Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. lúNius 3», Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Nem többre, tönkre megyünk Mindenben az első a legszebb (szerelem, műalkotás, stb.). Még az útlevélben és a személyi igazolványban is. Az útlevélben a határátlépéseket igazoló pecsétek, vízumok, no és a hozzájuk tartozó emlékek. Aki rendelkezik passzussal, már a második típust őrizheti belőle a szekrényfiókban. Már ebben is számos újítás fellelhető. Legutóbb félröppentették a sajtóban: hamisítják az útlevelet (mi, magyarok az ilyesmihez nagyon értünk, lásd: paprika, szesz, igazolvány), és várhatóan 1998-ban, mikor milliók úti okmánya jár le, újabb lesz. Az árát természetesen az utazni vágyók állják majd - egy-két gonosztevő miatt! Igazság ez? Azért gondolom, hogy egy-két gazember miatt, mert hiszem: az átlag (ember) nem tudja, hogy UV-fényben fluoreszkáló szemcséket tartalmazó papírból van a mostani is, ráadásul vízjeles és minden negyedik oldalon látható egyik nemzeti dalunk kottája. És mégis hamisítják! Hogyan?! Vagy ez is csak egy pénztárca bolondító akció lesz -, újítás mindenáron? Egyszer kellene egyet (másra is értendő) körültekintően megcsinálni. Hiszem, többre mennénk, mert így csak tönkre megyünk... Somossy Katalin Az utasokat igen, a szemetelőket nem Buszokon olvasható Pótdíj című szabály 1. pontja - helyesen és jogosan - ismerteti az utasokkal: „1300 forintot fizet az, aki ő maga, vagy az általa szállított, vitt tárggyal beszennyezi a járművet, vagy annak berendezését...” stb.Csakhogy! 40 éve utazom buszon, villamoson, de (nemigen) ritkán tapasztaltam, hogy az ellenőrök intézkedtek, azaz megbírságoltak, feljelentettek volna valakit azért, hogy részegen, vagy józanon ordítozott, elviselhetetlen hangerővel az utasok megbotránkozására, felháborodására; vagy bűzös-mocskos, a kosztól, retektől ragadó testtel szállt fel az utasokból undort kiváltva, vagy festékes, mocskos zsákkal, szatyorral, táskával forgolódik és két ülőhelyet is elfoglalva utazik... Nem látok ellenőri intézkedést akkor sem, ha rendetlen csit- rik, vagy suhancok teleköpködik napraforgóval éppen az ellenőr jelenlétében a fél buszt, vagy a forgóban felülnek a kapaszkodó korlátra és lelógó lábukkal, sáros, piszkos cipőjükkel játékosan kaszálnak, az utasok ruháját bepiszkítva. Gyakori eset az is, amikor tumultus alkalmával a már buszon álló fiatalok a feljáratot direkt, heccből eltorlaszolják, akadályozva ezzel a le- és felszállást, másoknak idegességet, bosszúságot okozva. Jó lenne, ha a pénzünkért, nyugodtan, biztonságban utazhatnánk, ha az intézkedések, szabályok, tudnivalók - különösen a legújabbak - a járműve^ utasterében nem eldugott helyen, hanem mindenki által jól láthatóan, olvashatóan lennének kifüggesztve, felragasztva miheztartás végett. Jó lenne, ha az ellenőrök nemcsak a potyautasok vadászatával lennének elfoglalva, hanem hatékonyan védenék a rongálókkal szemben a járművek épségét, tisztaságát, az utasok nyugalmát -, mert a buszvezető munkája jellege miatt erre nem képes. Mi utasok is a rendet akarjuk , s ha fizetjük a bérletet, menetjegyet - fizessék azt mások is. (Név és cím a szerk.-ben) Köszönet és tájékoztatás nyugdíjasoknak A B.-A.-Z. Megyei Össznyugdí- jasok Szövetsége nevében köszönetét mondunk mindazoknak a kedves nyugdíjasoknak, akik több száz levélben fejezték ki egyetértésüket a szövetségünk által a sajtón keresztül tett felhívásra. Külön köszönjük a biztatásukat, jókívánságaikat. Igyekeztünk a felhívásnak megfelelően eleget tenni. Beszámolhatunk arról, hogy annak szövegét, és az Önök által írt gondokat is áttanulmányoztuk, levontuk a szükséges következtetéseket. Mint érdekvédelmi szövetség, a felvetett gondokat az alkotmányjogi parlamenti bizottsághoz elküldtük. Azóta megjelent a petíciónk is. További szükséges intézkedéseket teszünk a sajtón, rádión keresztül. Nyilvánosságra hozzuk a nyugdíjasokat érintő problémákat. Az elküldött leveleinkre részben bíztató válaszokat kaptunk a felsőbb szervektől. De sajnos voltak olyanok is, akik válaszra sem méltatták levelünket. Pedig feladatuk lenne a nyugdíjasok felmerült problémáival való foglalkozás, és ezek orvoslása. Hiszen a fizetésüket ezért kapják. Nem érezzük, hogy a szívükön viselnék a nyugdíjas társadalmat. Mert az elmúlt öt évben igen sok lehetőség lett volna arra, hogy a kis ós.magy szövetségek méltányosan képviseljenek bennünket, nyugdíjasokat. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy figyelmen kívül hagyják a véleményünket. Egy kalap alá veszik a jövendő nyugdíjast a ma nyugdíjasával. Különböző hivatkozásokra való tekintettel, hogy például ebben a nyugati országban így, a másikban úgy van a nyugdíjrendszer. Viszont nem szabad elfelejteni azt, hogy mi magyarok vagyunk. Magyarországon élünk, és a mi járulékunkat - amikor aktívan dolgoztunk Magyarországon - már befizettük. Azt, hogy üres a társadalombiztosítás kasszája, hogy nem jól gazdálkodtak ezzel a vagyonnal, a nyugdíjasok által megszerzett vagyont nem kapták meg, és egyes vállalatok, vállalkozások a társadalombiztosítási járulékot nem fizetik be -, arról nem mi, nyugdíjasok tehetünk. Mostanában sokat és sokszor halljuk, hogy a jövőre nézve veszélyben van a nyugdíjak kifizetése is. Úgy gondoljuk, hogy a „nyugdíjasok bőrére”, kárára nem szabad olyan összegeket nyújtani (másoknak különböző szociális, különféle rászorultsági alapra való hivatkozással), ami a nyugdíj reálértékének rovására megy. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormánynál a parlamentben most folyó nyugdíjreform-törvény megszerkesztéséhez hallgassák meg a Cégbíróság által bejegyzett nyugdíjas szervezeteket is. Mielőtt a törvényt megszavaznák, bocsátsák társadalmi vitára. Demokratikusan olyan vezetőséget, és olyan érdekvédelmi szervezetet kell választani, akik miniszteri, államtitkári képviselői szinten tudnák védeni a nyugdíjasok érdekeit. Ezt az irányzatot tudja képviselni szövetségünk. Reméljük, ha a nyugdíjas összefogás, egymás megbecsülése és tisztelete meglesz, akkor a nyugdíjasok is jobban el tudnák viselni ebben a nehéz időben ezt az átmeneti helyzetet. Horváthné Pozsonyi Szilvia elnök Jaczkó István ügyv. elnök „Tisztaságban akarunk élni!” Mi, a 750. sz. Nagy Lajos Cserkészcsapat tagjai és a 18. Sz. Fazola Henrik- Általános Iskola tanulói csatlakoztunk Kobold Tamás polgármester úr „Tiszta Miskolcért” felhívásához. Vállaltuk (és ennek folyamatosan eleget teszünk), hogy a Vasgyár és környékét, valamint Perecesen a közterületeken a szemetet, hulladékot felszedjük és szemétgyűjtőbe szállítjuk. Biztatjuk a város többi cserkészcsapatát és iskoláját is arra, hogy minél többen csatlakozzanak e nemes mozgalomhoz a kulturált, tiszta városkép kialakításáért, és annak megőrzése érdekében. Nem csak jól, de tisztaságban is akarunk élni! Nagy La jos Cserkészcsapat A kukában a helye Felvételünk illusztráció A cserkészek köszönik A mai gazdasági helyzet nem kedvez az ifjúságnak, a sportnak, a kultúrának. Viszont ' támogatói szerencsére akadnak. A 19. sz. Bükk cserkészcsapat sem tudta volna megrendezni az elmúlt hét végén a pünkösdi táborát anyagi segítség nélkül. Ezért köszönetét mondanak Bíró Sándor vállalkozónak, az UNIKÁL vállalat igazgatójának a támogatásért, illetve köszönik Kobold Tamás, Miskolc polgármestere segítségét. A csapat a továbbiakban is támogatókat keres a tervezett millecentenáriumi néprajzi gyűjtőtábor megrendezéséhez. Levelezési cím: Miskolc, Kis-Hunyad u. 42. 9/1. Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában a következő időpontokban tartunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgálattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendelkezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. Legközelebb június 10-én. Millecentenáriumi gyermeknap Az elmúlt hét végén kétnapos rendezvénysorozattal ünnepeltük a gyermeknapot a miskolci Gyermekvárosban. Vezetőink átadták nekünk az intézmény kulcsát, s vele a Gyermekváros életének az irányítását. Játékok, sport- és ügyességi feladatok, versenyek adtak lehetőséget minden gyermek számára, hogy erejét, ügyességét próbára tegye és édességet, üdítőt, játékszereket szerezzen. Ä vidám programok között több olyan is volt, amikor a honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepeltük. Kopjafás emlékparkot avattunk, műsoros megemlékezésen, történelmi vetélkedőn elevenítettük fel a korabeli eseményeket, történeteket. Társaimmal együtt elismeréssel adóztunk'a honfoglaló elődök emberfeletti erőfeszítése előtt, mellyel képesek voltak életmódjukat, kultúrájukat, szokásaikat úgy átalakítani, hogy e nép fennmaradt és beilleszkedett Európa szívébe. Miután számunkra különösen fontos a beilleszkedni tudás képessége, ezért tekintettünk csodálattal a honfoglaló elődökre. Hangulatos, emlékezetes gyermeknap volt. Köszönjük a támogatók, segítők, adományozók jóindulatát, nagylelkűségét. Név szerint is: Wicha- Lerch Autóház, Unió ÁFÉSZ, Ember a Gyermekekért Alapítvány, B.-A.-Z Megyei Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Osztály, Ifjúsági és Szabadidő Ház, Gyermekbarátok Egyesülete Miskolc, McDonald’s, Bordás Bt., Varga Istvánná vállalkozó. Nélkülük, segítségük nélkül nem lett volna ilyen boldog, elégedett és örömtől csillogó szemű az intézmény 200 kisebb-nagyobb lakója. Horváth Róbert gyermekönkormányzat-vezető másfél napig „igazgató” __Szólástér _____ í rja: az Olvasó A statisztika hátterében Hajdan volt matematika professzorom egyik emlékezetes megjegyzése szerint a statisztika a modern világ nagy hazugsága, különösen a bázisszemléletet illetően. Mindjárt példával is szolgált, ironikus megállapításához. Ha az egyik évben száz bányász hal meg sújtólég-robbanás következtében, de a következőben csak nyolcvan, akkor - a statisztikusok szerint - jelentős, 20%-os javulás tapasztalható. Ha valaki tavaly egy szivart szívott el, az idén pedig kettőt, akkor száz százalékkal nőtt a fogyasztása. Azóta is ezek jutnak az eszembe, amikor illetékes szakemberek ilyen bűvészmutatványokkal bizonyítják önmaguknak, egymásnak és főként nekünk mindennek a színét és fonákját. Legyen szó egészségügyi reformról, munkanélküliségi mutatókról, adósság- szolgálatról, vagy bármi másról. Nem én találtam ki, hanem újságban olvastam: miszerint a kórházi ágyak 40 százalékát olyanok foglalják el, akiknek a betegsége egyértelműen kapcsolatba hozható a túlzott alkoholfogyasztással. A napokban viszont megtudtuk, hogy a kórházi ágyak 30 százaléka kihasználatlan és többek között ez is indokolja a sürgős reformot, kórházak bezárását. Ha ezek az adatok valóban helytállók, akkor az összes egyéb célra és feladatra - szülészettől az elfekvő részlegekig bezárólag - mindössze az ágyak 30 százalékára (?!) van szükség. Vagyis, ha sikerülne az alkoholizmust felszámolni, vagy legutóbb a folyamatos utánpótlást megakadályozni, mi lennénk a világ legegészségesebb nációja? Ha ez így van, akkor miért nem erre koncentrálunk? Hiszen e nélkül minden csak látszatintézkedés. Azt is újságban olvastam, hogy a felnőtt lakosság 20 százaléka, cirka egymillió ember kvázi analfabéta. Maximum le tudja írni a nevét, de semmi több. Olvasni nem tud és nincs is rá igénye. Közben az újságokban több szakmunkást keresnek, mint az előző rendszer fénykorában. Olyan régen és kitartóan, hogy azóta bármelyik mesterséget ki lehetett volna tanulni. Olyan munkatársat viszont egyet sem keresnek, aki még a figyelmeztető táblákat sem tudja elolvasni. A népesség alakulásávallS számtalan statisztikai mutató foglalkozik, de a gyökerekig, 3 valóságos okok felkutatásáig egyik sem hatol le. Pedig az is tény, hogy miközben a csaladok 90 százaléka két újszülöttet produkál, addig a 1Ó százalékot kitevő halmozottan hátrányos helyzetűek egyet. Ennek következtében megindult a rohamos népességcsökkenés, elöregedés folyamata és határozottan felismerhetőek a de- lamerikanizálódás jelei. Az előbbi tünetre az élet- színvonal romlása épp úgy magyarázattal szolgálhat, mint a jövőbe vetett hit teljes hiánya, vagy a kényelem, meg a szinte divattá és státusszimbólummá lett egyetlen gyerek vállalása. Az utóbbiaknál pedig a minél több gyerek után járó pótlékok és kedvezmények szinte az egyetlen bevételi forrást jelentik. Miután az okok nyílt és kendőzetlen feltárásig sem jutottunk el, a folyamatok helyes mederbe való terelése már ej sem várható. Maradnak a rövid és még rövideb távú egyéni es öncélú érdekek, a jövőre pedig senki nem gondol. Arra például, hogy ha majd megöregszünk, kik és hányán fogják befizetni a nyugdíjunkhoz szükséges járulékot, stb. Majd akkor szidni fogjuk az éppen ügyeletes pénzügyminisztert a kormánnyal és felmenőikkel együtt. Hát ilyen és hasonló gondolatok kavarognak az emberben, amikor a különböző értékeléseket és elemzéseket olvassa. Ezért merem nyugodtan ki; jelenteni, hogy a május 25-1 ÉM-inteijú alcíme szerintem helyesen így hangzana: valamennyien, együttesen játszottuk el az átalakulás fej" gyorsításával kapcsolatos esélyeink nagy részét.” Egy ilye11 összehangolt és eredményes csapatmunka után szokták azt mondani: ez jó mulattság, férfi munka volt. Kiss József Miskolc A televíziós filmek és a brutalitás Sokunkat érint mindaz, amit a televízióról el szeretnék mondani. A dolog már nemcsak idegesítőnek, hanem felháborítónak is mondható. Utóbb, szinte heteken át csak olyan (csapnivaló) filmeket vetítettek, amelyekben ölték, gyilkolták, rugdosták egymást az emberek és fegyverrel lövöldöztek. Ha netán véletlenül előfordul a képernyőn egy szórakoztató műsor, azt a késő éjszakában sugározzák, amikor a legtöbben pihenni vágynak. Ezeket a filmeket az amerikaiak már rég a szemétkosárba dobták, a magyarok pedig drága pénzért megveszik és etetik, kínozzák vele a nézők táborát. Ezek után ne csodálkozzunk azon, ha a brutalitásra hajlamos emberek ötletet kapnak és gyilkolnak, rabolnak. Azelőtt száz évre visszamenőleg sem fordult elő annyi bűn- cselekmény, mint napjainkban. A felnövekvő nemzedék is ezt látja és tanulja, de nera emel szót ellene senki seú>' Nos, hogy a bűnözőknek md? jobb kedvük legyen szakítjuk folytatásához, eltörölték a halálbüntetést is, ami bizonyos mértékben féken tartotta az elkövetőket. így szájuk cN szerint ölhetnek, rabolhatna*, mert akárhány emberi élete oltanak ki, ők akkor is életben maradnak. De a legnagyt baj az, hogy az illetékesek szeretnek másokat „majmoln1 ; külföld felé szépet mutatn ahelyett, hogy a mi társad® - munkkal éreznének együt • Elfelejtik azt is, hogy ame./ államokat utánozzák a hala büntetés eltörlésében, azoK ban az országokban mások a életviszonyok, és e kedvez életkörülmények mellett ne vetemülnek el az embeie úgy, mint nálunk. , Lukács János MiskoK Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatbj1’’ megjelent írások nem feltétlenül n szerkesztőség álláspontját tükröz ' A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe v ve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A szem lyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írás e helyütt sem jelenhetnek meg.
