Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1996» Július 13.« Szombat _Téka Fényképtár Miskolc (ÉM - DK) - A Pelikán-könyvek Fényképtár című sorozatának második köte­téből Fejér Ernő miskolci fotóművészt és alko­tásait ismerhetjük meg. A fotók egy része pe­dig Miskolcról, a városról szól. Egy kopott, bús-borongós városról. Ahol vakítóan napfé­nyesek ugyan egyes felületek, de a fény éles vonallal elhatárolja magát az árnyéktól, s a részletek eltűnnek a feketében. Vagyis - és talán a felvételek hangulatát éppen ez adja - a művész olyankor nyomta meg az exponáló­gombot, amikor még a feketéből éppen ki- szürkéllettek ezek a bizonyos részletek: a ro­mos falak, a rendezetlenség... „ A városhoz fűződő viszonya jelképértékű. Vállalja a vidéki létet, nem bújik ki a körülmé­nyek szorításából, nem menekül, hanem far­kasszemet nézve a tényekkel építi öntörvényű képi világát” - olvashatjuk a bevezetőben. De ez csak egy a megfogalmazott „világok” közül. Van a kötetben más is. Vannak Veszte­sek: asztalra borulva, kórházi ágyon, a fod­rásznál, a régi házban és a parki pádon, gyer­mekként, felnőttként, tolókocsis ördögként és angyalként. Vannak szürkébe merevedett tűzfalak. (Tűzfallíra). Vannak gyermekkori emlékek, színhelyek, csendéletek és imp­ressziók a cselekvő kézről... Hogy miért? „Üzengetek a sebhelyes idő­nek. Bennem élő halottaimnak, elsuhanó kor­társaimnak, a megfoghatatlan időneki Üzenek és jeleket hagyok, érzelmeim lehámló darabká­it... Ezüstszemcsék, emulzióhártyák közé zá­rom félelmeimet, nevetésem, vágyakozásom, iróniám, dühöm, oldódásom, melankóliám, ne­urózisom, mint kézműves magánmitológus.” Eltáncolták a halált Szerencs (ÉM - S.L.) - Az izraeli Yavne és Gedera városokból érkezett tánccsoport mutatkozott be csütörtökön este a Sze­rencsi Kulturális Központban. A Magyar- országon először vendégszereplő tánco­sok ugyan két településen élnek, de a színpadon egységes, összeforrott együt­tesként mutatkoztak be. Szénási Jonathan Sándor, a Magyarországon működő GeSneR - HID - Vallási Kapcsolatok és Kutatások Központja - elnöke az együttes bemutatása kapcsán elmondta, Yavne az egyik legősibb zsidó város, közel 2500 éves múlttal büszkélkedhet. Az írástudók a jeru- zsálemi templom lerombolása után ide vonul­tak vissza. Úgyanakkor Gedera a fiatalságot szimbolizálja, hiszen alig 100 éve alapították - akkor, amikor a kelet-európai zsidóüldözte­tések elől az első menekültek hazatértek. így az egymáshoz közel lévő két város képviseli a régmúltat a jelent és a jövőt. A táncosok ugyan két helységben élnek, műsorukban ez egyáltalán nem volt érzékel­hető. Mozgásuk, összeforrottságuk azt az ér­zetet keltette, hogy csakis egy, jól összeszo­kott csoport produkcióját látja a nagyérdemű. Tudásukat Berman Hint (Yavne) és Orna Ge- lesz (Gedera) művészeti vezetőknek köszön­hetik. A mintegy tizenöt műsorszám érintette a táncművészet több kategóriáját. Megrázó koreográfia érzékeltette a II. világháború zsi­dó túlélőinek elesettségét, magányát, majd egy másik - a Beatles zenéjére összeállított - műsor az öbölháborútól, a vegyi fegyverektől való félelmet. Megdöbbentő élőképekkel állí­tottak emléket a közelmúltban meggyilkolt Jichak Rabin elnöknek. Természetesen a közönség örülhetett a könnyebb műfajnak is, Pariente lián táncta­nár Fred Astair sztepjeit idézte Sarábi Itiél ze­néjére, míg a kísérők ugyanezt tették a Rózsa­szín Párduc dallamaira, a legfiatalabb korosz­tály pedig a Captain Jack című világslágerre előadott vadnyugati táncnak örülhetett. A több mint egyórás műsor végén a művé­szek táncra kérték a közönséget, együtt „kígyóztak” a nézőtéren és a színpadon. A há­lás szerencsi közönséget vastapssal jutalmaz­ták a táncosok - és viszont. Az izraeli együt­tes - Abaújszántó és Szerencs után - Marton- vásáron, Kápolnásnyéken, Veszprémben majd Bécsben a Prágában vendégszerepei. As „A művészetet használni kell” Beszélgetés Molnár Irén önálló kiállítása kapcsán CSETNEKI JÓZSEF Sárospatak (ÉM) - Molnár Irén alkotásait - Pataki akvarellek címmel - legutóbb az elmúlt év nyarán láthatta a közönség Sá­rospatakon, a Református Kol­légium Tudományos Gyűjtemé­nyének Repozitóriumában. E képek többsége azóta az or­szág más kiállítótermeiben is felbukkant. így találkozhat­tunk velük például Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár méltóságot és eleganciát su­gárzó falai között is. Ez utóbbi helyen mutatta be Hrabal- és Marié-műveihez, valamit Char­les Lamb Shakespeare-meséi- hez készült illusztrációit. Eze­ket is láthatja a sárospataki tárlatlátogató július 21-ig A Művelődés Háza Galériájában rendezett tárlaton. □ Miben más ennek a kiállításnak az anyaga az elmúlt nyáron Sáros­patakon megismerthez képest? • Akkor egy tematikus kiállítás anyagát mutattam be a sárospata­ki közönségnek. Ahogyan ők, én is kötődöm e városhoz, az utcákhoz, a házakhoz, melyek a képeken lát­hatók voltak, és az emberekhez, akiknek láthatatlan tükörképei mind jelen voltak - és vannak - e házak falain, ablakaik üvegében és kapui alatt. Az így megfogalma­zódó koncepció tematikusságánál fogva csupán egyik oldala festésze­temnek. A mostani tárlattal remé­nyeim szerint teljesebb képet adok magamról, hiszen a festményeken megjelenő mozgalmasabb hatású figuralitás mindig közel állt hoz­zám. Az emberi életutak pillanati- ságában is sorsszerű felvillantása, annak minden esetlegességével az általánosat, az igazat is magában Molnár Irén alkotása hordozza számomra. Ezt szeret­ném képeimen is tetten érhetővé tenni. O Idén az akvarellek mellett más technikával készült képeket is kiál­lít... • Most is az akvarellek adják a tárlat gerincét. E technikát a mai napig kihívásnak érzem, próbálgat engem, s én próbálgatom őt, hiszen alkotói egyéniségemhez az akvarell által nyújtott lehetőségek állnak a legközelebb. Most azonban bemu­tatok olajjal, pasztellel és vegyes technikával készült képeket is. □Az élet állandóságát jelentő folya­matos munka közben mennyire je­lent kihívást egy önálló kiállítás? • Eddigi pályám története szinte kizárólag csoportos, több alkotót bemutató kiállítások sora. Az önál­ló kiállítás a problémákat mindig csoportosan veti fel. Beszéltünk már a témaválasztás okozta nehé­zségekről, felelősségről. Egy-egy ki­állítás összes szempontját, helyszí­nét együtt szem előtt tartani nehéz feladat, hiszen én mutatkozom meg, én mutatkozom be. És szeret­nék igaz, teljes profilt mutatni ma­gamról képeim segítségével. □ Mint kenyerét tanárként kereső alkotó ember minek vallja önma­gát? Művésznek? Tanárnak? • Mindkét általam végzett tevé­kenység kölcsönösen hitelesíti egy­mást. A rajztanárok többsége, akik alkotásaikkal kiállításokon szere­pelnek, szerényen - esetleg álszeré­nyen - tiltakoznak a „művész” megnevezés ellen. Pedig a művé­szet funkciót sokáig sorolhatnánk, s jó néhányan döbbenhetnének rá, hogyan, miként művészek ők, hi­szen a művészetet használni kell: az orvosnak a gyógyításhoz, a tör­ténésznek, régésznek a múlt megis­meréséhez, megértéséhez, a szocio­lógusnak a társadalom törvénysze­rűségeinek a megértéséhez és így, tovább. Ha a művészet kizárólag a természetfeletti, ködös világba re­pít minket, úgy nem tartom ma­gam művésznek. Azonban ha két lábbal állok a közös földön, s a megszerzett tudásommal, érzé­kenységemmel reagálhatok az álta­lam, az általunk megélt világra, akkor már nem kell félnem a ter­minológia használatától. Azonban folytonos kritikával vizsgálom ön­magam, hiszen meg akarok felelni e szigorú szempontok által körül­határolt, kizárólag folyamatszerű- en érvényes minősülésnek, amelyet a „művész” megnevezés számomra jelent. Ez nem olyan, mint egy dok­tori cím, melyet megszereztem, az­tán már van. Hitem, hogy akik bár­milyen szinten foglalkoznak művé­szettel, valahol felfedezhetik - hi­szen éppen azt teszik - magukban a művész, a művészet szellemét, erejét. így hát miért ne lenne ez ér­vényes kiváltképp azokra, akik al­kotnak. Nem jön St. Martin Miskolc (ÉM) - St. Martin július 20-ra tervezett országos klubtalál­kozója és koncertje technikai okok miatt elmarad. Rockpárbaj Kazincbarcika (ÉM) - Rockpár­baj címmel amatőr zenekarok pénzdíjas versenyét rendezik meg augusztus 31-én és szeptember 1- én Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központban. Nevezési határidő augusztus 25. Bővebb in­formáció személyesen a művelődési központban (Kazincbarcika, Fő tér 5.) vagy a (48) 312-413, 312-384-es telefonszámokon kérhető. Filmművészet Eger (ÉM) - Az idei évben 22. al­kalommal ad otthont Eger a Film- művészeti Nyári Egyetemnek. A millecentenáriumi eseménysorozat részét képező nyári egyetem július 27. és augusztus 2. között kínál változatos és színes programokat a filmművészet rajongóinak. A ren­dezvény díszvendége Illés György operatőr Eger díszpolgára, a nyári egyetem örökös rektora. Az egy hé­tig tartó rendezvényen többek kö­zött bemutatják az elmúlt év hazai filmtermését és az idén először megrendezik a TV-Híradósok nem­zetközi találkozóját. Bővebb infor­máció a (36) 310-553-as telefonszá­mon kérhető. Ketten egy ellen Miskolc (ÉM) - A Vígszínház mű­vészei (Csala Zsuzsa, Verebély Iván, Straub Dezső és Ligeti Éva) a Ketten egy ellen című kabaréjukat adják elő július 15-16-17-én este fél 9-től a tapolcai Akropolisz Szín­padon. A kabaré alaptémája a férfi és a nő örök harca, különösen, ha ketten vannak egy ellen. De tanúi lehetünk a szereplők művészi hit­vallásának, s megérthetjük, hogy a humor a valóságos élet vészesen komoly helyzeteiből fakad. Jubileumi dzsessz Debrecen (MTI) - Az idei, immár 25. Debreceni dzsessz-napok ren- dezvénysorzatán is kizárólag hazai zenekarok, illetve művészek lépnek fel. A vasárnapig tartó koncertsoro­zaton tizenöt együttes és szólista, összesen hatvanhat zenész előadá­sát hallgathatják meg a dzsessz- muzsika kedvelői. Baradla-barlangos alkotások Jósvafő (ÉM) - Barlangok a mű­vészetekben címmel rendeznek nemzetközi konferenciát július 23. és 27. között Jósvafőn. Az első mű­vészi alkotásokat barlangok mélye rejtette és őrizte meg számunkra. Az emberiség fejlődésével a barlan­gok - mint élettér - jelentősége fo­kozatosan csökkent, de a rejtelmes, misztikus föld alatti világ még a mai embert is megérinti varázsá­val. A barlangok mind a mai napig megőrizték inspirativ jellegüket és termékenyítőén hatottak a művé­szetek szinte valamennyi ágára. A konferencia célja: fórumot nyújtani a barlangok művészeti értékeivel - a barlangkutatás e periférikus té­májával - foglalkozó szakemberek­nek, hogy közkinccsé tegyék eddigi kutatásaik eredményét; hemutatni a barlangok művészi ábrázolásait; ismertetni a barlangokról szóló leg­jelentősebb irodalmi alkotásokat; felhívni a figyelmet a barlang mű­vészetekre gyakorolt hatására. A témák között szerepelnek a bar­langrajzok, a barlangok hatása az iparművészetre, szerepe a film- és fotóművészetben, irodalomban, ze­nében. Több kiállítást is terveznek erre az időre. Láthatnak az érdeklő­dők múlt századi barlangillusztráci­ókat, barlangi képeslapokat. Az elő­adások helyszíne többször lesz a Ba- radla-barlang. A zárónapon délután 3 órától a hangverseny-teremben szimfonikus zenekari koncertet hallhatnak az érdeklődők. Képközelben 4. Szabados Árpád: Térdelő Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Képekről beszélgetni nem könnyű. Mégis jellemző a huszadik szá­zad emberére, hogy mindent szavakkal (is) meg akar magyarázni önmaga számá­ra. Dobrik István művészettörténésszel egyes képekről (a grafikai biennálé kap­csán) próbáltunk beszélgetni. De igazából a- képek csak apropóként szolgálnak ah­hoz, hogy a szakember általános segítsé­get adjon a művekhez való közelítéséhez. □ Szabados Árpád, a tavalyi nagydíjas kama­rakiállításán - Miskolcon, a Mini Galériában - láthatjuk a Térdelő című képet. Ez melyik „megértési”kategóriába tartozik? 9 A képzőművészetben igen széles a skála. Lyka Károly mondta, hogy az a mű, amelyikről sokat lehet beszélni, az távol áll a képzőművé­szettől, és közelebb áll az irodalomhoz. Azt nem lehet mondani, hogy egy grafika azért, mert narratív, közlő, vagy mert illusztratív, az kevésbé jó, mint az, amelyik nem vállalja ezt a beszédes képi formát, hanem jobban elvonat­koztat. Szabados Árpád képe már jobban elvo­natkoztat a konkrét irodalmi, narratív közlés­től. Képi világa a színek és formák által hat ránk. Nehéz beszélni róla, mert nincsenek raj­ta történések abban az értelemben, ahogy ,a hétköznapi ember gondolkodik erről. Itt lelki történések vannak. Azt mondom, hogy például ez a kis kilövellés, ami lehet egy vulkán, lehet ejakuláció, bármi, mögötte domb, egy mellet idéző valami... □ Már magyarázza is... • Igen. Holott lehet, hogy másnak egészen más jut eszébe. Lényeg, hogy az ember akkor jut el igazán ezeknek a műveknek az őszinte befogadásáig, ha nem kezdi el azt nézni, mit ábrázol, hanem hagyja, hogy ezek a színek és formák valamilyen módon tisztán önmaguk­ban elindítsanak egy folyamatot... Persze, aka­ratlanul is elkezdjük magyarázni. De a megis­merés spirálisan épül. Tapasztalsz és megma­gyarázod. A fogalmad föltöltődik tapasztalás­sal. A fogalmak mögött képzetek vannak. És egy formához kötötten is rengeteg képzetünk lehet. Itt a Szabados-képnél szó lehet női mell­ről, ami anyaságot jelenthet, táplálékot adhat, de lehet hegy, vulkán is. De most nem a fogal­mak, hanem képek jelennek meg előttünk, ké­pekben gondolkodunk... Megteremtettük a Gu- tenberg-galaxist, amiben szavakkal közlünk információkat egymással, ugyanakkor eltakar- tuk ezzel a megismerés érzékenyebb területeit. □ Úgy tűnik, Szabadosnak sikerült egy jellem­ző ésjellegzetes forma- és színvilágot kialakíta­ni. O olyan mai grafikus, akinek „messziről” megismerhetjük a munkáit. • Régi vita, hogy jó-e, ha felismerhető képeiről a művész. Amikor az embernek karakteresen kialakult a gondolkodásmódja, alkotói habitu­sa, akkor a nyelv amivel beszél, hasonlatossá válik őhozzá, tehát karakteres stílusa lesz. De sokszor megfordul a dolog. Az nem jó, ha vada­id úgy akar egyéniség lenni, hogy felszínes stí­lust teremt magának, ami mögött nincs fede­zet. Modoros lesz, és már nem tudja belülről tartással, lélekkel, ésszel követni. □ Mondják Szabados Árpádról, hogy hatással voltak rá a gyermekrajzok... • Igen. Vezette a GYIK-műhelyt a Magyar Nemzeti Galériában. A gyermeki kreativitás csodálatos dolog. Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy mennyire spontán tudnak ér­zelmeikről beszélni. A gyerek ösztönösen árul­kodik és beszél önmagáról a színekkel, a for­mákkal. Ezek a belső pszichikai automatizmu­sok költészetté varázsolódnak Szabados Ár­pád esetében, ugyanis ő próbálja a megélt ér­zéseit gyermeki tisztasággal visszaadni. Per­sze e mögött intellektuális rafináltság is van, hiszen nem tudja kikapcsolni azt a tudást, ami már az övé. Ezért munkái mégsem úgy hatnak, mintha imitálná a gyermekrajzokat. Olyan ember, aki ezen az őszinte hangon, de sokkal bonyolultabb dolgokról beszél, mint amit a gyerek esetleg megpróbál. Egy europe- ar, végtelenül művelt, nyelveket beszélő, érzé­keny művész, aki már kialakította a sajátos képi világát. □ Fent szörny, sárkány... • Szörny is lehet, sárkány is. Olyan hatást kelt bennem, hogy harapni akar, gonosz, és ez szorongást okoz. Egy lehajtó, felém nehezedő folt, egy tolakodó kék szín, egy völgyben meg- lapuló kis forma vagy a festék fröccsenése, ami egy újfajta jelentést hoz. De ez szóban nem fo­galmazható meg számomra, csak a képi jelen­tését tudom... /-\ G ® (/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents