Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-03 / 128. szám

12 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1996. Június 3.,Hétfő, Újszászy-emlékkönyv Sárospatak (ÉM) - A napokban megjelenik a Kazinczy Ferenc Társaság kezdemenyezesere, a budapesti Szabad Tér Kiadó gondozásában az Újszászy Kalman-emlékkönyv. ÜjsZaszy Kalman (1902-1994) hosszú évti­zedeken át a magyar vidék szellemi életének egyik markáns képviselője volt. Budapesten született, sorsa azonban életútját 19 éves ko­rától a zempléni iskolaváros, Sárospatak ha­gyományaihoz kapcsolta. Fölismerte azt az örökséget, amely a Bodrog-parti Athén négy évszázados múltjából fakad, s kötelességének érezte részvételét a méltó folytatásban. Magá­val ragadta a feladat, amely a Trianon utáni újjáépítés jegyében nemzedékére várt. A cser­készmunkában, a tanító- és lelkészképzésben, egy új, a faluért és a népért felelősséget érző értelmiség nevelésében, a sajátos arculatú fa­lumunkában, a népfőiskola megteremtésében úttörő szerepet vállalt. Húsz éven át pro­fesszora volt a református teológiai akadémiá­nak, az intézmény megszűnése után pedig a Tudományos Gyűjtemények vezetőjeként, egyházkerületi főgondnokként, az amerikai magyarság és az óhaza közötti kapcsolatok erősítőjeként folytatta értékmentő munkáját. Az Újszászy Kálmán-emlékkönyv ennek a 20. századot átívelő, századunk művelődéstör­ténetében sajátos színt képviselő életpályának állít emléket. Énekes kapcsolat Miskolc (ÉM) - A németországi Asschaffen- burg gyülekezeti énekkarának tagjai holna­pig a Miskolci Katolikus Gimnázium vendé­gei. Az elmúlt csütörtökön este érkeztek, más­nap megnézték a várost, közösen énekeltek a miskolci iskola énekkarával, illetve este kon­certet adtak a Szent Anna-templomban. Szombaton Budapestre látogattak el, vasár­nap pedig a diósgyőri római katolikus temp­lom fiataljaival töltötték napjukat, kirándul­tak a Bükkben. Ma - minden valószínűség szerint - kipróbálják az aggteleki barlang hangversenytermét, hiszen barlangtúrán vesznek részt. Az együttes 25 éves, Walter Gleissner ala­pította, s vezeti ma is. Mintegy ötven tagja van - most a kórus fele jött el -, 13-tól 22 éves ko­rig. Elsősorban klasszikus kórusmuzsikával foglalkoznak, egyházi kórusműveket adnak elő. Vendégszerepeitek már Skóciában, Dél- Franciaországban, s természetesen Németor­szág több településén. Énekkarvezetők egymás közt Költő és az olvasók Édelény ÍÉM) - Cseh Károly költő író-olvasó találkozóra hívja az érdeklődőket június 4-én, kedden délután fél 6-ra az edelényi Városi Könyvtár nagyolvasójába. Cseh Károly legú­jabb verseskötetében így vall önmagáról: „Mintha lezárulna, mintha kezdődne valami - negyvenen túl ilyen a létezés. Ezt a sejtelmes valamit kísérli meg láthatóvá tenni a vers, és ’tejtestvére’: a fordítás is." Erenyői napok Miskolc (ÉM - HI) - A 127 tanulóval működő Erenyői Általános Iskola Miskolc külterüle­tén, Perecesen található. Gyönyörű parkja egész évben nagyszerű lehetőséget nyújt já­tékra, pihenésre egyaránt. Az idejáró gyerme­kek otthonukként szeretik ezt az intézményt - jellemezte az iskolát Bonyhay Lajosné igazga­tó. Mint mondta, minden évben megrendezik az Erenyői napokat. Ennek keretében szomba­ton sportgálát tartottak. Az iskola tanulói kü­lönböző ritmikus torna-, tánc- és menetgya­korlatokat mutattak be: Az ezt követő sorver­senyeken a szülők is részt vettek. Majd izgal­mas tanár-, illetve szülő-diák kosárlabda-mér­kőzés zárta a sportbemutatót. A kulturális rendezvények keretében kórushangversenyt tartanak június 4-én, kedden délután fél 5-től. Bemutatkozik az iskola arany minősítést ka­pott énekkara Somogyiné Kovács Andrea ta­núi- vezetésével. A kórusbemutatón vendég­ként szerepel majd a Forrás és a Kos Károly Kamarakórus. Élt harmincnégy estét... Az operettkedvelő közönség lelkesen tapsolt a temetésen Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Még élhetett vol­na... A temetésen látszott csak igazán, mennyi elszalasztott le­hetőséget vitt magával a „meg­boldogult”. Mégsem sirt senki. Pedig volt olyan „gyászoló”, aki­nek folyt a könny a szeméből - a nevetéstől. A Miskolci Nemzeti Színház társulata búcsút vett a Leányvásár című operettől. A színházban a premier - az időn­ként gyötrelmek árán világra jövő újszülött első bemutatója - mindig ünnep. Ilyenkor ajándékkal kedves­kednek egymásnak a szereplők, az előadás közreműködői. Ilyenkor ol­dódik mindaz a feszültség, ami a próbák során felhalmozódott a mű­vészekben. A premiernél csak a te­metés lehet nagyobb ünnep. De ez csupán az operettnek adatik meg. A többi műfaj nem tűri a nyíltszíni - ennek ellenére titkos - szertartást. A Leányvásár utolsó, harminc­negyedik előadására minden jegy elkelt. A pótszékeken, és a pótszé­kek pótszékein is ültek. De a nézők többsége nem is sejthette, hogy mi­közben az operettet nézi, egy ősi színházi szertartás szemtanúja. A rituálé lényege, hogy semmit sem lehet előre tudni. Minden részt­vevő igyekszik titokban tartani, mi­vel lepi meg partnereit. Csak az igazgató hozta nyilvánosságra a pá­lyázati feltételeket. Ki is függesztet­te a próbatáblára a felhívást: „Várunk minden vérbeli, ízléses, szellemes, eredeti temetési ötletet az előadáson! (Az ízléstelen, dara­bellenes, bornírt ötletekkel szem­ben azonban erélyesen fellép az igazgatóság! Remélem, a citromdíj kiadásától megkímélitek a zsűrit!)” Nem kímélték meg a zsűrit. A citromtorta is gazdára talált. Az öt­let tulajdonképpen zseniális volt, Horváth Zsuzsa megénekeltette a tánckart, de a fiúk nem tanulták meg rendesen a Jenki-dalt. Viszont különdíjat is kaptak, mert mint ra­bok - rögtönzött „kicsi a rakás”-já- tékban - maguk alá teperték Simp­son urat, a börtönért. De Masa Atti­la ura volt a helyzetnek. Olyannyi­ra, hogy a színre lépő primadonna, Nagy Ibolya kérdésére válaszolva neve helyett csak annyit mondott: brrr, brrr, brrr... És sebességet vál­tott.- Á! Szimszon úr! - ismerte fél a hívatlan látogatót Lucy kisasszony. Szerencsére egyetlen pillanatra sem döccent meg az előadás. Pedig kellően próbára tették egy­mást a színészek. Molnár Sándor Tamás - mint Hamson úr titkára - mindig is bra­vúros hordószónoklatot tartott, most viszont angolul kezdte mondó- káját, ráadásul Csonka Richárd trükkjének köszönhetően néhány repülő is elhúzott a feje fölött. Ak­kor is volt némi döbbenet, amikor a leányvásáron Bessy kisasszony (Fa­zekas Zsuzsa) elé tolakodott az egyik - eladó lánynak öltözött - fod­rász. Szerencsére, a Bessykére lici­táló Fritz (Dézsy Szabó Gábor) az idősebb hölgyben felismerte a nagy­mamát. Ugyancsak Dézsy Szabó Gábornak kellett kivágnia magát, amikor a forgatókönyv szerinti pe- cázás végén nem a szokásos kis he­gedűt fogta ki a zenekari árokból, hanem a karmester fejét. Regős Zsoltnak - az előadás zenei vezető­jének, és a zsűri tagjának - tetszett a szép maszk, így jutalmat kaptak a kellékesek is. De kijárt a díj a kar­mesternek, illetve a karmesterek­nek is, mert Regős Zsolt és Rácz Márton olyannyira azonosult a színpadi történettel, hogy a Ket- tecskén című dalocskát „kettecs- kén” vezényelték. A Jacobi-operett talán legismer­tebb száma, a Dzsiloló sem múlha­tott ki ebből az árnyékvilágból a megszokott fergetegességgel. Ami­kor a tánckárbáű megjelent égy né­ger nőnek álcázott, termetesebb énekkari tag, akkor derült csak ki, a hatás fokozható. Gróf Rottemberg - Ábrahám István - minden este megnevettet­te a közönséget, jobbnál jobb poé­nokat kínált számára ez a szerep, és persze a rendezői lelemény. De most Majoros István is elismerte, sajnálja, hogy nem nekijutott eszé­be a félszemhez járó félbetört fehér bot. Viszont Ábrahám Istvánnak is észnél kellett lennie, hogy Molnár Erik - úgy is mint hajóskapitány - tönkre ne tegye az eddig jól bevált poénját... Szép temetés volt. A színészek példásan igazolták Bessy kis­asszony bölcs tanítását, miszerint a műveltséghez hozzátartozik az is, hogy miként viselkedik az em­ber váratlan helyzetekben. Táncgála ’96 Miskolc (ÉM) - Táncgála ’96 cím­mel ünnepi műsort mutatnak be a Szemere Bertalan Középiskola tánc tagozatos tanulói ma, hétfőn este 6 órától a Miskolci Nemzeti Színház­ban. Jegyek 400 és 200 forintért válthatók a Szemere Bertalan Kö­zépiskola ifjúsági irodájában, vala­mint előadás előtt a helyszínen. Zenés felvételi Miskolc (ÉM) - Az Erkel Ferenc Ze­neiskola felvételit tart az 1996/97-es tanévre június 5-én, szerdán délután 4 és 6 óra között az iskola épületében (Miskolc, Kiss tábornok utca 57.). Mikoviny Alapítvány Miskolc (ÉM) - A Mikoviny Sámu­el Alapítvány 1996. márciusában alakult a Miskolci Egyetem dékán­jainak és rektorának erkölcsi támo­gatásával. Célja az állami felsőokta­tásban tanuló egyetemisták szak­mai fejlődésének elősegítése és szo­ciális helyzetük javítása. Az alapít­vány vezetősége több szakértő bevo­násával egy merőben új ösztöndíj­rendszert dolgoz ki, amelyet az 1997-es pénzügyi évtől vezetnének be először a Miskolci Egyetemen. A Mikoviny Sámuel Alapítványról bő­vebb információ a (46) 357-940-es telefonszámon kérhető. Tagozatos tárlat Miskolc (ÉM) - Az Avasi Gimnázi­um rajz tagozatosainak munkáiból nyílik kiállítás holnap délelőtt 10-kor a gimnázium aulájában. A tárlatot Máger Ágnes festőművész nyitja meg. Hazatérők Edelény (ÉM) - Szász Gizella festő és Matetits László grafikus alkotá­saiból Hazatérők címmel nyílt kiál­lítás vasárnap délután Edelényben a Rendezvények Házában. 190 éves iskola Felsőzsolca (ÉM) - Az 1000 éves magyar iskola és a 190 éves felsó- zsolcai Szent István Általános Isko­la tiszteletére ünnepségsorozatot rendeznek. Június 10-én oktatás- történeti kiállítás nyílik az iskolá­ban. A rendezvény zárásaként júni­us 14-én délután 5 órától a ballagó nyolcadikos diákokat búcsúztatják. Komédium Müskolc (ÉM) - „Nem komplett’ Shakespeare-művek előadásával lép fel a budapesti Komédium Magán- színház társulata ma, hétfőn este 6 órától a Rónai Művelődési Házban- A művészek 37 Shakespeare-darab rövidített változatának bemutatásá­val szórakoztatják a közönséget. Pedagógus állást keres Beke Kinga Miskolc (ÉM) - Az elmúlt évben Miskolc városában 10 százalé­kos létszámcsökkentést haj­tottak végre, üres álláshelyek megszüntetésével, valamint nyugdíjazás miatt. Valójában a pályáról csak néhány ember került ki, viszont ebben az év­ben, ha a közoktatási törvény módosításának tervezetében azok az oktatási mutatószá­mok maradtak volna, melyek az átlaglétszámot, illetőleg a maximált csoportlétszámot je­lölik meg, akkor városunkban ténylegesen 300-350 pedagó­gus vált volna munkanélkülivé - mondja Kovácsné Pogány Lenke, a Pedagógus Szakszer­vezet titkára. Lukovics Györgyné a 24. Sz. Álta­lános Iskolából a pályát kényszer­ből elhagyók közé tartozik.- A tavaszi szünet végén a mű­velődési osztálytól kijöttek az isko­lába - mondja -, és tájékoztattak bennünket arról, hogy milyen le­hetőségeink lehetnek. Nagyon kel­lemetlenül éreztem magam, mikor hallottam, hogy majd minden kol­légámnak lesz állása, csak az én sorsom bizonytalan, mert biológia­földrajz szakos tanái- nem kell se­hová. Egyébként is, nekem vala­hogy ez az egész megbeszélés eről- tetettnek tűnt, szinte rögtön, más­nap választ kellett adni, hogy elfo­gadom-e a 34-es iskolában az alsós napközis állást. Amikor beszéltem az ottani igazgatóhelyettessel, azt mondta, hogy elviekben van hely, de hát az étkezési díj emelkedik, lehet, hogy ott is össze kell vonni napközis csoportokat, tehát teljes bizonytalanságot éreztem ki a sza­vaiból. Ha azt mondja, hogy lega­lább az az állás biztos, de így nem mertem elfogadni. Két-három nap múlva szóltak, hogy a 10. Sz. Álta­lános Iskolában lenne hely. Ami­kor elmentem, az igazgatónő ugyan nagyon kedves volt, de mondta, hogy ő jelezte a művelődé­si osztálynak, hogy ott nincs hely, illetve a kórházi iskolába kellett volna a rehabilitáción átvenni egy nyugdíjba menő kolléganő csoport­ját, aki rajz szakos is volt, én meg azt nem tudtam volna így elvállal­ni. 15 éve tanítok, mindig felsősök­kel voltam, és hadd tegyem hozzá, hogy imádtam a munkámat. Hogy mi a jövő? A családdal megbeszél­tem, ha nincs más, bármilyen munkát el kell vállalnom, más te­rületen is. Környezetvédelmi ál­lásra gondoltam, vagy kollégium­ba elmenni nevelőtanárnak, de hát a következő lépés a kollégiu­mok átszervezése lesz... A gondola­tot nagyon nehéz lesz megszokni, a gyerekkörnyezetet elhagyni nagy szívfájdalmam. Szeptember­ben, ha kezdődik az iskola, nehéz lesz, de hát mit tegyek? Két gyere­künk van, dolgozni kell. Kiss Józsefné Lukovicsnéval egy iskolában tanít, alsós tanítónő, 3. osztályosok osztályfőnöke.- Megérdeklődtem, hogy kor- kedvezménnyel elmehetek-e nyug­díjba, mert 51 éves vagyok. Május­ban azonban jött egy határozat, hogy csak azok részesülhetnek benne, akiknek 1 év van hátra. Az önkormányzat nem fogja fizetni még 4-5 évig a nyugdíj-hozzájáru- • lásomat. A felajánlott tanítói ál­lást a 26. Sz. Általános Iskolában nem fogadtam el, mert abszolút bi­zonytalannak éreztem. A jelenlegi osztályomból ugyanis csak 9 gye­reket tudtam volna elvinni az új helyre, az ottani igazgató pedig csak 3 gyereket tudott volna hozzá adni. 12 tanulóval osztályt indíta­ni pedig... Ezért döntöttem, hogy végkielégítést kérek. Nem tartom végleges dolognak ezt az állapotot, remélem, hogy az egy év alatt lesz állásom, a tanításra gondolok, mert a gyerekeket nagyon szere­tem, nehéz lesz nélkülük. Addig is elsajátítom a számítógépes alapis­mereteket, hátha nem túl sok tanító van, aki ilyennel rendelkezik. De mindenképpen reménykedem, hogy újra gyerekek között lehetek majd... A Pedagógus Szakszervezet tit­kára arra biztat, hogy ne hagyja el senki a pályát, még ha napközis állást is, de vállaljanak el az addig tanító kollégák, hogy ne kerülje­nek ki a rendszerből.-Városunkban a munkanélkü­liséget többek között a korenged­ménnyel valamint az előnyugdí- jaztatással tudjuk mérsékelni. A pénzügyminiszter megígérte, hogy 1997-től folyamatosan évente min­tegy 3-4 milliárd forint áll rendel­kezésre a továbbképzésre, de en­nek alapfeltétele, hogy a művelő­dési tárca az átképzési irányokra, azok kezelésére komplex átképzési programot dolgozzon ki, de a mai napig semmiféle ilyen tervezet nem készült. A kötelező óraszámot 20-ra csak az 1997-es költségveté­si törvény hatályba lépését követő­en lehet emelni, és az 1996-97-es tanév második felétől várható a kötelező óraszám 10 százalékos emelése, de csak akkor, ha az 1997-es állami költségvetésben ga­rantálják az erre fordítandó pén­zügyi fedezetet. Véleményünk sze­rint egy olyan törvényi szabályo­zást kell készíteni, amely képes kezelni a közoktatás sajátos kép­zettségi szintjét és rendszerét.

Next

/
Thumbnails
Contents