Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-09 / 159. szám

1996. Július 9., Kedd 4 Z ........------------------------------------------------: Itt-Hon Z TV beharangozó Július második heté­ben a ZTV műsorával igyek­szünk kellemes szórakozást kí­vánni azoknak, akik már sza­badságukat töltik - ám az idő­járás nem kedvez kikapcsoló­dásuknak. Természetesen azokra is gondolunk, akik még dolgoznak - és a szünidőt töltő gyerekek­re is: igyekszünk, hogy minden­ki találjon kedvére valót. Szerdai adásunkban folyta­tódik az egészségvédelemről szóló sorozat, a fogyatékos gye­rekek képzéséről beszélgetnek stúdióvendégeink. Termé­szetesen emellett a csöppet sem könnyű téma mellett lesz vidámabb is: Barangolás... so­rozatunkból láthatnak nézőink egy részt: kirándulási kedvcsi­nálóként vetítjük a Sátoralja­újhelytől alig 35 kilométerre, Szlovákiában található Leleszről készült felvételün­ket; és a gyerekeknek is a szo­kásosnál hosszabb mesefilmet vetítünk. Hétfőn a sárospataki Öreg­diákok Világtalálkozójáról, a regmeci nemzetiségi találkozó­ról, a füzéri polgármesteri ta­lálkozóról számolunk be. Az Egyházi idő című műsorunk­ban pedig az ikonokról hallhat­nak és láthatnak nézőink szép képeket, és gondolatokat. Pénteki műsorunk a hétvé­gi pihenést, a tartalmas kikap­csolódást kínálja. A megszokott időben 18 óra 15 perckor jelent­kezik a Maecenas kulturális magazin, melyben a Sárospa­taki Nemzetközi Bábfesztivál­ról és a közelmúltban megje­lent két érdekes könyvről: a Hármashatáron című és a ka- rosi honfoglaláskori temető fel­tárását bemutató kötetről szó­lunk. A HÍR 7 után egy különle­ges tábort is bemutatunk, me­lyet Kenézlőn szerveztek gye­rekeknek és felnőtteknek: az ikonfestést tanulhatták egy hé­ten át a résztvevők. Végül, de nem utolsó sorban a szünidejüket töltő gyerekeket váijuk a telefonos irodalmi rejt­vényműsor idején. Nekik és valamennyi kedves nézőnknek kellemes tévénézést kíván munkatársai nevében is a heti szerkesztő: Koncz Ildikó Színes diplomás pedagógusok _ZTV Műsora Július 10. (szerda) 9.00 Műsorismertetés 9.05 Regionális híradó (ismétlés) 9.20 Regionális magazin (ismétlés) 10.05 „Fogadóóra” (ismétlés) 11.35 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából 17.55 Műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.15 Barangolás... 18.30 Egészségvédelem - stúdióbeszélgetés 18.00 Hír7 - aktuális hírműsor - Lapszemle 19.20 Mese 20.00 DW magyar nyelvű változata 20.30 Utazás a koponyám komi (m. f) 21.50 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés Július 11. (csütörtök) 9.00 Műsorismertetés 9.05 A szerdai adás ismétlése 17.55 Műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.15 Regionális magazin Debrecen 19.00 Városháza hírei... 19.30 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából Július 12. (péntek) 9.00 Műsorismertetés 9.05 Regionális híradó (ismétlés) 9.20 Regionális magazin (ismétlés) 10.05 Városháza hírei (ismétlés) 10.35 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából 17.25 Műsorismertetés 17.30 Regionális híradó Debrecen 18.00 Zeneközeiben 18.15 Maecenas - kulturális magazin 18.45 Vers-vetélkedő 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor - Lapszemle 19.20 Ikonfestó tábor 19.40 Mese 20.00 Országos fafaragó tábor és konferencia 20.30 Hideg szoba (angol dráma) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor ismétlés 22.15 Éjszakai film Július 13. (szombat) 9.00 Műsorismertetés 9.05 A pénteki adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából 21.00 Éjszakai film Július 15. (hétfő) 9.00 Műsorismertetés 9.05 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából 12.00 Képújság 17.55 Műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.15 Ruszin nemzetiségi műsor 18.30 Kárpátaljai figyelő 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor - Lapszemle 19.20 Aktuális... 19.35 Mese 20.00 DW német nyelvű változata 20.30 Kampókéz (USA film) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor (ismétlés) Július 16. (kedd) 9.00 Műsorismertetés 9.05 A hétfői adás ismétlése 17.55 Műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.15 Regionális magazin Debrecen 19.00 „Referencia” - gazdasági szolgáltató műsor 20.30 Szórakoztató összeállítás az ATV 47 műsorából A Zemplén Televízió a műsorváltozta­tás jogát fenntartja! Sárospatak (ÉM - BSZA) - Kilencvenhét arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomás pedagógus vehette át hosszú és eredmé­nyes munkájáért júniusban a Comenius Tanítóképző Főiskola díszoklevelét. Egy részük a főiskola diplomaosztó ünnepsé­gével egybekötve kapta meg az elismerést Komáromy Sándor főigazgatótól, míg a többiek - kérésükre - Miskolcon vették át a színes diplomát Szentirmai László fő­igazgató-helyettestől. Aranydiplomások: Arvay András (Miskolc), Bedécs István (Kazincr barcika), Bodnár Györgyné (Kassa), Bodolóczky Jánosné (Sárospatak), Bubnó Lászlóné (Mis­kolc), Czákó Józsefné (Dunakeszi), Gere Sán- dorné (Nyíregyháza), Gondola Gyula (Sajószö- ged), Hajdók Géza (Királyhelmec), Herceg Lász­ló (Mezőkövesd), Jaskó Sándor (Sátoraljaúj­hely), Juhász Bertalan (Kisvárda), Juhász Zol­tán (Budapest), Karászi Gyula (Kékese), Kos­suth Mihályné (Szikszó), Kosztyu-Bucsai Lász­ló (Bacska), Laskay Sándor (Sóstóhegy), Lénárt Ferenc (Gönc), Major Jánosné (Miskolc), Módis Ödönné (Miskolc), Nagy' Ferenc (Putnok), Nagy Imre (Tiszacsege), Osváth Lajosné (Sárospa­tak), Szabó Istvánná (Sátoraljaújhely), Szerdi Gábor (Dombrád), Takács Lajos (Szentendre), Tóth Gyula (Szerencs), Tóth Károlyné (Sáros­patak), Bartha Ferenc (Tiszafüred), Balatoni Dániel (Domony), Bodon Tibor (posztumusz, Hejőbába), Bujdos László (Miskolc), Busák Jó­zsef (Debrecen), Csordás Imre (Olaszliszka), Er­dei László (Budapest), Garadnai Ferenc (Mis­kolc), Gülmár Béla (Miskolc), Halász László (Miskolc), Hámori Sándor (Budapest), Juhász Zoltán (Budapest), Jurecskó László (Miskolc), Karszky János (Dubicsány), Kőszegi Jenő (Du­naújváros), Petró András (Budapest), Puskás János (Sárospatak), Soós Zoltán (Miskolc), Sop­roni Jenő (Budapest), Stépán László (Eger), Szi­gethy László (Mezőcsát), Szőke Csaba (Miskolc), Tiszay József (Jászkisér), Vajkó László (Ber- zék), Zsáry Gyula (Budapest), Baranyai End- réné (Encs), Bodnár Lászlóné (Kazincbarcika), Boldizsár Eszter (Csenyéte), Galambos Béláné (Miskolc), Hubay Barnabásné (Miskolc), Iglai Tiborné (Miskolc), Illés Endréné (Miskolc), Ivancsó Györgyné (Miskolc), Jancsó Béláné (Miskolc), Kántor Tiborné (Miskolc), Kordos Lászlóné (Miskolc), Kőhalmi Károlyné (Mis­kolc), Merényi Józsefné (Miskolc), Réti András- né (Szerencs), Szabari Dénesné (Miskolc), Sza­bó Józsefné (Miskolc), Vasas Pálné (Miskolc), Zsáry Tiborné (Miskolc), Bóta Alberné (Eger). Gyémántdiplomások: Czeglédy Lajosné (Sárospatak), Gönczy Jenő (Sárospatak), Görgényi Artúr (Encs), Kiss Vil­mos (Szombathely), Köhler Sándorné (Sárospa­tak), Láng Imréné (Miskolc), Sebő Béla (Haj- dúdorog), Sinkó Jolán (Sárospatak), Zemlényi Béla (Szerencs), Azary Béla Károly (Miskolc), Balogh Istvánná (Bánréve), Jászó Zoltánná (Miskolc), Juszkó István (Miskolc), Kassó Lász­ló (Budapest), Szakáll Kornélné (Kazincbarci­ka), Szinok Ferencné (Ózd). Vasdiplomások: Fancsik György (Debrecen), Juhász Jenő (Bu­dapest), Nagy Barnabás (Sóstógyógyfürdő), Re- zessy László (Budapest), Temesvári István (Ba- latonfüred), Jánosházi Károly (Miskolc), Mo- hila Istvánná (Miskolc). Rubindiplomások: Bónis Imre (Miskolc), Frits Sándorné (Ózd). _Nekünk írták Rendhagyó könyvismertetés Gondolatok az Ujszászy Kálmán emlékkönyv kapcsán 1996. Július 2., Kedd = Itt-Hon ~ ,A napokban kaptam kézhez a Kazinczy Fe­renc Társaság Széphalom című évkönyvso­rozatának nyolcadik köteteként megjelent Újszászy Kálmán emlékkönyvet. Örülök en­nek a kötetnek, s kezembe véve egész sor gondolat, emlék idéződik fel bennem. És bár könyvismertetésnél nem szokás szemé­lyes emlékekre hivatkozni, elnézést kérve a tisztelt olvasótól engedtessék meg nekem egyet-kettőt felidézni. Nekem ugyanis Sárospatak - ahol diákkorom oly kedves és felejthetetlen éveit töltöttem -, egyúttal Újszászy professzor urat, az általam igen tisztelt Kálmán bácsit is jelentette. Úgy is mondhatnám, ha Sárospatak nevét hallottam, akkor Kálmán bácsi képe jelent meg előttem, ha pedig az ő neve hangzott el valahol, akkor Sá­rospatakra is gondoltam. Mert Sárospatak és Újszászy Kálmán professzor úr, egyek voltak. Családom ismeretsége a professzor úrral a harmincas években kezdődött. Nagybátyám az első népfőiskolái tanfolyam hallgatójaként is­merte meg, s tisztelte atyai barátjaként élete vé­géig. Azt hiszem, az életét is neki köszönheti. Mert amikor 1944 őszén a kollégiumban levő tá­bori kórház - ahol sebesülten feküdt - tovább menekült, a nagybátyámat ő nem engedte to­vább, hanem a kórházból kikérve magánál tar­totta. így menekült meg attól a légitámadástól, mely ezt a kórházvonatot szétbombázta. De ő egyengette az én utamat is, amikor Pa­takra kerültem. Szabad bejárásom lett a falu- szemináriumba, ahol megnyílt előttem a világ. Itt ismerkedtem meg a faluról, a falusi emberekről szóló írásokkal. Azt hiszem, ennek köszönhetem néprajzgyűjtői, helytörténészi munkásságomat. Az ő útmutatásai, az ő inspirációi nélkül nem hiszem, hogy eredményes munkát végezhettem volna. Sárospatak mindig szellemi irányítója volt a vonzáskörzetébe tartozó falvaknak. A reformá- tusság Patakról kapta lelkészeit, tanítóit, akik magukkal hozták a pataki szellemet. Munkálko­dásuk arra is kiterjedt, hogy Patakra irányítsák az arra érdemes falusi gyermekeket. Mert óriási kitüntetésnek számított pataki diáknak lenni az 1950-es évekig. Azt hiszem, hogy mindazok, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mindezt kiolvas­hatják belőle. De megismerkedhetnek egy olyan ember életével, munkásságával is, aki nem ké­szült ugyan gyermekkorától arra, hogy Patakot, Patak szellemiségét szolgálja, de amikor a gond­viselés Patakra irányította lépteit, már tudta, hogy neki itt kell maradnia, hogy Patak többé nem engedi el. S ő ezt vállalta. A könyvet olvas­va megismerkedhetünk a professzor úr életével. Az interjúkon, levelezésén keresztül pedig munkásságával, felfogásával. Megismerhetjük a szellemiségről és világnézetről, a magyarság- ismeretről és falumunkáról, az iíjúságról és népfőiskoláról, a pataki kollégiumi gyűjtemé­nyek gyarapításáról, a gyarapításra szerve­zett útjairól, Sárospatakról és a pataki szelle­mi örökségről vallott nézeteit. Emellett megis­merhetjük ebből a könyvből tisztelőinek, ba­rátainak, tanítványainak vallomásait. Gondo­latoknak egész sorát ébresztette bennem ez a könyv. A gondolatok mellett azonban megfogalma­zódott a tisztelet és a hála érzése is. Tisztelet és hála azért, hogy ő, a város, sőt fővárosi szár­mazású ember a faluszeminárium megterem­tésével a falura, a falusi emberek életére irá­nyította tanítványai figyelmét. Ő volt az, aki arra nyitotta rá szemünket, hogy meg kell ismerniük azt a falut, ahol majd rájuk lesz bízva az emberek hitélete, erkölcsi nevelése. Hogy ha majd elfoglalják állomáshe­lyeiket, már ismeijék a falu szokásait, hagyo­mányait, hiedelemvilágát és az ott élő embe­rek lelkivilágát. Örültem annak, amikor majd félévszázados száműzetés után visszatérhetett az ősi falak közé a teológia, megindulhatott a lelkészkép­zés. Arra gondoltam, hogy a megindult lelkész­képzéssel együtt újra kezdődik a szemináriu­mi munka is. Mert bármilyen furcsán hangzik is, nagyon nagy szükség lenne ma is a faluku­tatásra. A faluszemináriumi munka azonban nem indult meg. Úgy látszik, hogy az ifjú lel­készjelöltek nagyon jól ismerik a falut, a falu­si embert, a még meglevő hagyományait, szo­kásait, erkölcsi, vallási felfogását. Ezt azonban kétkedve fogadom. Mert még ha így is lenne, a falukutatással jobban meg­ismerné a lelkészjelölt eljövendő hivatásának, szolgálatának színhelyét. Az persze igaz, hogy ma már a népművészethez tartozó tárgykö­rök, a szellemi hagyományanyag talán kihaló­ban van, de a társadalmi változások, a szocio­lógiai kutatások, az élet minőségének megis­merése közelebb vinné az ifjú lelkészt a lelki bajok felismeréséhez, orvoslásához. Egyebek mellett ezért is érdemes lenne a faluszeminá­riumi kutatómunkát, a falusi terepmunkát új­raindítani. S jó lenne, ha Újszászy professzor úr példája nemcsak a volt tanítványoknak, ha­nem a kollégiumbeli utódoknak is szólna.” Nagy Géza nyugalmazott múzeumigazgató, tanár, helytörténész Z 5 _Itt-Hon-Konyha Ennivaló kis finomságok Bizonyára mindenkivel megesett, hogy hét végén a rengeteg tenni­való mellett kicsi - vagy népesebb - családja még süteményt is óhaj­tott a finom ebéd után. Ilyenkor nincs mit tenni: a bevásárlás, mo­sás és más házi munkák mellett, vagy után elő kell szedni egy-két olyan receptet, amit - amellett, hogy a pénztárcának és az év­szaknak is megfelel - elrontani sem lehet. Nagymosás mellé való sütemény Hozzávalók: egy készen vásárolt fonott kalács, fél kilogramm alma, kevés fahéj, porcu­kor. Esetleg öt dekagramm porcukor­ral kevert darált dió a sütemény szó­rásához. Elkészítése: a kalácsot vékony szeletekre vágva tep­siben halványan megpirítjuk. Közben a meghámozott almát lereszeljük. Fa­héjjal, porcukorral ízesítjük. Mire ez­zel végzünk, a kalács is megpirul. A szépen megpirított szeleteket megken­jük vajjal, erre egyenletesen halmoz­zuk az almát. A cukros dióval, vagy csak porcukorral megszórjuk és - a sü­tő fajtájától függően - kb. 5 percig süt­jük. Nagyon finom, és elronthatatlan sütemény, amelynek értékét csak az csökkenti, hogy pillanatok alatt elfogy. Roszka néni máléja Ezt a süteményt akkor készítsük el, amikor palacsintát kívánnánk, de nincs időnk a sok sütéshez. A hozzá­valók a palacsinta tésztájának alapa­nyagaival megegyezőek, de lisztből töb­bet tegyünk bele, hogy jó sűrű legyen. Megéri jól eldolgozni a masszát, akár kézi, akár gépi habverővel. Hozzávalók: Ebbe a tésztába 3-4 tojás, 30-35 dkg liszt, és kb. fél liter tej kell, csipet só­val ízesítve. Cukrot szigorúan tilos be­letenni, mert nem ,jön fel”. Elkészítése: miután összedolgoztuk a tésztát (míg takarítunk, addig pihentethetjük is), egy tepsibe öntsünk másfél deciliter olajat, és forrósítsuk fel a sütőben. Önt­sük a masszát a tepsibe. A továbbiak­ban más dolgunk nincs is vele. A jól el­dolgozott máié csodálatosan felhólyag­zik. Egyszer-kétszer a tepsit megfor­díthatjuk, hogy mindenütt egyformán felpúposodjon. Mikor a tepsiben már mindenütt feljött a tészta, kész is. Por­cukorral szórjuk meg a tetejét, hide­gen és melegen is kitűnő. Jó étvágyat! SIMON ANNAMARIA szerencsi diák versei FÁJÓRA VILÁGNAK Fájtam az anyámnak előtte nagyanyámnak minden ősömnek kik miattam megtörtek Fájtam az életnek szegény természetnek az egész világnak bűnösnek találtak. Fájtam az Úrnak a szép angyaloknak aki engem megért az nem lesz szegény. Fájtam mindennek fájtam mindenkinek mert egy se szeretett mind csak megvetett. Egy ha szeretne talán meg is ölne a nemremélt édes végtelen szeretet. EN annyit érek csupán mint versemben a szavak ha tintám elfogyott és toliam elhallgatott én is meghalhatok.

Next

/
Thumbnails
Contents