Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-16 / 165. szám
1996. Július 16., Kedd 6 Ms ItT'Hon HARASZÍN ŰALMÁCSKA Szirmabesenyö 1 édes születésnapodon sok szeretettet köszöntünk és nagyon sok boldogságot kívánunk: Kik Téged nagyon szeretnek: Harasztit nagymama és nagypapa. Itt-Ho# M r a Az EM regionális szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék jnkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal capcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök I2m------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt Hon-----/ a z ESZAK-magyarország ban Miskolc, Városház tér 5. Tel./Fax: 354-094 Megj elenik minden héten csütörtökön. ■■■■r. " ~ - - ft'' v ^ &■ . ■ " .... ■ j : Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely ! Csak egy telefon, és lehet, , 7^'^>*^'•4. / J hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják ingyen.. Keresse az újságárusoknál V és a boltokban! J k Széchenyi utcai hirdetésfelvéteti irodánk folyamatosan áll Tisztelt ügyfeleink NYITVA TARTUS szombaton: M2 éráig. Tel.: 46/341-893. MAGYARORSZÁG áfUSÍtÜS ÍS Ügyfélszolgálati telefonszámunk iizenetrögdtóvel: A hívéé Ingyenéi 1996. Július 16., Kedd Itt-Hon Ms 3 Kis árrés, nagy forgalom, jó piac Temesvári László vállalkozó tapasztalatairól Kistokaj (ÉM-NZ) - Az építőanyag-kereskedelmi kisvállalkozást még az apa alapozta meg. Betegsége és halála azonban meggátolta a befejezésben. A fiú, Temesvári László azonban átvette a stafétát, folytatta apja munkáját, és ’94-ben édesanyjával megalapították a Hejőker Bt-t. Ritka eset, hogy egy 25 éves fiatalember eredményesen vezessen ilyen kisvállalkozást.- Sajnáltam volna, ha édesapám munkája és a befektetett pénz semmibe megy. Gondoltam, folytatom a tevékenységét betéti társaság formájában. Gyakorlatilag ez egy oltott mész- és építőanyagipari telep. Kéttagú családi bt. vagyunk, édesanyám - aki egy általános iskolában gazdaságvezető - a kültag, én vagyok a belső tag. A fiatalember eredetileg vendéglátó szakembernek készült. Érettségi után ennek megfelelően a Berzeviczy szakközépiskolába jelentkezett, de közbeszólt a sors, szakmát kellett változtatnia, ehhez megszerezte a szükséges szak- képesítést.- Főleg viszonteladóknak szállítom az oltott meszet nagy tételben. Ezen kívül jelenleg csak cementet kínálunk, de kívánságra, előzetes megrendelésre más építőanyagot is beszerzünk.- Ebben a mai pénzszegény világban van kereslet építőanyag iránt?- Oltott mész iránt van. Teljes kapacitással dolgozunk, még fejleszteni is lehet a telepet. Az utóbbi időben több magánkereskedő jelent meg a piacon, őket szolgáljuk ki. Bár a piac nem valami élénk, de meg lehet élni a tevékenységből. Elvünk: minimális árrés, nagy forgalom - így lehet a piacon maradni.- A technológia?- Négy gödörben pihen az oltott mész másfél hónapig, utána lehet csomagolni, szállítani. Egyébként elég jól gépesített a mészoltás.- Hejőcsabáról, a cementgyárból vásárolom az égetett mészkövet. Ez kerül a mészoltó gépbe, oda vezetéken érkezik a víz. Ebből megy a pép a gödörbe, ott pihen, amíg nem „mája- sodik”. László egyelőre még nőtlen, jövőre tervezik a házasságot menyasszonyával. Szabadidejében sportol, asztaliteniszezik egy NB Il-es csapatban. Munkája szezonális jellegű. A tél közeledtével leáll a mészoltás, akkor többet pihenhet, szórakozhat. Temesvári László, ifjú vállalkozó Fotók: Farkas Maya Nehezen áll össze a rendszer Kistokaj (ÉM) - Felújítják a kistokaji óvodát. Ott találkoztunk Bodnár István víz-, gáz- és fűtésszerelő kisiparossal. ’91 óta vállalkozik. Hol egyedül, hol alkalmi segítőkkel dolgozik, a piaci lehetőségek függvényében. A munkája iránti kereslet ugyanis változó. A gázberuházások idején szaporodott, most gyérebb. "mtntinrr...... .- Úgy gondolom, hogy a tisztességes munkának mindig van keletje, igaz nem olyan áron, mint elvárható lenne. De inkább dolgozom olcsóbban, csak legyen annyi munka, amiből megél a család. Hiába, többen vagyunk a szakmában, válogathat közülünk a megrendelő. Bodnár István korábban Miskolcon lakott, de a bérházban nem lehetett raktárt, garázst létesíteni. Kiköltöztek Kis- Bodnár István á helyi óvoda fel- tokajba. újításán dolgozik- Nincs az embereknek pénzük, mégsem becsüli mindenki a munkát. Nem tudom hogyan csinálják a nagyobbak. Látom: egy-egy munkahelyen meglehetősen pihengetve dolgozgatnak némelyek. Vagy elnézem a közmunkásokat. Megértem: nem hálásak a sorsukért, de azért a kis lehetőséget is becsülni kellene. Megmondják nyíltan, hogy ennyi pénzért ugyan nem hajszolják magukat. Én megyek, olcsóbban is megcsinálom, ők válogatnak. Aztán vannak a szabályosan nem engedélyezett munkák, még a gázszakmában is. Úgy tűnik, a „nagymenők” többet megengedhetnek maguknak. így lehetne jellemezni a helyzetet: egy házhoz beszerzik a szükséges építőanyagokat, megvásárolják a berendezéseket, a ház mégis nehezen áll össze. Az országban is sok mindent létrehoztak, parlamentet, kormányt, adóhatóságot, kamarát - de a rendszer mégis nehezen áll össze. Nem szeretnék én bántani senkit, de jó volna, ha mindenki pontosan tenné a dolgát. A vállalkozó is, a kamara is, mindenki. Nem csoda, ha Bodnár Istvánt és a hasonló cipőben járó társait zavaiják az anomáliák. Pénzt invesztálnak a szerszámokba, az anyagba, a szállító járművekbe, és állandóan keresik a munkát. Másoknak meg ez valahogy lazábban, sőt túl lazán sikerül. Kérdezem a feketemunkáról is.- Van aki kényszerből kap az alkalmon, van aki szélhámoskodik. Bizony sok minden megosztja ma a kisvállalkozókat. Nemcsak atyáskodni kellene felettünk, nemcsak elszámoltatni, hanem segíteni is bennünket az adósoknak és a kamarának, minden illetékesnek egyaránt. Heti Jegyzet Vásárcsarnok 70 Brackó István Az ünnepi előkészületnek még semmi nyomát nem tapasztalom, ám nem szeretném, ha köszönteden maradna á fennállásnak hetvenedik évébe lépett miskolci vásárcsarnok. A Búza tér e jeles intézménye, s meghatározó épülete a jóemlékű Ftodobay Sándor polgár- mestersége idején került tető alá. Aztán éppen ez a tető szállt el 1944. kora nyarán, amikor a szövetséges hadsereg repülői megszórták a várost. Egy korabeli felvételből gyanítható, hogy a - akkor a Zsolcai kapuban járó - villamos is találatot kapott. Köszöntse e múltba kalandozó monológ az 1926-ban avatott vásárcsarnokot! Megérdemli. Igaz, nem egy építészeti remek, muzeális értéke nem mérhető a színházéhoz, de szívemnek, szívünknek kedves lehet, mert a város karakteres építményévé, s ha úgy tetszik intézményévé vált. Idol vannak már a régi árusok? Hová lett az egykarú, egy- tányéros mérleg? Miért csak az emlékekben élnek olyan portékák, mint a csicsóka, az édesgyökér, a köpölyö- zésre való nadály, vagya húslevesbe illő és gyűszűnyi mennyiségben kínált sáfrány? De messzebb is visszamehetünk az időben, hiszen a Búza tér mindig is nevezetes helye volt Miskolcnak. A mai pizzás, kivis, alufóliás világ nyugodtan vállalhatja a jogfolytonosságot, mert a csarnok felhúzása csak legalizálása, elismerése volt a sokjelzőjű város egyik legkarakteresebb titulusának. Az ipari hagyományok a korábbi századokból sarjadtak: kétszáz évnél idősebb a vasgyártás és a „ fehérmívesség", a papírkészítés. Volt idő, amikor a Szinva parti települést a 999 csizmadia városaként emlegették. De Miskolcra eredendően a kereskedés, a kereskedelem volt a jellemző és meghatározó. A kedvező földrajzi fekvés tette ezt lehetővé. A sokadalomról így ír Bozena Nemcová, a cseh széppróza megteremtője 1851-ben: „A miskolci vásárok nagyon népesek... Sátor, sátor mellett, köröttük hemzseg a tömérdek ember... A vásártéren áthaladva latin, szlovák, Szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a korcsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja." Híres volt a miskolci cipó és a lacipe- csenye... Mi maradta régi dicsőségbőli Csak azt mondhatom, hogy aki meg akarja kóstolni Miskolcot, az ne szalassza el a Búza teret. Változnak az idők, az árak, a cégtáblák. De valami megmaradt a régi hangulatból. Lehet alkudni a kofával, szóra bírható a halárus, a gombász elmeséli a zsákmányolás történetét, s aki virágot kínál: rossz ember nem lehet.
