Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

1996. Július 2., Kedd 6 A Itt-Hon Szikszói erős fiúk Szikszó (ÉM - B.Gy.) - Minden bizonnyal kevesen tudják Szik­szón, hogy idén márciusban egy új szakosztály alakiüt a Vá­rosi Sport Club keretein belül: az erőemelő. Pár hónap eltelte után a szakosztály tagjai be­bizonyították, érdemes odafi­gyelni rájuk, megismerni őket. Sokak számára ismeretlen ez a sportág, pedig a három fogásnem számos sportágnak alapgyakorla­ta. Az erőemelés guggolásból, fek- venyomásból és felhúzásból tevő­dik össze. A három fogásnemet egy napon, mintegy három óra lefolyá­sa alatt kell bemutatni. A fogásne­mekben elért eredményeket összegzik, és ez alapján rangsorol­nak a versenyeken. A szakosztály „otthona” a szikszói művelődési házban található Alma Fitness Club. Itt edzenek rendszeresen a fiúk. A szakosztály vezetője Panyik József, Szikszó polgármestere, az edzéseket Antal Tamás vezeti. A versenyzők az ifjúsági és junior ka­tegóriákba, tartoznak, életkoruk 16-23 év. Áprilisban kezdődtek a versenyek. A felkészülési versenye­ken négy fiú vívta ki az Országos Junior Bajnokságon való indulás jogát. Sajnos Kovács Zsolt - aki a felkészülési versenyeken ragyogó­an szerepelt -, technikai okok mi­att kiesett, de a többi versenyző vá­rakozást felülmúlóan szerepelt. Traczik József a 90 kilogrammos, Stelmach Sándor pedig a 100 ki­logrammos súlycsoportban negye­dik helyezett lett. A helyezésükhöz hozzátartozik, hogy ők mindketten 19 évesek, míg a korosztály felső korhatára 23 év, így előttük a jövő. A legjobb helyezést Dziurániuk Tibor érte el. A 125 kilogrammos súlycsoportban II. helyen végzett, csak a sportág Európa-bajnoka előzte meg. Tibor jobb eredményt ért el, mint az eggyel magasabb súlycsoport első helyezettje. Jelenleg a szeptemberi Fekve­nyomó Országos Bajnokságra ké­szülnek a versenyzők, kiegészül­ve az ifjúságiakkal. A szakosztály lehetőségeit behatárolja az anya­giak hiánya, holott ez a sportág eléggé költséges (étkezés, utazás, felszerelés, stb.). A szakosztály tagjai - Antal Tamás edző veze­tésével - bíznak abban, hogy eredményeik felkeltik a támoga­tók érdeklődését és segítségükkel további országos sikereket mutat­hatnak fel. _Nekünk Írták Időskori viszontagságok „Törté)ietem a régmúltba nyúlik vissza, mely időkre már csak ke­vesen emlékeznek a faluban, a Cserehát gyöngyszemeként emlege­tett Szemerén. Frissen végzett huszonkét éves tanító érkezett, ami­nek a felnőttek nagyon örültek, a nebulók talán kevésbé. Ekkor 1942-t írtak, kibontakozóban volt a borzalom. Innen ragadta el a sors, hogy közvetlen közelről is megismerje a poklot. Harcolt, helyt állt - és visszajött ide, ahol elkezdte áldásos tevékenységét, és be­lekóstolt abba, milyen a tudást átadni, az érdeklődőén csillogó sze­mek mohó kíváncsiságát kielégíteni. Családot alapított és maradt, tanított. Később iskolaigazgatóként nevelt, nevelte az egész falut. Művelődési ház, könyvtár, sportkör, tanácstagság, bizony sok-sok idővel járó munkák sora. A közért, a faluért. Gyermekeit felnevel­te, ők családot alapítottak, külön életet élnek. Elszállt az idő bi­zony felette is. Pár éve eljött a nyugdíj, akkor még azt hitte... Aranydiplomát kapott, a faluban már csak kevesen köszöntötték, az önkormányzat - melynek még jelenleg is tagja - nem. Pedig egész életében segített, még erején felül is. Pedig az önkormányzat vezetője és a férje - aki most iskolaigazgató - talán a többiektől is többet köszönhet, lehetőséget a tanulásra, egzisztencia teremtésre... Napjainkban már csak két idős ember él az iskola melletti kán­tortanítói lakásban, félelemben. Igen, félnek a holnaptól. A bizony­talanság az, ami a szorongást kiváltja. Egy éve az önkormányzat értesítést küldött kétsoros levélben, miszerint ezután ne az önkor­mányzatnak fizesse a lakbért, hanem a református egyháznak, mi­vel az önkormányzat az ingatlant - melyben ötven éve lakik - átad­ta hasznosításra. Hívő református volt világ életében, istentiszte­leteken elsőként vett részt, temetéseken énekelt, ékesszólásával időn­ként helyettesítette a tisztelendő urat. Igen, manapság csak ezek a fájdalmas események adnak lehető­séget, hogy otthonából kimozduljon. És az egyre sűrűsödő orvosi kezelések. Mert az idő eljár sajnos mindannyiunk felett. És jött a döbbenet. A faluba kijáró református lelkész a presbite­rek felé felvetette, hogy Ványai László aranydiplomás pedagógus, kántortanító, aki egész életében itt élt, tanított, nevelte a falut, most idősen, betegen, feleségével - aki szintén nyugdíjas tanító - hagy­ja el a lakást és bocsássa azt a református egyház rendelkezésére. Hová? Hová tovább? Az utcára? Esetleg valaki megkönyörül és be­fogadja? Vagy hogyan gondolja tisztelendő úr? Ezután vetődött fel a kérdés Tanító bácsiban, vajon a templomba még be szabad-e mennie? A templom, amelyet kicsit magáénak is érez, hiszen ha segíteni kellett, elsőként segített adományaival. Ez már a végső elkeseredés. És Ványai László megkeseredett, be­felé fordult. Pedig még szükségünk van rá, a tudására, a tapasz­talatára, az ékesszólására az érdekünkben, a faluért még sok évig. Mert Ványai László személye érték, szellemi értéke községünk­nek. Szükségesnek tartottam ezt leírni, úgy is mint az Osszefogá- s Szemere Község Értékeinek Helyreállításáért Egyesület elnöke.” Tóth László Szemere ' ; tm ' m I utf" Encs (EMI - Látogatók epreit gyönyörködtet­te már a Magyar és Nemzetközi Continen­tal Singers. Jelenleg több mint 50 csoport­tal a világ több mint 70 Országában él és működik Continental együttes. Magyar ifjú­sági csoportjuk hisz abban, hogy felejthetet­len élményben részesül, aki elmegy és meg­tekinti a „Hív az Elet" című programjukat. Az abaúji érdeklődőket július 2-án E ne sen, a Kazinczy Ferenc Általános Iskola aulájá­ban este hét órára várja a '32 fiatalból álló Magyar Continental Singers első ifi csoport­ja, a Contíni. Az első Contini turnéhoz több­szörös túljelentke­zésből választották ki azt a 32 legalkal­masabb fiatalt, akik miután egy 10 na­pos felkészítő tábort Contini-koncert Encsen elvégeztek, elindultak rövid turnéjukra - en­nek egyik állomása Encs ~, mely során az egész országot bejárva minden este megkér- dezik:„Míért nem élsz úgy, hogy lássák fé­nyed?" Az együttes a legújabb (napokban megjelent) 6. albumát is bemutatja ezen a koncerten. A közel kétórásra tervezett látványos prog­ram elsősorban azoknak a tizenéveseknek szól - olvasható beharangozójukban akik keresik az életük értelmét, akik tanácstala­nok a kapcsolataikban. A koncertre a belé­pés díjtalan. 1996. Július 2., Kedd Itt-Hon A 3 A gyarapodó vagyont visszaforgatják vállalkozásaikba Tornanádaska, Gagyvendégi (ÉM - B.Gy.) - Már kilencmil­lió forintot vállalkozásból ért el tavalyi 41 millió forin­tos forgalmából a Csereháti Településszövetség - hall­hattuk június 21-én a Toma- nádaskán megtartott kül­döttgyűlésen. Ez a tendencia ebben az évben is folytatódik, különösen a gyógynövény- és nyúlprogram működik sikeresen a Cserehá­ton. De Gagyvendégiben megol­dódott a szemes takarmányok raktározása, tisztítása és előké­szítése is. Az intézőbizottság múlt évi munkájáról Odor Ferenc, a Cse­reháti Településszövetség elnö­ke számolt be. Október elején az ország egész területéről érkez­tek Gagyvendégibe polgármes­terek, kistérségi vezetők és ku­tatók, hogy megvitassák a ha­zai kistérségfejlesztés tapaszta­latait. A résztvevők nagy elis­meréssel nyilatkoztak cserehá­ti élményeikről, hiszen az itte­ni modell segítséget nyújtott még a nyírségieknek és zalaiak­nak is. Megismerkedhettek a Csereháton folyó fejlesztési program hátterével és kicserél­ték kistérségi - turisztikai, me­zőgazdasági, közösségfejleszté­si, informatikai, ipari és szoci­ális - tapasztalataikat. A Csereháti Telepü­lésszövetség eredményei közé sorolható az is, hogy a PHARE-Demokráeia Alap támogatásá­ból megerősödtek a szövetség területi csoport­jai. Sikerült ugyanis támogatást szerezniük hat területi szervező munkatárs kiképzéséhez és egyéves tiszteletdíjas foglalkoztatásához. Örven­detes az is, hogy tovább épült a csereháti infor­mációs rendszer. Egy sor község kapcsolódha­tott be a térségi számítógépes hálózatba. Sikerekről számolhatott be a tornanádaskai küldöttgyűlésen a településszövetség Nem kis büszkeséggel említette Ódor Ferenc, hogy amerikai se­gítséggel Gagyvendégiben sike­res vezetőképző tanfolyamot szervezhettek. A diplomaosztást követően a legjobb hallgatók két hétig Wisconsin állam vendég­szeretetét élvezhették és tanul­mányozhatták a vidéki Ameri­ka kistérségi létviszonyait és életforma-sajátos­ságait. A gazdálkodás eredményeit Keresztúri Ferenc, a Csereháti Terület- és Gazdaságfejlesz­tési Központ igazgatója ismertette. A telepü­lésszövetségnek 1994-ben még csak 9 millió fo­rintos vagyona volt, ez az elmúlt esztendő vé­gére már 26 millió forintra emelkedett. E ten­dencia ebben a félévben is folytatódott. Az sem mellékes körülmény, hogy a 41 millió forintos forgalomból 9 milliót saját vállalkozási tevékeny­ségből értek el. Ezt az összeget - sőt még más helyekről is juttattak ide pénzeszközöket - tel­jes egészében visszaforgatták a vállalkozásaik­ra. Ezt a 41 millió forintos forgalmat egyébként alig több mint nettó kétmillió forint bérráfordí­tással sikerült megvalósítani. A gyógynövény- és a nyúlprogram sikeresen működik a Csereháton. Gagyvendégiben meg­oldódott a szemes takarmány raktározása, tisz­títása és előkészítése. A településszövetségek kö­zül az elsőként csatlakozott be a csereháti az In­ternet-rendszerbe, ezzel amerikai és holland partnereikkel közvetlen kapcsolatot terem­tettek. G. Fekete Éva, a településszövetség igazga­tó-helyettese érzékletesen érvelve osztotta meg a résztvevőkkel a tengerentúli utazás tapaszta­latait, élményeit. Végezetül a küldöttgyűlés ál­lás foglalt abban, hogy a számvizsgáló bizott­ság helyett független könyvvizsgáló tevékenyke­dik majd. Rendezték a tagönkormányzatok és magánszemélyek tagsági viszonyát is. _Heti Jegyzet Nem tanulunk! Buzafaivi Győző Abaúj is szomorú szenzációval büsz­kélkedhet ezután. Lehet, hogy a her- nádszurdoki katasztrófa helyén is me- mentóként szobrot állít a MÁV. Vala­mennyien érezzük: nem vágytunk vol­na ilyen „megtiszteltetésre". De ami megtörtént, nem lenne szabad elfeled­nünk! Pedig a tragédia után azt kell ta­pasztalnunk: akadnak olyanok, akik nem akarnak tanulni a történtekből. Pontosan egy héttel az események után a novajidrányi vasúti átjárónál majd­nem megismétlődött a hernádszurdoki eset. Szerencsére a szerelvény bent állt a megállóban (személyvonat lévén), de a fénysorompó pirosat mutatott. Egy szlovák, mögötte pedig egy lengyel ka­mion érkezett a kereszteződéshez. Hi­ába jelzett a lámpa tilosat, a szlovák át­vágtatott a síneken. Nyomában a má­sik, aki ezek szerint vakon bízott az al­kalmi ismerősében. Ha pár másod­perccel később érkeznek az átkelőhöz: bekövetkezik az újabb tragédia. Sze­rencsére nem így történt. De mégsem úszta meg a két kamionos büntetlenül az ügyet. Az élelmes moz­donyvezető belegyorsított Novajid- rány és Hernádszurdok között és a ka­mionoknál hamarabb ért a hernádszur­doki fénysorompóhoz. A kamionok előtt elzárta az utat, és felírta rendszá­mukat. Értesítette az encsi rendőrséget és a határállomáson már engedték to­vább őket. Beismerték tettüket és sza­bálysértés miatt fizettek fejenként majd tízezer forintot. De kiderült: itt is visszaköszönt a lett kamionos esete. A szlovák sofőr látta ugyan a piros jel­zést, de úgy érezte: már nem tud meg­állni. A szorosan utána jövő ismerőse bele­rohant volna a gépkocsijába, ha fékez. Ő is inkább kockáztatott és nekivágott. Úgy mint a lett, aki észlelte a vonatot, de nem kerülhette el az ütközést. A sa­ját életét váltotta ki a mozdony vezető­jével. Hány és hány autós kezd bele bi- ■ zonytalanul a közutakon az előzésbe, hány és hány úrvezető választja a vá­rosokban a piros lámpán való áthala­dást? Kockáztat néhány másodperc előnyért, többnyire a szabályosan ha­ladó bőrére. , Aki közlekedik, az tapasztalja:,, bra- vúroskodó" felelőtlen vezetőktől hem­zsegnek útjaink. És tehetik mindezt, mert nincs, aki megállítaná őket. Ilyenkor eszembe jutnak a külföldi ta­pasztalataim. Ott a szabálytalankodó­val könyörtelen a rendőrség. Legyen az egy egyszerű „Előzni tilos!" megszegé­se. És ha mindez nem tetszik az illető­nek, akkor akár meg is bilincselheti, elő is állíthatja a rendőr. És senki sem kiált demokráciáért! Tisztában vannak vele: mindannyiunk életéért, nyugal­máért intézkednek.

Next

/
Thumbnails
Contents