Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06 / 157. szám

Vili ÉM-hétvége Színes világ Július 6., Szombat zik a történet szerep­lőivel sok-sok ember... Nemrég fejeződött be Budapesten a nemzet­közi UNIMA bábfesz­tivál. Szentirmai László büszke arra, hogy Patakra olyan előadók is érkez­tek, akik Pesten nem szerepeltek. A szervező válogathatott a jelentkezők közül. Most Uj-Zélandtól Mexikóig, Belgiumtól Oroszországig jöttek a bá­bosok, mintegy negyvenen. Viszont az előadók családias közösségével szem­ben a közönség egy „olasz" nagycsa­lád lehetett volna...- Ennyire még soha nem tudtam sze­retni a pataki közönséget. Verekedtek a jegyekért, volt, akit el kellett külde­ni. A gyerekek sokszor a bábos lába P atakra csak azok a bábosok jöhet­nek, akik bábja- ikkal együtt beférnek egy Trabantba. Ezt per­sze nem komolyan mondja Szentirmai László, a Zsákomban a bábom feszti­vál szervezője, csak szemléltetni akar­ja, hogy ide olyan előadókat hívnak, akik maguk vagy másodmaguk adják elő műsorukat.- Ez a hatodik bábfesztivál - meséli a szervező. - Azért tartom fontosnak, mert itt a tanítóképző főiskola, s a le­endő tanítóknak meg kell tanulniuk, hogyan lehet lekötni a gyerekeket a legegyszerűbb tárgyakkal vagy a pusz­ta kezünkkel - Csipet csapat nélkül. Walt Disney-ék „legyalulták" a bábot, s azt a hangulatot, amikor együtt léleg­A képek Budapesten és Sárospatakon készültek. Fotó, szöveg: Dobos Klára N em is gondolná az ember, mi mindent lehet papírral össze­bohóckodni. Massimo Schuster és Eric Poerier előadása a 19. századi angol papírszínházi tradícióból kiindulva ké- szült. (Eredetileg igazi színházak kis karton reprodukcióiról volt szó, 7-8 centi magas alakokkal, amelyeket egy narrátor mozgatott a polgári szalonok szűk közönsége előtt.) Az előadók erőteljes egyénisége, kedvvel teli játéka még a nyelvet nem értőket is magával ragadta. A poénok többsége „nemzetközi” volt, hiszen bábnyelven „mondták”. szani, hogy dobolunk, és óriásbá­bokat cipelünk... - mondja Lénárt András, a Budapest Bábszínház szcenikusa, aki - hobbiként - pici színpadával áll a közönség elé.-A figurái mozgatása különleges...- Keleten mozgatnak valahogy így, ezt „lestem el”, s készítettem el a bá­bokat. Magyarországon ez újdonság.- Nem történeteket játszik, ha­nem kis etűdöket...- Szeretném, ha mindig mást játszanék, mint előző alkalommal. De nemcsak ilyen szórakoztató és szép műsort. Azt hiszem, nagy lehetőség ezekkel a picikkel valami nagyot mondani... -Egyelőre improvizál?- Igen. A figura persze bi­zonyos szinten meghatá­roz. De nem szeretném, ha séniák alakulnának ki, mert azért ez úgy jó iga­zán, ha nekem is játék, nemcsak a közönségnek... Annyira picik ezek a bá­bok, hogy az embernek „folytatásává” válnak. Olyan érzékenyek, hogy­ha én kicsit idegesebb va­gyok, azt is megérzik. V folaki az előadása után úgy gratulált önnek, hogy tiszta költészet, amit csinált. Ilye­neket szeret hallani dicséretként?- Nem feltétlenül ilyet, mert azt hiszem, ahhoz hogy az ember egy költeményt elmondjon, kicsit több kell. Ez olyan játék, amivel sze­retném felhívni az emberek fi­gyelmét a finomságra. Mert nem­csak úgy lehet szabadtéren ját­A Megyeri Gyalog Galopp őrület. Az egyik legfelszabadul­tabb, és legszórakoztatóbb játék volt az UNIMA bábfeszti­válon; A Kolibri Színház a Monty Phyton Pictures engedé­lyével adaptálta (báb(színházra a világhírű filmet. Hatalmas öt­letek - persze a film fárasztóan zseniális poénjaira építve -, kife­jezetten jó színészi alakítások. Báb ugyan nem sok van, de szelle­mes például az a játék, amikor a paravánok mö­gött még apró figurák­ként megjelenő szerep­lők egy-két „kanyar” után teljes életnagyság­ban állnak a nézők előtt... Az előadás sehol nem ül le, a közönség „fetreng”... szerintem j játsszák ezt még Pesten! (Ugyanezen csapat A ró­mai hullazsinat című előadását viszont nem j ajánlom megtekintésre, nemcsak a téma miatt...- képet lásd itt. ) L áttam egy „furcsa” előadást a bábfesztiválon. Tele volt bábokkal. És a főszerepeket is ők ala­kították, nem a bábszínészek kerültek előtérbe. A csehországi Naivni Divadlo Liberec játszotta el az Ali baba és a negyven rabló című Ezeregy éjszaka­mesét. Az előadás poénja a negyven rabló megjele­nése volt. Egyszerre fordultak be a közönség felé, s kórust alkotva - mechanikus mozgatással - a szóla­mok külön-külön adták elő csattogó dallamsorai­kat... A bábosok az előadás végén sem leplezték le ezt a titkot, sőt, meghajolni is csak a bábok jöttek ki az előadás végén, újra és újra megfürödve a színé­szi jutalomban. Talán demonstrálni szerették vol­na, hogy ez bábfesztivál?!

Next

/
Thumbnails
Contents