Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

1996. Június 18., Kedd 8 Ms ItT'Hon „Miskolci Portré A gépkocsivezető Miskolc (ÉM - KF.) - Alig száradt meg a tinta Szűcs József frissen kiállított gépjárművezetői engedélyén 1964 szep­temberében, amikor segédvezetőként si­került elhelyezkednie az AKÖV-nél. Ma is jól emlékszik az azóta elhunyt Kovács Tibor távolsági járati tehergép­kocsivezetőre, aki mellett a szakma fortélyait kitanulta. Kemény évek vol­tak az önálló vezetői átminősítést kö- vetőek, hiszen egy 2,5 tonnás GAZ gép­kocsival építőanyagot, majd húst fuva­rozott. A kezdők nem éppen a legjobb járműveket kapták, így majd’ minden nap a műhelyben fejeződött be a szol­gálata. Hároméves tehertaxizás után 1968-ban a szorgalmas, fegyelmezett fiatalembert belszolgálati személygép­kocsira választották ki vezetőként.- Úri kocsis lettem - mondja nevet­ve - pedig az akkori Volgák sem vol­tak újak. Igaz, később jöttek a jó La­dák, melyek újonnan kerültek a cég­hez. Közben az AKÖV-ből Borsod Vo­lán lett, ahol ma már Opel Astrával já­rom az utakat, és szállítom ügyes-ba­jos dolgaik intézésére a cég különböző beosztású dolgozóit. Mindig tudtam: ez bizalmi állás is, ezért ennek megfele­lően viselkedem. Az eltöltött évtizedek alatt a megye majd minden városában és településén megfordult és a tömegközlekedéssel összefüggő útvonalbejárások, ellenőr­zések, menetrendi tárgyalások részt­vevői nyugodtan rábízzák magukat. Vezetéstechnikájával kapcsolatban so­ha nem merült fel kifogás, sőt sokan arra buzdítják: menjen oktatónak - de ő már nem kíván változtatni. Baleset- mentes közlekedése, mások iránti tü­relmes magatartása erősíti az iránta megnyilvánuló bizalmat. 1968-tól nős - gyermekük sajnos nincs, s ez nagy bánatuk. Egy nyolca­dik emeleti 2 szobás bérházi lakásban élnek, s ezt elviselni segít egy szép ha­szonkert, melyben szívesen kertészke­dik és termeli meg a konyhára való zöldséget és gyümölcsöt. Szűcs József szereti a munkatár­sait. Mint mondja: évtizedek óta eszik a közös kenyeret. Úgy érzi, ő is meg­becsült tagja a közösségnek.- Három év múlva készülök nyug­díjba, remélem jó egészségben meg­érem - összegzi az elmondottakat. - Addig viszont a kötelességem teljesí­tem, igyekezve biztonságos autózást nyújtani főnökeimnek, munkatársaim­nak. Ez a dolgom. Mészégetőt (is) farag a preparátor Mester és faragványai Fotók: Végh Csaba a fajból csak elvétve fordul elő hazánkban. A rokkantnyugdíjas ezermester egyébként nyugállományba vonulása előtt a keres­kedelemben dolgozott. No de ez már egy újabb fejezetet lenne... Miskolc (ÉM - B.O.) - A címbeli képzavar csak látszólagos. Hiszen a valóság éppen arról szól, hogy él közöttünk egy olyan em­ber (és bizonyára sok hozzá hasonló), aki egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat „művel.” Olykor állatokat prepa­rál, olykor az élettelen fába életet lehel. zeum őrzi, míg prepará­tumait környezetvédel­mi és természetismere­ti kiállítások. Az utób­biak közül arra a szirti sasra a legbüszkébb, ami az ő keze által lett örök életű, hiszen ebből A lényeg, hogy valamivel lefoglalja magát, mert a tétlenséget nem neki találták ki. Mostanában, hogy egyre kevesebb preparátori munkával ke­resik meg, többnyire farag Pozsonyi Tibor. Té­mát a természeti környezet bőven kínál a szá­mára, elég olykor-olykor kiballagnia a Bükkbe. S ami sétái során megihleti - egy boksa, egy for­rás, eg>' patakvölgy, vagy éppenséggel egy ka­nyargós erdei út - az nemsokára otthonában is megjelenik egy-egy faragott fali képen. Amikor 1954-ben súlyos üzemi baleset érte és alsó lábszárát 13 hónapig húzatták az orvosok, mozgásszegény élet­módján és bezártságán a faragással enyhített. Azóta hódol e szenvedé­lyének. Késével „felépí­tette” már Vajdahu- nyad várát, a Diósgyő­ri várat és a Palotaszál­lót - juharból és cser­fából. Több munkáját a bükkszentkereszti mú­Gyerekek honi rajzasztala Afrikában szeretnék nyaralni Skarupka Judit másodikos kisdiák rajza (Miskolc, Bársony J. Ált. Isk.) Ernyővel ég és föld között Már az első évben több mint ötvenszer ugrottak Miskolc (EM - Bi.I.) - Bizonyára nincsenek kevesen azok, akik ér­deklődéssel figyelik időnként - mint most legutóbb, a gyermeknap alkalmából is - az „égből pottyant” ejtőernyősöket. Mutatványuk szép és szemet gyönyörködtető látvány. Sokan nem is sejtik milyen sok gyakorlás, munka van tudásuk mögött. A Borsodi Aero-Hub ejtőernyős szak­osztálya 1994-ben volt 60 éves. Mara­dandó élményt jelentett azok számá­ra, akik látták az akkori születésnapi rendezvénysorozatot: látványos, külön­leges ejtőernyős-ugrások, sárkányre­pülők, repülő- és helikopterbemutatók. Igazi csemegét jelentett Bessenyei Pé­ter.világbajnok műrepülése, illetve MiG-21 típusú elfogó vadászgép-be­mutatója. Ezeket és a mindennapi edzéseket elevenítjük fel Posta András szakosztályvezetővel együtt.- Hogyan jutott közelébe ennek a csodálatos, ugyanakkor az erőt, az iz­mokat és az idegrendszert próbára te­vő sportnak?- A középiskola befejezésével egy időben - ennek már 16 éve - kezdtem hozzá e látványos sporthoz. Eleinte csupán hobbi-szinten műveltem, később a sport- szeretetből megszállottság lett. Mi voltunk az el­ső olyan kezdők, akik már az első évben nem­csak tízen-egynéhányat, de ötvenen felül is ug­rottunk. Még ebben az évben sikerült bekerül­nöm a miskolci ejtőernyős többtusa-csapatba. Nem voltak nehézségeim, hiszen korábban sport­szinten űztem a futóvadlövészetet és a tájfutást. 1985-ben oktatói szakszolgálati engedélyt sze­reztem, 1992-től látom el szakosztályunkban a szakmai vezetői feladatokat.- Hogyan és milyen körülmények között mű­ködik szakosztályuk?- A rendszerváltást követően, a szponzorok megszűnésével nehéz helyzetbe kerültünk, mi­vel ez egy elég költséges technikát igénylő sport­ág. Hogy sportszeretetünket kiéljük, a minimá­lis fajlagos költségeket (például a gép felszállá­sának üzemanyagköltsége) figyelembe véve mis­kolci gyakorlásainkon kívül utazgatunk - szin­te saját költségünkön - az ország repülőtereire (Budaörs, Szolnok, Debrecen). Külföldre is já­runk, nemrégiben jöttünk haza egy tíznapos edzőtáborból, amely kellemes és kellemetlen si­kerek ötvözete volt. Ez utóbbi természetszerű­leg együttjár e sportággal. Szakosztályunk anya­gi gondokkal küszködik annak ellenére, hogy ej­tőernyős tanfolyamaink iránt nagy az érdeklő­dés. Jelenleg 12-15 aktív kezdőt számlálunk, akik hobbi szinten, vagy a sport iránti szeretet- ből járnak el edzéseinkre, a szakmai és az elmé­leti képzésekre. Az oktatásról már Domonkos Péter, András egyik segítőtársa beszél.- Csak néhány éve foglalkozom a tanfolyam­ra jelentkezőkkel. Képzésük 6-8 hetet vesz igény­be, heti 2-2 alkalommal találkozunk a repülő­téri gyakorlóterepen. Az elméleti oktatás során megtanulják az aerodinamikai, meteorológiai, tűz- és balesetvédelmi szabályokat. A gyakorla­ton pedig a gépelhagyást, a földet érést, az ej­tőernyőhajtogatást -, ez utóbbit számtalanszor ismételgetve, mert nem mindegy hogyan száll­nak fel és a földet érés után, hogy teszik rend­be felszereléseiket. Sajnos az MHSZ-től örökölt gyakorlati tárgyak, technikai felszerelések öreg­szenek, újabbak beszerzéséhez pedig igen nehéz előteremteni az anyagiakat. A tanfolyami díjak csak töredékét fedezik ilyen irányú szándéka­inknak, a mi munkánk pedig csupán „sze­relemből van”. Várjuk a szponzorok, segítőkész emberek támogatását, hogy az idei repülőnap se legyen szegényesebb, mint az eddigiek - sőt ha lehetséges, még látványosabbra sikeredjen. Gye­rekeink, unokáink és a szülők, nagyszülők örö­mére. _A Tartalomból Meleg víz nélkül A Mihő nyári karbantartási terveiről informáltuk nemrégiben lapunk olva­sóit. Közreadtuk: mikor, mely városré­szekben nem lesz melegvíz(szolgál- tatás), amelyre bizony még a kániku­lában is mindennap szükség van egy háztartásban. Az avasi, a belvárosi és a kalorikus üzemhez tartozó utcák fel­sorolásával segítjük olvasóinkat a to­vábbi tájékozódásban. (2. oldal) Arnóti csatornaügy 1993-ban Arnót még joggal pályázha­tott,a környezetvédelmi és vízvédelmi alaphoz, mert az akkori besorolás sze­rint a település földrajzi elhelyezkedé­se okán az I/2-es vízvédelmi bázishoz tartozott. A változó jogszabályok az ígéretes vállalkozásnak mutatkozó szennyvízberuházás ellehetetlenülé­sét okozták. S bár a rendszer január­tól üzemel, az időközben jócskán meg­növekedett költségek miatt eladósodott a község. (3. oldal) Városi diáklap Májusban ZÖK címmel városi diákla­pot indított néhány miskolci gimnazis­ta. Hogy lesz-e folytatás, az nem csak rajtuk múlik. Mindenesetre a mutat­ványszám az utolsó darabig elkelt... (4. oldal) Sakk-arany 47 év után Az idei bajnokság végeztével igazán örülhettek a miskolci sakkozók, hiszen az ő nyakukba került a bajnoki arany­érem, amelyre utoljára 47 évvel ezelőtt volt példa. A mostani bajnokcsapatnak nem kevés segítséget nyújtott Borbély Zoltán, akit többek között a régi idők sakkjáról faggattunk. (6. oldal) A sikeres ugrás eufóriájában Fotó: ÉM-repro

Next

/
Thumbnails
Contents