Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996, Iúnius 17.. Hétfő, i Szerkeszti: Bodnár Ildikó Ezresek és százasok az úton Június 10-én délután 6 óra körül 13 éves fiammal kerékpároztunk a Mezőcs- át-Gelej közötti úton. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy levéltárca hever a földön, körülötte ezresek, százasok szép számban. Hozzáláttunk összeszedésükhöz. Rövid idő múltán távolról „állj!” kiáll- tást hallottunk. Felnézve egy férfit láttunk , az állítólagos tulajdonost, aki gyalogosan tartott felénk, mintegy 200 méternyi távolságból. Mi tovább szedegettük a bankókat, úgyhogy mire hozzánk ért, már együtt volt a tárca tartalma. Átnyújtottunk neki mindent az utolsó darabig. Azért nevezem állítólagos tulajdonosnak, mert nem kértünk tőle semmilyen igazolást, de nem néztünk a tárcába sem, hogy megbizonyosodjunk, valóban az abban szereplő nevet mondja-e nekünk. (Megjegyzem: lett volna időnk és lehetőségünk elmenni a talált értékkel, de mi becsületesen mindent visszaadtunk). Igaz megjegyeztem, hogy a fiúnak jutalomként egy kis zsebpénzt adhatna de még azt sem mondta, hogy köszönöm szépen, ehelyett úgy nézett ránk, mint a tolvajokra. Hát csak eny- ■nyit a jó tett viszonzásáról... (Név és cím a szerk.-ben.) Sulinap csuszapartival és „Cerbive!” Tiszapalkonyán a hagyományoknak megfelelően az idén is megrendeztük június 7-én a gyermeknapot is magában foglaló sulinapot. Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is sikerült megnyerni több nagy cég támogatását az egésznapos rendezvényhez. Fő szponzorunk a Cerbona Rt. volt. Bőséges ajándéka révén nemcsak értékes jutalmakat kaptak a gyerekek, hanem a különböző vetélkedők - mint tésztakészítő verseny - és kóstolók keretében megismerhették a cég termé- keit.Természetesen a Cerbi-kóstolóhoz és a Túróscsusza-partihoz elengedhetetlen volt a tej, a túró és a tejföl is, amelyet az Északtej Rt. biztosított számunkra. Ugyancsak általuk ismerhettük meg a Lurkó dobozos iskolatejet, amelyet minden kisdiák megkóstolhatott. Igazi gyermeknapi ajándékokkal lepett meg bennünket a Schöller-Budatej Rt., a Buci Maci és a Gyerkőc című gyermekújság. Önzetlen segítségüket ezúton is köszönjük, hiszen támogatásuk eredményeképpen sok-sok meglepetéssel térhettek haza a gyerekek. Nem csak az ajándékok, a program is igen változatos volt. Sportversenyek, tanárdiák mérkőzések, Cerbona-vetélkedő, felsőssé avatás, ünnepi tízórai, Buci Maci-barkácsműhelyek, diszkó, tombola tette kellemessé ezt a forró júniusi napot. Nagy szponzorainkon kívül a sulinap sikere köszönhető még természetesen a lelkes szülőknek és az iskola valamennyi dolgozójának, hiszen nélkülük nem tudtuk volna felejthetetlenné tenni a gyermekek számára ezt a napot. Bízunk benne, hogy jövőre is sikerül olyan vállalkozó szellemű támogatókra találnunk, akik hozzájárulnak a már hagyománynak számító rendezvényünkhöz. Bukovinszkiné Bártfai Erika pedagógus, Tiszapalkonya Bukdácsolva a Táncsics téri buszmegállóig A diósgyőri villamosvasút felújításával kapcsolatban már fohászkodtunk nem is keveset azért, hogy a Táncsics téren, a buszmegállóval szemben lévő kb. 10 méteres szakaszt állítsák vissza eredeti állapotába. Érthetetlen, hogy a felújítás alkalmával miért kellett az eredeti - jól bevált és megszokott - megoldáson változtatni. Évtizedeken keresztül ugyanis a szóban lévő helyen a sínpárok betonlappal voltak kitöltve, és a Lillafüred felől érkező gépjárművek, mentők, tűzoltók befordulhattak ezekre ráhajtva a Táncsics téri bérházakhoz. Ezen a szakaszon akkor sem volt kijelölt gyalogosátkelőhely és jelenleg sincs -, hiába lenne rá szükség. Viszont létrehoztak ettől lejjebb - kb. 20 méterre - egy villamosmegállót gyalogosátkelővel. Kérdezem: minek és kinek? A mostani megoldással miért okoznak bosszúságot több száz közlekedőnek? Mindennapos jelenség - erről bárki személyesen meggyőződhet - , hogy idős emberek, gyermekek, bottal közlekedők bukdácsolnak át a sínpárokon, hogy a buszmegállót elérjék. Most sem gyalogos átkelőhelyért esedezünk, csupán azért, hogy a sínpárok betonlappal való kitöltése megtörténjen. De hihetünk-e egyáltalán ebben? Hálálkodhatunk-e valamikor, valaki(k)nek azért, hogy fontosnak érzi(k) több száz ember ügyét? Bízom abban, hogy írásom - melyben sokak kérését tolmácsolom - eljut a legilletékesebbhez, aki az eredeti állapot visszaállításában segítségünkre lesz. Balogh Sándor diósgyőri városvédők elnöke Körömvirág-fegyverrel a szúnyogok ellen Az utóbbi fél évszázadban igen sok vegyi károsodás éri környezetünket. Mégis a számtalan kémiai összetételű szerek gyártása és alkalmazása nélkülözhetetlen. Hogy egyet- kettőt említsek: ilyen például a mezőgazdaságban használatos növényvédőszerek. Amerikai környezetvédők szerint viszont e kemikáliák 90 százaléka nem éri el hatását, hanem szétszóródnak, beépülnek az emberek és állatok szervezetébe. így gyengíti az immunrendszert és közrejátszik sok rákos és fertőző megbetegedésekben. De említhetném a szúnyogirtást, amelynek szintén megvan a maga veszélye. Hiszen ezek a kémiai összetételű anyagok sem csak a szúnyogokat pusztítják el, hanem valamennyi rovartársat, beleértve a szúnyog természetes ellenségét is. És sajnos az emberi szervezet sem közömbös e szerekkel szemben. Különböző allergiás megbetegedésekre hajlamosít. Úgy tűnik, ez utóbbira van megoldás. Ugyanis az ottawai egyetem szakértője John Anarson új szert talált fel a szúnyogok elpusztítására. Szerinte a körömvirág fajokban lévő méreganyag elriasztja a kifejlett szúnyogokat és megöli a vízben élő lárvákat. A tudós erre akkor jött rá, amikor a növényeknek a rovarokkal szembeni védőmechanizmusát vizsgálták. Ugyanis a növények egyrésze különféle méreganyagokat termel bizonyos rovarok távoltartására, vagy elpusztítására. A rovarok ugyan idővel alkalmazkodnak e mérgekhez, de ekkor a növények újabbakat „fejlesztenek ki.” A körömvirág kitűnő fegyverré válhat a szúnyogok elleni harcban, mivel méreganyaga 24 óra alatt lebomlik, szemben az edVíz, szürkület - no meg a szúnyogok dig használt vegyianyagok legtöbbjével. így nem károsítja oly mértékben az emberi szervezetet, nem öl meg minden rovart. Az sem volna egy utolsó szempont, ha olcsóbb Fotó: Dobos Klára lenne a most alkalmazott szereknél, és használatával nem vakaróznánk annyit egy-egy szúnyoginvázió alatt. Pásztor György Görgey Artúrra emlékeztek Szeretettel szolgálnak A honvédelem napja alkalmából - május 21-én, Görgey Artúr halálának évfordulóján - már hetedik alkalommal koszorúztunk. Görgey tisztelői, valamint a magyar honvédség is lerója kegyeletét ilyenkor a Kerepesi temetőben. A tábornoki kar jelenlétében egy díszszakasz, valamint a honvédség központi zenekara és Ipacs alezredes úr üdvözölte az ünneplőket, majd pedig Katona Tamás, a Görgey Égyesület elnöke lépett a mikrofonhoz s méltatta Görgey tábornok katonai pályafutását és hadvezért zsenialitását. A Miskolci Görgey Artúr 13. honvédgyalogezred katonái ma is, mint minden esztendőben megjelentek, hogy elhelyezzék koszorújukat a síremléknél. Magyar László ezredes, valamint Aradi Tibor főhadnagy lépkedtek a koszorút vivő honvéd mögött, majd a virágok elhelyezté- vel a megjelent katonák tisztelgéssel fejezték ki kegyeletüket a nagy hadvezérre emlékezve. A koszorúzó Magyar László ezredes egyetlen élő képviselője azoknak, akik 1935-ben részt vettek a /síremlék felavatásának ünnepségén, amelyet a gyalogezred Rudolf laktanyai tiszti étkezdéjében tartottak. A Bajtársi Egylet a Görgey ezred, mind pedig a Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti körének nevében koszorúzott. Aradi Tibor t.fhdgy., Budapest A B.-A.-Z. Megyei Kórház Gyermek-rehabilitációs Osztályán kezelt és gondozott gyermekek nevében kö- szönetemet szeretném kifejezni a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat Egyesület Ar- pádházi Szent Erzsébet Csoportjának. Az egyesület a gyermeknap alkalmából május 23-án a mozgássérült gyermekeket nagy szeretettel vendégül látta, és ajándékokkal (könyvekkel, játékokkal) kedveskedett nekik. Mindezzel boldog órákat és nagy örömöt szereztek számukra. A szeretetszolgálat és a Mozgássérültek Segítése Házi Zsoltika Emlékére Alapítvány május 19- én jótékonysági koncertet szervezett a Minorita templomban, ugyancsak a mozgássérült gyermekek támogatására, melyet szintén hálás szívvel köszönünk a szervezőknek, az Egressy Béni Zeneiskola diákjainak és az adományozóknak. Peja Márta osztályvezető főorvos gyermek-rehabilitációs osztály _Szólástér —í rja: az Olvasó Alamizsna -1996 Megalázó procedúra folyik - mondhatni minden évben - a nyugdíjak rendszeres évi emelése során. A lakosság közel három millió embert kitevő rétegének, a nyugdíjasoknak tűrniük kell, hogy a hatalom birtokosai minden évben packázzanak velük, úgy állítván be a dolgokat, mintha egy semmi hasznot nem hozó réteg kegyelemből történő eltartását kellene megoldaniuk a nehéz gazdasági helyzet közepette. Mindenki tudja, hogy ez hazug beállítás! A nyugdíjasok aktív dolgozó korukban rendszeresen fizették a törvényesen előírt nyugdíjjárulékot. Arról itt nem is szólunk, amit a munkáltató vállalatoknak kellett fizetniük foglalkoztatott dolgozóik után. Ki a felelős azért, hogy a befizetett járulékokból nem képeztek nyugdíjalapot, hanem elköltötték? A mai hatalom birtokosai között sokan vannak olyanok, akik korábban is olyan pozícióban voltak, hogy tudnának erre választ adni. Arról is sokan megfeledkeznek, hogy a mai nyugdíjasok alacsony fizetések mellett olyan értékeket hoztak létre (háború utáni újjáépítés, gyárak, korszerű mezőgazdaság, termelőeszközök, lakótelepek), amelyek mostani privatizációja révén az állam hatalmas bevételekhez jutott, a hatalom birtokosai vagy az ahhoz közel lévők pedig meggazdagodtak. Mi jutott ebből az alkotóknak, a mai nyugdíjasoknak? Semmi! A mai nyugdíjasok körében nincs gazdag ember, az elmúlt rezsimben nem lehetett meggazdagodni, még talán az akadémikusok jó része is szegény maradt. A nyugdíjak az évek során rendszeresen vesztették értéküket, hiszen az infláció mértékének a fele-kétharmada körül állapították meg az esedékes évi emeléseket. A ’96-os nyugdíjemelés procedúrája azonban még az eddigieket is felülmúlja. Tudjuk: (törvény van róla) a tárgyévi nyugdíjemelés mértéke az előző I évi nettó-bérkiáramlás nagysága. Ez azt jelenti, hogy az idén már megkapott 12 százalékos emeléshez még jöhet az év közepén 0,5-0,6 %, s mindez persze a 25-30 százalékos infláció mellett. Felmerülő kérdések: hogyan állapították meg a 12,6 százalékos nettó bérkiáramlást, a fizetésből élők milyen körét vonták be a számításba, benne vannak- e vajon a miniszterek, a képviselők, a bankárok is, vagy csak a vészesen leromlott állapotú, halódó állami vállalkozások szegény munkavállalóinak béréből jött ki ez a csodaszám? Úgy látszik, ma ebben az országban csak a szegényekre lehet újabb és újabb terheket rakni, itt lehet megtakarítani. A szegény örüljön az alamizsnának is. De amit ma akarnak, még alamizsnának is kevés! Tessék belegondolni: 15 000 forintnak - e körül van a többség nyugdíja - a félszázaléka 75 forint, de még a kiemelkedő 50 ezer forint után is csak 250 forint. Mit lehet ebből venni? A kormányfő érezheti ennek abszurditását, hiszen javasolta, hogy a parlament hagyjon jóvá a 17 ezer forintot meg nem haladó nyugdíjasok részére egyszen juttatásként 3 ezer forintot. Köszönjük, de ez mindenestül |s csak alamizsna!Más rétegek is vannak nehéz helyzetben, nem az ő rovásukra követeljük aZ igazságos közteherviselést. Ne az legyen a kormány jelszava, „ha a fene fenét eszik is” (egy miniszter mondta) végrehajtjuk a szükséges átalakításokat. En nek kapcsán annak a betegnek az esete jut eszünkbe, aki a sí keres operációba belehalt. Biz- tosan van a szükséges átalakításoknak egy olyan útja is, amely jobban kíméli a lakosságot. Bállá László A Nyugdíjasok Megyei Képviselete tájékoztatási bizottságának elnöke Oda a viharhoz A májusi eső aranyat ér - mondotta volt a szántó-vető, és kiúszott a búzamezőből. Egy szó, mint száz, viharos időket élünk, mely képes elsöpörni mindenkit, aki útjába kerül. Hiába kérleljük, vagy szidjuk a természetfelelőst, ez már nem rajta múlik, mint ahogyan rajtunk sem segít. Ezrek, tízezrek menekülnek lélekszakadva hosszú évek óta a katasztrófa elől, de mire kilihegnék magukat, már megint rájuk szakad az ég áldása. A gyengébbek erejük határán visszafordultak és hagyták, hogy az elemek szabad prédájává váljanak, az erősebbek azonban még próbálkoznak a szinte lehetetlennel - nyakukba kapva lábaikat, rohannak az ellenkező irányba. De meddig bírják még, és ki tud rajtuk segíteni? Egyáltalán van-e valaki, akiben ez a hajlandóság mutatkozna? Legalább egy szikrányi. Vagy vegyük szó nélkül tudomásul, hogy pusztulnunk kell? (Miközben a Magyar Televízió a koleszterin szintünkért aggódik.) Hazám sokmillió (el)sápadt arcú országává vált, és menekülne, ha volna hová, kihez. Szerencsénkre, azért akad még egy pár ezer ember, aki minket feles kihasználva ugyancsak jól él- Öröm nézni őket, ahogyan luxus körülmények között tengetik életüket, míg mások nélkülöznek, szenvednek, vagy belehalnak sorsukba. Istenem, hát ezt szántad nekünk? K.L.LMiskolc Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. Legközelebb június 24- én. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a SzÖlástér rovatban megjelent írások nem eltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figye" lembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
