Észak-Magyarország, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

Június 8., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III A kisebbségi ombudsman 1995-ös esetei Diszkriminációs ügyek elsősorban a cigányság érintett Dombrovszky Ádám Sz. P. a beadványában sérelmezte, hogy nem kapta meg a végkielégítést. A P-i Polgármesteri Hivatal megszün­tette munkahelyét és a dolgozók mun­kaviszonyát. Sz. F. megkapta a felmon­dási időre járó munkabérét, de nem kapta meg végkielégítését. Ennek okát cigány származásában látta. Amikor érdeklődött a polgármesteri hivatal­ban, ott durván, sértő módon bántak vele és a végkielégítés kifizetését hóna­pokkal későbbre ígérték. Ugyanakkor a többi dolgozónak felmondásuk közlé­sével kifizették a végkielégítést. A ki­sebbségi ombudsman közbenjárásának eredményeként Sz. F. megkapta végki­elégítését. Ezáltal az egyén szintjén a kisebbségi jogsérelem megszűnt. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának ál­láspontja szerint azonban az ügy eset­leges diszkriminatív jellegének vizsgá­lata az egyén jogos igényének kielégíté­sével nem fejeződhet be. Ezért nyilat­kozattételt kértek a polgármesteri hi­vataltól, hogy a többi dolgozó mikor kapta meg végkielégítését. A kisebbsé­gi ombudsman parlamenti meghallga­tásáig a hivatal még nem válaszolt, neni nyújtotta be az ügy esetleges diszkriminatív jellegének vizsgálatá­hoz fontos iratokat. Akárcsak az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosát, annak helyettesét és az adatvédelmi biztost, a kisebbségi jogok ombudsmanét is tavaly június 30-án választották meg. Az első félév­ben - tehát 1995. december 31-ig 73 ügyirat érkezett be hivatalába. Ezek közül 41 a cigányság köréből. Borsod- Abaúj-Zemplénből 3 beadvány érke­zett. A budapesti panaszosok száma 19, de ezen adatokból egyrészt az idő rövidsége miatt sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, másrészt az sem egyértelmű, hogy Győr-Moson- Sopron megye büszke lehet arra, hogy egyetlen ügyirat sem származik az or­szág azon térségéből. Az egyéni ügyek szinte kivétel nél­kül a cigányságot érintik. így például H. S.-né beadványa is, aki mint a ci­gány kisebbségi önkormányzat képvi­selője TN. községből fordult az ombuds­man hivatalához. Előadta, hogy a köz­ségben működtetett diszkóba a cigány fiatalokat nem engedik be szórakozni. Elsősorban azzal a kifogással, hogy a diszkóban zártkörű rendezvény folyik, bár ezt írásban egyszer sem támasztot­ták alá. A cigány kisebbséghez tartozó­kat a tulajdonos kitiltotta a vendéglátó­ipari egységből. H. S.-né megítélése sze­rint ezzel a diszkó üzemeltetője a cigá­nyokat kisebbséghez tartozásuk miatt hátrányosan megkülönböztette. Az üggyel kapcsolatban a kisebbségi ombudsman több megjelent sajtócikket is áttanulmányozott, s megkereste az érintett polgármesteri hivatal jegyző­jét. Felhívta a figyelmét az Alkotmány­ban foglaltakra, mely szerint ,A Ma­gyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogo­kat, bármely megkülönböztetés, neve­zetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, po­litikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” A kisebbségi biztos vizsgálatot indí­tott, s annak eredményétől függően kezdeményezte továbbá az üzletben fo­lyó tevékenység megtiltását. A polgár- mesteri hivatal jegyzőjének tájékozta­tása szerint a diszkriminációt alkalma­zó személy 1996 januárjától megszün­tette tevékenységét. A kisebbségi biztos eljárása tehát eredményhez vezetett. Szintén egyéni panaszként érkezett a kisebbségi biztos irodájához egy má­sik kérelem, amely minden bizonnyal számos bajbajutott ember gondját tük­rözi. Sz. A. többgyermekes özvegy­asszonyként több mint egy évtizede egyedül neveli gyermekeit igen nehéz, de rendezett körülmények között. A be- adványozó rendkívül kevés (mintegy 8 évi) munkaviszonyt tudott igazolni. A nyugdíjintézet elutasította járandósági igényét azzal, hogy hosszabb igazolt munkaviszonyra lenne szüksége ah­hoz, hogy támogathassák a kérelmet. A kisebbségi biztos megkeresésére a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részletes felvilágosítást adott arra nézve, hogy támogatásának igényléséhez milyen adatokkal és milyen igénylőlapon kell szolgálnia, megadva a pontos címet és bízva abban, hogy a széleskörű jogi tá­jékoztatás az ügyfél számára meg­nyugtató eredménnyel zárait. Minde­mellett a kisebbségi ombudsman fel­hívta a figyelmet arra, hogy a pana­szosnak lehetősége van különböző szo­ciális szolgáltatások igénybevételére is. Ismertették a törvényi rendelkezést a szociális ellátások rendszeréről és for­máiról, annak érdekében, hogy a rész­letes felsorolás után a panaszos kivá­laszthassa azokat a támogatási formá­kat, amelyekre jogosultsága van. A nemzeti és etnikai kisebbségi jo­gok országgyűlési biztosának termé­szetesen sok más feladata is van az egyéni panaszok kivizsgálása mellett. A kisebbségi ombudsman létrehozta például a Kodifikációs és Koordinációs Főosztályát, amelynek az alkotmá­nyossági ellenőrzések elvégzése a fela­data. Ennek szellemében lépett fel a hi­vatal, amikor a Magyar Televízió a ki­sebbségi televízióműsoroknak a prog­Sz. F. a beadványában sérelmezte, hogy> nem kapta meg a végkielégítést. A P-i Polgármesteri Hivatal megszüntette munkahelyét és a dolgozók munkaviszonyát. Sz. F. megkapta a felmondási időre járó munkabérét, de nem kapta meg végkielégítését. Ennek okát cigány származásában látta. ramstruktúrában való elhelyezését oly módon változtatta meg, hogy azok nem tudták volna hatékonyan betölteni a törvényben részletezett szerepüket. Az MTV ugyanis a kisebbségi műsorok su­gárzásának, illetőleg ismétlésének idő­pontját akképpen változtatta volna meg, hogy azok nem tudtak volna ele­get tenni funkciójuknak. Az ombuds­man álláspontja szerint ezzel megsér­tették a kisebbségeknek az önazonos­sághoz való jogát. Az országgyűlési biztos a Nemzeti és Etnikai Hivatal elnökével, valamint a kisebbségek országos önkormányza­taival egyetemben a Magyar Televízió elnökéhez fordult, s ennek eredménye­ként az MTV elismerte a jogsértést, és a sérelmezett intézkedést saját jogkör­ben visszavonta. (vége) Kétségbe vont özvegység Szalóczi Katalin ~ Hol kezdjem? Összekészí­tettem a papírokat, nem len- ne úgy jobb, ha azt el tetsze­ne olvasni? - kérdi kissé jüegszeppenve özvegy Hárs­kúti Gyuláné, Annus néni, fiikor életéről kérdezem. Aztán - minthogy megnyug­tatom: holmi hivatalos papi­juk aligha adják vissza hite­lesen egy élet örömét-bána- tát - felbátorodik. " Most már elmondhatom, “gye? Nem lesz már abból ne­kem bajom? Meg ha bajom lesz mit számít az már nekem... Hát megmondom: én tudtam, kegy a féljem kint akar marad­ni külföldön. Elmondta, hogy ott Jobbak a kilátások a megélhető- Segre, és hogy ő többet szeretne a családjának biztosítani. Én P,agvon kértem, hogy ne tegye. Két lányunk volt, igaz, már nem voltak kicsik, az egyik tizen­egy, a másik tizenhét, nem akartam sehogy sev hogy itt I agyion bennünket. 0 ennek el­lenére csak intézte a turista-út­levelet a Kölni Vásárba. Egy­szer csak jött egy értesítés az út- levélosztálytól, amin mi össze- aezeteltünk. Akkor ő egy hóná­ig itt volt ebben a lakásban, én n|eg a két lánnyal átköltöztem édesanyámhoz. Úgy ment el in­áén, hogy előző este elhivatta ^agához a két kislányt. Más- nap Anna napja lett, azt hittem, azért, mert az egyik lányunkat agy hívják, és fel akarja köszön­ni- De a lányok mondták: „apuka azt kérte, nézzünk az udvarra, mert neki elintézniva- °ja van”. Valahogy akkor már eveztem, hogy biztos megkapta az útlevelet, és el fog menni. A kulcsot vissza is küldte a vonat- . En azon a reggelen már a ovéremnél voltam, aki azt ta­nácsolta, Ancukám, menjünk a anácsházára, mondjunk el l 'udent, hátha akkor a határon eállítják. De én azon voltam, ha ar elindult, nem volna jó, ha sszatartanánk, arról nem is ^zolva, hogy akkor politikailag ,eSaályegzett lett volna. Azt se Kartam, hogy kárt szenvedjen : 2 egászsége. Meg aztán abban ' leménykedtem, hogy hátha cggondolja magát. * Hogy haraggal váltak-e el? rainus néni így fogalmaz: „Én- értnnom volt egy nagy dac, ami- cl akart menni, őbenne meg egy másik.” Annus néni férje tehát 1966. mus 26-án kiment Németor- évi o' És nem jött vissza. Egy i • ah ott, megfigyelés alatt, a , gerben. Onnan kérte a felesé­gét levélben, szerezzen neki cí­met, hogy továbbmehessen. Olyan helyre, ahová őket is kivi­tetheti.- Mi ismertünk Szarkáidon egy családot, kimentek ’56-ban. Sikerült is a dolog, a férjem írt nekik, s ők átvitették Kanadá­ba. Ott munkába is állt egy ah­hoz hasonló gyárban, mint ahol itthon dolgozott. Onnan ment nyugdíjba, 1982-ben. Megtudom, hogy itthon elő­ször a drótgyár dróthúzó részle­gében (’47-től ’52-ig), majd ’52- től a Lenin Kohászatban volt csapódaras, egészen „disszidá­lásáig”. Merthogy távozása ak­kor még annak, azaz politikai bűncselekménynek számított.- Jöttek ki a megyei nyomo­zók, több alkalommal is hozzám azzal, hogy elindítják a tárgyalást. Kérdezték, akarok-e részt venni rajta, de én ezt elutasítottam. Annus néni elmondása sze­rint rengeteg levelet váltottak, volt olyan hét, hogy hármat is. A képeslapok közül is sokat meg­őrzött, „egyik szebb, mint a má­sik”. A tengerentúlról érkezett üzenetek között hívósorok is akadtak.- A kisebbik lányommal akarta hogy kimenjek, mert a nagyobbik közben férjhez ment. Egy évig húzódott, mert orvosi vizsgákon kellett keresztülmen­nünk a konzulátuson, s először nálam valami eltérést állapítot­tak meg a tüdőn. Az újabb rönt­genfelvétel aztán már jó volt, s a kanadai konzulátustól megkap­tuk az elővízumot. De a kiván­dorló útlevélkérelmet elutasí­tották, egyrészt mert a féljem jogellenesen tartózkodott kint, másrészt mert a kivándorlási korhatár 55 év volt. Próbáltam én a nagykapu mellett egy ki­sebbet találni, de az nem nyílt meg a számomra, mert nem volt hözzá elég pénzem. Maradt hát továbbra is a le­vélváltás. Egyetlen évre sza­kadt meg, amikor is 1970-ben Hárskúti Gyula ruhacsomaggal lepte meg az otthon maradotta­kat. Az asszony pedig a köszö­nősorok után azt is megírta, hogy többet ilyet velük ne te­gyen, mert a vámmal hónapok­ra adósságba sodorta őket. „Ötven forintot kellett kifizet­nem a csipkés bugyik darabjá­ért, amikor egy magunk fajta, szegényebb, svájci bugyit meg lehetett venni egy húszasért.” v it ■ . Jf? Hárskúti Gyuláné pedig minden fillérért megküzdött.- Harmadába’-részibe’ dol­gozgattuk a téesztől édesanyám után kapott földet, meg nyaran­ta a szőlőt. A kisebbik lányom a postán helyezkedett el hat órá­ba’, mert taníttatni nem volt mód és lehetőség. ’71-ben aztán, gondolván a nyugdíjra, 43 éve­sen elment a Miskolci Járműja­vítóba takarítani. Ott dolgozott le 11 évet, megbecsülésben. A sértettség idővel elmúlt a páijában, újra szállingózni kezdtek a levelek, míg aztán ti­zenhat év után az egyikben az állt: hazajön, váija a párja a Fe­rihegyi repülőtéren.- Én úgy vártam őt mint a gyerekeim apját. Nekem soha más nem volt előtte, se közbe’, se utána soha. Nagyon sok szép csomaggal érkezett, pénz is volt nála bőven. Három hétig volt itthon. Nagyon-nagyon rendes volt. Csak hát engem megint megviselt az ő visszamenetele. Aztán a következő évben megismétlődött a látogatás. Ami miatt nem volt az igazi, ál­lítja Annus néni, hogy a férje mindig nagyvonalú volt, szere­tett nagyvilágiasan költekezni, míg ó inkább a beosztás mellett lett volna. Ez az itthoniét nem tartott tovább két hétnél, s meg­ritkultak a levelek is az újra ki­bukott nézetkülönbségek miatt. ’91 szeptemberében mégis hazajött Hárskúti Gyula, mint­hogy megtudta, hogy az itt be­dolgozott évei után Magyaror­szágon is jár neki a nyugdíj. Elintézte a formaságokat. Egy évre rá, egy újabb hazajövetele során azt is sikerült megszer­veznie, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a Pénzintézeti Köz­ponton keresztül a feleségének küldje a pénzt. Ezek után való­ban Annus néni címére érkezett meg a pénz, mint ahogyan ö kapta meg visszamenőlegesen az addigi elmaradt folyósítás nyomán felgyűlt összeget is.- ’92. július 8-án azzal a gon­dolattal ment vissza három hó­nap után a féljem, hogy elintézi: a kanadai nyugdíját ideirányít­sák, amije van odaki’, azt eladja, és végleg hazajön. Az elgondolásnak a sors ve­tett gátat: Hárskúti Gyulát a következő év januárjában sú­lyos agyvérzés érte. Sokáig élet­halál közt volt, de túlélte, azon­ban a fél oldala lebénult, s An­nus néni szerint „a gondolkodá­sával is probléma lett: egyik hó­napba’jött volna haza, a másik­ba’ nem”. Végül tavaly - helyet­te - a halálhíre érkezett meg.- Meghúzattuk neki a haran­got, az volt az első. Majd októ­berben értesítést kaptunk a Fe­rihegyi repülőtérről, hogy cso­magunk érkezett. Hát a hamvai jöttek haza. Az volt az utolsó kí­vánsága, hogy itthon temes­sük el. A temetés után elindították az özvegyi nyugdíj kérelmét.- Ó mindig úgy jött hozzám, mint a feleségéhez. Én férjhez nem mentem, ö nem nősült meg. Mivel énnekem 13 ezer 23 forint a felemelt nyugdíjam, úgy gondoltam, hogy nekem mint özvegynek talán járna az az egy-két ezer forint. A válaszban többféle papírt is kértek, többek közt polgár- mesteri igazolást arról, hogy Hárskúti Gyula járt itthon az eltelt évek alatt. Megkapták. Valamint többféle sablonkér­dést is feltettek, amelyekre e nem sablonos életről Annus né­ni nem tudott sablonválaszokat adni. Ezért úgy gondolta, jobb ha felkerekedik, s személyesen mondja el a történteket. Csak­hogy hosszas várakozás után sem szólították, átugrották a kapott sorszámát. Mikor már nem bírta tovább, csak az ablak elé járult. Ott egy hölgy feltette az ügy szempontjából általa leg­fontosabbnak ítélt kérdést: mi­ért ment ki a félje? Annus néni hozzáfogott sírni, erre kapott egy nyomtatványt, hogy töltse ki. Az volt ráírva: „panasz vagy kérelem röviden”. Hazavitte, s lánya tanácsára megpróbálta úgy tömöríteni az életét, hogy az ráféljen a nyúlfarknyi papírra. Erre megérkezett az első ha­tározat, amelynek indoklása így fest: ,A beérkezett igazolá­sok alapján a házastársi együtt­élés nem vélelmezhető, tekin­tettel arra, hogy a férj 1966. 06. 22-én külföldre távozott, azóta folyamatosan külföldön tartóz­kodott, feleségét soha nem láto­gatta. A feleség szintén nem lá­togatta féijét, ezért az özvegyi nyugdíj iránti igényét el kellett utasítani”. Aláírás: L. Mihályné előadó. Hárskúti Gyuláné - élve a megszabott 15 napos határidőn belüli fellebbezési jogával - tol­lat fogott, s reszkető kezével mondatokba foglalta a történé­seket. A válaszadás 30 napos határ­idejének lejárta után két nappal érdeklődésemre a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság egy előadója előadja, hogy az aktát május 14- én továbbította a jogi osztály­nak, ott kell érdeklődni. De ked­vesen még hozzátette: tudja, mi­ről van szó, mert beleolvasga­tott a néni levelébe, és még el is merengett rajta. Később sikerül elérni Gon- dan Csabát, a jogi osztály veze­tőjét, aki hosszas keresgélés után - még nem küldték át, nemrég költöztek, legyek meg­értő - végül csak megleli az ügyiratokat. Átlapozván a pak- samétát annyit kapásbólmegál­lapít. hogy az elutasítás indok­lása „úgy rossz, ahogy van”. Ali­hoz azonban, hogy „még egy kört futhasson”, szüksége volna egy olyan számlamásolatra, amelyről leolvasható: Hárskúti Gyula az általuk utalt nyugdíját - a Pénzintézeti Központon ke­resztül - felesége nevére utal­tatta. A számla faxon való közvetí­tése (május 23.) után 5 nappal ismét keresem Gondán Csabát. Elébe vágva kérdéseimnek köz­li: kellene még egy háromsoros igazolás is arról (Annus nénitől, a lányától, akár tőlem, bárkitől), hogy Hárskúti Gyula - a Pénz­intézeti Központon keresztül - felesége nevére utaltatta nyug­díját,. Felvetésemre, miért nem a Pénzintézeti Központtól kér­nek ilyen igazolást, a válasz: te­lefonon már megerősítették ezt, de az általuk ígért faxot még nem kapták meg, az lenne hát a biztos, ha kapna a kérelmezőtől is erre vonatkozólag egy elis­mervényt. Blöffölök: szerintem Hárs­kúti Gyuláné legutóbbi levelé­ben ezt már megírta. Gondán Csaba állítja, hogy nem. de ha várok, átnézi még egyszer a le­velet. Várok... Egyszerre fel­hangzik a költői kérdés: Tudja, miért nem találtam? ...Mert a második lap legaljára van ír­va.” - Nem értetlenkedem, nem vitatkozom. Különösen, hogy az osztályvezető meg­nyugtat: most már haladékta­lanul, soron kívül elbíráltatja az ügyet, mégpedig arra ala­pozva, hogy az éveken át át­utaltatott nyugdíj kvázi ön­kéntes tartásdíjként fogható föl, tehát az 1975. évi II. tör­vény 63. paragrafusa értelmé­ben megállapítják a külön élő házastársnak a kiegészítést, amit határozatuk alapján visszamenőleg is megkap majd özvegy Hárskúti Gyuláné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents