Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-29 / 176. szám
4 bSZAK-MAGYARORSZAG LEVELEZES, SZOLASTER 199b. lULIUS Z9-, HÉTFŐ Szerkeszti: Bodnár Ildikó Egy slukk és más semmi... Ma, amikor a drogellenes kampányok sora egyre növekszik, mindenki szájába rágják, hogy a drog egyenlő a halállal. Igen, tudjuk. De vajon valóban tudjuk? Nemrég Budapest közelében, Szigetszentmiklóson tört ki egy „apróbb” botrány a „SPEED” nevezetű szórakozóhelyen. Tablettákat és egyéb „hajtószereket” árultak a dealerek, akiket még a biztonsági emberek sem tudtak kiszűrni. A rendőrségi vizsgálat utáni első lépés a név megváltoztatása lett, így nyitottak újra. Ok, ott, megcsinálták. Utánoznunk kellene ezt! Ugyanis eléggé provokálnak tartom a miskolci „JOINT” club (volt Black Bull söröző) nevét. Feltétlenül így kell, hogy elnevezzék? A „füves” cigarettáról?! Nem tudtak mást elképzelni a tisztelt agytrösztök? Valami szelídebbet, valami biztatót. Ahova a józan gondolkodású ember is beteheti a lábát, s nem feltételezne rosszat?! Elvégre a külseje se túlontúl bizalomgeijesztő így, graffitikkel telefirkálva. Nem lehetne egy kicsit kulturáltabban? Szemet, fület és egyéb érzékeinket kevésbé bántót kiagyalni? Meg kellene próbálni! A marihu- ana-levél helyett valami más „szimbólumot” találni, ami nem taszító (egyeseknek vonzó?!). V. M. Szomszédolás a miskolci tiszti klubban Akár a politikusok számára is példaértékű lehetne az a baráti, nemzetközi kapcsolat, amely a Miskolc Helyőrségi Nyugdíjas Klub és a Kassai Katonai Nyugdíjas Klub között jött létre az elmúlt év végén. Ennek jegyében látogattak el Miskolcra a kassai vendégek. Érdekes módon a katonák mindig könnyebben értenek szót egymással, mint a politikusok, így nem a véletlen műve, hogy létrejött ez a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat, feledve a nyelvi nehézségeket is. A Miskolc Helyőrségi Nyugdíjas Klub vezetése - az éves Rövidebb A lap július 15-i számának egyik olvasói levele foglalkozik a barlanggal, környezetével és tesz néhány figyelmet érdemlő javaslatot. A magam részéről annyiban vagyok érdekelt és érintett a kérdésben, hogy 1959-61 között építésvezetője voltam a községet ellátó vízmű rendszernek. Ez volt az egyik alapfeltétele annak, hogy megkezdhették a Cseppkő Szálló építését.Abban az időben hallottam azt a történeközgyűlés jóváhagyásával - ennek reményében kötött együttműködési szerződést a Kassai Katonai Nyugdíjas Klubbal, hovatovább a programban - kölcsönös meghívások alapján - közös rendezvények is szerepelnek. A két klub vezetői már korábban látogatást tettek egymásnál, amikor is megállapodtak az újabb találkozások idejéről és a közös programról. Ennek alapján a kassaiak - akiket a miskolci küldöttség a magyar-szlovák határon fogadott - csütörtökön érkeztek városunkba két napos látogatet, hogy egy amerikai turistát teljesen lenyűgöztek a barlang szépségei és kijelentette; ha ez nálunk lenne, azóta már helikopter kikötő épült volna mellette! Igaz, már elég régen hangzott el ez a vélemény, de időszerűségéből mit sem veszített. Mert gondoljunk csak bele: egy nyugati turistát valamelyik idegenforgalmi társaság rábeszéli az útra. Az illetőnek az lesz az első kérdése, hogy hol van a legközelebbi repülőtér? Amikor aztán megtásra. A vendéglátók gazdag programmal várták szlovák barátaikat a tiszti klubban, ahol Nagy László nyugállományú ezredes, a nyugdíjas klub elnöke köszöntötte a vendégeket és értékes ajándékot adott át részükre, de a női kollektíva is kedves ajándékkal lepte meg a kassai hölgyeket. A protokollmentes megnyitó során elhangzott: nem a katonákkal van a baj, hanem a politikusokkal, merthogy a katonák korábban, aktív korukban is tudtak jól együttműködni, és most nyugállományban is tartós barátságra törekszetudja, rövidebb időbe kerül az óceánt átrepülve Ferihegyig eljutni, mint onnan az óriások terméig, azonnal elmegy a kedve az egésztől.Többek között ezért is bukott meg a tapolcai Termál Szálló nagy elánnal beharangozott programja is. De megfelelő szervezéssel, színvonalas műsorok beiktatásával akár Lavotta János sírjához is elzarándokolhatnának a nosztalgiát kedvelő távolba szakadt hazánk fiai. De csak akkor, ha az ő fogalmaik nek a két nép közötti barátság ápolásának erősítésére. A gazdag program zenés rendezvénnyel folytatódott, majd - az ízletes vacsora elfogyasztása után - táncmulattsággal ért véget az első napon. Másnap folytatódott a szomszédolás, majd a kedves vendégek abban a reményben búcsúztak el, hogy viszonzásul augusztus hónapban várják miskolci barátaikat, ugyancsak két napos szlovákiai látogatásra. Körömi Miklós Miskolc szerinti gyors és kielégítő utazási-elhelyezési feltételek biztosítva lennének. A helyszínen már a négy ökrös szekérre is fel lehetne őket ültetni, együtt választani csillagot és hallgatni Petőfi verseit, meg a tücsök zenét. De a romantikus utazás nem kezdődhet a Ferihegyen. Úgy gondolom, hogy ezzel a ténnyel feltétlenül számolni kell, ha hazánk idegenforgalmát valóban és komolyan fel akarjuk lendíteni. Kiss József ideig tart az óceánt átrepülni Csodálatos öt nap a szlovák paradicsomban A miskolci Bulgárfóldi Általános Iskola 44 fős csapattal öt napot töltött a szlovákiai Nagyszülőkön. Egy régi malomból átalakított kényelmes, minden igényt kielégítő panzióban volt a szállásunk. Innen jártunk kirándulni a környékre, megismertük a leghíresebb nevezetességeket. Első nap a szlovák paradicsomban lévő Hernád áttörés mellett túráztunk. Felejthetetlen élményt nyújtottak a Magas-Tát- rában tett kirándulások. A Tarpataki vízesés mellett felidéztük Csontváry Kosztka Tivadar képein látottakat. Megilletődve sétáltunk a Szimbolikus temető cirbolya fenyői között. Az egyik legcsodálatosabb napot a Vörös Kolostor mellett töltöttük el. Innen indultunk a dunajeci tutajozásra. Másnap Zakopane különleges vonzerejét ismertük meg. A gubalovka végállomásról nem győztük csodálni a környező hegyeket. Az itt töltött öt nap alatt mérsékelten meleg volt az időjárás és ragyogóan kék az égbolt. Az utazási költségekhez minimális összeggel járultunk hozzá. A részvételi díjat nevelőink pályázati pénzből fedezték. A hófoltok, a vízesések, a sötéten kékló tengerszemek, a lanovkán és a piros elekt- ricskán való utazások, a hegyi séták megmaradnak emlékezetünkben. Burek Tamás és Nagy Gábor 6. osztályos tanulók Rövid pihenő a Pöprádi-tónál Fotó: a szerzők Idős házaspárok kerestetnek Példaképek a véradásban A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” B-A-Z. Megyei Szervezete és a Megyei Nyugdíjasok Szövetsége a társszervezetekkel karöltve már megtették a nagy előkészületeket az 1996-os Idősek Világnapjának miskolci megünneplésére. A pontos címről, időről majd időben tájékoztatunk mindenkit. Felhívással fordulunk mindazokhoz az idős házaspárokhoz, akik B.-A.-Z. megyében 1996- ban, illetve 1997-ben ünnepük az 50. vagy 75. házassági é\dbr- A dulójukat. Ha tudnak a megyében, környezetükben ilyen idős házaspárokról, kérjük azt is jelezzék Lestárné Mater Mária kulturális bizottsági alelnök- nél (3529 Miskolc, Testvérvárosok útja 18.), vagy To- morszky Istvánná sajtóbizottsági vezetőnél (3580 Tiszaújvá- ros, Tisza út 24.) Várjuk leveleiket, írjanak bizalommal hogy legyen egy rendkívüli szép arany és gyémánt esküvő. Tomorszky Istvánná Tiszaújváros A rendszerváltás után sajnos hiába volt a Magyar Vöröskereszt felhívása, csökkent a véradók száma. Az újonnan megalakult kft-k, rt-k nem engedték el dolgozóikat, nem adtak nekik szolgálatmentességet, mert az anyagi hátrányt jelentett volna számukra. Hála a Magyar Vöröskereszt aktívái szívós, kitartó munkájuknak, ma már egyre többen jelentkeznek. Lassan- lassan emelkedik a leadott vérmennyiség, amely nagyon sok ember életét menti meg. Példa erre a közelmúltban a miskolci matávisták és postás dolgozók közös véradása, 74 liter vért vettek le a 185 önkéntestől az egészségügyi dolgozók. A résztvevők 4 illetve 8 órás szolgálatmentességet kaptak. Megérdemlik. Legyen ez példa minden vállalatnak, cégnek, áldozzanak ők is a haza oltárán, ne csak a televíziót, a filmeket vagy egyes rendezvényeket szponzoráljanak, ahol reklámot remélnek saját maguk számára. özv. Bakos Andrásáé _SZQLÁSTÉR __T artsák, de a hátukat is! Milyen érdekes is az élet. Addig macerálták a harci kutyák tartóit, míg azok lettek harciasak és létrehozták a Spartacus El Nem Ismert és Veszélyeztetett Kutyafajták Egyesületét. Na, itt álljunk meg egy pár mondat erejéig. (Vajon az Önhibájukon Kívül Utcára Kidobott Munka- nélküliek és Nélkülözők Harcias Egyesületét ki fogja megalapítani? Talán Spartacus?! Vagy Ők szabadon irthatok?) Amikor az első kemény kutyák megjelentek, velük együtt megjelentek a széttépet, ártatlan, párperces edzőkutyák tetemei is. Lehetne firtatni, hogy honnan, hogyan és milyen jogon jutottak az áldozati célra „beszerzett”, esetleg mások által keresett, vagy siratott állatokhoz. Mert ugye, nem a kutyák szeretete volt a vezéreszme, hanem a PÉNZ! Drága ebek győzelmeiből vidámabban lehetett élni gátlástalan gazdáiknak. Állatvédőként egyszer én is „küzdelmi szagot” fogtam, de mellékletként egy üzenet is. „Az embernek csak egy élete van, hát vigyázzon rá!” Ékkor a sajtó segítségével hívtam fel a rendőrség, valamint az APEH figyelmét. Mivel a fogadásos viadalok győztes gazdái természetesen nem adóztak. Ebben az esetben azonban minden érintett felelős szerv (ál(humánus volt. Érdekes és egyben figyelemre méltó következetlenség ugye? Nem beszélve arról, hogy míg Európában tömegesen emeltek szót a bikaviadalok ellen, addig nálunk felvirágzott a kutyaviadalok kultusza. Ez aztán a felemelkedés. Félreértés ne essék. Nem azért reklamálok, hogy irtsák ki ezeket a kemény négylábúakat, (hiszen mi két lábon járók még rosszabbak vagyunk, mivel élvezzük is a vérengzést, gyilkolást) hanem, hogy drákói szigorral lépjenek fel tartóikkal, tenyésztőikkel szemben! Vegyék őket nyilvántartásba, kapjanak engedélyt, de ha a legkisebb gond is előfordul, egyszer és mindenkorra meg kell vonni tőlük a bizalmat, valamint felelősségre kelKü!) vonni őket. (Nekem igazán szimpatikus az a galamblelkű nyilatkozat, hogy elhatárolják magukat a véres és normális emberhez nem méltó viadaloktól, csak hát a tapasztalataim alapján egy ici-picit kételkedem. Túl sok könnyes szemű bejelentővel és szétszaggatott kutyatetemmel volt szerencsém találkozni az utóbbi időkben.) Most már nem lehet pardon, a pohár csordultig tele. Az élet védelme szent dolog és kötelesség, még akkor is, ha azok „csak” állatoké. Ők is Isten teremtményei, és Istent ki bírálhatja felül?! Az ugyanis csak egy dolog, hogy szabálysértés esetén kiteszik az egyesületből. És akkor mi van? Mint azt az előző sorokban említettem, korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy minden tartót és tenyésztőt a szíve, és nem a pénztárcája motivál. Mi lesz azoknak a gladiátoroknak a sorsa, akik valamilyen ok folytán nem lesznek tovább tarthatók jelenlegi gazdáiknál? Kóborként jelennek meg az utcákon, vagy elaltatják őket, netán jobb esetben az állatvédők nyakába szakadna ez a probléma is? Kletz László HÉROSZ B.-A.-Z. megyei vezetője, az Állatvédelmi Világszövetség tagja A „tolerancia himnusza” Személy szerint nagy ellenérzéssel olvastam Eörsi István Álmatag merengés félidőben című írását (MH július 13.). A cikk politikai mondandójáról (hogy az SZDSZ az egyetlen jó és feddhetetlen párt, és hogy ki- tartson-e továbbra is az MSZP mellett) most nem kívánok véleményt nyilvánítani. Annál inkább a cikk stílusáról, amely nagyon jó esettanulmány lehet a „toleranciáról”, egyúttal arról a sokszor megtapasztalt, de fel nem ismert tényről, amely a magyar gondolkodásmódra oly bénítólag hat. Hely hiányában csak néhány idézetre térhetek ki. Elítéli az MSZP oldaláról jelentkező korrupció(gyanús) eseteket, de ezt megelőzően „szeretettel” megemlékezik az előző kormánnyal azonosítható „népnemzeti sobrijóskákról”, (hogy a két szó közül melyik a sértőbb, majd később), „akik szemünk láttára puhították fajtiszta árja lovuk nyerge alatt bankbetétjeiket.” A viszonylag jámbor (de igaz, hogy álja) lovak után megjelenik az ország mai miniszterelnöke „aki olyan tapasztalati valóság, amilyen Angliában a marhavész...” Folytatva: Torgyán József úr is felfrissíthetné szegényes szókincsét: „Véget ért a vita a médiatörvény körül. Tájkép csata után: a dögöktől bűzlő terepet sakálok lepik el.” De visszatérve a miniszterelnökre, ő csak kutyafüle a Magyarok Világszövetségének ópusztaszeri rendezvényén - „a költői halandzsájának ködmönében” szereplő „világmagyarhoz”, hisz őt látva, mint írja „halk rokon- szenv ébredt bennem Horn Gyula” - alias „marhavész” - iránt. Innen logikailag visszavezethető, hogy az előző kormányt nem annyira Sobri Jóska, mint nép-nemzeti mivolta marasztalja' el. Az állatparádé után most a toleranciáról! Rettenetes lehetett (és a média feletti hatalom nélküli Antall csodájaként írható le), hogy kormánya idején „a rádióban és főként televízióban rendszeres időközökben celebrált vér- és rögvalóságos gyűlö- letfélórák”-ra került sor. Az- annya! Ez biz' nem semmi! Hát ezt az Eörsi-stílust kellene e/tanulnunk? Isten ments! De a cikkből megtanulni azt igen, hogy „hogyan tegyünk a gyűlölet ellen”. Bennem még mindig nincs. Egyelőre. D.Zs., Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, július 29-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldőid leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véVe esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő; bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások ehelyütt sem jelenhetnek meg. r\ * *
