Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
r 6 Ms Itt-Hon 1996. Július 30., Kedd Itt-Ho MISKOLC Az EM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Ont! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék M nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200-----TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hon ---M AGYÄRORSZAG -BAN fMiskolc, Városház tér 5. Tel./Fax: 354-094 Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják ingyen.. Keresse az újságárusoknál és a boltokban! Ügyfélszolgálati teleíonszámaak iaenebögálővel: A kivit Ingyenéi A Széchenyi utcai hirdetésfelvételt irodánk folyamatosan áll NYITVA TARTUS: hétfőtől péntekig: 9-17 éráig, szombaton: 8-12 óráig. Tel.: 46/341-893. ÉSZAK-magyarország árusítás is 1996. Július 30., Kedd Itt-Hon Ms 3 Ifjúsági tábor a hegyek ölelésében Télen-nyáron szálláshelyet kínálnak a gyerekeknek Bükkszentkereszt (ÉM - BO)- Egész nyáron át gyerekzsivajtól hangos a bükk- szentkereszti ifjúsági tábor. Talán csak tumusváltáskor csendesedik le valamicskét a hegyek, dombok övezte üdülőhely, ahová intézmények, cégek, iskolák szerveznek 6-8-10 napos táborozást júniustól augusztusig.- A nyárra már minden turnust lekötöttek - tájékoztat Matiszcsák László, az ifjúsági tábor gondnoka. - Vannak, akik először hozzák el, illetve kísérik el a gyermekeket hozzánk, de sokan, visszatérően igénylik az általunk nyújtotta lehetőségeket. Matiszcsák László Már a ’70-es évek közepén táborhely állt itt, amelyet sátrakkal „rendezett” be az egykori járási úttörőszövetség. Majd pár évvel később felépültek azok a kőházak, amelyek ma is szállásként szolgálnak. A „Gyermekeknek építettük” feliratok most is jól olvashatók a bejárati ajtók melletti falrészeken, s alattuk azoknak a nevei, akik ebben közreműködtek. A 10 darab emeletes kőházat ’90- ig elsősorban miskolci és a megyeszékhelyhez közeli településekről érkező iskolások lakták nyaranként, akiknek szülei munkahelyeik révén részt vállaltak az építkezésben.- Hatodik éve működteti a bükkszentkereszti önkormányzat ezt a létesítményt ifjúsági táborként - avat be a változásokba Matiszcsák László. - Megszűntek a korábbi kötöttségek, így évek óta már nemcsak Miskolcról és a megyéből, de az ország távolabbi településeiről is elfogadunk jelentkezéseket. Leggyakrabban Hajdú- Biharból és Csongrádiról érkeznek hozzánk csoportok. Miután szinte mindig teltházasak vagyunk, egy-egy alkalommal mintegy 100 gyermek üdül nálunk, no meg az őket kísérő felnőttek, akik a központi - korábban parancsnoki - épületben kapnak szobát. A szálláson kívül napi négyszeri étkezést biztosítunk. Konyhánk 200 adagos, hiszen nyaranként a vándortáborozókra - miután Bükkszentkereszten állították fel a Bükk II. Vándortábor egyik állomáshelyét - is főzünk, no meg a helybeli idősekre és az óvodásokra. Ottj áriunkkor a debreceni székhelyű Héliker Rt. dolgozóinak gyermekei élvezték éppen a bükki táborozás örömeit. Péli Istvánné, a cég szb-titkára ötödik alkalommal üdültet csoportokat itt néhány szülő közreműködésével.- A tábor megnyitása óta egyetlen egy évet sem hagytunk ki - meséli. - Már januárban arról faggatnak munkatársaim, hogy lekötünk-e újabb turnust Bükkszentkereszten. Szívesen engedik el ide kollégáim csemetéiket, mert mindannyiszor jó tapasztalatokkal és sok-sok élménnyel térünk haza. S bizony az sem elhanyagolható szempont, hogy a cég magára vállalja az üdültetés költségeit. Ezúttal 80 gyermeket tábo- roztatnak a hélikeresek. A Debrecenből, Berettyóújfaluból, Hajdúnánásról, Hajdúböszörményből, Nyíregyházáról érkező 6-14 éves fiúkat és lányokat ezúttal 7 szülő kísérte el. Kiss István, aki fiával együtt az ifjúsági tábor megnyitása óta egy-egy hetet Bükkszentkereszten nyaral, már ugyancsak begyakorolta magát a csoportvezetésbe.- Szívesen foglalkozom ezzel a korosztállyal. A srácokat igazság szerint egyáltalán nem kell irányítani, mert nagyon is önállóak. A viszony közöttünk baráti - miként valamennyi csoportbeli felnőtt és gyermek között —, így természetes az, hogy a napi programokról mindig közösen döntünk. Mindig oda megyünk és azt csináljuk, amire a legtöbben voksolnak. Jómagam inkább túravezetésre vállalkozom, bár minapi portyázásaink egyikén elnéztem a térképet és a tervezett 8 kilométer helyett 20-at tettünk meg. Kiss Istvánt hallgatva a kö- rénk sereglő gyerekek heves fejbólintással erősítik meg az elhangzottakat. Ám arról egyikük sem panaszkodik, hogy valójában elfáradt volna. Egy véleményen vannak akkor is, amikor itteni élményeikről faggatom őket. Szinte kivétel nélkül a hegyes táj szépségeiről, a titkokat rejtő rengetegben megtett túrákról, a menet közben gyűjtött kövekről, bogarakról, lepkékről, állat- és növénymegfigyeléseikről, „barlang- felfedezéseikről”, a mész- és szénégető boksákról áradoznak. És sorolják egymás szavába vágva, hogy milyen szép itt minden és hogy szívük szerint minden évben eljönnének ide. Egyikük találóan meg is jegyzi, hogy a szemnek kikapcsolódás a hegyes vidék. Bizony le sem tagadhatnák, hogy az Alföldről érkeztek, s mint kiderül, a csoport csaknem fele visszatérő vendége az ifjúsági tábornak. A hélikeresek visszatérő vendégek Fotók: Végh Csaba Heti Jegyzet Jó a Sajó Brackó István Az Észak-magyarországi Horgászegyesület augusztus 3-án, szombaton délelőtt 8 és 11 óra között tartja a speciális szerelést és különleges ügyességet kívánó, hazánkban nehezen meghonosodó látványos parádét, a legyező horgászversenyt. A szigorú szabályok betartandók, s a legjobbak érmet, oklevelet, és a miskolci Nimród szaküzlet jóvoltából tárgyjutalmat kapnak. A megyeszékhelytől mindössze öt kilométerre fekvő hídnál tartandó attrakciónak több pikantériája van, s ez igazolja, hogy a millecentenáriumi jelző felvétele nem indokolatlan... Egészen a közelmúltig a Sajó az ország legszennyezettebb folyója volt. Negyedosztályú minősítése azt jelentette, hogy felhasználása ipari vízként is csak tisztítás után volt engedélyezhető. Ám az ökológiai szigor növekedése, s nem utolsósorban a táj gazdaságának hanyatlása jótékony hatást gyakorolt a víz minőségére. Újra megjelentek az uszonyosok, s a Tiszából felúszó néma pontyok, keszegek, csukák, paducok ittléte mindennél beszédesebb. Három évvel ezelőtt több ezer harcsaivadékot telepítettek ide abban a reményben, hogy a magyar vizek királya megél, megmarad az elátkozott Sajóban. A part azóta benépesült horgászokkal, zsákmány is akad, s nem véletlenül fogadja a hajdani „fekete folyó" a különösen érzékeny, ragadozókra vadászó legyezőket. A régi krónikák szerint Miskolc három vízfolyása, a Szinva, a Hejő és a Sajó között az utóbbi kitüntetett helyet foglalt el. Pezsgő élet zajlott itt; ladikok szelték a habokat, fürdőzők enyhítették magukat a nyári kánikulában. A Búza teret innen látták el hallal, rákkal, teknősbékával és súlyommal. A legjelesebb eseményt 1937-ben jegyezték föl: „Pazar kiállításban színre hozták József Ferenc dr. királyi hercegnek Kolumbus című darabját. A megrázó hatású, drámai erővel megírt színdarab részben a Sajóra épített díszlethajón játszódott le, részben pedig a parton a késő esti órákban és frappánsul hatott a sejtelmes, sötét éjszaka komorfekete kárpitja alatt. A szabadtéri előadást, amelyre még külföldre is érkeztek műélvezők, többször meg kellett ismételni." Azóta sok víz lefolyt a hajdan tengeri hajót is álmodó, s az idén hattyút dajkáló Sajón. Partjain, a nevét előtagként viselő sok településen (Sajókazá- tól Sajószögedig) cserélődtek az emberek, új házak épültek. Sokat változott a világ, de az a jó, hogy maradt és egyre jobb lesz a Sajó.
