Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-13 / 189. szám

1996. Augusztus 13., Kedd 8 Ms ItT'Hon Miskolci Portré A klubvezető Miskolc (ÉM - Bi.I.) - Jekkel Emil 72 éves, 1994 szeptemberétől vezetője a MÁV Baross Gábor Nyugdíjas Klub­jának. A lelkes kis társaság jelenleg 84 tagot számlál. Annak idején - 1983-ban - hatod­magával gondolt egyet: jó lenne időn­ként találkozni, s mint régi kollégák­nak elbeszélgetni és feleleveníteni a ré­gi, szép emlékeket. Később jöttek a töb­biek is, s egyre jobban érezték e kör­ben magukat. Alikor és azóta is lehe­tőség szerint minden támogatást meg­kapnak a vasutas szakszervezettől és a Vörösmarty Művelődési Háztól. Ha­vonta egyszer találkoznak a klubban, s azon felül is - legtöbbször kirándu­lás, fürdőzés kapcsán - gyakorta, mert Emil jó szervezőkészségének és isme­retségének köszönhetően lassan bejár­ják a fél országot vonattal. Jelenleg Szombathelyre és környékére készül­nek. Ősztől-tavaszig természetesen a „benti” programok a sűrűbbek, így kul­turális rendezvények, egészségügyi, or­vosi előadások és minden olyan, ami korosztályukat érdekelheti, Jekkel Emil sohasem akart vasutas lenni, mégis úgy hozta a sors, hogy 42 és fél évet töltsön el a MÁV-nál. A „szamárlétra” alsó fokáról indult, kü­lönböző helyeken és munkakörökben dolgozott: volt távirdász, forgalmi szol­gálattevő, forgalomirányító. Később az igazgatóságra került, a katonai szállí­tási osztályra. E felelősségteljeses munkakörben vasárnap, ünnepnap, és szükség esetén éjszaka is dolgozni kel­lett, hiszen ezt a posztot betöltők az igazgató első számú helyettesei voltak. Katonai szállítmány-irányítóként ment nyugdíjba. Nagyon szerette munkáját, amely nagy odafigyelést, állandó szel­lemi készenlétet igényelt. Most is ilyen szellemben végzi a klubvezetést, a ta­gok nagy megelégedésére., Felesége szintén a MÁV-tól ment nyugdíjba. Egy lányuk a martintelepi MÁV-óvodában óvónő, két iker lány­unokájuk közül az egyik IV. éves (köz­gazdász) egyetemista, a másik a Tiszai pályaudvaron személypénztáros. Igazi vasutasdinasztia, amelyben a nagyszü­lők vasút- és emberszeretete generá­cióról generációra (át)öröklődik. Erdei tanteremmel bővül az iskola Miskolc (ÉM - BJ) - Impo­záns épület a 36, Számú Ál­talános Iskoláé a Papírgyár körzetében, az Ibolya, az Őz és a Sas utcák találkozásá­nál. Az erdős hegyoldalon álló létesítmény kiváló adottsága a mindig friss, tiszta levegő és az erdő kö­zelsége. A szintkülönbség Miskolc bel­városától (a Mindszenti temp­lomtól számítva) 83 méter. A le­vegőáram a Bányabükkön át rendszeresen az iskolánál érke­zik a Szinva-völgyébe. Késő őszi időben pedig, amikor a várost már sűrű köd borítja gyakori, hogy kitekint a Nap az iskolá­ra és beragyogja a hegyoldalt. Az épület mögött 15 lépcsőn jutunk föl a támfallal, bokrok­kal és fenyőfákkal övezett ud­varra. A tanulók minden szü­netben kijárnak oda. A felsősök többször azzal kezdik a torna­órát, hogy az iskolaépület nyu­gati végétől futnak föl az Őz ut­cán, előbb a „szuszogón”, majd a pihentetőbb részén és átka­nyarodva az Ibolya utcára az iskola keleti végéhez érkeznek vissza, miközben tisztul a tü­dejük és erősödnek. A tervek szerint szeptember elejére elkészül az erdő terüle­tén, egy fenyőfák övezte ré­szen, az iskolától körülbelül 50-80 méterre az az erdei „tan­terem” ahol a nevelők a termé­szet csendjében tartható szak­tárgyi foglalkozások hatását megsokszorozhatják. A hely a belvárostól 126 méterrel van Ahol az erdei „tantermet" be­bútorozzák magasabban. A lillafüredi er­dészet már elkészítette és le­szállította a tölgyfából formált Kihelyezésre várnak a tölgy íróasztalok és padok Fotók: Bujdos Tibor asztalokat, padokat és ülőké­ket, a szülők pedig vállalták azok beépítését. Borsodi Klára, a megyei kórház gyermekegész­ségügyi központjának főorvosa pedig kollégáival együtt a légúti megbetegedésben szen­vedő tanulók ellenőrzését, ke­zelését látja el a későbbiekben, azaz az iskola „megnyitását” követően. A problémás gyerme­keket e lehetőségen túl bar­langterápiára irányítják majd hetenként. Az erdei iskola ma­gaslati levegője mellett a pano­ráma, ősszel és tavasszal pedig a varázslatos színek is minden bizonnyal gyógyítólag hatnak majd kis látogatóikra. A léte­sítmény kedvező adottságai kö­zé tartozik az is, hogy a város felől az 1-es és 101-es autóbusz- szal könnyen megközelíthető. Gyerekek honi rajzasztala Legelésző lovak Barta K. Edina rajza (Pattantyús Á. Ált Isk., Miskolc) A Virágos Magyarországért döntőjében Sajóvámos (ÉM - BO) - Májusban hirdette meg az Autonómia című önkormányzati szaklapban a Magyar Turisztikai Szolgálat, a Belügyminisztérium, a Környezetvédel­mi és Területfejlesztési Minisztérium, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága, a Városi Főkertészek Fóruma, valamint a Balaton Alapítvány a „Virágos Magyaror­szágért” virágosítási, parkosítási és környe­zetvédelmi versenyt. A lélekszám alapján öt kategó­riában kiírt pályázatra a tele­pülési önkormányzatok polgár- mesterei jelentkezhettek levél­ben június 1-jéig. Az elbírálás szempontjai között a közterüle­tek parkosítása, a magán- és utcakertek kialakítása, a tele­pülés tisztasága, a millecente- náriumra készített új létesítmé­nyek, és a környezetszépítés minősége szerepelt. A három évvel ezelőtt debütáló mozga­lom iránt évről évre nő az ér­nyörködtető közterületek és az emlékpark, amelynek közepén pár évvel ezelőtt hősi em­lékművet emeltek a helybéliek. Sajóvámoson egyébként szembetűnően sok közterület van, s ezek egytől egyig gondozottak - mint azt a vá­mosi utcákat bejáró kéttagú zsűri is megállapí­totta. S bár a dús növényzetű parkok, ligetek hosszú évek kertészeti munkálatairól árulkod­nak, az önkormányzat a beültetett területek gya­rapítását és a meglévők gazdagítását szorgal­mazza jelenleg is egy faültetési terv keretében, amelynek kivitelezése tavasszal indult el. Hogy végülis a Virágos Magyarországért országos verse­nyen hogyan érté­kelik a vámosiak igyekezetét, arra egyelőre még hi­ába keresnénk a választ, hiszen az eredményhirdetés leghamarabb szeptember végén várható. De annak a célkitűzésnek, amit Komjáthy Lajosné polgár- mester a pályáza­ti anyagban is megfogalmazott, „hogy megmozdul­jon a település ap- raja-nagyja a kör­nyezetszépítő munka során” - máris messzeme­nően eleget tett a község. Fotók: Farkas Maya deklődés, igaz koránt sem olyan mértékben, mint azt a szerve­zők szeretnék. Mindenesetre ’96-ban harminccal több telepü­lés vállalkozott arra, hogy to­vább csinosítsa környezetét és szépítő eredményeiről számot is adjon. A 125-ös mezőnyben ott van Sajóvámos is, ahová au­gusztus 2-án, pénteken látoga­tott el az egri területi zsűri, hogy számba vegye mindazokat az értékeket, amelyet a 2. ka­tegóriába eső falu a verseny kapcsán felmutatni szándéko­zott. És bizony volt mit bőven, mert a Miskolctól 12 kilométer­re fekvő 2300 lakosú községben a tisztaságra, a rendezettségre, a környezetre sokat adó embe­rek élnek,, amelyről ékesen „beszélnek” a virágos porták és előkertek, az ápolt, szemet gyö­Szikiakertek, örökzöldek, színpompás virágok a sa- jóvámosi kertekben és a közterü­leteken _ A Tartalomból A vegyespáros A sportban vegyespárosnak hívják a férfi és női játékos közös társulását. Minél összeillőbb, összeszokottabb a páros, annál eredményesebb a szerep­lés. Úgy látszik, ez a tézis a képző- művészetre is vonatkoztatható, hiszen szűkebb pátriánkban két miskolci szü­letésű képzőművész jó ideje együtt sze­repel: Kriston Béla festményeivel, Bo- donyiné Balásdi Szabó Éva kerámiái­val. (2. oldal) A nyugalom völgye Aki a világ zajától elzárt, csendes, he­gyi falucskában szeretné nyári szabad­ságát tölteni vagy akár csak néhány napos kikapcsolódásra vágyik, többfé­le szálláshely közül válogathat a Bükk ölében meghúzódó Répáshután. (3. oldal) Mesterségek tábora Idén harmadszor fogadja a Bükkszent- lászlói Közösségi Ház az ügyes kezű kicsiket augusztus 5. és 10. között. A Mecénás Alap és a „Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbsége­kért” Közalapítvány ezúttal is támo­gatta a művelődési ház kezdeménye­zését, a hagyományőrző népi mester­ségek táborának az életre hívását. (5. oldal) Erdei tanterem Szeptemberre elkészül az az erdei tan­terem, amelynek bútorzata egyelőre a papírgyári iskola udvarán áll. Az új lé­tesítmény magaslati levegője mellett minden bizonnyal a panoráma, ősszel és tavasszal pedig a közeli erdők va­rázslatos színei is-gyógyítólag hatnak majd kis látogatóikra. (8. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents