Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
Július 13., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III Hegyiyerseny a depóból - és a szerpentin alj áról Bánhegyi Gábor A pénteki időjárás meglehetősen kedvező, ezért egy szemernyi gondot sem °koz, hogy a körülbelülre megbeszélt találkozási időpontban, este hét órakor még csak a Denim Opel Lotusa találtaik a szerpentinen, a csapat egyelőre sehol. Kecskeszakáll megjelenik Az erdei box bejáratánál igencsak an- tipatikus, szerelőruhába bújt kecskeszakállas ifjonc élvezi akkor még csak a beavatottak előtt ismert kivételes helyzetét. Szemmel láthatóan kéjmá- [aorban úszva „suttogja” el száz deci- heles jótanácsait a tőle egy méterre álló Opel Astrásnak: „Tudod, barátom, ide a versenyzők állhatnak be! Te inkább menj ki a pályára, élvezd a madárcsicsergést, gyakorolj, tanuld a pályát, esetleg holnap figyeld majd a profikat, hogy is kell ezt csinálni, és profitálj abból, amit láttál!” Az Astrás próbál gyenge érveket felhozni, úgymint ő í® befizette a nevezési díjat, neki is van jlyen-olyan engedélye, Kecskeszakáll bőszen védi a profik szent pihenési területét és még az sem tűnik fel, hogy lassacskán minden, magára valamit adó profi sofőr (Móczár Péter, Szász László és a többiek) igyekszik hallótávolságon kívül kerülni a fogadatlan »védőszent” közeléből. Időközben Krisztiánék is előkerüljek, és rögvest kiadatik a jelszó, nem tart igényt a társulat a Kecskeszakáll áltál felajánlott erdei depóra, irány j-b'fü. Igaz, egy kicsit még kanyarogni Kell érte a szerpentinen, de a hegyek között legfeljebb csak a beavatottak abajgathatják az autót. Nekik viszont muszáj, mert a Rát- kai Ferenc által kölcsönadott gép még ijessze nincs versenykész állapotban. Krisztián nem sok időt hagy a szerelők körülötti lebzselésre, mert egy szóra rávesz, hogy nézzük meg a pályát. Hivatalosan ez persze szigorúan tilos, de kinek tűnik fel, hogy egy dízel Passat félóra leforgása alatt hatszor megy fel a hegyen és vissza. Fent a hegyen Krisztián szerint ez még egy ártatlan pályabejárás a tavalyi bajnoki futam előestéjéhez képest: „Akkor egy zöld-fekete Opel Astrával hajtottam, ami már az első futáskor szemet szúrt volna a versenybíróknak. Nem szóltak volna semmi különösebbet, csak éppen kizártak volna a versenyből. Éppen ezért még idejében beszereztük az álcázási kellékeket némi lemosható fehér falfesték formájában, és az ecsetelés után este tíz körül irány a pálya. Egy cébé nálam a kocsiban, egy- egy pedig három szerelőnél, akik a pálya alján, közepén és tetején álltak, és rögtön jeleztek, ha számunkra felettébb gyanús személyek ólálkodtak a közelünkben. Természetesen madárnyelven csipogtunk, mert nem akartuk megkockáztatni, hogy valamelyik Jóindulatú” versenytárs csak úgy „véletlenszerűen” ráálljon a hullámhosszunkra. Sikerült néhányszor teljesen versenytempóban felmenni a pályán, figyeltem, hogy viselkedik az Astra a Kaszinó-kanyarokban, vagy a Teknö-kanyarban. Ezek nem szaknevek, én neveztem el őket, így köny- nyebb volt megtanulni a pályát. A Kaszinó-kanyar arról kapta a nevét, hogy amikor először téptem felfelé, akkor három srác éppen ott társalkodóit az út szélén. A Kaszinó kettő meg azért lett az, ami, mert majdnem tökéletesen ugyanolyan az íve mint az egyes számúnak, csak a vége kicsit jobban beszűkül.” Ez a kedélyes monologizálás csak azért nem szakítódott félbe, mert a tú„ Gyere le az abaligeti futamra, mert egy hegyiverseny sokkal izgalmasabb mint a Hungaroríng, a szerpentinen nincs akkora jelentősége a lóerőknek, itt a gyengébb motorok is jó időket tudnak futni, persze, ha a pilóta is ismeri a pályát szólt a minap a borsodnádasdi autóversenyző, Antal Krisztián invitálása. A tudósító pedig elhatározta magát, és elindult a Pécs „környéki” település híres-hírhedt alkalmi autóverseny-pályájára, hogy.’ csekély négyszáz kilométer lehajtása után a Denim Racing Team (amely a gyorsasági autós bajnokság újabb fi itamára készülődik) vendégszeretetének kellős közepében találja magát. dósító közben halk fogadásokat kötött magában, hogy a késői óra ellenére is meglehetősen forgalmas útszakaszon sikerül-e az aktuálisan elénk „tolató” gépjármű mögött időben lelassítanunk. Optimista fogadások köttettek, mindegyik a megnyert kategóriába sorolódott, bár gyakran ez az optimizmus a „majd csak lesz valahogy, kórházból is jöttek már ki élve”-típusú önnyugtatgatásból fakadt. Ajándék banánhéj Szálláshelyünkre visszatérve gyors el- vegyülés következett a szerelótrió között (hátha Krisztiánnak eszébe jut, hogy „Hopp! Próbáljuk meg még egyszer azt a cuki kis sodrós jobbost!”). Rátkai Feri, az autótulaj rögtön felajánlja, hogy foglaljam el a helyem a pilótafülkében. Első gondolat szerint talán azért, mert ott volnék legkevésbé láb alatt, de nem, mert a tulajdonos (és egyben verseny zótárs) lelkesen maElégedetten - az első' versenynap után (a szerző felvételei) gyaráz: „Sebességet akarsz váltani? Mi sem egyszerűbb ennél! Kinyomod a kuplungot, nem olyan nehéz, tizenöthúsz kilónál nem kell nagyobb erővel, közben jobb lábbal rálépsz egy kicsit a fékre, aztán külső talpéllel adsz egy gázfröccsöt, újból kinyomod a kuplungot, a sebváltókart berántod az aktuálisan ideális helyére, és kész!” Elképzelődik, hogy erre a műveletre adott kábé három tized másodperc, közben cirka száznegyvenes tempóval robog a sofőr alatt az a kocsi, amelynek az alja az úttól számítva mintegy tíz centire van, az is olykor-olykor le- verődik á betonból" mindeközben "áz útegyenetlenségektól egyfolytában a kocsival egyetemben dobálódik a kézben a kormány - és ekkor a tudósító elhatározza, hogy egy darabig még megmarad úrvezetőnek, pedig az a veszélyesebb szakma. Legalábbis Rátkai Feri szerint: „Idefelé előztünk egy ka- mionost. Amikor mellé értünk, akkor a pasi fapofával elkezdett gyorsítani, szemből meg persze, hogy jöttek. Ez még nem lett volna gond, ha csak a busszal vagyunk. De ott volt még rajtunk a tréler is. Sokat mondok, ha húsz méteren múlt a dolog, de befértünk, ez az idétlen meg ott vigyorgott mögöttünk. Beértünk egy lakott településre, ahol hál’ istennek következett egy piros lámpa. A kamionos mellénk húzott, és nagyon büszkén bámult előre, bal karja a letekert ablakon kilógatva, ahogy az illik ilyen körökben. Az alkalmat kihasználva szelíden közöltük vele, hogy a milyen micsodájával szórakozzon, majd, mivel semmi egyéb alkalmatos tárgy nem akadt a kezünk ügyébe, ezért a fogyasztásra alkalmatlannak ítélt banánhéjainkat küldtük át, sok szeretettel. Az ilyenekhez képest a versenypálya egy szanatórium, ott általában inkább egymásra mint magunkra vigyázunk.” Az idő közben már áthaladja az éjfélt, de a szerelőtrió még nem álmos. Annál inkább sem, mert pillanatokkal azelőtt szedódött dirib-darabra a jobb hátsó féltengely, ami nem átallott teljesen csálén állni. Érkezik egy fiatal pár, melynek autószerelő férfitagja rögvest a társaság közepébe robban. Csodálkozik, hú-k és há-k hagyják el a száját, majd közli, hogy adjanak neki egy kalapácsot. Amikor megkapja, hatalmas pusztításba kezd, iszonyatosakat csapkod a féltengelyre, majd közli, hogy ki kell cserélni az egész futóművet, majd amikor meghallja, hogy se tartalék futómű nincs, se nagyobb kalapács, akkor hirtelen megsértődik, és általános hálaadások közepette visszavonul. így legalább megmaradt a remény, hogy a felkelő nap ismét egyben találja az autót. Nem kell addig várni, már negyed háromkor kész a járgány. Efelett érzett örömében a szerelőtriumvirátus elvonul a közeli büfébe egy sör-virsli versenyre. Kecskeszakáll ismét Szombat reggel hat órakor röpke ébresztő után irány a pálya alatti nyugis szakasz, parkolóhely-keresés céljából. A nyugalom átmeneti, mert megjelenik Kecskeszakáll, aki szerelőruhásból átvedlett versenybírói főatyaistenné, és a madárfiittyös szent hajnalban ordítva közli, hogy álljunk oda, ahol már tíz perce állunk, és mögénk majd álljanak be a Volentér Gyuriék, akikkel már öt perce megbeszéltük, hogy mögénk fognak állni. Némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy mindez már az ó közreműködése nélkül is megvalósult. Tanácstalanul áll eléggé bamba képpel pár másodpercig, majd feltalálja magát, előkapja a cébéjét, az éteren magához rángat minden alkalmi alárendeltet, és közli, hogy idelent az Antal Krisztiánék mögé a Volentérék áll- nakj’rtiiríthá'é^ fájtá- kívül'érdékélne egyáltalán valakit. Ettől kezdve délig elég eseménytelenül telnek az órák, némi autóbeállít- gatás, időmérő futam, beállításkorrekciók, újabb idómérófutam, mindez azzal megspékelve, hogy a kiegészítő személyzet a rekkenö hőségben mintegy’ tízszer megjátja a rajtig szigorúan felfelé vezető nyolcszáz méteres utat. Gyalog. Réka Buragói Az első színt a szintén Formula-autós versenytárs, Volentér György kislányának megjelenése hozza az alkalmi parkolóban és szerelőműhelyben. Feltűnik a semmiből, kihúzza magát, egy darabig csak néz, de azt nagyon, majd elmosolyodik: „Volentér Réka vagyok, most múltam hatéves. Rengeteg Bura- góm van otthon, olyan tevés is, amilyen a Sennának volt. A tesómnak már van gokartja, de apu azt mondta, hogy én abba még nem ülhetek bele. Nekem majd motorom lesz, olyan kis motor, az apu már megígérte, én szeretném is, ha már leime, de most nincs rá pénzünk. Sokba kerül az autó, mert a múltkor a Hungaroringen az apu autójának letört a hátsó szárnya, még a kezét is megütötte. A keze most már nem fáj annyira, de új szárnyat még nem tudtak venni a kocsira, most is szárny nélkül versenyzik. Mondta is, hogy emiatt nem tud annyira menni, mint ahogy szeretne, mert a szárny nélkül nem olyan stabil az autó.” Réka a futamra már nem tart velünk, mert ott nagy a zaj. Az autóké és a versenyzőké is. Az ügyeletes üdvöske iszonyatos mennyiségű égetett szeszre köt fogadást a nagy vetélytárs- sal, majd amikor mindkét futamban a futottak még kategóriában végez, akkor az aszfalttól kezdve a rivális által használt arcvízig minden és mindenki hibás. A hivatalos futam egyébiránt már öt órakor befejeződik, csupán a gépkocsiátvizsgálás vesz még igénybe közel két órát, addig nem jöhetnek le a célból a versenyzők, és addig senki sem mehet felfelé sem. Este hétkor végre lecsorog a szerpentinen Antal Krisztián Opel Lotusa. A versenyző nem bírja abbahagyni a vigyorgást, hiszen kategóriájában az első, magyar összesítésben abszolút második lett. Akkor még ő sem tudhatta, hogy másnap, az esőfutamon hiába lesz a legjobb az időmérő futamon, a hivatalos megméretésen a kocsi bal hátsó féltengelye felmondja majd a szolgálatot és kiesik a vasárnapi versenyből.
