Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06 / 157. szám

Július 6., Szombat

ÉM-lcörkérdés

ÉM-hétvége III

Egy mondatba lehetetlen belesűríteni, hogy a szabadságra neveléstől a nemzet iránti

Sárospataki szellemidézés

elkötelezettségig mi mindent ötvözött egykor Sárospatak szelleme - mondják az intézmények 1952-es államosítása előtt a városban tanult öregdiákok, akik most arra szövetkeznek, hogy életben tartsák ezt a szellemet. En nek, érdekében június végi találkozójukon elhatározták: idén október 5-én világszövetségként újraalapítják az 1928-tól 1948-ig már létezett PADOSZ-t, a Pataki Diákok Országos Szövetségét.

A szabadság iskolája

SOÓS IMRE 1943-ban érettségizett az alma materben.

Sorsa kalandosra fordult: számos országában tanult és dolgozott. A világcsavargó mérnök jelenleg Prágában - mint mondja: Európa kulturális értelemben vett fővárosában - él. Pataki diákéveit kötetben örökítette meg.

Könyvében olvasható az az eset is, amikor álkulccsal lo- pódzott be az igazgatói szobába, érettségi tételt lopni.

Csakhogy a szoba éppenséggel nem volt üres. A rajtavesztett diák mi mást tehetett volna, bevallotta tanárának jövetele célját: „tételt lopni jöttem”. A csínytevés kacagásba fulladt.

• Az akkori iskolai légkör kedvezett a diákcsínyeknek. Apróbb huncutságok voltak akkoriban: akadtak, akik tűzifát loptak, hogy legyen mivel fűteniük a hideg diáktanyákat. Mások egy kicsit iddogáltak. Miután a saját lányainkat erősen őrizték tőlünk, ezért néhányan a borbélyházba jártak hajtalankodni. Az is megesett, hogy az ellopott dolgozatokat az éj leple alatt kijavították és visszacsempészték.

QNem okozott gondot, ha valaki lebukott ?

• A tanáraink maguk is egykori pataki diákok voltak. Az ő idejükben ők ugyanezt művelték.

□ Az önök számára a kegyes elnézést is jelentette Patak

szelleme?

• Sokkal inkább azt az eszmét, amelyik jól ötvözte az egyéni szabadságot a valamennyiünket összefogó diákléttel. Mielőtt pataki diák lettem volna, három és fél évig Szolnokon tanultam. Az ottanit a maga nemében nagyon jó iskolának nevezhetem; számos dologra megtanított bennünket, s aztán számon is kérte, hogy tudjuk-e. Patakon nem így történt. Minket itt nem biflázni tanítottak - bár mindent megtettek a szellemi fejlődésünkért hanem arra neveltek, hogy ellenálljunk a begyepesedett eszméknek, hogy önállóan gondolkodjunk, mert csak így lehet az ember szabad. Úgy látom, ma ez nagyon hiányzik, s igen fájó dolognak tartom ezt a hiányt.

□ Miben látja annak az okát, hogy mára megkopott, vagy teljesen odalett az, amit önök egykor igen fontosnak tartottak?

• Volt negyvenöt év, amit én csak szellemi és jellemi elnyomásnak tudok nevezni. A kommunizmus - mint bármelyik totalitárius rendszer - csak úgy képes működni, ha az ember gondolkodását elnyomja. „Ne gondolkozz, kövess!” - ezt hirdeti. Ennek ezen a tájon meg is lett a következménye: a cseheknél is látom, hogy egymásra néznek, ha valamit kérdeznek tőlük. Hozzászoktak a kis piros könyvhöz, amiből kiolvashatták: miről mit gondoljanak. A mi időnket nem ez jellemezte. Számos politikai párt működött, ezerféle módon gondolkodtak a diákok is. Nekem például a mai szocialista politikus Vitányi Iván nagyon jó barátom volt, egy ideig egy padban is ültünk. Ennek ellenére különbözött a világnézetünk: ő idealista, kiemelte a maga számára a marxizmusból azt, ami ideális lenne belőle. Én individualistának tartom magam: azt állítom, hogy az egyén szabadságánál nincs fontosabb, mert csak szabad emberek tudnak szabad társadalmat építeni.

□ Gondolja, hogy a világ jelenlegi állása pont annak kedvez, hogy szabad társadalmai építsenek az emberek? Nem sokkal inkább arról szól-e a történet, hogy az emberek az egzisztenciális fenyegetettségük, kiszolgáltatottságuk miatt - a megélhetésük érdekében - készek lemondani a szabadságukról is?

• Igen, a világ valóban errefelé halad. De én ez ellen vagyok, és ez ellen a gondolkodás ellen beszélek.

□ Mit tehet a pataki diákok majdani világszövetsége annak érdekében, hogy az új generációk a szabadságot akarják választani ?

• A tanítást, az iskolát kell arra ösztökélnie, hogy intelligens, szabad embereket neveljenek. Olyanokat, akik képesek a produktív gondolkodásra, s az egyes tények összekapcsolásával készek megteremteni a maguk dinamikus világát.

□ Ezekkel a g adóiatokkal az öregdiáktársai is egyetértenek?

• Sajnos, azt kell mondanom: akiknek ezt jelentette Patak szelleme, elhagyták az országot - és dinamikusak maradtak. Akiknek vagy nem ezt jelentette, vagy túl gyengék voltak hozzá, hogy ezen az alapon éljenek, mára eléggé begyepesedtek. Engem arra sarkallt az iskolától kapott útravalóm, hogy soha ne nézzek másokat: ők hogyan oldanák meg az előttem tornyosuló problémákat. Mentem a magam feje után. Talán egy kicsit sportot is csináltam abból, hogy ha az együk országból a másikba költöztem, a letelepedésemet se munka, se az anyagiak szempontjából nem készítettem elő. Patakon megkaptam az alapot ahhoz, hogy ezt tegyem, hogy így éljek, és így is boldoguljak.

A rebellió viharsarka

FEKETE GYULA író a harmincas években tanult Sárospatakon. Ő is úgy látja: megkopott az, amit pataki szellemnek neveznek.

□ A mostani sárospataki öregdiák világtalálkozó résztvevői gyakorta hivatkoztak a város szellemére, de a beszélgetések során más-más módon határozták meg, hogy mit is értenek ezen. Az embernek szinte az az érzése: ahány öregdiák, annyiféle szelleme van Sárospataknak.

• Nem hiszem, hogy a városnak annyi szelleme van, ahány ember beszél róla. Ebben a szellemben van valami közös is: sok ember gondolkozik és érez egyféleképpen

róla. Sárospatak - távol Bécstől, közel Erdélyhez és Lengyelországhoz - hosszú ideig a rebellió viharsarkának számított ebben az országban. Amikor a fegyveres függetlenségi harcok elsorvadtak, a pataki szellem vette át ezek mozgalmait. Ez a függetlenségi szellem éltette a diákságot. Az 1849-es szabadságharc olyan vezéralakjai kerültek ki ebből a kohóból, mint maga Kossuth Lajos, vagy a legradikálisabb miniszter, a későbbi miniszterelnök Szemere Bertalan. Én a harmincas években jártam ide, akkor ennek a szellemnek még élt az öröksége, de ezt az államosítás után jórészt kiirtották. Az tehát a kérdés, hogy lehetséges-e, s ha igen, mikor, hogy az a bizonyos pataki szellem feltámadjon.

□ Mit tehet ennek érdekében a pataki diákok októberben megalakuló világszövetsége?

• Arra kell ráéreznie, hogy' Patak - történelmi hagyományai és szerepe miatt - országosan is külön minőséget jelent. Abban is rejlenek lehetőségek, hogy az iskola által annak idején teremtett kohézió sokkal tartósabb, mint amilyet ma képes teremteni. Ennek sokféle oka van...

□ Speciális oka, vagy valami általánosabb? Talán a társadalom, vagy az oktatás válsága?

• Sokkal inkább nevelési válságról van szó. Nem akarok senkit megbántani, de rég;en a pataki iskola a legkiválóbb diákjait küldte tanulni ösztöndíjjal a külföldi és hazai egyetemekre. így válogatták ki saját legkiválóbb tanítványaik közül a saját leendő tanáraikat. Aztán hosszú ideig fordított mechanizmus érvényesült: akinek nem jutott hely Pesten, az ment Miskolcra, aki ott sem kapott katedrát, a periférián került állásba. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nevelésben ma nagyon nagy' hiátusok vannak. Az öregek ez ellen nem sokat tudnak tenni. De megnyugtató, hogy találkoztunk már itt olyan diákokkal is, akik ennek a szellemnek kiváló örökösei lesznek. Ők és a tanárok tehetnek sokat Patakért, feltéve, ha jól nevelik őket. Mi azt tanultuk, hogy a legtöbb, amit az iskola adhat: az ítélőképesség. Az igazi értéket, az emberi minőséget a nevelés adja. A nemzeti létért mindenki felelős. Ezt irtották ki leginkább az emberekből. Ezt bele kell nevelni az utánunk jövőkbe, hogy érezzék: a közösség sorsa az egyén elkötelezettségétől függ. A nemzet is egy sorsközösség, s ha nincs meg a felelősség a jelenéért és a jövőjéért, ennek mindenki megissza a levét. Éppen elég innivalónk van most ebből a léből, s nemcsak Sárospatakon.

HATVANI KISS GYÖNGYIT elsősorban a rádióból, a televízió képernyőjéről vagy a pódiumokról ismerjük. Énekes pályafutása során bejárta az országot, de a világ számos pontján is koncertezett már. O az egyetlen hölgy, aki a „tiszteletbeli pataki öregdiáklány " címet viseli.

A befogadó közösség

mányban is rögzített törvényt. Ebben az autonómia alapjait „fogalmazták meg. A visszarendeződés után egyik főbűnösnek kiáltották ki Szlovákiában. Csak 1989-ben rehabilitálták. A magyar kultúra megőrzésére és terjesztésére létrehozta a Madách Posonium Kft-t. Gazdasági, irodalmi és gyerek lapot is kiadnak. Dobos László irodalmi munkássága mellet a Magyarok Világ- szövetségének alelnöki tisztét is ellátja.

• Nekem Patak második szülőföldem. Az itt töltött öt esztendőben a befogadás élményét élhettem meg. A református puritánság, az önkormányzatiság gyakorlása örökre meghatározta indíttatásomat. Ha szerényen is, de adakozó volt a város.

□ Kire emlékszik vissza a tanárai közül?

• Egey Antal igazgató, Tóth Károly zenetanár vagy a ma is jó egészségnek öivendő Ködöböcz József tanár úrra. Józsi bácsi gyermekpszichológiára tanított, ami akkor újdonságnak számított. A pataki PREPA bennünket a gyermekközpontú nevelésre oktatott. A város akkor nagy' fórumnak számított. Emlékszem rá, amikor Veres Péter hadügyminiszterként ide látogatott, és sorfalat álltunk neki. Később felnőttként, íróként sokat találkozhattam vele. Patak puritánsága akkor még élt.

□ Most milyen benyomásokat szerzett?

• Diáktársaim mind megőrizték az akkori szellemet. Furcsa volt számomra, hogy messziről többen eljöttünk, mint a közeli térségből.

□ Az öregdiák minősítés nem tarthatja vissza a még nem eléggé időseket a találkozón való részvételtől?

• Jó lenne, ha nem az életkort jelölné ez a minősítés. A most létrehozott világszövetség dolgait sem intézhetik csupán az idősek. Következő összejövetelünkre minden egykori diákot elvárunk, mert a fiatalok bevonása nélkül megszakadhat a hagyomány. A pataki szellem azonban sohasem halhat meg, mindig újra lehet teremteni.

□ A Comenius Tanítóképző Főiskola határon túli tevékenységéről mi a véleménye?

• Véleményem szerint Kárpát-medencei intézmény- rendszert kell létrehoznunk, hogy a magyar-magyar integrációt mielőbb megvalósíthassuk. Amit a pataki főiskola a tanárképzés terén Kassán és Királyhelmecen végez, mintául szolgálhat ennek gyakorlati megvalósításához.

Pataki puritánság

DOBOS LÁSZLÓ Királyhel- mecről - a ma Szlovákiában található településről - a háború végén szökött át Sárospatakra, ahol a PREPA, a református pedagógusképző diákja lett. 1949-ben egy politikai döntés hatására haza kellett költöznie. Egy ideig soförködött, majd amikor az '50-es évek elejétől magyar iskolák alakulhattak Szlovákiában, akkor tanítói állást vállalt Királyhelmecen. Később Pozsonyban elvégezte a pedagógiai főiskolát, és egy ideig ott is maradt - hét évig esztétikát oktatott.

Első szervezője volt a Szlovákiai Magyar Irodalmi Körnek. 1956-ban a Szlovák írószövetség magyar szekciójának titkárává választották. Két év múlva a megalapította a máig is élő Irodalmi Szemle című havilapot. A hatvanas években belesodródott a politikai életbe, és részt vállalt a felerősödő reformmozgalomban. 1968- ban a CSEMADOK elnöke lett, majd egy év múlva Dupcek kormányában tárca nélküli miniszterként a nemzetiségi ügyekkel foglalkozott: Ekkor alkották meg a csehszlovákiai magyar kisebbségre vonatkozó alkot• Féljem, Veres László a református gimnáziumban érettségizett. Én pedig rendszeresen eljártam vele Pesten a Sárospataki Öregdiákok Körének havonkénti összejöveteleire. Többször énekeltem már ott is népdalokat, operarészleteket. Addig-addig jártam a férjem oldalán a patakiak klubjába, mígnem tiszteletbeli taggá fogadtak.

□ A pataki szellem miként érintette meg?

• László rengeteget mesélt élményeiről, az iskola és a várkert titkairól, a folyóról, a berekről, a Bodrog-parti Athénról. Szinte megmagyarázhatatlan az a szoros kötelék, ami egy' ember és egy település között kialakulhat. A város történelmi helyei, a kollégium, a vár, a templomok mind-mind megőrizték és átörökítették a nagy személyiségek szellemiségét. Volt mit átvenniük a diákoknak, csak meg kellett nyílniuk, és magukba szívhattak mindazt az értéket, ami egy kultúrembert jellemez.

□ Milyen élményeket szerzett a mostani találkozón?

• Példamutató számomra az öregek összetartása. Csodálom, amilyen nyíltsággal beszélnek az élet dolgairól, saját maguk és szervezetük problémáiról. Mindegy honnan jöttek, megértik egymást. Az ausztrál, az amerikai, a szlovák vagy' éppen az itthon élő egykori diákok ma is egy hullámhosszon vannak. Sok évtizeddel - némely esetben több mint fél évszázaddal - a közös diákévek után most is képesek voltak valami újat, a világszövetség létrehozni. Énnek köszönhetően az utánuk következő generációk továbbvihetik és éltethetik a pataki szellemet.

Az interjúkat és a fotókat Bujdos Attila (Soós Imre. Fekete Gyula) és Puskái- Tibor (Dobos László, Hatvani Kiss Gyöngyi) készítette