Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-23 / 171. szám

1996. Július 23., Kedd 6 A ItT'Hon Válasz az ellenpontra „Időskori viszontagságokról" a teljesség kedvéért (avagy: „sarokpontok véleményalkotáshoz") Az Észak-Magyarország Itt- Hon Abaúji mellékletben (1996. július 16-án) megjelent „Nekünk írták - Ellenpont” cí­mű, Csomós József által írottak hangvételével és tartalmával kapcsolatban - az első felhábo­rodáson és mélységes döbbene­tén túl - kérem, hogy most már ismerve mindkét álláspontot, szíveskedjenek közölni pontosí­tásaimat. „Hit, Remény, Szeretet!” - hirdeti a keresztény jelszó. El­szomorító, hogy e nemes és jó­szándékú megnyilvánulásokat Csomós József levele nem tar­talmazza. Egyoldalú, rosszhi­szeműséget mutató pletykákra és félinformációkra hallgatva ragadott tollat, és támadta azt az embert - Ványay Lászlót -, akit talán csak egészen felüle­tesen ismer. A szóban forgó la­kás, melyben Ványay tanár úr immár ötven éve lakik, 1994. február 11-én került - a tulaj­doni lap tanúsága szerint - Szemere község önkormányza­tának tulajdonába. így érthe­tetlen azon állítás, miszerint az önkormányzat 1992. április 30- ai ülésén átadta azt a Reformá­tus Egyháznak. Mivel nem volt a tulajdonában, így azt át sem adhatta. Az 1994. évi válasz­tásokat követően az új össze­tételű önkormányzati képvise­lő-testület pedig nem tűzte na­pirendre, és azóta sem tárgyal­ta az ingatlan sorsát. Ványay László 1995. au­gusztus 10-én kapta meg az ér­tesítést az átadásról a polgár- mester aláírásával. Ványay László valóban elment Gagybá- torba azért, hogy a lakás sor­sáról informálódjék, és azt a megnyugtató választ kapta, hogy lakhat a lakásban - min­den kikötés nélkül! Azt vég­képp nem értem, hogy Csomós József milyen erkölcsi felhatal­mazással tör pálcát Ványay László múltja felett? Hogy Vá­nyay Lászlónak szégyenletes bűnéül rója fel az MSZMP-s tagságát, mely indok lehetett arra, hogy kérését visszauta­sítsa. Itt helyben, Szemerén minden ember tisztelettel, sze­retettel viseltetik Ványay Lász­ló személyével kapcsolatban. Keserűen, érthetetlenül tárják szét kezeiket: „Már az egyház is pártoskodik?” Ványay Lász­ló Ember volt mindig, minden körülmények között - hangoz­tatják soha nem tett olyat, amiért szégyenkeznie kellene! Nem önös érdekeiért harcolt, hanem mindig a közért, a kö­zösségért. Talán ezért nincs most önálló háza, és hozható 74 évesen, betegen ilyen lehetet­len helyzetbe. Jelenleg is büsz­ke arra, hogy „sárospataki di­ák” volt, ahol a Református Egyház támogatásával tanult, és ahol felkészítették a lelki életre. Talán ez ad erőt a jelen­legi időskori viszontagságok vi­seléséhez. Köztudott, hogy a tanári fi­zetés mindig alacsony volt, épp hogy a megélhetéshez, gyer­mekneveléshez szűkösen elég. Mindent, amit családjának és magának megteremtett, saját erejéből tette. Lehet, hogy ezért tart itt! Ha talán tényleg Élet- Halál uraként birtokolta vol­na Szemerét, a sorsa jobb len­ne, a léte biztosabb. De mivel ezen állítás csak a rosszindulat okozta elvakultság szüleménye, a létbizonytalansághoz már lel­ki gyötrelem is társul. Az „elvhű” kommunistaként fel­tüntetett Ványay László 1948- tól fizette az éves egyházfenn­tartási járulékot, továbbá a cikk tanúsága szerint itt-ott adományokat is. És fizeti jelen­leg is, amikor az egyház gyűj­tést szervez a lelkipásztor téli tüzelőjére, telefonbekötésére, üzenetrögzítőjének megvásár­lására, gázbekötésére... Neki mindezt saját munkája után kapott javadalmazásából, kül­ső segítség nélkül kellett egész életében fedeznie. Nem hallgat­ták el előlem a szemerei ingat­lannyilvántartásban 4. helyraj­zi szám alatt szereplő lakóhá­zas ingatlant sem, melyet Vá­nyay Lászlóné örökölt negyed­magával. Ez az ingatlan soha nem volt Ványay László tulaj­dona! Megfelel az igazságnak, hogy a kert fáit „sorozatban” el­kezdte kivágatni, de ez azért történt, mert elöregedett, kor­hadt fák voltak, melyeket újak ültetésével pótolt. Ványay tanár úr terhére ró­ja Csomós József, hogy Erőss Károly elhalálozott lelkipásztor özvegyét - mint párttitkár-is- kolaigazgató, élet, halál ura - évekig nem alkalmazta. Talán Csomós József abban az időben boldog diákéveit töltötte a teo­lógián - ahol az „átkos” rend­szerben is gondtalanul és in­gyen tanulhatott -, így nem tudhat arról, hogy ezen dönté­sek nem a községi általános is­kola igazgatóján múlottak. De miután az özvegyet a parókiá­ról, a lakásból kiutasították, éppen Ványay László volt az, aki lakást adott neki, és 1961. szeptember 1-től - érdekében közbenjárva a járási művelődé­si osztályon - alkalmazhatta, és egészen 62 éves koráig, nyugdíjba vonulásáig foglalkoz­tatta nevelőként. Kérdezi cikkében Csomós József, hogy miért nem ment el arra a tanévzáró ünnepségre Ványay László, amelyen az aranydiploma kézhezvételét kö­vetően méltatta a polgármes­ter-iskolaigazgató a munkássá­gát. Egészen egyszerű a magya­rázat: mert a mai napig nem kapott meghívót. Végezetül „Élet-Halál ura” csak a jó Isten lehet, aki mindannyiunkkal szabad! „Az egyháznak egymá­sért és nem egymás ellen ki­fejtett szolgálata az elsődleges cél...” (Reformátusok Lapja 1996. július 14.) Az eszme iga­zán követésre méltó, így saját magunk elé is tűzhetjük, és ak­kor megvalósulhat az igazi összefogás. Tóth László nyugdíjas igazgató, Szemere (Szerkesztőségünk ezzel a vitát lezártnak tekinti.) Notesz Vízen, nyáron Brackó István Háromnevű megyénk sok titulussal dicsekedhet. Egyikre büszkék va­gyunk, a másikat restelljük. Mivel nem lettünk a „vas és acél országa", komoly hátrányba kerültünk, de páratlan ter­mészeti kincseink okán gazdagok va­gyunk. Hazánk északi fertálya bőségét és változatosságát kínálja a vizeknek. Erről lesz szó most, különös tekintettel a nyárra. A puccos házakat felvonultató Mályi számomra nyáron zsúfolt. Horgászni nem lehet igazán a sok vitorlástól és fürdőzőtől, s napozni sem szeretek egy kutya és egy lakodalmas rockot böm­bölő táskarádió között. Nyéken na­gyobb a tér, de szemetesebb a part. Nemcsak a nomádok kedvenc helye a Cólem- és a Debreceni tó, hanem a KGST piacon üzletelő külföldieké is. Itt a legolcsóbb a „szállás", s közben ren­dezni lehet a portékát. A 4-es kilomé­terkőnél csak azok forduljanak jobbra, akik nem visznek magukkal fürdőru­hát. A nudista telepen kiutálják a texti­leseket, s elzavarják, vagy megpüfölik a kukkolókat. Aki nem akar messze menni, azt várja a Csorba-tó. Halat, napfényt, strandolási lehetőséget kínál, de egy kellemes hétvégén egy pokróc- nyi területért is meg kell küzdeni. Ugyanez mondható el Rakacáról is. Túlnépesedett a víztározó, a pecásnak csónak, az úszónak százméteres gya­loglás kell, hogy hódoljon szenvedé­lyének. Monok is felkapott lett az utób­bi időben, mert a mesterséges tó hal­dús, a köztisztaság és a közbiztonság rendezett. Ne feledkezzünk meg a leg­kisebbről, a Sárga borháztól csak ira- modásnyira fekvő Dorgói-tóról. Itt, a kerítéssel övezett rezervátumban fa­házban lehet aludni, s a zsinór áztatá- sa is eséllyel kecsegtet. A folyók, mint a nők, szeszélyeseb­bek. Az újra éledő Sajó pontyot, már­nát, csukát ad. A szőke Hernád, mond­juk Felsődobszánál paduccal és szép, nyugodt környezettel szolgál. A Tisza Tokajnál bezavarosodott, de most újra feloldották a fürdési tilalmat, mert le­vonult az algás lé. Nem a legjobb rek­lámja ez a hajdan „legmagyarabb fo- lyónak". A kiszámíthatatlan Bodrog hol bezavarosodik, hol letisztul. Ide többnyire törzsvendégek járnak, csalá­dostól és teljes felszereléssel. A longi rét kellemes és meglepetésekkel teli hely. Sok a szúnyog, a lódarázs sem rit­ka, s a fürdést csak a gyakorlott úszók­nak ajánljuk. Hurrá, nyaralunk 1996. Július 23., Kedd Itt-Hon A 3 Abaújban ígéretes a baracktermés Megkezdődött a barackszüret Nagy Zoltán Fancsal (ÉM) - Az abaúji te­lepülés régóta a gyümölcsö­séről híres. Az idén szép ter­més ígérkezik mind a ba­rackosban, mind az almás­kertben. A faluszövetkezet vezetése azonban jól tudja: manapság csak a több lábon működő gazdaság adhat va­lamelyest is biztos jövedel­met. Abonyi József elnök bi­zakodik, a nehézségek el­lenére is jó évet remél.- Jól döntött a község lakos­sága - többségük a korábbi ter­melőszövetkezet tagja volt -, amikor a szövetkezet megma­radása mellett voksolt. 1992- ben megtörtént az átalakulás, és mára sikerült egyenesbe hozni a régebben is sikeres kis­gazdaságot - mondja Abonyi József, akit éppen ’92-ben vá­lasztottak elnökké. - Akkor a falu egységesen maradt a szö­vetkezetben, senki sem gondolt arra, hogy önálló gazdálkodás­ba kezd. Ragaszkodtak az em­berek a szövetkezethez és gon­dolkodásuk helyessége beiga­zolódott. A fancsaliak bizton­ságban élnek, míg a környéken sok családban okoz súlyos problémát, hogy a kárpótlás­ként kapott földön gép, állat hiányában nem tudnak boldo­gulni. A faluszövetkezetnek 230 tagja van, ebből 87 az állandó dolgozó. Alkalmi munka, a gyü­mölcsbetakarítás idején még a környék két-háromszáz lakosá­nak is tudnak munkát biztosí­tani. Az alkalmiság olykor hat hónapot is kitesz, kezdődik a metszéssel, folytatódik a ba­rack betakarítással, majd az al­maszürettel.- Számunkra különösen öröm, hogy jóllehet ugyanazok a nehézségek sújtanak bennün­ket is, mint minden más agrár- gazdaságot, de biztos távlatot adunk az itt élőknek, a fiata­loknak is. Erőnkhöz képest tá­mogatjuk nyugdíjasainkat is, jelenleg is vállaljuk azokat a szociális támogatását a község­ben, amelyet az előd szövetke­zet elkezdett. Ez jelenti az egész­ségügy, az egyház, a napközi ott­hon támogatását egyaránt - új­ságolja az elnök. A tulajdonosi szemlélet erő­södését Fancsalban az jelzi, hogy a lakosság ragaszkodik a szövetkezethez. Az átalakulás­kor megérezték, hogy számuk­ra ez jelenti a létbiztonságot.- Gazdálkodásunkat meg­határozza a gyümölcsös. Dur­ván számolva 230 hektárunk van. Ebből 112 hektár az al­más, 98 a barack, a fennmara­dó részen cseresznye, meggy és szőlő terem - részletezi tevé­kenységüket Abonyi József. - Meghatározó az alma, az idén a tavalyinak megfelelő jó kö­zepes termést várunk, bár már meglehetősen öreg a faállo­mány. Tavaly az aszály ellené­Fotók:- Knyizsák Ferenc re 250 mázsát takarítottunk be hektáronként, az idén 300 má­zsát várunk. A barackost ta­valy fagykár érte, ennek elle­nére 9 millió forintos nyeresé­get hozott. Ebben az évben há­romszor annyi termést remé­lünk, mint a tavalyi, viszont az a baj, hogy a megnövekedett költségek mellett majdhogy­nem harmadnyi áron tudjuk értékesíteni. A piacnak ez a nagymérvű ingadozása bizony lesújtó. Nem várjuk, hogy ma­radjon a tavalyi kilónkénti 100-120 forintos ár, de 40-50 forintos önköltség mellett bi­zony olyan 60-80 forint lenne a reális. (Úgy hallottuk, hogy csak 30 körül ajánlottak, a mi­nőségi gyümölcs esetében remél­hető 45-50 forint. Ez csődve­szélyt hordoz magában.) Ne­künk viszonylagos biztonságot jelent, hogy állandó az átvevőnk. Az elnök és a főkertész tár­saságában megnéztük a határt. A gyümölcsös igen szép, az ígé­retes szüret e héten kezdődött meg. Nagyban dolgoztak a ha­tárban már a múlt héten is a kombájnok. Ezúttal nem ígér­nek jó termést a táblák, sokat ártott a forróság. ígéretes a napraforgó is IIfii Jegyzet Műveljük kertjeinket Nagy Zoltán Építkezz és ne politizálj! - nagy írónk mondásának ismét erőteljes az idősze­rűsége. Bizonyára Móricz Zsigmond - tőle maradt ránk a szólás - korában is jócskán kiábrándultak a polgárok a nagypolitikából, jóllehet igencsak ne­héz megtalálni a határt meddig politi­ka, mettől nemi Betérsz bármelyik sö­rözőbe, szóba elegyedsz a vendégtár­sakkal. Mindjárt a kenyér árának várha­tó emelése kerül terítékre, jó, az talán szolidabb lesz, de ugrik a cukorára. Az­tán itt vannak a közmű díjak... Meddig politika, mettől nemi jó: építkezz és ne politizálj! De miből, uram? Hát bizony miből? A lelemé­nyesség azonban éppen akkor nem hagyja el az embert, amikor a legna­gyobb szükség van rá. Műveljük kertje­inket, mondották humanista gondolko­dók, környezetvédők, gazdászok-köz­tük elsőként Miskolcon Adorján Imre főorvos, aki többek között ezért vehet­te át ez évben a Pro űrbe díjat - látván a parlag burjánzást a város, a városok körül. Becsülete lett a kis telkeknek. Nézem a határt, a külterületet Miskolc környékén a Pingyomot, Lyukó-völ- gyet, a Berekalját; Kazincbarcikától ki­felé menet a csodálatos Tardona völ­gyet, Ózd környékét, a Szikszó előtti dombot, a fancsali pincés kerteket, a Mályi, Kistokaj, Nyékládháza határá­ban keletkezett tavak környékét. Meg­annyi sok ötlettel, szorgalommal, több­nyire a tulajdonosok saját munkájával kialakított kert, hétvégi házacska. (Egyik másik szinte hívogató üdülő.) Gyakran álmélkodom, jó magamat, jöttment idegent is jókedvre hangol a látvány: milyen jól érezzük magunkat kertecskéinkben, gyümölcsöseinkben, tóparti, folyóparti horgásztanyákon a városok bérházaiban kedélytelenül zsörtölődök. Versengenek: kinek gon- dozottabb a gyümölcsfája, a szőleje, a zöldségese, kinek termett több uborká­ja, paprikája, paradicsoma. Adódnak extra ötletek is: Görömböly határában fügeligetet telepített egy nyugdíjas. Vissza a természetbe - vallotta Rous­seau, francia gondolkodó a XVIII. szá­zadban. A forró nyárban a tengerpart­ra utaznak a tehetősebbek. A szegé­nyebbeknek marad a város környéki kert, a tópart, a folyópart. Nézz szét Abaújban, Borsodban, Miskolc kör­nyékén, sok szép vadregényes tájjal ta­lálkozol.

Next

/
Thumbnails
Contents