Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15 / 139. szám
HÉTVÉGÉ ÉM-interjú A társadalom és a kormány arra figyel oda, amire akar. Teljesen indifferens, hogy egy művésznek mi a véleménye. A hatalom úgyis megy a saját feje után. II. oldal ÉM-riport Műhely A konyhában még a régi, Déryné Széppataki Rózát, retkes vakolat. A másik a magyar színészet legendás szobában repedt beton alakját a legjelentősebb az aljzat. A szekrényben memoárszerzők között begyűrve Márk. ruhái. Tiszta taríja számon és levetett vegyesen. az irodalomtörténetírás. III. oldal VII. oldal Széllel bélelt vitorlák... Fotó: Dobos Klára A hét embere Tóth Árpád a kitüntetett nyugdíjas Nagy Zoltán . Ma nyitják meg Budapesten az Európai Idősek I. Ba- ráti Találkozóját. Ebből az alkalomból adják át az »Eletet az éveknek”-díjakat az idős emberekért végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséért. Megyénkből három nyugdíjas vezető - Tomorszky Istvánné, a Ti- szaúj városi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület elnöke, a Nyugdíjas Eímfaragók országos találkozóinak szervezője, Fazekas András, az Ormosbá- nyai Nyugdíjas Klub vezetője, a megyei szövetség elnökhelyettese és Tóth Ár- Pád, az „Életet az éveknek” Nyugdíjas Szövetség megyei elnöke - veheti át a díjat. A kitüntetettek közül ezúttal Tóth Árpáddal beszélgettünk életútjáról, a nyugdíjasok helyzetéről. ~ Miskolcihoz, a megyéhez kötődik az életem. 1996 nevezetes év számomra, mert most jeszek 70 éves. Berentén születtem, édesapám a bányában dolgozott főgépészként, később liajós Gyula igazgató mellett aktató munkát vállalt a gépipari szakiskolában. A miskolci Fráter György Gimnáziumban érettségiztem, később gé- Pesztechnikusi, majd üzemmérnöki képesítést szereztem, kgy ideig katonatisztnek készültem, a Honvédelmi Misztériumban voltam beosz- t°tt, Moszkvába kellett volna mennem tanulni, de a feleségem ezt nem akarta, így maradtam a műszaki pályán. Borsodnádasdra került a lemezgyárba műszaki tisztviselőnek. 1948-tól ’63-ig dolgozott ott, utána a Lenin Kohászati Művek következett.- Pontosabban közben két évig katonáskodtam, aztán következett az Elektro Acélmű. Négy évig voltam acélgyártó, jó mesterektől tanulhattam a szakmát. Ezt követte a technológia, ahol a műszaki fejlesztéssel foglalkoztam. Borsodná- dasdi, diósgyőri éveim során megismerkedtem az ország kohászati üzemeivel, több kísérletben, újításban vettem részt. ’55-ben felvettek a műszaki egyetemre, de onnan kizártak az ’56-os tevékenységem miatt, a munkástanács egyik vezetője voltam Nádasdon. Később mégis megszereztem a technikusi, majd az üzemmérnöki oklevelet. Eredményes munkáját bizonyítja, hogy nívódíjat kapott, amikor egy amerikai kohászati cégtől vásárolt csúcstechnológiát honosítottak meg Diósgyőrben.- Ezután lettem nyugdíjas, 61 éves koromban. A mozgalmas évek után nagyon nehéz volt az átállás. Kerestem a lehetőséget, hogy lekössem magam, így lettem tagja a Nátafalusi Lajos vezette nyugdíjas klubnak, majd a Barátság Klub elnöke voltam, ’95-ben pedig megválasztottak az „Életet az éveknek” Nyugdíjas Szövetség megyei elnökének. A legtöbb nyugdíjas klub - több mint ötven - ehhez a szövetséghez tartozik a megyében.- Azért mertem vállalni a tisztséget, mert kiváló munkatársak segítettek, köztük Fazekas András, Tomorszky Istvánné, Lestárné Mater Mária. Többek között arra vállalkoztunk, hogy összefogjuk és segítjük a nyugdíjasok kulturális életét, idejük hasznos és kellemes eltöltését. Természetesen érdek- védelemmel is foglalkozunk. Mint sok bemutatkozás, rendezvény bizonyítja, az idősek között is számos tehetség van, verset írnak, énekelnek, Zenélnek, még a táncot is vállalják, és szívesen vesznek részt a szerény nyugdíjakhoz igazodó kirándulásokon, fürdőzéseken. Az országban egyedülálló, amatőr művészeti körök alakítását kezdeményezték. Például vállalják, hogy felelevenítik a népművészet már-már feledésbe merülő értékeit, és továbbadják a fiataloknak.- Jelenleg ötvenhárom klub tartozik szervezetünkhöz ebben a válság sújtotta térségben. Közismert, hogy sok munkahely megszűnt, így kevés támogatója maradt a nyugdíjas társadalomnak. Csak köszönettel gondolhatunk az önkormányzatokra, a szakszervezetekre, és azokra a vállalatokra, szövetkezetekre, akik nem feledkeznek meg egykori munkatársaikról. Külön is említést érdemel, hogy az MSZOSZ biztosítja az ingyenes jogsegély-szolgáltatást, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége pedig helyet ad a fogadóóráknak. Ä helyiséghiány kivált Miskolcon nagy gond, ahol például az Avas Nyugdíjas Klub kénytelen esetenként egy-egy pártszékházban összejönni. Igencsak szükség volna a megyeszékhelyen olyan idősek házára, ahol több klub otthonra találhatna. Az ötvenhárom klub közül huszonhat igen színvonalas, tartalmas időtöltést biztosít az időseknek. A legnagyobb probléma a megyében az, hogy sokan alacsony nyugdíjjal rendelkeznek, a mai árak, a közüzemi díjak, a gyógyszerárak emelkedése mellett rendkívül nehéz, kivált az egyedül maradt nyugdíjasok élete. Ez a mostani fél százalékos nyugdíjemelés pedig egyszerűen felháborító és megalázó. Az elmúlt napokban többen kerestek meg azzal, hogy tiltakozzunk ez ellen. Magyar igazság Szabó Nóra y Állítólag három van belőle. A magyar igazságból. A III. Kazincbarcikai Termékbemutató és Vásár kapcsán a polgármester példálózott a mondással, sietve téve hozzá: ez a vásár nem igazán a szentenciát testesíti meg, hogy tudniillik a harmadik próbálkozásnak azért mégiscsak túl kellene tenni az első kettőn. Gondolnánk: harmadszor már majdnem minden megy magától, több a kiállító, több a látogató. Ráadásul 35 fokos a kánikula. Ez már nem az a két évvel ezelőtti fázós, folyton- esős termékbemutató. Akár előre lehet lépni a szakjelleg irányába, ide lehet hívni országot-világot, az pedig el is jön. Valahogy mégsem vágódunk hanyatt a meglepetéstől, hogy még vállalkozásfejlesztési támogatással is csak jóindulattal volt meg a harminc kiállító - a tavalyi negyvennel szemben. Legfeljebb keserű a szánk íze. Azon sem kell töprengeni, vajon a látogatók lettek volna-e ennyien, ha nincs 100 Folk Celsius, vagy mondjuk belépőjegyet kell váltani. Mégis elgondolkodtató, ha mégoly szegény is a borsodi magyar: egy fehérnemű- és fürdőruha-bemutató ma tényleg öt-tíz embert érdekeli A tavalyi hat autókiállító után idén valóban csak a Suzuki tartja magát? Már az 50 százalékos Volán-kedvezmény sem győzi meg a környékbelieket: itt aztán érdemes szétnézni? A jelek szerint kétségtelenül nem eléggé. Szinte minden évben felteszik a kérdést a szakemberek: kell-e még BNV-típusú általános vásár? Ma már - nyugati mintára - nem karácsonyi bazár szervezése a cél; a komoly, igazán gazdaságélénkítő, nemzetközileg is vonzó szakvásároké a terep. Nem a „sör-virsli" hangulat az elsődleges, hanem valami, amire már hónapokkal előre helyet foglaltat, s elégedetten dörzsöli össze a tenyerét a termelő, a kereskedő, a szolgáltató, ahol nem marad meg egy fogadás után a svédasztal fele, ahol igazán fontos kapcsolatokhoz jut az ember. Csakhogy beteg a magyar gazdaság. Az Industrián, a beruházási javak országos vásárán egyre nagyobb üres placcok, félig berendezett pavilonok jelzik: itt sem fenékig tejfel, pedig Budapest, az még ma is Budapest. Az őszi fogyasztói vásáron az érdeklődés egyesek szerint látványosan lanyhul, még a fővárosban sem mindenki tudja megfizetni a több száz forintos belépőt. De nem kell ilyen „messzire" menni. Miskolcon vásárnyitáskor a tülekedő sokaság majd feldönti a sportcsarnokot, csakhogy a visszatérő kiállítók érzékelni vélik: nagyobbak az arénában a kihasználatlan területek, és hát az ő üzletük sem az igazi. Ózdon sem három évnek kellett eltelnie -s a szaktárca alaposan a hóna alá nyúlt hogy eljusson a rendezvény a 200 kiállítóig. Kazincbarcikán az idén nem jött össze a műanyagipari és környezetvédelmi szakkiállítás. Talán lesz jövőre, vagy két év múlva, vagy valamikor. Ha a körülmények is úgy akarják. Ha a BorsodChem Rt.-nek nem fontos, hogy székhelyén népszerűsítse saját magát, esetleg egy nemzetközi szakkiállításra, ahol házigazda, mi több: próféta lehet, hátha mégis beugrik, az ugyanis nem kétséges, hogy a neve az adott szakterületen manapság varázsszónak számít. Továbbá az is kell, hogy a szlovákokat ne küldjék vissza a határról a vámosok, hogy a Hoechst-nek a közlekedési nehézségek miatt ne legyen messzebb Kazincbarcika, mint Kalkutta, hogy a TVK-t ne éppen akkor privatizálják. És ha mégsem lesz semmi? Nos, bizonyára emelt fővel veszik tudomásul a lokálpatrióták, hogy momentán jobban megéri az ő világhírű vállalatuknak budapesti cégekkel dolgoztatni, budapesti sajtótájékoztatókat tartani, s minimum budapesti vásárokon részt venni, elvégre adnia kell magára. AAeg aztán itt van a három magyar igazság. Ad egy: éppen ebben a háromhás-halmozottan hátrányos helyzetű - régióban meglepően sűrűn tehetjük kirakatba magunkat; Putnok sem akar lemaradni, július elején nyit a Gömöri Expo, a Szerencsi Gazdanapok is télig- meddig már általános vásár. Ad kettő: a „nagy" vállalkozó, akinek futja, erősen meggondolja, hová teszi a pénzét, válogat. Ad három: a „kis" vállalkozó, akinek nem annyira futja, szintén erősen meggondolja, hová teszi a pénzét, noha nincs lehetősége válogatni. A ráadás? Lesz az is. jövőre. Nem csügged itt senki. Valamikor ennek a gazdasági mélyrepülésnek is vége lesz, aztán egyszer csak azon kapják magukat a barcikaiak, hogy kinőtték az Egressyt, kevés a tér. A kitartáshoz mindig kell egy kisadag nagyvonalú optimizmus.
