Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-13 / 189. szám

4 Ms Itt-Hon 1996. Augusztus 13., Kedd Figyelem, itt a kapitány beszél! Gyermekként hajózni akart, ma kapitányként szeli a tengert Programaiániat Ady Endre Művelődési Ház Augusztus 30-án a Diósgyőri várban Lilaliba - a Besenyő család előadása (Laár pour Laár színház) Belvárosi Kulturális Menedzser iroda Augusztus 17-20-ig a Diósgyőri vár­ban Szent István király és az új ke­nyér ünnepe (Egy nap a honfoglalók­kal, diósgyőri vigasságok, népművésze­ti és kézművesvásár) Radnóti Miklós Közösségi Ház Augusztus 24-én délután 6 órától hit- tanosok ünnepi összejövetele (történel­mi vetélkedő az Árpád-házi uralkodók­ról - állami ünnepünk, augusztus 20. és a millecentenárium alkalmából) Rónai Művelődési Központ Augusztus 17-én délután 6 órakor a Messinai Néptáncegyüttes gálaműso­ra Augusztus 25-én délután 6 órakor a Magyar Continental Singers Nyári Turné ’96 zárókoncerlje Vasutasok Vörösmarty Művelődé­si Háza A MÁV Koncert-Fúvószenekar szabad­téri hangversenyei: Augusztus 15-én délután 6 órakor a Szent Ferenc Kórház Csanyiki Inté­zetében (a Lélegzet Alapítvány támo­gatására) Augusztus 25-én délután 5 órakor Mis­kolctapolcán Tanfolyamok: Gyermek agykontroll- tanfolyam augusztus 27-28-án délelőtt 9 órától délután 6 óráig E/2-Klub: (Miskolc-Egyetemváros) Minden csütörtökön 19 órától Görög táncház Legközelebb 27-én! Felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét, hogy tekintettel az augusztus 20-i ün­nepekre, Itt-Hon mellékletünk egy hét kihagyással, legközelebb augusztus 27- én, kedden jelenik meg. Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Szerkesztő: Bodnár Ildikó. A miskolci melléklet címe: Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Telefon/fax: 467341-866 Alsózsolca (ÉM - ZSÉ) - Amikor az ember fiatal, még nem igazán tud vála­szolni arra a sokszor és so­kak által feltett kérdésre: mi leszel ha nagy leszel? Akadnak, akik a későbbi­ekben sem tudnak igazán dönteni. Ám vannak olya­nok, akik kitartanak gyer­mekkori elképzelésük mel­lett és arra a pályára lép­nek, amelyről már oly ré­góta álmodtak. Közéjük tartozik Horváth József is, aki hivatásának a tenge­részkedést választotta. Épülő házában találkozom a tengerészkapitánnyal, aki szí­vélyesen fogad és kalauzol. Az épületet éppen vakolják, de lát­szik: az ügyes kezek gyorsan és jól dolgoznak. Mielőtt elindul­nánk az egyik közeli presszóba, még megtudom tőle, szabadide­jében imád barkácsolni, ezért ha lambériázásra kerül a sor, ő szeretné megcsinálni. A presszóban néhány fiata­lon kívül csak mi vagyunk. Halkan szól a zene, ennek el­lenére alig értem a kapitány szavát. No nem azért, mert nem tud hangosabban beszél­ni, hanem mert így szokta meg.- Göncön születtem - kezdi szerényen. - Már akkoriban is volt ott egy strand. Emlékszem, atyám elvitt oda egy párszor, de nem igazán keltett bennem jó érzéseket. Ennek ellenére ér­deklődni kezdtem a víz, de leg­inkább a hajózás iránt. Gyermekkori elhatározása mellett a középiskolában is ki­tartott, sőt, ott még erősebben érezte a késztetést. Mint mond­ta, a sárospataki gimnázium második osztályában már hab­zsolta az ezzel kapcsolatos könyveket, és amikor kiderült, van az országban egy tenge- résztisztképző főiskola, nem gondolkodott tovább. Édesapja örült, mert fia pályaválasztásá­ban saját álmait látta megva­lósulni, míg édesanyja el sem tudta képzelni, mivel járhat a kiszemelt iskola. Miközben beszélgetünk, egy ügyes mozdulattal elkapja a széke alatt pattogó pinponglab- dát, amivel a közelben lévő fi­úk játszanak. Kortyol egyet a narancsléből és folytatja.- Amikor felvételiztem a fő­iskolára, biztos voltam benne, hogy bekerülök, de mégis meg­lepett amikor felvettek. Az el­ső nagy megpróbáltatás akkor ért - meséli -, amikor nyolc hó­Hajóskapitányi egyenruhában napon keresztül a Földközi- és a Vörös-tengeren hajózva tet­ték próbára a kadétok szívós­ságát, köztük az enyémet is. A katonaság letöltése után kinevezték harmadik tisztnek, ezután sokáig másodtiszt volt, majd megbízott első tiszt lett. A ’80-as évek végén letette a kapitányi vizsgát. Azonban a Mahart ebben az időszakban csökkentette a flottát, és mi­vel itt már nem látott lehetősé­get a további szakmai fejlődés­re, külföldi cégek kereskedelmi hajóira szegődött és azóta eze­ken teljesít szolgálatot. Amikor arra kérdezek rá, merre felé járt már a világban, gondolko­dás nélkül sorolja Amerikát, Észak-Európát, Távol-Keletet, Dél-Afrikát, Indonéziát, Bang­kokot, a Fülöp-szigeteket. A beszélgetés folyamán für­készve figyelem azokat a gesz­tusokat, mozdulatokat, ame­lyek egy kívülálló számára elá­rulnák, Horváth József mivel is keresi a kenyerét. De a külső jelek nem utalnak a foglalkozá­sára. Mint mondja, a kapitá­nyok, a parancsnokok gyakran gondolkodnak és hisznek hatal­muk kizárólagosságában. Mi­vel a másik oldalról nincs - nem lehet - visszajelzés, ezért érzik úgy, közelebb vannak Is­tenhez, mint bárki más. 0 azonban, mint fogalmaz, más­milyen, a zordság idegen tőle. Felelősségérzete, fegyelmezett­sége arra készteti, kompenzál­ja az egyenlőtlenséget, próbál­ja megtalálni a középutat. Az­tán arról faggatom, mivel tel­nek el a napok a tengeren.- A fedélzeten megállás nél­kül zajlik a karbantartási mun­ka, hiszen a sós tengervíztől rozsdásodik leginkább a hajó. Mivel éjjel-nappal úton va­gyunk, a gépészeknek állandó­an figyelmük kell, hogy a gép­házban minden rendben le­gyen. A tiszteknek a kikötői ra­kodásokon kívül a legfontosabb feladata a hajóirányítás, amit ma már korszerű radarokkal, műholdas navigációs rendsze­rekkel és automata kor­mánnyal vezérelnek. Szóba kerülnek a kalandok is. Többek között egy óriási vi­harra emlékszik vissza, amely különösen veszélyes volt. A na­pokig tartó tombolásban a fe­délzeten elszabadultak a kon­ténerek, veszélybe került a ra­komány, és a hajó is. De sze­rencsére mindannyian megúsz­ták. Előfordult már olyan eset is Nyugat-Afrika kikötőiben, hogy az ottaniak egy csoportja különleges rakomány jelenlétét vélte a hajón. Ilyenkor bizony mindeme fel kell készülniük: a fedélzeten feltöltik a tűzoltó rendszert, előkészítik a rakéta­pisztolyt, s egy esetleges „tá­madáskor” visszaverik a XX. századi kalózokat. A kaland, az utazás egyszer véget ér, s ezt beszélgetőpart­nerem tudja csak igazán. Már most sem utazik el hosszabb időre, mert felesége, hat éves kisfia más távlatokat teremtett az életében. Még hajózik pár évig, aztán abbahagyja. Szeret­ne valami teljesen újba kezde­ni, hogy több idő jusson a csa­ládjára. 1996. Augusztus 13., Kedd Itt-Hon Ms 5 Népi mesterségekkel ismerkedtek Bükkszentlászló (ÉM - BO) - Idén harmad­szor fogadja a Bükkszentlászlói Közösségi Ház az ügyes kezű kicsiket a hagyományőr­ző népi mesterségek tábora keretében, amelyet augusztus 5- és 10-e között hirde­tett meg az intézmény vezetője, Srobárné Szabó Judit az érdeklődők részére. A korábbi évekhez hasonlóan a mostani rendez­vény anyagi fedezetét is a Mecénás Alap és a „Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebb­ségekért” Közalapítvány biztosította, amelyek­hez az intézmény eddig mindannyiszor sikerrel pályázott. Az egyhetes „kurzusra” jelentkező gyermekek a népi kézművesség és egyéb alko­tó technikák elemeivel ismerkedtek meg és al­kalmazták azokat saját maguk is a hat nap so­rán Kissné Kormos Csilla táborvezető segítsé­gével. Remek han­gulatban kezdődött a csoportos munka, hiszen a résztvevők többsége már visszatérő táborozó­ként fogott a kezébe agyagot, gyöngyöt és egyéb formálható és formázható anya­got és fejleszthette kézügyességét újabb és újabb iparművé­szeti módszerekkel, valamint régi kéz- művességi forté­lyokkal, eljárások­kal. Talán a legnehezebb műveletnek a koron­gozás bizonyult a számukra, de aztán ezzel is sikeresen megbirkóztak. Nem annyira erőre, mint inkább alkotó fantáziára volt szükség a selyemfestés so­rán, miként a szövés-fonás, a ka­lapvarrás és a gyöngyfűzési praktikák esetében. A gyerme­kek szívesen munkálkodtak a bőrrel is és készítettek belőle kedvük szerinti használati tár­gyakat, amelyeket a többivel együtt kiállítás keretében mu­tattak be szüleiknek az egyhe­tes tábor zárásaként. A búcsú­délutánon a kicsik népi játékok­kal is megörvendeztették szü­leiket, őket pedig a Lármafa együttes egy hangulatos tánchá­zi programmal. Fotók: Bujdos Tibor Az Itt-Hon keresztrejtvénye Vízszintes: 1. Ez kovácsolta egybe a ma­gyar törzseket. 12. Pl.: rugda- lódzó. 13. Háziszámyas. 14. Ré­mül. 15. Rőtes tollazatú vízima­dár. 17. Szaglás porcos szerve. 18. Idő előtti. 20. Gin csepp! 22. Ecuador autójelzése. 23. Sumé- roknál az ég istene. 24. Fogság­ban van. 26. Nyugtalankodó. 29. Sémi nyelvet beszélő nép. Ájul. 32.1100. évfordulóját ün­nepeljük. 35. Dédanya kedve­sen. 36. ... Connery; brit szí­nész. 38. Spicces. 40. Kenyai hírügynökség. 42. Sás végek! 43. Kávé darab! 44. Esztendő. 46. Etelközt nevezhetjük így. 48. Festmény. 50. Női név. 53. Fogkrémmárka. 58. A Kárpá­tok számunkra fontos történel­mi része. Függőleges: 1. Kérdőszó. 2. Lankadatlanul figyelő. 3. Rádiólokátor. 4. Stroncium jele. 5. Kuckó. 6. Itt, népiesen. 7. Szögmérték. 8. Gyilkol. 9. Csonthéjas termés. 10. Álomból kelés. 11. Zsarol. 12. Baranya megyei település. 16. Idős. 19. Nemzetközi Ama­tőr Atlétika Szövetség angol röv. 21. Somogyi község. 25. Melltű. 26. Nyílászáró. 27. Görbe végtag. 28. Mártás. 30 Kor angolul. 32. Víkend. 33. A győzelem istennője a görög mi­tológiában. 34. A jelzett évben. 35. Tanuló idő. 37. Szélhámos. 39. Üdvözlégy, latinul. 41. Amely helyre. 42. Magán­szám. 45. Zenében: mind­annyian. 47. Dózis. 49. Bíró­sági ügy. 51. Kecske mondja. 52. Női becenév. 55. Előtag: vissza-. 57. Jód, hidrogén vegyjele. _Itt-Hon-Konyha Csemegeuborka A közkedvelt csemegeuborkának zsen­ge, apró, nagyjából egyforma méretű uborkák alkalmasak. Ézeket jól mos­suk meg, csípjük le a kocsányukat, de ne teljesen a tövükig, s tisztára mosott, kifőzött üvegekbe rakjuk őket szorosan egymás mellé. Felöntőlevet - egy liter vízre számítva - 6 dekagramm sóval, egy csapott evőkanálnyi cukorral, és egy csapott mokkáskanálnyi szalicil­savval készítünk. Jól felforraljuk, az­után lehűtjük az oldatot, felöntjük ve­le az üvegeket, s jól lekötözzük. A cse­megeuborkát nem szokás különöseb­ben ízesíteni, az „egyszerűen jó”. Sós-vizes uborka A sós-vizes uborka az iméntinél na­gyobb, afféle közepes nagyságú termé­sekből készül. Ezeket az előbb leírt mó­don készítjük elő és rakjuk üvegekbe, de egy kevés gyömbért, tormát, korian- dert, szárított kaprot, borsfuvet is te­szünk bele ízesítőnek. A felöntőleve ab­ban különbözik az előbbitől, hogy egy csapott mokkáskanálnyi tejsavat (ez a borászati szaküzletekben kapható) is teszünk bele, cukrot nem adunk hoz­zá, a tartósítója pedig (literenként) egy csapott mokkáskanálnyi nátrium-ben- zoicum. A tejsav hatására végbemenő erjedés miatt a kovászos uborkára em­lékeztető íze lesz készítményünknek. Uborka - borban A közepes méretű, teljesen egészsé­ges uborkákat jól megmossuk, s tisz­ta törlőruhára kirakva a napon meg­szárítjuk, sőt egy kicsit megfonnyaszt- juk őket. Ezután üvegekbe rakjuk - jó szorosan —, és felöntjük bornak és 10 százalékos ecetnek egy-egy arányú keverékével; bármely savanykás ízű bor alkalmas erre a célra. Fűszernek egy pár szem szegfűszeget, és 2-3 sze­recsendió virágot teszünk az oldat te­tejére. Lekötözzük az üvegeket, s az éléskamrába a tárolási helyükre te­sszük. Vegyes savanyúság Nagyobb fedeles edényben többféle sa­vanyítandó zöldségfélét rakhatunk el egészben, tehát nem felszeletelve. Ubor­kát, almapaprikát, zöld paradicsomot, apró zöld dinnyét, csillagtököt, stb. ala­pos tisztítás, mosás és szárítás után be­rakjuk egymás mellé (műanyag fedeles vödörbe, cserépedénybe és persze nagy üvegbe is tehetjük). A felöntőleve: 3 li­ter vizet 20 dkg cukorral, 10 dkg sóval, 1 kávéskanál szódabikarbónával és 1 kávéskanál borkénnel jól összekever­ünk, hogy elolvadjon benne minden al­kotórész. Tegyünk bele mustármagot, babérlevelet, egészborsot, borsikafiivet. Ehhez öntsünk fél liter 20 százalékos ecetet. Jól összekeverjük és ráöntjük a berakott savanyítandókra. Lefedjük, és így hagyjuk két hétig. Ha már a bor­kén benne van, tilos kóstolni a levét, és nem szabad enni belőle két hétnél előbb. Ez a módszer nagy mennyiségek tartó­sítására használatos. Kemény, nem romlandó savanyúságot kapunk. ______

Next

/
Thumbnails
Contents