Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-09 / 186. szám
J Családbarát televízió Békesség a jóakaratú nézőnek Azon aligha vitatkozik bárki is. hogy a huszadik század és különösen a századvég alakulásában a televízió jelentős, ha nem döntő szerepet játszott. Abban, hogy a világ napjainkra olyan lett. amilyen lett- hogy milyen, azt tudósok, filozófusok, művészek máris folyamatosan elemzik - bizony a kékesen fénylő képernyő és a mögülük érvénye- | sülő adók és csatornák elévülhetetlen érdemeket szereztek. Jó és rossz hatásaikkal együtt. Az például, hogy egy adott eseménynyel lényegében egyidejűleg értesülhet a világ közvéleménye történésekről, feltétlenül hozzájárult egy sor kérdésben az emberek tisztánlátásához, ám az a jelenség, hogy a képernyőt egyre nagyobb mértékben uralja a bűnözés és az erőszak, semmiképp sem mozdítja elő az élet jobbítását ezen a planétán. A filmekben bűnözés, erőszak, gyilkolás, a híradókban katasztrófa, túszdráma, vérfürdő. Mindehhez nagyjából kétféle viszonyulás elképzelhető a néző részéről: az egyik típusban akaratlanul is nő a szorongás, a másik esetleg kedvet kap mintát venni, ötletet meríteni a látottakból. Érdemes lenne felmérni világviszonylatban. hogy hány bűncselekmény .forgatókönyvéhez' szolgált alapul közvetlenül vagy közvetve- a televízió valamelyik csatornáján sugárzott mozi. Hasonló következtetésre juthattak azok a szakemberek az Egyesült Államok televíziózásában, akik feltalálták, szorgalmazták, illetve bevezették azt a mikroelektronikus herkentyűt, amit crőszak-chipnek neveztek el, és arra hivatott, hogy kiszűrje a hátborzongató vagy véres pillanatokat az állomások áltaí sugárzott programokból. Vagyis született egy „csodafegyver" a tévéből áradó erőszak elen. Az egyáltalán nem csekély probléma műszaki megoldását az tette sürgőssé, hogy míg az Í SA-ban általában véve csökken a bűnözés, ugyanez a tendencia a fiatalok körében nem mutatkozik. Ennek okait pedig nem a kemény drogok fogyasztására, nem a fegyvertartást lazán kezelő jogszabályokra és nem a szociális egyenlőtlenségre, igazságtalanságokra vezetik vissza, hanem a televízió hatására. Az amerikai politikusok, pszichológusok, szociológusok érvelése szerint a szex és az erőszak túlnyomó többsége a képernyőn, a verekedő rendőrök és gyilkoló maffiózók mindennapos látványa folytán válnak gyerekekből, fiatalokból hidegvérű gyilkosok, de legalábbis egyre kellemetlenebb kortársak. Chip az erőszak ellen Februárban az amerikai kongresszus törvényt fogadott el a V(Violence)- chipek bevezetéséről, amelyek valóságos csodafegyvernek számítanak a tévéből áradó erőszakkal szemben. Ez a parányi elektronikus rendszer kiszűri a műsorból a brutális jeleneteket, képeket. A műszaki megoldás nem jelentett különösebb-feladványt a kutatóknak: egy láthatatlan, elektronikus kód jelzi a mikrochipnek. hogy mekkora az adás erőszaktartalma és ahol a vér folyik, ott a kép egyszerűen sötét marad. A jogszabály szerint 1998-tól már minden készüléktípusnak rendelkezni kell ezzel az egységgel. A televízóban beköszöntő „béke" vajon egyet jelent-c majd az otthonok békéjével is? - kínálkozik önkéntelenül is a kérdés. A válasz természetes egyelőre nem ismert, de a politikai élet résztvevői. szinte hovatartozásuktól függetlenül a törvényi szabályozást a békés polgári család ideáljának győzelmeként ünnepük a gonosz médiák hatalma fölött. „Visszaadjuk a távkapcsolót a szülők kezébe!" - így örült a döntésnek Clinton elnök. Bob Doll, a republikánusok vezére valamikor ellenezte a kormányzati ellenőrzést a televízió fölött, de most ő is örömmel üdvözli a V-chip megjelenését. Mellesleg nem csoda, hiszen az egyre fokozódó választási küzdelemben szinte minden párt elkötelezte magát programjában a családi értékek újbóli megerősítése és megóvása mellett. Persze ezt az irányváltást, ha fogcsikorgatva is, de tudomásul kellett vennie a televíziós társaságok mindenható Lírainak. akik évekig ellenálltak a Washingtonból feléjük irányuló gyámkodásnak. Az új törvény bőven ad majd munkát a közel 70 tévétársaságnak: mindenekelőtt meg kell csinálni egy normarendszert. amely arra hivatott, hogy választ adjon: melyik műsor mennyire brutális, a valóságban felvett jelenetek borzolják-e jobban a nézők idegeit, mint a színészek által életre keltett fikció beállításai? Vagy: hol van a határ a gyerekek, fiatalok és a nők által nézhető, illetve már nem ajánlatos jelenetek között? Ezek a kérdések nem kevés fejtörést fognak okozni az elkövetkezendő hónapokban a televíziók hatalmasságai, producerei, rendezői számára. Talán ennek tudható be, hogy az úgynevezett „legnagyobbak", akik állandó harcban állnak egymással, február 29-én a Fehér Házban, a törvény megalkotásakor egységesnek mutatkoztak a változást és változtatást illetően. Úgy nyilatkoztak, hogy legkésőbb 1997 januárjáig kialakítják az önkéntes öncenzúra követelményrendszerét és egy családbarát értékrendet az amerikai moziipar számára. Valamikor a filmvállalatok is hasonló morális nyomás alatt álltak, mint ami most a televíziókra nehezedik. Ennek következménye lett, hogy a készülő alkotásokat ajánlásokkal látják el a „gyerekeknek is megfelelő "-tői a „csak felnőtteknek" minősítéséig. Ám amíg a mozi cenzorainak évente mintegy hatszáz filmet kell minősíteniük, addig a televíziók hatszázezer órányi adást sugároznak ugyanennyi idő alatt, amelynek minősíteni kellene az erőszaktartalmát. És ebben a hírek, az élő közvetítések és a sportműsorok még nincsenek benne! Öt fokozat szexben is Mivel ez túl sok néznivaló lenne egyetlen bizottság számára, ezért csak az látszik járható útnak, hogy minden adó maga határozza meg. milyen etikai normák szerint viszonyul a saját adásaihoz. Hogy végül is mennyi erőszak és szex jut a képernyőn keresztül a lakásokba, az tulajdonképpen a nézőkön fog múlni. A tesztelések adatai szerint a V-chip nappal a legtöbb lakásban a legnagyobb szűrés fokozatán üzemei - egytől ötig terjed a beosztás az enyhétől az igen kemény erőszakig, és hasonlóképpen szabályozza a filmben használt nyelvi kifejezéseket, illetve a szexjeleneteket is - amikor azonban a gyerekek ágyba kerülnek, a szülők kikapcsolják az elektronikus cenzort. A háromgyerekes vancuveri professzor, a chip megalkotója így dicséri találmányát: „egyszerűen kezelhető, megadja a szülőknek a lehetőséget az ellenőrzésre anélkül, hogy a berendezés zavarná a filmek, illetve műsorok élvezhefőségét." Vannak persze fogyatékosságai is az elektronikus „erénycsősznek"■ szabályozóját vagy maguknál kell hordani vagy jól el kell rejteni a szülőknek Később tervezik számkombináció alkalmazását a működtetésben, de félő, a gyerekek előbb jönnek rá a kód megfejtésének módjára, mint amennyi idő alatt szüleik elolvassák a használati utasítást. Mindennek persze csak akkor van értelme, ha minden készüléket ellátnak evvel az erkölcsi - vagy ízlésfékkel. Ez nem egyszerű elgondolás egy olyan országban, ahol háztartásonként átlagosan három, összesen kétszázmillió képernyő gyakorol hatást a nézőkre. Leszünk-e mintaszülők? A V-chip ellenzői pedig így vélekednek: a chip nem teszi az ártalmak szempontjából biztonságosabbá a gyerekek számára, hanem csak eltereli a figyelmet a lényegről, a programok minőségéről." Van továbbá, aki kétségbe vonja, hogy a gyermekeiket elhanyagoló szülők ettől a szerkezettől egyszeriben gondoskodó mintaapává és mintaanyává válnának. Egyesek nem is az adásokat, hanem a közöttük sugárzott reklámokat tartják igazán ártalmasnak, mert szerintük ezekkel a gyerekek és az. ifjúság valóságos agymosása történik. Más kritikusok pedig egész egyszerűen kétségbe vonják a televízió hatását az. ember magatartására. „A tévében látható erőszak és a tényleges agresszió közötti viszony olyan, mint a dohányzás hatásának a rákos daganatok kialakulására." - nyilatkozta a pszichológia egy amerikai professzora. - „Azok közül, akik brutális filmeket néznek, nem mindenki válik agresszívvá, ahogy nem minden erőszakos bűncselekmény elkövetője nézett korábban több ilyen tévéműsort a kelleténél. Az erőszak a gyermekekben inkább a szülőktől tapasztalt sorozatos visszautasítás, a felügyelet hiánya és a családban mutat kozó durvaság hatására alakul ki.” Az igazság, mint annyi más dologban a világon, valahol a két vélemény között van. Az mindenesetre értékelendő, hogy ezen a téren sem nézik fontos helyeken tétlenül, hogy a világ olyan, amilyen, hanem megpróbálnak tenni valamit a romlás megállításáért. Az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-bihari Napló közös melléklete. Szerkesztő: Réti János. A szerkesztőség postacíme: 4003 Debrecen, Postafiók 28. Telefon: (52) 443-083. Telefax: 448-877; lapterv és kivitelezés: Inform Stúdió Kft., Lovász Imre (felelős vezető) Élőhelyek a holtágban A Zöld bolygó című természetvédelmi műsor ötödik része a Föld vizeinek, a tavaknak, folyóknak, tengereknek védelmével és az Európában honos állat- és növényfajok élőhelyeinek megóvásával foglalkozik. A képen horgászidő valahol a Tisza holtágában TV1, csütörtök, augusztus 15., 16.05 Vasárnap, PRi Kedd, PR07, 23.00