Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-25 / 147. szám
1996. Június 25., Kedd 6 Ms Itt-Hon Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! Ú) kártyaelfogadó helyek a miskolci régióban ALSÓZSOLCA ELIT-butik. Alsózsolca, Kossuth u. 52. T.: 46/406-822. Férfi-női divatáru, kosztümök és szoknyák, nadrágok, blúzok, pólók stb. árából 5 százalék Virágbolt. Alsózsolca, Kassai u. 2. T.: 46/406-797. 2000 Ft vásárlás felett 4 százalék BÜKKARANYOS Hangyabolt. Bükkaranyos, Dózsa Gy. u. 13. 500 Ft felett 2 százalék FRISS Élelmiszer. Felső- zsolca, Szent István u. 13. 1000 forint felett 5 százalék BLÖKI Állateledel és Felszerelés. Felsőzsolca, Szent István u. 69. 500 Ft vásárlás felett 5 százalék HARSÁNY Vasas Gézáné, Háztartási és Vegyesiparcikk Bolt. Harsány, Kossuth u. 8. 1000 Ft felett 2 százalék MÁLYI TUS KFT. ABC, Mályi, Botond u. 1. T.: 46/319-950. 1500 Ft felett 3 százalék MISKOLC Hangyabolt. Bükkaranyos, Dózsa Gy. u. 13. 500 Ft felett 2 százalék City Taxi. Miskolc. T.: 46/303- 303, 46/311-111. 1000 Ft feletti utazásnál 10 százalék FELSŐZSOLCA Dani István, Esküvői szolgáltatások. Felsőzsolca, Kodály u. 15. T.: 46/383-910. Lakodalmi szolgáltatásokból 10 százalék Ha valaki az Észak- Magyarországbói kivágott City Taxi-s szelvényt átadja további 100 Ft Atlantára készülve Miskolc (ÉM) - A diósgyőri birkózók biztos, hogy aranybetűkkel írták be magukat nemcsak városunk sporttörténetére, hanem históriájába is, ugyanis ők adták Miskolc, sőt az egész megye eddigi egyetlen olimpiai bajnokát Repka Attila személyében. A sikerekért persze meg kell dolgozni, a nehézségeket - hisz azok mindig akadnak - le kell küzdeni. A diósgyőriek most sem tétlenkednek, mivel közeleg az atlantai olimpia, ahol a szakosztály „frontembere” címe megvédésére készül. Belépve a stadionnal szemben lévő birkózócsarnokba, azonnal szembetűnő a szőnyegeken nyüzsgő népes gyereksereg. Ez azért is örömteli, mert azt jelzi, van érdeklődés a sportág iránt.- Az utánpótlást most próbáljuk új alapokra helyezni, ezért a sok fiatal - magyarázza Görcsös József, a DBC megbízott vezetőedzője. Kimaradt 6-7 korosztály, s ezeket sürgősen pótolni kellett. Folyamatosan járjuk az iskolákat, tobor- zókat hirdetünk, igyekszünk minél több srácot megnyerni a birkózásnak.- Fogékonyak a gyerekek?- Örömmel mondhatom, hogy igen. Akad jelentkező szép számmal, sok az ügyes gyerek, vannak tehetségeink. A közelmúltban például Kauka András országos bajnoki címet szerzett. Szinte végszóra megérkezik Repka Attila. Természetesen a gyerekek azonnal felfigyelnek a „mesterre”, s nem véletlenül mondunk „mestert”, mivel a kiváló birkózó egyben edző is és természetesen figyelemmel kíséri az ifjú birkózópalántákat:- Mostanában jól megy a klubnak- veszi át a szót - köszönhetően annak, hogy az iskolai toborzók hatására egyre többen kapna kedvet a sportághoz. Nagyon sok köztük az ügyes gyerek, hiszen nagy tömegből könnyebben kitermelődnek a tehetségek. Mindezek alapján én feljövőben látom Miskolc birkózósportját. A bizakodó szavak után Attila már rohan is, váiják a társak, várja egy gumilabda, s máris indulhat egy parázs focimeccs a bemelegítés jegyében. A teremben falán egyébként még mindig egy hatalmas DVTK-címer árulkodik arról, hogy egykoron e klub szárnyai alatt működött a szakosztály.- Bizony, megsínylettük az önállóvá válást - mondja Görcsös József. — Mint minden új helyzethez, ehhez is hozzá kellett szokni, fokozatosan azonban sikerült talpra állnunk, azt hiszem, ezt eredményeink is bizonyítják. Most pedig itt az újabb erőpróba, amely - ha lehet - még fényesebbre festheti a klub hírnevét: az atlantai olimpia. „Mindannyian azért vagyunk itt, hogy ha egy kicsit is tudunk, segítsünk Attilának” - mondja egytől egyig mindenki a teremben. Az esélyekről szintén egyöntetűen nyilatkoznak. A felkészülés remekül sikerült, s ismerve Attila emberi és sportolói tulajdonságait, megszervezheti második olimpiai aranyát. S hogyan vélekedik az érintett? „Remélem, sikerülhet az ismétlés, erre készülök, ezért edzek naponta kétszer, mindent meg fogok tenni érte.” Majd következik egy rá jellemző pajkos mosoly és fut a szőnyegre, ahol már várják a társak, hiszen készülni kell. Atlantára. Az olimpiai bajnoki cím megvédésére. 1996. Június 25., Kedd Itt-Hon ' ' 1 : ...-..... ----- ------Ms 3 H a kell gondoznak, ha kell ápolnak Egy mindenkinek kedvező betegellátási forma Lillafüreden Miskolc (ÉM - B.O.) - Az otthonápolás intézményének bevezetése Miskolcon a területi gondozószolgálat érdeme, amely pályázatokon elnyert pénzből működtette ezt a szolgáltatást addig, ameddig azt a központ kasszája bírta. Áprilisban azonban kimerült a keret és az eredetileg ápolónői végzettséggel is rendelkező gondozónők kénytelen-kelletlen ismét felhagytak gyógyító tevékenységükkel. Természetesen nem önszántukból, mert ha meglátogatnak egy-egy gondozottat, akkor továbbra is szívesen megmérnék a vércukrát, vérnyomását, ha kell injekcióznák, sürgősségi ellátásban részesítenék, ellenőriznék a szívműködését - de e tevékenység folytatásnak egyelőre nincs meg az anyagi háttere. Hogy Lillafüreden, Omassán, Hámorban mégis életben maradt ez a segítségnyújtási forma, az egy szerencsésen ötvöződő munkakapcsolatnak köszönhető. A 16- os számú gondozási központ vezetőjét és a körzet háziorvosát, Uzsoki Kálmánt kérdeztük együttműködésük mibenlétéről.- Ellátási területemhez két körzet tartozik - tájékoztat Uzsoki Kálmán, aki harmadik éve praktizál Diósgyőrben és Lillafüred térségében. - Az utóbbi területemen nagyok a lakótávolságok, ráadásul az itt élők jelentős része az idősebb korosztályba sorolható. Számukra már az is megterhelő, ha a Palota utca 26. szám alatti orvosi rendelőbe kell bejönniük, de ha még a szak- rendelésre beutazással is megterhelnénk őket, inkább nehezítenénk, mint köny- nyítenénk egészségi állapotukon. Ezért tartom jó dolognak azt, hogy az itteni - szintén ebben az épületben működő - gondozási központ két, szakápolói végzettséggel rendelkező gondozónője segíti munkámat, és az sem elhanyagolható szempont, hogy esetenként kórházi ágyakat „váltunk ki” ennek az együttműködésnek betudhatóan. Arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan is működik, már Drótos Lászlóné gondozási központ- vezető informál.- Bár intézményünk fő profilja a klub működtetés, a szociális étkeztetés és a házi segítségnyújtás, úgy gondoltuk, ennél többet tehetnénk gondozottainkért. Valamennyien ugyanis úgy véljük, az emberek szociális és pszichés problémája nem választható el az egészségi állapotuktól. S ha már a rászorulókat otthonukban felkeressük, miért ne támogatnánk gyógyulásukat. Ehhez minden instrukciót megkapunk körzetünk háziorvosától. Rendelés előtt fél órával Uzsoki doktor konzultál a két ápolónővel, majd azok útra kelnek és otthonaikban látják el a betegeket. Mindkét gondozónőnk ápolási naplót vezet, amibe minden fontos dolgot bejegyeznek. Ezek alapján tájékozódik Uzsoki doktor, illetve írja fel a recepteket, vagy éppenséggel keresi fel személyesen az ilymódon szerzett értesülések alapján a betegeket. Nem túlzás, ha azt állítom, ők hárman igazi team-munkát végeznek. Tapasztalatból mondhatom, jól megfér egymás mellett a házi segítségnyújtás, a bevásárlás, a tűzrakás, valamint az EKG-zás, az injekciózás, a gyógyszerelés és a pszichés gondozás -, ha megfelelő az orvosi háttér és ha mindez nagy elhivatottsággal társul. - összegzi az elmondottakat legvégül Drótos Lászlóné. Mindezért nem jár külön díjazás az ápolásban résztvevőknek, hiszen ennek finanszírozási módja még nem „kitalált.” Pedig aligha kérdéses, hogy ez (lenne) a jövő útja, ha kórházi ágyakat akar az egészség- ügyi tárca megspórolni. Ráadásul otthon minden bizonnyal sokkal többen szeretnének gyógyulni, mint a kórházakban, ha kezelésük ilyen formában egyébként megoldható. Hogy Lillafüreden ez megvalósulhatott, abban természetesen a fentebb leírtakon kívül az is közrejátszott, hogy a gondozási és a házi orvosi körzet egy helyen van, ami lényegesen megkönnyíti minkét fél helyzetét. Hiti Jegyzet Egy ugrás a Csorba Brackó István Hosszú a vakáció, egyelőre kevés a program, s gondolkodom azon, hogy elküldöm a gyereket a Csorba-tóra. Napi nyolcszáz forintért szállást és kosztat adnak, s megtanítják kajakozni. Úszhat is, mert tiszta a víz, pecáz- hat is, mert van kedve és szerelése. Az irdatlan víz keszeget, pontyot, süllőt garantál; s egyáltalán, kellemes nyári időtöltést, javára írandó még, hogy csak egy ugrásnyira van Miskolctól, a kék autóbusz háztól házig visz. Van telefon is, s ha rosszul érzi magát a srác, csak fölemeli a kagylót, s jöhet vissza a dögmeleg panelba, vagy a szikkadt játszótérre. Kevés város dicsekedhet azzal, hogy felségterületén belül egy ilyen, univerzálisan hasznosítható tóval rendelkezik. Szinte kőhajításnyira a zajos, bűzös utcáktól garantáltan romlatlan vizet, jó levegőt, tágas teret kínál. Sok miskolci becsüli, kedveli, szereti ezt a helyet, s hétvégén alig találni üres horgászhelyet a parton. A jó üzlet reményében sátrat vertek itt az árusok is. Kapható hideg sör, meleg lángos és „forró kutya". Kajakosok, kenusok szántják a habokat, s a horgászokkal való apró afférok igazán elhanyagolhatóak. Ám az már meggondolkodtató, hogy a Csorba-tó miért nem lett igazi víziparadicsom. Nem a parcellázást, s a máshol gomba módra szaporodó hétvégi házakat hiányoljuk. Sokkal inkább számon kérhetjük a húsz-harminc évvel ezelőtti nagy álmot. Hogy a tó környéke komfortosabb legyen. Épüljön út, egészségügyi létesítmény, szemétgyűjtő. S egyáltalán, bosszantó az elszalasztott lehetőség: a Csorba nemzetközi mércével is mérhető és nemzetközi hírű evezősközpont megteremtésének esélyét kínálta. Szegeden, Szolnokon olyan pályát, illetve kiszolgáló létesítményrendszert építettek, ahová elvihetik a külföldieket, nagy versenyeket rendezhetnek, s meghívhatják a televíziót is. Igaz, egy ilyen vállalkozáshoz pénz kell. De itt, s ezt önkritikusan be kell vallani, más is hiányzott. Az az elszántság, az a konok kitartás, amely a tavon lapátoló sportolókat jellemzi. Miskolc, sok más ráaggatott titulusa mellett: az elvetélt álmok városa. Nem lett hajózható a Sajó, nem visz libegő az Avasra, nem épült meg az a vidámpark, amelyre még az ötvenes évek közepén is gyűjtöttek vasat és papírt az úttörők... így vagyunk a Csorba-tóval is. Hiátusaink kudarcos lelkiismeretét nem mentheti a tény: egy tapasztalattal gazdagabbak, egy illúzióval szegényebbek lettünk. Klubtagok délutáni sziesztája az udvaron... Fotók: Vajda János
