Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-21 / 194. szám
10 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1996- Augusztus 21.« Szerda Szerepváltó írótábor Filip Gabriella Tokaj (EM) - „Szerepváltozások - anya- nyelv, irodalom, nemzet” - ez volt a témája a vasárnap befejeződött 25. Tokaji írótábornak. Mi a szerepe a Tokaji írótábornak? Erről kérdeztük a maros- vásárhelyi Gálfalvi Györgyöt, a Pozsonyból érkezett Grendel Lajost és a Miskolcon élő Serfőző Simont. Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat szerkesztője 1990 óta vesz részt a tábor munkájában. ® Jöttem volna korábban is, de 1990-ig egyáltalán Magyarországra sem jöhettem. Az otthonosságra vágyó ember ösztönével, de tudatosságával is kerestem azokat a helyeket, ahol otthonérezhetem magamat. Magyarországon a Tokaji írótábor az, ahol azóta is változatlanul, töretlenül itthon érzem magamat. Szeretem ezt a légkört, a toleranciának ezt a szellemét, amely számomra - mint erdélyi ember számára, ahol a toleranciának évszázados hagyományai vannak - nagyon fontos. Itt valóban toleráns szellem uralkodik. A különböző nézetek nem kizárják egymást, nem egymást megsemmisítve, nem „vagy-vagy” léteznek. hanem „és”... □ Mennyire figyel oda a világ az írók szavára? <8* Abban nem hiszek, hogy valami is megváltozik attól, ha kijelentünk valamit. De abban hiszek, hogy ki kell mondanunk gondolatainkat. Akkor is, ha a világ törvényei egészen másról szólnak... Ha nincs is közvetlen hatása az írótábornak, valamiképpen mégis befolyásoljuk a világot. Ebben hiszek. Ezért vagyok itt, ezért írok, ezért szerkesztek... Ezért élek. Grendel Lajos öt évvel ezelőtt volt először a Tokaji írótáborban. Azóta is hívták, de mindig volt valami halaszthatatlan elfoglaltsága. Most is egy határidős munkán dolgozik, mégis eljött. □ Mi ez a sürgős munkai ® Egy tankönyv. Kortárs magyar irodalom — a felvidéki gimnáziumok negyedik osztálya számára. □ De nem csak felvidéki magyar irodalom... • Nem, nem! Sőt, a kisebbségi anyagot nem is én írom. Görömbei Andrásé A kisebbségi és nyugati magyar irodalom című fejezet. □ Tankönyvében szerepel olyan író, aki most ■ itt volt a táborban? 9 Azt hiszem, senki. □ És Görömbei András beleírja a tankönyvbe Grendel Lajost'? • Nem tudom biztosan. De talán... □ Miért jött el Tokajba? • Először is, mert az egész magyar nyelvterületről érkeznek ide kollégák, barátok, akikkel máskülönben nem nagyon találkozom. Igen, a találkozás lehetősége! Számomra ez a legizgalmasabb. □ És az előadások ? 0 Volt néhány nagyon jó. Például Lászlóffy Aladáré vagy Mezei Andrásé. De hallhattunk rettenetes előadásokat és hozzászólásokat is. □ Tokajon is túlhangzanak az előadások? 0 Nem hiszem, hogy bármire is közvetlen hatása lehet a tábornak. És azt sem hiszem, hogy az irodalomnak lehet olyan szava, rangja, súlya a társadalomban, mint amilyen korábban volt. Végül is tudomásul kell venni, az írás is csak egy a sokféle mesterség, szakma, hivatás közül. Nincs jogunk, jogcímünk, hogy fölébe emelkedjünk más szakmáknak, vagy más művészeti ágaknak. Közönséges emberek vagyunk. Az irodalomnak az a szerepe, ami ’89 előtt volt, amibe a diktatúra akarva- akaratlan beleszorította az írókat, ma már nem létezik. Annak idején az írók tabukat döntögettek, témáikkal kiváltották a hatalom haragját. Akkor sokat kockáztattak. Ma ilyen kockázat nincs. Ennél fogva az irodalomnak sincs olyan szerepe, súlya, mint volt ’89 előtt. Azt hiszem, ez normális dolog. Nálunk - itt Közép- és Kelet-Európábán - az irodalom szerepe a diktatúrák alatt felértékelődött. Kicsit jobban, mint máshol a világon. Most visszazökken az irodalom a helyére. □ Most jöhetnének a művek! © Hát ez az! Most jöhetnének a művek. De jönnek-e?! Másik kérdés, hogy milyen művek jönnek?! * Serfőző Simon az Új Holnap szerkesztője, a Tokaji írótábor Egyesület kuratóriumának tagja. A Miskolcon élő írót, szerkesztőt először arról kérdeztük, lesz-e újabb huszonöt év? • Ki tudja?! Hinni szeretném, hogy lesz. Ha nem romlik katasztrofálisan az egyesület anyagi helyzete, lesz tábor, lennie kell. Di Miért kell? • Azt gondolom, ha nem is közvetlen, de közvetett hatása, haszna mindenképpen van a táboroknak. Ha megszületnek a gondolatok, azok előbb- utóbb hatni fognak. Ezek a gondolatok kisugároznak, megfogalmazódnak az írásokban, továbbgyűrűznek a publikációkban. Az irodalmi életben új megfogalmazások, új gondolatok jutnak érvényre. A tábor másik, nem elhanyagolható szerepe, hogy itt ismeretségek köttetnek, jelen vannak a szerkesztőségek képviselői, így könnyebben eljuthatnak a kéziratok a kiadókhoz, és persze az olvasóhoz. Mert itt az olvasókról, a magyar szellemi életről, a magyar értelmiségről is szó van. Zakatolás helyett siklás Szabadi Vilmos és az Állami Hangversenyzenekar Beethoven-estje A Zempléni Művészeti Napok nyitóhangversenye Bánhegyi Gábor Sárospatak (ÉM) - A Zempléni Művészeti Napok nyitóhangversenyén augusztus 16-án, pénteken este nyolc órakor a sárospataki református templomban Beethoven Coriolan- nyitánya, D-dúr hegedűversenye - Szabadi Vilmos hegedű- művész közreműködésével valamint VI. (Pastoral) szimfóniája hangzott el a Kovács János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában. Kétségkívül van előnye, ha egy zenekar csak a koncert előtt egy órával érkezik meg az előadás színhelyére, majd a hangverseny után rögvest távozik, hiszen ezzel a szervezők jelentős kiadásoktól mentesülnek (szállás, étkezés stb.). Viszont van egy óriási hátránya is, • amely „csak” a koncertlátogatókat sújtja, ugyanis nincs idő a gondos akusztikai beállásra. Különösen akkor, ha az időjárási viszontagságok miatt az eredeti helyszín (Rá- kóczi-vár) megváltozik. Ilyenkor többnyire már csak arra van idő, hogy a jóval szűkösebb alkalmi színpadon valamiképpen elhelyezkedjenek a játszó személyek. így fordulhatott elő, hogy többek között a brácsások bezsúfolódtak oldalra a gordonkások és a nagybőgősök közé, ezért a karmester a Coriolan- nyitány alatt jobbára azzal volt elfoglalva, hogy keresgélje zenészeit. Mire megtaíálta őket, addigra a nyitó darabnak éppen vége is volt. Emiatt nem is lehetett igazán csodálkozni azon, hogy Beethoven remekének interpretálása ezúttal meglehetősen cseppfolyósra, széte- sóre sikeredett. A D-dúr hegedűversenyt fokozott várakozás előzte meg a tudósító részéről, mert mindenkinek lehetnek olyan zeneművei, amelyek örökre kibérelték a szíve rejtett csücskét. Az ÁHZ és Szabadi Vilmos személye pedig garancia kellett legyen arra, hogy a nyitány okozta hiányérzet átváltson majd a darab végi önfeledt tetszésnyilvánításba. A végeredmény azonban ezúttal sem igazolta az elvárásokat, amelynek oka elsősorban a szólistában volt keresendő. Szabadi Vilmos túlságosan tisztelte a művet, nem mert karakteresen hozzányúlni a darabhoz. Megkockáztatható a kijelentés, hogy nem is volt igazán birtokában a zenei anyagnak, hiszen az első tétel csodálatos és virtuóz Fotó: Puskár Tibor kadenciájába látványosan belesült, amely után sután rövidre is zárta a szólót, hogy attól kezdve még visszafogottabban játsszon. A Beethoven által igényelt gőzmozdonyos, végletekig kiélezett, hovatovább fé- keveszett zakatolás helyett pénteken hipermodern légpárnás siklást kaptunk, amely túl puha és túl semmitmondó volt ahhoz képest, amit a Mester beleálmodott zseniális remekébe. Ha a darabnak akadtak emlékezetes pillanatai, az a második tételben a vonósszekció hihetetlenül precízen kidolgozott pizzicatoinak és a zárótételben elhangzott csodálatosan finom fagottszólónak volt köszönhető. Igazán csak a VI. szimfóniáért lehetett hálás a közönség, amelyben a Mester pásztoijátékának naiv bája, csiklandós évódése, elementárissá fokozódott szenvedélye betöltötte az egyébként csodálatos kon- certhelyszínt. Kovács János ebben a műben végre megszabadulhatott minden addigi féktől (szokatlan zenészelhelyezés, bizonytalan szólista), és felszabadultan, könnyedén irányíthatta a zenekart, amely a legfinomabb rezdülésére is profi módon reagált, ennek köszönhetően a hangzás mindvégig mentes maradt a szélsőséges túlzásoktól. Rockpárbaj Kazincbarcika (ÉM) - Rockpárbaj címmel amatőr zenekarok pénzdíjas versenyét rendezik meg augusztus 31-én és szeptember 1- jén Kazincbarcikán az Égressy Béni Művelődési Központban. Nevezési határidő augusztus 25. Bővebb információ személyesen a művelődési központban (Kazincbarcika, Fő tér 5.), vagy a (48) 312-413, 312- 384-es telefonszámokon kérhető. JFK-visszhang Párizs, Budapest (MTI) - Különös komédia egy gyilkosság kapcsán — ezzel a címmel közöl tudósítást a Le Journal du Dimanche című vasárnapi francia lap a JFK című rockopera budapesti bemutatójáról, ami egyben világpremiert is jelentett. ,Az egykori amerikai elnök életéről szóló darabot összesen 12 ezer néző tekintette meg a margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ugyanakkor a helyi sajtó gyakorlatilag tudomást sem vett az eseményről” - írta a lap, s idézte egy színházi kritikus véleményét, aki felvetette: Ugyan miért érdeklődjenek a magyarok egy amerikai elnök története iránt, amelyet két angol zenésített meg- A cikk hozzátette: az illető kritikus számára alighanem súlyosbító körülmény lehetett, hogy a darab magyar verzióját Koltay Gábor, a „történelmi rockoperák sztahanovistája” készítette. Magáról a darabról a lap úgy véli, hogy a JFK Koltay korábbi rockoperáihoz hasonló benyomást hagyott a nézőkre, az elnök figurája nagyon „latin szeretősre” sikerült. „A szervezők mindenesetre igencsak büszkék erre a világpremierre, de nincs sok remény arra, hogy a magyar nyelvű előadást külföldön is bemutassák. Azt pedig maguk a brit szerzők, Kelham és Hawkins sem tudják, hogy darabjukat egy nap bemutatják-e angolul - de ez nem nagyon bátortala- nítja el őket, s már be is fejezték egy újabb rockopera megírását, ezúttal a híres hercegi pár, Charles és Diana viharos házasságáról” " írta a francia lap. Sámános tárlat Győr, Tokaj (MTI, ÉM) - Sámán és táltos jelképek a kortárs magyar képzőművészetben címmel kiállítás nyílt szombaton a győri Műcsarnokban. A szeptember 3-ig látogatható tárlaton szerepel többek között a tokaji Makoldi Sándor, ifi- Makoldi Sándor és Makoldi Gizella alkotása is. Tokajban, hej ti! Horpácsi Sándor A Tokaji írótábor története (25 éves!) a magyar értelmiség (most mondjam, hogy a vidéki? Pesten is lehet valaki provinciális) története. Kétségbeesett, máskor suta, olykor komoran hetykélkedö kísérlet arra, hogy súlyos sorskérdéseket - olykor dadogva - felvessen, a figyelem felé tereljen, tágítsa a kimondhatóság határát, s a hatalom védte bensőségben ha pertu viszonyba nem is, de legalább üzenő viszonyba kerüljön a csak látszólag türelmes, agyér-el- meszedéstől szenilis hatalommal. A tábor létrejötte - 1972-ben - egy sajátosan magyar szerep- és tudatzavar eredménye. Egy országban, amelynek nem volt győztes forradalma, nem alakulhatott ki politikai kultúrája, a demokrácia technikája, szakadékká mélyült a távolság az uralkodó elit és a nép között. Ebben a helyzetben a nép gondjait, szorongásait az ír- ni-olvasni tudó literátorértelmi- ség vállalta fel és szólaltatta meg. A szatmári adózó nép állapotáról egy, a jobbágyainál alig tehetősebb nemes úr, Kölcsey ír értekezést, s az országgyűlés csak később veszi törvényekbe a Kölcsey által elírtakat. Ez a példa (többször hivatkoznak rá a Tokaji írótáborban is) azt a kényszerképzetet szülte, hogy a nemzet sorskérdéseit csak az irodalom ismeri és fogalmazza meg, hogy a magyar írónak vátesznek kell lennie. Cáfolatot a politikától kaphattunk volna, ha az felelősen, profi módon, szakszerűen teszi a dolgát. De ezzel - mindmáig — adós maradt. A Tokaji írótáborban is kialakult egy szerep- és önértékelési zavar, miszerint szerepe szerint egy (egyetlen?) ellenzéki fórum, ahol a nép nevében üzeneteket fogalmaznak meg a társadalomnak és a hatalomnak. Ezek az üzenetek azonban csak torz prizmán át, töredékesen jutottak el a társadalomhoz, a hatalom viszont eleve, tudatosan egyfajta szelepként kezelte a tokaji dumapartikat, amelyet jóindulatúan addig tűr el, amíg kedve tartja. A tanácskozást rögzítették, a magnószalag pedig másnap reggel a rendőrkapitány, majd a megyei titkár asztalán volt, aki referált Aczél Györgynek. A felelősség - tudniillik, hogy nem lesz zavar, rendbontás - a megyei pártbizottságé volt, noha a döntéseket (pl. az engedélyekről) mindenkor a központ hozta. A tábor (vezetése) természetesen tudatában volt ennek a féllegitim helyzetnek, s megfogalmazásaiban csak érzelmi kitöréseket engedett meg, a hatalmat biztosította lojalitásáról. Ez a skizofrén helyzet határozta meg a tanácskozás minőségét is. A magyar értelmiség észleli, elszenvedi a hatalom bomírtságait, szakszerűtlenségeit, s amikor a kényszer szorításában megszólal, a harangöntő hajdú szerepébe szorul. Olyanhoz is hozzászól, amihez eleve nem ért. Aki ért hozzá, az hallgat, távol marad (ma is), vagy a hatalom szolgálatába áll. A Tokaji írótábor 25 éve alatt csak a nevében volt írói, felvállalt témái mindenkor politikaiak, társadalmiak voltak, az irodalmat (újabban) csak érintette, tehát mindvégig laikus maradt. Ezzel nem azt állítom, hogy az írónak nincs joga, illetékessége hozzászólni a nemzet sorskérdéseihez (lásd népszaporulat, egészségügy, nők, fiatalok helyzete stb.), egyáltalán a közvélemény nyilvánosságához szólni - sőt, kötelessége ez -, de a hatalom döntésit nem tudja (ma sem) befolyásolni. Az idei tanácskozás, - amely hangulatában, eredményességében nem haladta meg az előzőeket - megint fontos kérdést, a magyar nyelv- és irodalom sorsát, jövőjét tűzte napirendre a millecen- tenárium jegyében. Megint hallhattunk két tucatnyi okos szemináriumi dolgozatot, de - ahogy azt az egyik hozzászóló meg is állapította - az előadók elbeszéltek egymás mellett, igazi vita nem voít. Valami pezsdülés szombat este volt, amikor a londoni profesz- szor óva intett attól, hogy a tábor panasznappá, a siratófal előtti sírássá változzon. A magyar nyelv nem „romlik”, csupán alakul, változik, de elég erős ahhoz, hogy az angol nyelv betüremkedését, hatását is (ha van) kivédje, integrálja. A magyar nyelvet máshonnan fenyegeti veszély mondták el az erdélyi, szlovákiai, vajdasági előadók, de ez már jogi, politikai, hatalmi kérdés. Az irodalmat sem a divatos ízlésterror: posztmodern fenyegeti igazán. Sokkal inkább a közöny, a vadkapitalizmus idegenkedése a kultúrától, a hatalom elosztó szerepe, amely kuratóriumai révén támogat - vagy nem - könyvkiadókat, szellemi műhelyeket. Mezei András - aki először volt jelen - a civil kurázsi fontosságát emelte ki, amely ki tudja védeni, befolyásolni tudja a politika torzulásait. Eredetien, szellemesen beszélt Lászlóffy Aladár a millecentenáriumról, a magyarság ön- és szerepértelmezéséről, torzulásairól. Gondolatébresztő volt, mint ahogyan Gyórffy László dolgozata is az irodalom, az írószövetség nyomorúságáról. Ács Margit is erről a tudat- és ízlészavarról beszélt. Sorvad, pusztul a hagyomány, az irodalom súlya, s ezért az irodalom művelői, az értelmiség is felelősek. Két és fél nap alatt nem lehet megoldani évszázadok óta vajúdó, akuttá vált problémákat. A Tokaji írótábor igen lassan, de kezdi felismerni ezt. Ezzel párhuzamosan javul a hangulata is. Jó így együtt lenni, mert ritka alkalom arra, hogy hasonszőrű értelmiségiek találkozzanak, szót értsenek egymással kell az „értelmiségi szógyakorlat”. Bor mellett - és bor nélkül. Ez a felismerés és igény tartotta együtt 25 éven át a tábort, s fogja működtetni tovább. Megoldani nem tud semmit - nem ez a dolga -, de ha néhány témát meg tud pedzeni, felszínen tud tartani, már elérte a célját, betöltötte hivatását. Lehetne több is, hatékonyabb is, de a magyar értelmiségtől ennyi telik. A mindenkori hatalomnak pedig olyan ellenzéke van, amilyet érdemel, amilyet a mindenkori értelmisége ki tud állítani. Most ilyet. Lehetne ez - akár - egy tokaji tanácskozás témája is. ,T\ R ftl K r
