Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-30 / 177. szám

r A SZELLEM VILÁGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete • 1996. JÚLIUS 30. Hitélet Lelkigyakorlatok %er (ÉM) - Lelkigyakorlatot tar­tanak - György Attila író vezetésé- Vel - hitoktatók számára az egri szemináriumban augusztus 5. és 8. között. Augusztus 12. és 15. között Pedig nyári hivatásgondozó lelki- gyakorlatát rendezi meg az egri szeminárium. Várják a 16 év fölötti, ® Papi hivatás gondolatával foglal­kozó fiatalokat. Érdeklődni Csókay Károly avasi plébánosnál lehet. Zarándokút j^iskolc (ÉM) - A miskolci cursillo Jolkiségi csoport tagjai rendezésé­in medjugorjei zarándokúton ve­hetnek részt az érdeklődők augusz­tus 13. és 17. között. A részvételi főj 10 ezer forint. A zarándoklattal kapcsolatban érdeklődni lehet Csó­kay Károly avasi plébánosnál. öúcsú Miskolc bold. (ÉM) - A miskolci Nagy­ogasszony Plébánia és Minori- ,a Közösség augusztus 1-jén és 2- j*n tartja a szokásos Porciunkula búcsút. Csütörtökön déli 12-kor kezdődik a szentségimádás. Csü­törtök este 6-kor szentmise, utána szentségimádás engesztelésre este 10 óráig. Pénteken délelőtt 9-kor kezdődik a szentségimádás, és este jj~kor vecsemyével zárul. J^suita ünnep Miskolc (ÉM) - Az avasi római ka- ■?nkus templomban holnap, szer- aan az este 6 órakor kezdődő szent­en tartják Loyolai Szent Ignác, ? Jezsuita rend megalapítójának jönepét. A szentbeszédet Bóday eúö jezsuita atya mondja. Koncert a pápának (MTI) - Három magyar eló- doművész is fellépett azon a hang­versenyen, amelyet vasárnap este János Pál pápa tiszteletére adott i , -a római székhelyű Pro Mun- ,0 Unó Zeneakadémia. A katoli- küs egyházfő nyári rezidenciáján, ^astelgandolfóban tartott koncert áemzetközi előadógárdában Né­meth Judit és Laborfalvi Soós Béla '-békés, valamint Virágh András rgonamúvész is helyet kapott. Zsinat lesz az Egri Egyházmegyében Beszélgetés Sedon Lászlóval, az Evangelizációs Bizottság vezetőjével Sedon László: Krisztusi szelídséggel köze­ledünk az emberekhez Fotó: Bujdos Tibor Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Egyházmegyei zsinat lesz ősszel Egerben. A rendezvény célját röviden így határozta meg Sedon László hejőcsabai plébános, az Evan­gelizációs Bizottság vezetője: a II. Vatikáni Zsinat határozatai­nak megvalósítása egyházme­gyei szinten. □ Nem késtek el az 1965-ben befeje­ződött 11. Vatikáni Zsinat határoza­tainak megvalósításával? • A késlekedésnek megvoltak a po­litikai okai. Nem működhetett tel­jesen szabadon az egyház az elmúlt évtizedekben, és ezért a II. Vatiká­ni Zsinat minden határozatát nem lehetett megvalósítani. A rendszer- váltás után már több helyen tartot­tak egyházmegyei zsinatot. Ezek feladata, hogy aktuálissá tegyék az egyetemes zsinat határozatait, il­letve alkalmazzák a kor elvárásai­hoz, és azokhoz a lehetőségekhez, amelyek egy-egy országra vagy egy-egy országrészre jellemzőek. □ A „nagy” zsinat ősszel lesz, de már tartottak előzsinatot. Miért volt erre szükség? • Az előkészítés már tavaly elkez­dődött. Megalakultak a bizottsá­gok, és ezek a bizottságok összeál­lítottak egy dokumentumot. Ezt vi­tattuk meg a tavaszi előzsinaton. A bizottságok által elkészített doku­mentum három részből áll. Egy­részt tartalmazza az egyház hiva­talos véleményét az adott témáról, végeztünk egy felmérést is, meg­kérdeztük a híveket, ők hogyan vé­lekednek ezekről a kérdésekről, a harmadik rész pedig egy ajánlás. Megfogalmaztuk tehát, hogy mi­lyen változtatásokra lenne szükség. Hangsúlyozom, mindez csak javas­lat, majd a zsinat határoz és a fő­pásztor hagyja jóvá az ajánlásokat. Az előzsinatnak az volt a célja, hogy mindenki hozzon egy kidolgo­zott dokumentumot, ha nem is vég­legeset, de olyat, amit szekciónként meg lehet tárgyalni. Az előzsinaton ezeket végigolvastuk, kiegészítet­tük, újabb javaslatokkal bővítet­tük. □ Ha az előkészítésbe be is vonhat­ják a híveket, nem lehet mindenki ott a zsinaton... • Nem tudom pontosan mennyien veszünk részt a zsinaton. Körülbe­lül 150-160 ember lesz ott. Most is abban a kápolnában gyűlünk össze, ahol az előző egyházmegyei zsinat volt - még a háború előtt. □ A különböző témák közül talán éppen az egyik leggyakrabban emle­getett az evangelizáció. Mennyiben változtak meg az utóbbi években az evangelizáció módszerei? • Talán a lehetőségek másak, mint mondjuk évtizedekkel ezelőtt. Ami­kor még a hagyományos vallási gyakorlatnak megfelelően az egy­házközség nagyrésze gyakorolta a vallását, nem volt probléma, hogy a lelkipásztor találkozzon a híveivel. Ma egészen más lehetőségeink vannak. Éppen az egyik nagy kér­dés: hogyan lehetne megszólítani azokat az embereket, akik még a templomba se jönnek el. Mi az evangelizációt tömören úgy hatá­roztuk meg, hogy ez nűssziós tevé­kenység, amely Isten örömhírnek a világban való terjesztését szolgálja. A pap munkája az örömhír tovább­adása a világban. Ez minden év­században aktuális. De nemcsak a felszentelt pap kötelessége az örömhír továbbadása, ha­nem a vallásos embereké is, akiknek életükkel, munká­jukkal, a világban történő megnyilatkozásaikkal ezt az örömhírt tovább kell adniuk. □ Az utca tele van „új evan­gélistákkal”, lehetséges, hogy a zsinat után a katolikuso­kat is láthatjuk majd az ut­cán, amint éppen hitükről beszélnek? • Mi nem ezt az utat szeret­nénk járni. A harsányság, az erőszakosság helyett, krisz­tusi szelídséggel közeledünk az emberekhez. Számunkra Jézus a példa. Megszólítot­ta, meghívta az embereket, de rájuk bízta a döntést, hogy elfogadják-e a meghí­vást. Jézus magatartásában nyoma sincs az erőszakos­ságnak. Az ő missziós mun­kája az, hogy elmondja azt az örömhírt: Isten szeret benneteket, és örök életre hívott meg. Ugyanígy küldi a tanítványokat is: menje­nek, és a nevében mondják el az örömhírt. Az egyház életében a lelkipásztorok is ezt az erőszak- mentes, krisztusi szelídségű evan­gelizációs munkát akaiják megva­lósítani. Hangsúlyozom, hogy fel­használva azokat a lehetőségeket, amelyeket a mai kor biztosít. □ Például! • Ma már a legkisebb falvakban is jelennek meg újságok, gyakran ké­rik fel a papot, hogy íijon egy-egy ünnepről. Ez is egy jó alkalom. De a televízióban, rádióban való meg­nyilatkozás szintén jól szolgálhatja a missziós munkát. Vagy például az egyházközségek nyilvántartásá­ban ott vannak azok, akiket ugyan megkereszteltek, de nem járnak templomba. Fel kell keresni ezeket a családokat, meghívni őket az egy­házközség rendezvényeire, kötetlen beszélgetésekre. Bemehetünk az is­kolába, szívesen látnak bennünket a pedagógusok, a szülői értekezle­teken felajánlhatjuk a hitoktatás lehetőségét. Tehát a lelkipásztor ne a plébánián várja a híveket: jó pásztor módjára menjen az embe­rek után, keresse meg azokat is, akik más úton járnak, eltévedtek vagy elvesztek... Késik a virágzás... ßuzAFALvi Győző Vizsoly (ÉM) - A történelmi viharok vál­tozó széljárásai sorra kidöntötték az út* Jelző táblákat. Ideje helyre állítani őket. Ne a meghátrálás emberei legyünk! Ne elszáradjunk, de új életet éljünk! Az ez­redforduló táján ebben jelölte meg a re- *°rmátusság és a magyarság legfonto- sabb teendőit Nagy Zoltán vizsolyi lelki- pásztor. Egyházközségük az eligazodás, ? feltöltődés és az erőgyűjtés jegyében j\lvta meg a július 27-ei igehirdetésre Vi- nez Ferencet, az Amerikai Magyar Kálvin Egyházkerület püspökét. ^ Pályafutásának kezdeteire még emlékezhet­ek az idősebbek Miskolcon... • Istenem, de régen is volt! A Deszka-temp­lomban, a tetemvári gyülekezetben kezdtem L“46-ben segédlelkészként. Szilágyi István *®lkipásztorral azóta is élő a kapcsolatunk, barátságunk kiállta az idő próbáját. Hirdet- rGm az igét a miskolci Kossuth utcai reformá- us nagytemplomban is. 9 Utána Párizsba ment... . 'gén, ott ösztöndíjasként két évig jártam a teoló- gára. Innen 1949-ben az Újvilágba vetett a sors... I: Hangsúlyából kényszerre kell gondolnom... • Ma sem könnyű erről beszélni... Eszem ágá­ban se volt hajóra szállni. Megtagadták tőlem a magyar hatóságok a beutazási engedélyt, j&y más választás nem lévén, egyebet nem adtam csinálni: elindultam, hogy a tengeren- ulon hirdessem Isten igéjét. Előbb a clevelan- T piád egyházban voltam segédlelkész, majd J52-től Springdale-en, Rencinben, utána pe­'■k Vitéz Ferenc püspök hivatalosan és „szívből" is készül a világtalálkozóra Fotó: Farkas Maya dig 1955-ben a Perth Amboy-i New Jersey-i egyház lelkésze lettem. Feleségül vettem egy New Branswick-i lányt... □ Mikor látogathatott haza Magyarországra? • Először 1991-ben. Csak a rendszerváltás után kértem bebocsátást. □ Mióta van nyugdíjban ? • Lényegében nem vagyok nyugdíjas, csak nyugdíjba mentem, de mindjárt visszahívtak. Úgy néz ki, hogy még két év szolgálatom van, ha ezt meg nem hosszabbítjuk. Ebben az esz­tendőben lesz félévszázada annak, hogy a lel­kész! levelet megkaptam. □ Az itthoniak is megirigyelhetik, a kiejtését. Ötven év távoliét során hogyan sikerült ennyi­re épségben megőriznie anyanyelvét az idegen akcentusoktól? • Abaújban születtem 1920-ban, a Kassa mel­letti Györkén. Az iskolában annak idején sze­rettem a magyar nyelvet és irodalmat. Jó ta­nítóim, professzoraim voltak. Aztán Ameriká­ban a Columbia Egyetemen magyar nyelv és irodalomból, történelemből mesterfokozatot szereztem. Féltőn óvom anyanyelvem. Bár mostanában jobbára angol nyelven szolgálok, mivel sajnos a kinti gyülekezet eléggé elango- losodott. □ Milyen a tengerentúli hitélet ? • A problémánk az, hogy egyházaink népe egyre idősödik. Az első református egyházköz­ség egyébként 1891-ben alakult meg Cleve- landben, melyet a pittsburgi követett. Az első egyházmegye száz esztendeje, 1896. július 15- én jött létre. Jelenleg négy egyházkerületünk működik, hetven gyülekezettel. Idősebb híve­ink gyakrabban megbetegednek, így ritkáb­ban térnek be templomainkba. A fiatalok már kétnyelvűek, de jobban beszélik az ángolt. □ Öt esztendeje jobban betekinthet a hazai egyházi fejleményekbe is. Milyennek látja az anyaországi hitéletet? • Valahogy úgy reméltem volna, mint ahogy a tél után jön a tavasz - minden kivirágzik. De nem veszem észre, hogy minden Árulna és virágozna. □ Milyen üzenettel érkezett az Egyesült Álla­mokból? • Pál apostol alábbi textusát választottam a vizsolyi igehirdetésem üzenetéül: „Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!” Nem vagyunk szegények, amíg hitünk van. A Magyar Reformátusok III. Vi­lágtalálkozójára, Erdélybe hivatalosan is jön­nöm kellett, és szív szerint is jöttem. Felmérés Horpácsi Sándor Nem lehet eléggé dicsérni a katolikus egyház szándékát, hogy szociológiai felméréssel kí­vánja tisztázni, milyen kép is él róla a társa­dalomban. Megvallom, nem szeretem a „hivatás” kife­jezést, mert elkoptatták, sokszor visszaélnek vele. A lelkekkel való foglalkozást, a pasztorá- lást is szakmának tekintem. Nem hiszem, hogy ez a megjegyzésem tiszteletlen a klérus­sal szemben. Sőt. A vallás, az Istenhez fűződő viszony mindenkinek magánügye, ám az egy­ház, ha meg akar felelni vállalt hivatásának, a társadalom elvárásainak, akkor meg kell is­mernie azt. Nos, a Magyar Katolikus Püspöki kar Tömegkommunikációs Bizottsága - na­gyon helyesen! - egy laikus céget, a MTA Tár­sadalmi Konfliktusok Kutatóközpontját, illet­ve a Szonda-Ipsost bízta meg a munkával. Az eredmény ellentmondásos, de tanulságos. Keresztény-e Magyarország, tehettük vol­na fel a kérdést az előző kormánynak. Nos, történelme mindenképpen az, leszámítva az elmúlt ötven évet, amelyet pogánynak nevez­nék. Azaz vannak, maradtak (gyakorló) vallá­sos emberek (idősebbek), a megkérdezettek egyharmada hisz Istenben, de nem gyakorolja a vallását, a maradék, töredék viszont ateis­ta, idegenkednek a tételes vallástól, az egy­háztól. Ez az ateizmus, materializmus egyér­telműen az elmúlt ötven év nevelésének az eredménye. Nem ismerik a vallás tanításait, idegenkednek tőle. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez csupán magyar, kelet-eu­rópai jelenség, mert az egyház helyzete az egész világon megrendült, átalakulóban van. Mondhatnánk úgy is, hogy újra kell fogal­maznia magát, viszonyát a hívekhez is, a ha­talomhoz is. Az evangélium szellemében a lel­keket kell meghódítania, visszaszereznie. Ho­gyan látja ezt a társadalom? - ezt méri fel a szociológiai vizsgálat. Mivel foglalkozzon az egyház? A lelkekkel vagy a testtel? Érdekes szembeállítás ez, mint ahogyan a válaszok is. Nos, a nem hívők (is) szívesen vennék, ha az egyház szociális kérdésekkel (betegek, öregek stb.) foglalkozna többet, kevesebbet az iskolá­val, ugyanakkor a kultúrában, ifjúsági moz­galomban szívesen vennék a jelenlétét, ami­vel elismerik, hogy az egyház kultúrateremtő és közvetítő. Tehát az egyház legyen jelen a társadalomban, de ne a politikában! Enyhítse a szenvedést, tegye elviselhetővé, mert az ál­lamra már nem lehet számítani. Az egyház tudvalévőén konzervatív, nehe­zen mozdul. Jövője csak akkor lehet, ha jelen van a társadalomban, azaz megfogadja az írás szavát „elmenvén tanítsatok minden né­pet, nemzetet”. Részvétet, megértést, empáti­át vár a szenvedő. ígéretet a megzavarodott emberiség... Igazgatóbúcsúztató Miskolc (ÉM) - Horváth Tibor S.J., a Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnázium igazga­tója augusztus 6-án, kedden délután 4 órától fogadást tart, és bemutatja az új jezsuita kol­légiumot és a Pongrácz István magyar- jezsui­ta vértanúról elnevezett rendházat. Ekkor tartják Horváth Tibor igazgató búcsúztató ünnepségét is. Az atya augusztus 4-én, vasár­nap fél 12-kor mondja itt (az avas-déli katoli­kus templomban) utolsó szentmiséjét, és au­gusztus 9-én visszatér Kanadába, hogy a to­rontói egyetemen folytassa tanári és tudomá­nyos munkásságát. Horváth Tibor jezsuita atya Fotó: D. K. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents