Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
Június 1Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége Ili Az adatvédelmi ombudsman 1995-ös esetei tését kerti. Kuncze Gábor végül az ombudsman ajánlásával összhangban úgy foglalt állást, hogy a felvételeket meg kell semmisíteni. Egy telefontársaság arról kérte az adatvédelmi biztos állásfoglalását, hogy köteles-e távközlési adatait kiadni a rendőrségnek. Elkészült az ajánlás, melyet az országos rendőrfőkapitány nem fogadott cl, de a legfőbb ügyész igen, és visszavonta a jogsértő gyakorlatot megalapozó korábbi ügyészségi állásfoglalást. Szintén adatvédelmi ügy lett az áruküldő szolgálatok címszerzéséből. Tevékenységüket a lakosság jelentős része zaklatásként érzékeli, és direkt marketing módszereikkel szemben kiszolgáltatottnak érzi magát. Több esetben kértek segítséget a polgárok egyes csomagküldő cégek postai címének kiderítéséhez. Volt olyan indítványozó, aki azért fordult az ombudsman hivatalához, hogy tiltsa le édesapja adatainak nyilvántartását. Egyesek azt sérelmezték, hogy bár a központi nyilvántartónál évekkel korábban letiltották adataikat, továbbra is kapják a reklámanyagokat. Mások pedig elhunyt hozzátartozóik kegyeletsértő nyilvántartását sérelmezték. A munkáltatók, munkahelyek elleni panaszok száma nem túl magas. Oka lehet ennek a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete. Pedig a munkavállalók sokszor olyan kérdőívek, adatlapok kitöltésére kényszerítik a dolgozókat, melyek személyiségi jogaikat súlyosan sértik. Egy' állami szerv például a jogelődje által kiállított bizonyítvány másolatát csak az ombudsman közbenjárása után adta ki a panaszosnak. A média munkatársai általában kettős minőségben kerülnek kapcsolatba az adatvédelmi biztossal. Egyrészt az újságírók gyakran nem kapják meg az állami szervektől a kért közérdekű információkat, másrészt az állampolgárok személyiségi jogai szenvednek csorbát, amikor egyes sajtóorgánumok jogsértő gyakorlatot folytatnak. Ez utóbbi konfliktusra jellemző a cikkünk elején említett lottó ötös ügy. Következik a 3. (befejező) rész: A kisebbségi ombudsman tavalyi esetei A magánélet védelméé az elsőbbség Dombhovszky Ádám A magyar társadalomnak fejlett az adatvédelem iránti érzékenysége - állítja Majtényi László. Az országos adatvédelmi biztos a közelmúltban számolt be 1995-ös munkájáról a Parlament illetékes bizottságai előtt. Ekkor hangzott el az az adat is, hogy az 1995-re iktatott érdemi ügyek száma 122 volt, melyek 40 százaléka a vidéket érintette. Az adatvédelmi biztos 1995. június 30-i megválasztását követően mindössze egy esetben indított hivatalból vizsgálatot, Eire az ötös lottó szelvényeinek 1995. október 8-i feldolgozásával, a Nyertesek személyes adatainak kezelésével és nyilvánosságra kerülésével kapcsolatban került sor. A telitalálatos szelvény megtalálása után a Szerencse- Játék Rt. munkatársa értesítette az Objektív és a Népszabadság szerkesztőségét. Az Objektív stábja a szelvényfeldolgozás helyszínén többször megismételtette a nyertes szelvény megtalálásának folyamatát, és az imitáció során «sikerült” felvenni a szelvényen kéz- mással rögzített nevet és lakcímet. A stáb még aznap késő éjszaka felkereste a nyerteseket otthonukban, akiket - első álmukból felébresztve - tájékoztattak az eseményről. A vágatlan anyag tanúsága szerint a szelvény tulajdonosai többször is anonimitásukat kérték és tiltakoztak a felvétel elkészítése eljön. A felvett riport október 9-én adásba került, s ebben a nyertesek azonosítá- sát megkönnyítő számos adat is elhangzott. A névtelenségük biztosítását célzó Jíép- és hangtorzítás technikailag tökéletlenre sikeredett, ennek következtében biztonságukat és személyiségi jógámat veszélyeztető helyzet állt elő. Az adatvédelmi ombudsman az eset kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a közszolgálati televíziózásban különös ngyelmet kell fordítani az információszabadság és a személyes adatok védelmének kölcsönös érvényesülésére. Az fnagember magánszféráját nagyobb tisztelettel kell övezni, mint a közszemlékét. A polgári jog által védett szegélyes adatok és a hír konfliktusában a magánélet védelméé az elsőbbség. Az ügyek sorában számos panasz érkezett az úgynevezett szenzitív adatok sérelme miatt. Az adatvédelmi törvény értelmében szenzitív adatnak minősül a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, illetve az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat. A tapasztalatok szerint az állampolgárok érzékenyek az olyan adataikkal kapcsolatos visszaélésekre, amelyek életüket, társadalmi beilleszkedésüket, munkavállalásukat esetleg hátrányosan befolyásolhatják. Példaként említhető az a beadvány, amely azt kifogásolta, hogy a Magyar Igazság és Elet Pártja tüntetésének résztvevőiről készített videofelvételeket a rendőrség nem törölte le, így adott esetben felhasználhatók lehetnek arra, hogy a résztvevők politikai vonzalmaira következtetéseket vonjanak le. Egy hajléktalan munkanélküli pedig azzal a panasszal fordult az irodához, hogy az egyik munkaügyi központ munkatársa a kiközvetítési lapján feltüntette, hogy hajléktalan. Az adatvédelmi ombudsman felszólítása nyomán a központ vezetője intézkedett a jogsértő gyakorlat megszüntetéséről. Az állampolgári indítványok között jelentős számban találhatók az úgynevezett nagy nyilvántartási rendszerek ellen benyújtott panaszok. Ezeknek az állami szerveknek a jelenlegi adatkezelési gyakorlata ellentmondásos. Egy lakás-visszavásárlással kapcsolatos bírósági ügy esetében például a panaszos az adatvédelmi biztos segítségét kérte, hogy a földhivatalnál az ingatlanra vonatkozó összes adatot megtekinthesse, pedig a jogszabály értelmében a kért adatokhoz a panaszos alanyi jogon is hozzájuthat. A rendőrség vonatkozásában két alapvető probléma szokott felmerülni. Az egyik a rendőrség által készített felvételekkel kapcsolatos, a másik pedig az adatkérésekkel. A fentebb már említett MIÉP-tüntetés esetében például az adatvédelmi ombudsman ajánlását nem fogadta el az országos rendőrfőkapitány, hanem a belügyminiszter dönIV. Béla jegyzője névtelen maradt, a telitalálatos lottó tulajdonosai hiába kérték anonimitásukat Elhitték, aláírták, nekivágtak Balogh Attila A történet éppoly’ egyszerű, mint amilyen bonyolult. Pont annyira különleges, mint amennyire hétköznapi. Számtalan ellent- n'ondásos jelzőt lehet ráaggatni, egy valami csak, ami világos - józan polgár eszével: érthetetlen. Nos, akkor szép sorjában, kommentár nélkül. 1993 októberében levelet kaptak a hejőcsabai Segesvári utca lakói, akik előzőleg kérvényezték az önkormányzattól: ugyan tegyen már valamit az nldatlan állapot ellen, ami az utca csapadék-elvezetését jellemzi. A kapott értesítés feladója a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztálya volt, a tartalma pedig az: felhívja-felkéri-felszó- J'ljn (a hangnem pontos értelmezésén napestig lehetne vitatkozni - és az érintettek mindmáig yitatkoznak is) az utca lakosait, hogy fogjanak össze és vágjanak bele a hiányzó szennyvízcsatorna építését célzó beruházásba. Méghozzá „önerős” módon. A lakók, ki tudja, honnan örökölt szociális ösztönöktől hajtva, összefogtak és belevágtak. Ma már úgy látják: ez volt a vesztük. De most még ott tartunk, hogy ’93 telén szervezkedni kezdtek, minek során közfelkiáltással szószólójukká választották meg az egyik lakó npósát, Rácz Györgyöt, mondván: mint nyugdíjas, ráér, és egyébként is mindenki megbízik ben- ne. 0 elvállalta, de a következő időszakban az egészsége látta kárát ennek. Következő év februárjában, a Városgondnok- SaS képviselőjének biztatására összeszedték a nyilatkozatot — nem volt könnyű mindenkit „be- .erángatni” -, miszerint az utca kezdeményezi az önerős beruházást. A biztatás úgy hangzott: ha meg korán benyújtják a papírt, akár már abban oz évben meg is valósulhat az építés. Elhitték, a aJrták, nekivágtak. Az önkormányzat megbízottjai révén azonban uJabb lehetőség csillant meg előttük: ha egyszerre két beruházást folytatnak - például a szennyvizet és a gázt úgy az egyikre 80, a másikra 50 százalékos támogatást kapnak, feltéve, hogy megvan a lakosok háromnegyedének beleegyezése. Rendben, mondták a Segesvári utca lakói, annál jobb, két legyet egy csapásra. Vagy valami hasonlót. Ez volt 1994 elején. Egy évig aztán nem történt semmi. Vártak és vártak. 1995januárjában az egész ügyet intéző Város- gondnokság eljuttatta a lakók képviselőjéhez az időközben (a dátum szerint szeptemberben) elkészült terveket. Rendben is lett volna, eltekintve attól, hogy a tervezők másfélszer annyi ingatlannal számoltak, mint amennyi az utcában van - arányosan megnövelt technikai adatokkal (csőátmérő) és költségekkel. De sebaj, az utca lakói örültek, hogy végre történik valami. Hm. Január 10-én alánják a szerződést a lakók a Városgondnoksággal. Az építkezés költségeként a kapott - fénymásolt - táblázaton másfél millió forint szerepel, egy főre, azaz lakásra számítva - beleértve a körzet önkormányzati képviselője által adott százezret is - mintegy 16 ezer. A feltételeket minden érintett, az adott utcaszakaszon lakó 13 család elfogadja. A hit töretlen. Áprilisban azért már tapogatóznak Káli Sándor alpolgármesternél: mi lesz már az építéssel. A válaszai megnyugtatóak. Egészen júliusig: akkor jön az utolsó üzenet tőle: minden lefújva, a beruházásra idén már nem futja a város költség- vetéséből, sajnáljuk. Augusztusban a felocsúdni nem tudó polgárok a polgármesterhez intéznek levelet, intézkedést kérve. A válasz megnyugtatói?): hogyne, a városgazdálkodási osztály majd megvizsgálja az ügyet. Időközben a gázvezeték gyönyörűen megépül, semmi hiba, igaz, hogy nem az lett volna a fontosabb - de a lakók még mindig inkább örülnek és bizakodnak. És kifizetik a gázért a fejenkénti harmincezret. Levél érkezik Rácz úrhoz Kásánétól, a városüzemeltetési osztály vezetőjétől, miszerint a Városgondnokság nem hibás semmiben, megállapította a vizsgálat, a korábbi szerződés és határidő nem kötelezi őket semmire, ez van, punktum, a városnak nincs pénze. Egyébként a szerződés valóban megtévesztő, erre felhívják a figyelmet, de ennyi. „A hitegetést nem a Városgondnokság szolgáltatta” - így a vizsgálat megállapítása. Újabb fél év csend, lakók már talán nem is idegeskednek miatta. Legalábbis nem mindenki bolondul bele. Idén áprilisban a közös képviselő bemegy a hivatalba és egy újabb költségkimutatással tér haza. Az emberek lélegzete elakad. A papíron egy másik kivitelező cég neve szerepel, „összes költség” címszó alatt pedig három és fél millió, ami családonként majdnem negyvenezret jelent. Teljes kétségbeesés és tanácstalanság lesz úrrá a Segesvári utca építőközösségén. Mit tehetnének - Rácz György révén a sajtóhoz fordulnak segítségért. Az esetet hallva némi megrázkódtatást átélő riporter nekivág, és ő is végigjárja a hivatali utat, vajmi kevés sikerrel: a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályáról azzal küldik tovább, hogy igazából az ügy nem is hozzájuk tartozik, a beruházási osztályról azzal, hogy megpróbálnak utánanézni (a többszörösére nőtt kivitelezési költség révén az önkormányzati támogatás mértéke is igencsak megugrott). Valóban különös, mondják. Valóban, gondolja a riporter. A városgondnokságon nem értik, mi a probléma. Tavaly nem jutott pénz az ügyletre, idén meglesz. Hogy sokkal többe kerül? - hát ez már csak így megy, miért nem gyűjtöttek közben a lakók, infláció van, tudhatnák. Hogy az csak harmincszázalékos? De hát a költség már tavaly is kétmillió lett volna - arról nem tehetnek, hogy a lakók kezébe egy még „nem teljes” kimutatás jutott, talán nem is tőlük, biztosan ők kreálták otthon... -, most három és fél, hát igen, ilyenek ezek a kivitelezők, így viszik fel az áraikat. Apropó: ha lemondja az utca a szennyvíz-beruházást, akkor vissza kell fizetni a gázhoz kapott támogatást is. Jól gondolják meg. Az utca sorsát a szívén viselő Rácz úr mind többször gondol valami szíverősítő gyógyszerre. Május elején újabb lakógyűlés a Segesvári utcába. Van, aki meghalt időközben, a többség egyébként is kisnyugdíjas: két-háromszoros árat ... végre fény derült rá, miért kanyargott ilyen hosszan és szerencsétlenül a Segesvári utca szennyvízcsatornájának kálváriája... már nem tudnak vállalni, pláne a gáz után. De ha kiszállnak egyesek, a többieké azonnal megnő - ördögi spirál. Aki pedig kiszáll, fizethet a gázért. Hihetetlen küzdelem árán - amiben élenjár a két közös képviselő és a megbízott szószóló Rácz György - sikerül egy újabb teljes szándéknyilatkozatot összehozni. Akinek végképp nincs pénze, annak segítenek a többiek. Mehet immár a három megbízott a Városgondnokságra. Ahol is egy háromórás meleg hangú eszmecsere során azért még utoljára jól „letolják” őket, amiért annyit akadékoskodnak és nem szégyelltek a „piti” kis ügyükkel azonnal az újságokhoz rohanni. Emlékezzünk: lassan két és fél év telt el. Végül minden rendben, a hivatal átveszi a nyilatkozatot, ígérik: hamarosan megkötik a szerződést a kivitelezővel és most már biztos(l), hogy nyáron lezajlik az egész fránya építkezés. Égyébként ezen az utolsót?) hivatal-lakó-talál- kozón fény derült rá. miért kanyargott ilyen hosszan és szerencsétlenül a Segesvári utca szennyvízcsatornájának kálváriája. Annak idején, ’94 januárjában a jelentkezés dátuma alapiján valóban a hivatal listájának élére került volna az utca neve. Csakhogy... Egy másik szempont is volt., nevezetesen a százalékos részvétel. Ez 13-ból 13 - száz százalék. De valaki a hivatal munkatársai közül - ugyan ki tudhatja már: ki volt az... - rosszul számolt: egy rossz térkép alapján 15 ingatlant vett alapul. így lett a 100-ból 86 százalék, így került az utca neve a lista utolsó helyezettjei közé, így estek ki a ’95-ös beruházások közül, ezért kelj két és félszeres összeget fizetniük. De hát miért is kellene valakit egy apró egyeztetési hibáért felelősségre vonni...?
