket sugárzó adást terveznek egy' sportmaga­zinnal közös vállalkozásban. Ennek spanyol nyelvű változata Dél-Amerikát és Latin-Amerikát látja majd el hírekkel, információkkal, tudósításokkal. Természetesen az Internet rendszeré­ben szintúgy jelen van a CNN: a szöve­gek mellett audio-klipekkel, hírfilmek­kel és különböző interaktív (például adókiszámoló) kínálataival. 1997-re né­met nyelvű szolgáltatás beindítását ter­vezik. A mozgósítás tehát arra nézve tel­jes erővel folyik, hogy a több mint há­romezer munkatárs produktuma elég legyen a hírtelevíziózás piacán még meglévő „lukak” kitöltéséhez, bár csak az interaktív programjaik reklámbevéte­léből hétmilló dollár bevételre számíta­nak. Globális csapat A CNN-viiág közepe - egyébként a fel­soroltak is ezt tanúsítják - már régen nem Amerika. Bemondóik és tudósítóik között egyaránt megtalálhatók németek, indiaiak, kínaiak és a World Report cí­mű adás, a címnek megfelelően, a föld­kerekség minden tájáról szerveződött külsős munkatársak közreműködésével készül. „Mi valamennyien egyazon világ lakói vagyunk" - mondta Turner a „globális csapatnak" egy atlantai találkozó alkal­mával. Tegyük hozzá, hogy gondolat­ban bizonyára még hozzáfűzte: „amely világon ne egyes emberek mondják meg, hogy mi történjen.” De hát végül is kik és mennyire képe­sek befolyásolni az ezredvég történéseit és újabb ezer esztendő múlva ünnepel-e bennünket az akkor élő emberiség, vil­lámgyors és makulátlanul pontos hír­televízióink ma készülő tudósításai alapján? Az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-bihari Napló közös melléklete. Szerkesztő: Réti János. A szerkesztőség postacíme: 4003 Debrecen, Postafiók 28. Telefon: (52) 443-083. Telefax: 448-877; lapterv és kivitelezés: Inform Stúdió Kft., Lovász Imre (felelős vezető) 2 B "Ki mit tud? - tizedszer Tizedik alkalommal hozhatja lázba az országot a Ki mit tud? című televíziós tehetségkutató vetélkedő. Reméljük, jó néhány kelet-magyarországi fiatal produkcióját élvezhetjük majd a képernyőn a most induló sorozatban. Fotónkon egy korábbi sikercsapat, a Nyírség Táncegyüttes. TV1, szerda, augusztus 28., 20.45

Next

/
Thumbnails
Contents