Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-03 / 128. szám

4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. lúNius 3», Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Nem többre, tönkre megyünk Mindenben az első a leg­szebb (szerelem, műalkotás, stb.). Még az útlevélben és a személyi igazolványban is. Az útlevélben a határátlé­péseket igazoló pecsétek, ví­zumok, no és a hozzájuk tar­tozó emlékek. Aki rendelke­zik passzussal, már a máso­dik típust őrizheti belőle a szekrényfiókban. Már eb­ben is számos újítás fellel­hető. Legutóbb félröppentet­ték a sajtóban: hamisítják az útlevelet (mi, magyarok az ilyesmihez nagyon ér­tünk, lásd: paprika, szesz, igazolvány), és várhatóan 1998-ban, mikor milliók úti okmánya jár le, újabb lesz. Az árát természetesen az utazni vágyók állják majd - egy-két gonosztevő miatt! Igazság ez? Azért gondolom, hogy egy-két gazember mi­att, mert hiszem: az átlag (ember) nem tudja, hogy UV-fényben fluoreszkáló szemcséket tartalmazó pa­pírból van a mostani is, ráa­dásul vízjeles és minden ne­gyedik oldalon látható egyik nemzeti dalunk kottája. És mégis hamisítják! Hogyan?! Vagy ez is csak egy pénz­tárca bolondító akció lesz -, újítás mindenáron? Egyszer kellene egyet (másra is ér­tendő) körültekintően meg­csinálni. Hiszem, többre mennénk, mert így csak tönkre megyünk... Somossy Katalin Az utasokat igen, a szemetelőket nem Buszokon olvasható Pótdíj című szabály 1. pontja - helyesen és jogosan - ismerteti az utasokkal: „1300 forintot fizet az, aki ő ma­ga, vagy az általa szállított, vitt tárggyal be­szennyezi a járművet, vagy annak berende­zését...” stb.Csakhogy! 40 éve utazom bu­szon, villamoson, de (nemigen) ritkán ta­pasztaltam, hogy az ellenőrök intézkedtek, azaz megbírságoltak, feljelentettek volna valakit azért, hogy részegen, vagy józanon ordítozott, elviselhetetlen hangerővel az utasok megbotránkozására, felháborodásá­ra; vagy bűzös-mocskos, a kosztól, retektől ragadó testtel szállt fel az utasokból undort kiváltva, vagy festékes, mocskos zsákkal, szatyorral, táskával forgolódik és két ülőhe­lyet is elfoglalva utazik... Nem látok ellenő­ri intézkedést akkor sem, ha rendetlen csit- rik, vagy suhancok teleköpködik naprafor­góval éppen az ellenőr jelenlétében a fél buszt, vagy a forgóban felülnek a kapaszko­dó korlátra és lelógó lábukkal, sáros, pisz­kos cipőjükkel játékosan kaszálnak, az uta­sok ruháját bepiszkítva. Gyakori eset az is, amikor tumultus alkalmával a már buszon álló fiatalok a feljáratot direkt, heccből el­torlaszolják, akadályozva ezzel a le- és fel­szállást, másoknak idegességet, bosszúsá­got okozva. Jó lenne, ha a pénzünkért, nyugodtan, biz­tonságban utazhatnánk, ha az intézkedé­sek, szabályok, tudnivalók - különösen a legújabbak - a járműve^ utasterében nem eldugott helyen, hanem mindenki által jól láthatóan, olvashatóan lennének kifüg­gesztve, felragasztva miheztartás végett. Jó lenne, ha az ellenőrök nemcsak a potyauta­sok vadászatával lennének elfoglalva, ha­nem hatékonyan védenék a rongálókkal szemben a járművek épségét, tisztaságát, az utasok nyugalmát -, mert a buszvezető mun­kája jellege miatt erre nem képes. Mi utasok is a rendet akarjuk , s ha fizetjük a bérletet, menetjegyet - fizessék azt mások is. (Név és cím a szerk.-ben) Köszönet és tájékoztatás nyugdíjasoknak A B.-A.-Z. Megyei Össznyugdí- jasok Szövetsége nevében kö­szönetét mondunk mindazok­nak a kedves nyugdíjasoknak, akik több száz levélben fejezték ki egyetértésüket a szövetsé­günk által a sajtón keresztül tett felhívásra. Külön köszön­jük a biztatásukat, jókívánsá­gaikat. Igyekeztünk a felhívásnak megfelelően eleget tenni. Be­számolhatunk arról, hogy an­nak szövegét, és az Önök által írt gondokat is áttanulmányoz­tuk, levontuk a szükséges kö­vetkeztetéseket. Mint érdekvé­delmi szövetség, a felvetett gondokat az alkotmányjogi parlamenti bizottsághoz el­küldtük. Azóta megjelent a pe­tíciónk is. További szükséges intézkedéseket teszünk a saj­tón, rádión keresztül. Nyilvá­nosságra hozzuk a nyugdíjaso­kat érintő problémákat. Az elküldött leveleinkre részben bíztató válaszokat kap­tunk a felsőbb szervektől. De sajnos voltak olyanok is, akik válaszra sem méltatták leve­lünket. Pedig feladatuk lenne a nyugdíjasok felmerült problé­máival való foglalkozás, és ezek orvoslása. Hiszen a fizetésüket ezért kapják. Nem érezzük, hogy a szívükön viselnék a nyugdíjas társadalmat. Mert az elmúlt öt évben igen sok le­hetőség lett volna arra, hogy a kis ós.magy szövetségek méltá­nyosan képviseljenek bennün­ket, nyugdíjasokat. ­Ezzel szemben azt tapasztal­juk, hogy figyelmen kívül hagy­ják a véleményünket. Egy kalap alá veszik a jövendő nyugdíjast a ma nyugdíjasával. Különböző hivatkozásokra való tekintettel, hogy például ebben a nyugati országban így, a másikban úgy van a nyugdíjrendszer. Viszont nem szabad elfelejteni azt, hogy mi magyarok vagyunk. Magya­rországon élünk, és a mi járulé­kunkat - amikor aktívan dol­goztunk Magyarországon - már befizettük. Azt, hogy üres a tár­sadalombiztosítás kasszája, hogy nem jól gazdálkodtak ezzel a vagyonnal, a nyugdíjasok által megszerzett vagyont nem kap­ták meg, és egyes vállalatok, vállalkozások a társadalombiz­tosítási járulékot nem fizetik be -, arról nem mi, nyugdíjasok te­hetünk. Mostanában sokat és sok­szor halljuk, hogy a jövőre néz­ve veszélyben van a nyugdíjak kifizetése is. Úgy gondoljuk, hogy a „nyugdíjasok bőrére”, kárára nem szabad olyan összegeket nyújtani (másoknak különböző szociális, különféle rászorultsági alapra való hivat­kozással), ami a nyugdíj reálér­tékének rovására megy. Szük­ségesnek tartjuk, hogy a kor­mánynál a parlamentben most folyó nyugdíjreform-törvény megszerkesztéséhez hallgas­sák meg a Cégbíróság által be­jegyzett nyugdíjas szervezete­ket is. Mielőtt a törvényt meg­szavaznák, bocsátsák társadal­mi vitára. Demokratikusan olyan vezetőséget, és olyan ér­dekvédelmi szervezetet kell vá­lasztani, akik miniszteri, ál­lamtitkári képviselői szinten tudnák védeni a nyugdíjasok érdekeit. Ezt az irányzatot tud­ja képviselni szövetségünk. Re­méljük, ha a nyugdíjas össze­fogás, egymás megbecsülése és tisztelete meglesz, akkor a nyugdíjasok is jobban el tud­nák viselni ebben a nehéz idő­ben ezt az átmeneti helyzetet. Horváthné Pozsonyi Szilvia elnök Jaczkó István ügyv. elnök „Tisztaságban akarunk élni!” Mi, a 750. sz. Nagy Lajos Cser­készcsapat tagjai és a 18. Sz. Fazola Henrik- Általános Isko­la tanulói csatlakoztunk Ko­bold Tamás polgármester úr „Tiszta Miskolcért” felhívásá­hoz. Vállaltuk (és ennek folya­matosan eleget teszünk), hogy a Vasgyár és környékét, vala­mint Perecesen a közterülete­ken a szemetet, hulladékot fel­szedjük és szemétgyűjtőbe szállítjuk. Biztatjuk a város többi cserkészcsapatát és isko­láját is arra, hogy minél töb­ben csatlakozzanak e nemes mozgalomhoz a kulturált, tisz­ta városkép kialakításáért, és annak megőrzése érdekében. Nem csak jól, de tisztaságban is akarunk élni! Nagy La jos Cserkészcsapat A kukában a helye Felvételünk illusztráció A cserkészek köszönik A mai gazdasági helyzet nem kedvez az ifjúságnak, a sport­nak, a kultúrának. Viszont ' támogatói szerencsére akad­nak. A 19. sz. Bükk cserkészcsa­pat sem tudta volna megren­dezni az elmúlt hét végén a pünkösdi táborát anyagi se­gítség nélkül. Ezért köszöne­tét mondanak Bíró Sándor vállalkozónak, az UNIKÁL vállalat igazgatójának a tá­mogatásért, illetve köszönik Kobold Tamás, Miskolc pol­gármestere segítségét. A csapat a továbbiakban is támogatókat keres a terve­zett millecentenáriumi nép­rajzi gyűjtőtábor megrende­zéséhez. Levelezési cím: Miskolc, Kis-Hunyad u. 42. 9/1. Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt ol­vasóinkat, hogy lapunk le­velezési rovatában a kö­vetkező időpontokban tar­tunk fogadóórát: hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtö­kön 14-16 óráig. Ingyenes jogsegélyszolgá­lattal kéthetente, hétfői napokon áll szíves rendel­kezésükre Demeter Lajos ügyvéd, 16-18 óra között. Legközelebb június 10-én. Millecentenáriumi gyermeknap Az elmúlt hét végén kétnapos rendezvénysorozat­tal ünnepeltük a gyermeknapot a miskolci Gyer­mekvárosban. Vezetőink átadták nekünk az in­tézmény kulcsát, s vele a Gyermekváros életének az irányítását. Játékok, sport- és ügyességi felada­tok, versenyek adtak lehetőséget minden gyermek számára, hogy erejét, ügyességét próbára tegye és édességet, üdítőt, játékszereket szerezzen. Ä vi­dám programok között több olyan is volt, amikor a honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepeltük. Kopjafás emlékparkot avattunk, műsoros meg­emlékezésen, történelmi vetélkedőn elevenítettük fel a korabeli eseményeket, történeteket. Társa­immal együtt elismeréssel adóztunk'a honfoglaló elődök emberfeletti erőfeszítése előtt, mellyel ké­pesek voltak életmódjukat, kultúrájukat, szokása­ikat úgy átalakítani, hogy e nép fennmaradt és be­illeszkedett Európa szívébe. Miután számunkra különösen fontos a beilleszkedni tudás képessége, ezért tekintettünk csodálattal a honfoglaló elődök­re. Hangulatos, emlékezetes gyermeknap volt. Kö­szönjük a támogatók, segítők, adományozók jóin­dulatát, nagylelkűségét. Név szerint is: Wicha- Lerch Autóház, Unió ÁFÉSZ, Ember a Gyermeke­kért Alapítvány, B.-A.-Z Megyei Rendőrkapitány­ság Bűnmegelőzési Osztály, Ifjúsági és Szabadidő Ház, Gyermekbarátok Egyesülete Miskolc, McDo­nald’s, Bordás Bt., Varga Istvánná vállalkozó. Nélkülük, segítségük nélkül nem lett volna ilyen boldog, elégedett és örömtől csillogó szemű az intézmény 200 kisebb-nagyobb lakója. Horváth Róbert gyermekönkormányzat-vezető másfél napig „igazgató” __Szólástér _____ í rja: az Olvasó A statisztika hátterében Hajdan volt matematika pro­fesszorom egyik emlékezetes megjegyzése szerint a statisz­tika a modern világ nagy ha­zugsága, különösen a bázis­szemléletet illetően. Mindjárt példával is szolgált, ironikus megállapításához. Ha az egyik évben száz bá­nyász hal meg sújtólég-robba­nás következtében, de a követ­kezőben csak nyolcvan, akkor - a statisztikusok szerint - je­lentős, 20%-os javulás tapasz­talható. Ha valaki tavaly egy szivart szívott el, az idén pedig kettőt, akkor száz százalékkal nőtt a fogyasztása. Azóta is ezek jutnak az eszembe, amikor illetékes sza­kemberek ilyen bűvészmutat­ványokkal bizonyítják önma­guknak, egymásnak és főként nekünk mindennek a színét és fonákját. Legyen szó egészsé­gügyi reformról, munkanélkü­liségi mutatókról, adósság- szolgálatról, vagy bármi más­ról. Nem én találtam ki, hanem újságban olvastam: miszerint a kórházi ágyak 40 százalékát olyanok foglalják el, akiknek a betegsége egyértelműen kap­csolatba hozható a túlzott al­koholfogyasztással. A napok­ban viszont megtudtuk, hogy a kórházi ágyak 30 százaléka ki­használatlan és többek között ez is indokolja a sürgős refor­mot, kórházak bezárását. Ha ezek az adatok valóban hely­tállók, akkor az összes egyéb célra és feladatra - szülészet­től az elfekvő részlegekig bezá­rólag - mindössze az ágyak 30 százalékára (?!) van szükség. Vagyis, ha sikerülne az alko­holizmust felszámolni, vagy legutóbb a folyamatos után­pótlást megakadályozni, mi lennénk a világ legegészsége­sebb nációja? Ha ez így van, akkor miért nem erre koncent­rálunk? Hiszen e nélkül min­den csak látszatintézkedés. Azt is újságban olvastam, hogy a felnőtt lakosság 20 szá­zaléka, cirka egymillió ember kvázi analfabéta. Maximum le tudja írni a nevét, de semmi több. Olvasni nem tud és nincs is rá igénye. Közben az újsá­gokban több szakmunkást ke­resnek, mint az előző rendszer fénykorában. Olyan régen és kitartóan, hogy azóta bárme­lyik mesterséget ki lehetett volna tanulni. Olyan munka­társat viszont egyet sem keres­nek, aki még a figyelmeztető táblákat sem tudja elolvasni. A népesség alakulásávallS számtalan statisztikai mutató foglalkozik, de a gyökerekig, 3 valóságos okok felkutatásáig egyik sem hatol le. Pedig az is tény, hogy miközben a csala­dok 90 százaléka két újszülöt­tet produkál, addig a 1Ó száza­lékot kitevő halmozottan hát­rányos helyzetűek egyet. En­nek következtében megindult a rohamos népességcsökkenés, elöregedés folyamata és hatá­rozottan felismerhetőek a de- lamerikanizálódás jelei. Az előbbi tünetre az élet- színvonal romlása épp úgy ma­gyarázattal szolgálhat, mint a jövőbe vetett hit teljes hiánya, vagy a kényelem, meg a szinte divattá és státusszimbólummá lett egyetlen gyerek vállalása. Az utóbbiaknál pedig a minél több gyerek után járó pótlékok és kedvezmények szinte az egyetlen bevételi forrást jelen­tik. Miután az okok nyílt és ken­dőzetlen feltárásig sem jutot­tunk el, a folyamatok helyes mederbe való terelése már ej sem várható. Maradnak a rövid és még rövideb távú egyéni es öncélú érdekek, a jövőre pedig senki nem gondol. Arra példá­ul, hogy ha majd megöreg­szünk, kik és hányán fogják be­fizetni a nyugdíjunkhoz szüksé­ges járulékot, stb. Majd akkor szidni fogjuk az éppen ügyele­tes pénzügyminisztert a kor­mánnyal és felmenőikkel együtt. Hát ilyen és hasonló gondolatok kavarognak az em­berben, amikor a különböző ér­tékeléseket és elemzéseket ol­vassa. Ezért merem nyugodtan ki; jelenteni, hogy a május 25-1 ÉM-inteijú alcíme szerintem helyesen így hangzana: valamennyien, együttesen ját­szottuk el az átalakulás fej" gyorsításával kapcsolatos esé­lyeink nagy részét.” Egy ilye11 összehangolt és eredményes csapatmunka után szokták azt mondani: ez jó mulattság, férfi munka volt. Kiss József Miskolc A televíziós filmek és a brutalitás Sokunkat érint mindaz, amit a televízióról el szeretnék mondani. A dolog már nem­csak idegesítőnek, hanem fel­háborítónak is mondható. Utóbb, szinte heteken át csak olyan (csapnivaló) filme­ket vetítettek, amelyekben öl­ték, gyilkolták, rugdosták egymást az emberek és fegy­verrel lövöldöztek. Ha netán véletlenül előfordul a képer­nyőn egy szórakoztató műsor, azt a késő éjszakában sugá­rozzák, amikor a legtöbben pi­henni vágynak. Ezeket a fil­meket az amerikaiak már rég a szemétkosárba dobták, a magyarok pedig drága pénzért megveszik és etetik, kínozzák vele a nézők táborát. Ezek után ne csodálkoz­zunk azon, ha a brutalitásra hajlamos emberek ötletet kap­nak és gyilkolnak, rabolnak. Azelőtt száz évre visszamenő­leg sem fordult elő annyi bűn- cselekmény, mint napjaink­ban. A felnövekvő nemzedék is ezt látja és tanulja, de nera emel szót ellene senki seú>' Nos, hogy a bűnözőknek md? jobb kedvük legyen szakít­juk folytatásához, eltörölték a halálbüntetést is, ami bizo­nyos mértékben féken tartotta az elkövetőket. így szájuk cN szerint ölhetnek, rabolhatna*, mert akárhány emberi élete oltanak ki, ők akkor is életben maradnak. De a legnagyt baj az, hogy az illetékesek sze­retnek másokat „majmoln1 ; külföld felé szépet mutatn ahelyett, hogy a mi társad® - munkkal éreznének együt • Elfelejtik azt is, hogy ame./ államokat utánozzák a hala büntetés eltörlésében, azoK ban az országokban mások a életviszonyok, és e kedvez életkörülmények mellett ne vetemülnek el az embeie úgy, mint nálunk. , Lukács János MiskoK Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatbj1’’ megjelent írások nem feltétlenül n szerkesztőség álláspontját tükröz ' A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe v ve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A szem lyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írás e helyütt sem jelenhetnek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents