Észak-Magyarország, 1996. május (52. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
I 5 Ms Itt-Hon 1996. Május 7., Kedd Olimpiai találkozók Diósgyőrött A lengyelek elleni győztes csapat (balról jobbra): Salamon, Veréb, Ba- ranyi, Kutasi, Szántó, Karsai, Borostyán, Oláh, Tatár, Fekete és Kiss L. Miskolc (ÉM - S.G.) - Huszonnégy év után végre kijutott a magyar olimpiai labdarúgó-válogatott az ötkarikás játékokra. Közeledve Atlanta felé, talán nem árt felidézni, hogy egykor Miskolcon is rendeztek selejtező mérkőzéseket. Igaz, akkor nem sikerült továbbjutni, ám a nagyszámú diósgyőri közönség csupa győztes mérkőzésnek tapsolhatott, amelyeken a DVTK-ra épülő válogatottnak ráadásul egyszer sem rezdült meg a hálója! Az első diósgyőri mérkőzésre 1979. május 30-án került sor. Válogatottunknak előselejtezőt kellett vívnia Romániával, s mivel Pitestiben 2-0-ra vesztettünk, a stadionban kétgólos hátrányt kellett ledolgozni! Harmincezren biztatták az együttest, amely a következő összeállításban szerepelt: Tóth Z. - Szántó, Dunai III., Kutasi-Oláh, Tatár (Pál), Rab-Borostyán, Kiss L., Weimper, Fekete (Tieber). A DVTK-ból tehát hatan (Szántó, Kutasi, Oláh, Tatár, Borostyán és Fekete) kaptak bizalmat, amelyet meg is háláltak, hiszen Fekete, Borostyán és Kiss L. góljaival 3-0-ra győzött Magyarország, kiérdemelve ezzel a továbbjutást. A folytatásban Lengyelországgal és Csehszlovákiával kerültünk egy csoportba. A wroclawi 1-0-ás vereség után, 1979. november 14-én következtek ismét a lengyelek. A szövetségi kapitány, Lakat Károly, újabb diósgyőri játékosoknak szavazott bizalmat, ugyanis újra kezdőember lett a románok ellen sérült Salamon, valamint Veréb, a kispadon pedig helyet kapott Fü- kő is. Huszonkétezer néző előtt az alábbi összetételben játszott a válogatott: Veréb-Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi-Oláh, Tatár, KarA DVTK-stadionban gólt sem kapott a magyar válogatott sai (Fükő)-Borostyán, Kiss L., Fekete (. Ezúttal tehát már 9 DVTK- játékos szerepelt az olimpiai tizenegyben. Erre, azt hiszem, bármely klub életében igen ritkán adatik példa. S a csapat ezúttal is örömet szerzett szurkolóinak, hiszen Tatár és Kiss L. góljaival 2-0-ás győzelmet aratott. A pihenésre azonban nem sok idő jutott, ugyanis tíz napra rá, 1979. november 24-én már a csehszlovákok érkeztek az Avasaljára. Ám babérokat nekik sem hozott a miskolci fellépés, mivel Tatár, Karsai és Kiss L. találatai után 3-0-ás magyar siker született. Az összeállításban egyébként mindössze annyi változás történt, hogy Kársait ezúttal Pásztor, míg Feketét Pogány váltotta fel. A mindent eldöntő csehszlovákiai mérkőzésen már nem a DVTK-ra épült a válogatott, amely 1-0-ás vereségével lemaradt a moszkvai olimpiai játékokról... Mindenesetre Szepesi György, az MLSZ akkori elnöke, még a győztes miskolci találkozók után a következőképp foglalta össze véleményét: „Köszönjük, diósgyőriek”. NAGY BENIGNA Miskolc Névnapod alkalmából sok szeretettel köszönt: anya, apa, nagymama és nagyapa. Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... Keresse az újságárusoknál és a boltokban! 1996. Május 7., Kedd Itt-Hon Ms 3 „Csak sáros csizmáinkat veszíthetjük” Útjaikért demonstrálni is készek a martintelepiek A lakosok nem rejtették véka alá véleményüket Fotó: Farkas M. Miskolc (ÉM - B.O.) - Találkozók, levelezgetések, különféle körben folytatott párbeszédek előzték meg azt a martintelepi lakossági fórumot, amelyet április 30-ra hívott össze a Forgács utcai általános iskolába Fedor Vilmos, a terület országgyűlési képviselője, a telepen végzett csatornaépítési beruházást követő úthelyreállítás elhúzódása miatt kialakult helyzet tisztázására. Az előre jelzett helyszíni bejárás ez alkalommal elmaradt, de mint azt Fedor Vilmos elmondta, az összejövetelre akár gyalogosam, akár személygépkocsival érkezők saját szemükkel is meggyőződhettek az utak, köztük is a Forgács utca állapotáról. Az érintett utcák milyenségéről a megjelent szakértők, városi vezetők és kivitelezők korábban tájékozódtak, miután januárban a helybeliek képviselőivel már bejárták a területet. Fedor Vilmos arról is informálta az egybegyűlteket, hogy azért szegődött az ügy mellé, mert nagyon sokan megkeresték a térségből, és a problémákat megismerve úgy ítélte: a lakosság észrevételei megalapozottak. A januári bejárást követően levélben fordult Kobold Tamás polgármesterhez azzal a kéréssel, hogy a ’96-os költség- vetés tárgyalásakor kiemelten figyeljenek a Martintelepre. Arról, hogy mire számíthatnak a következő 3 évben a itt lakók, Fejér István alpolgármester számolt be a jelenlévőknek. Az ütemterv szerint először a Forgács utca kerülne sorra, majd azt követően a Bornemissza 400 méteren, a csa- padékgyűjtő-rendszer kiépülésével összekötve, aztán a Balaton utca és ’98-ban a teljes Bornemissza utca. Nagyon sokan szóltak hozzá az elhangzottakhoz, jó néhá- nyan indulatukat sem rejtve véka alá. Sutóczki Zoltán önkormányzati képviselő többek között felemlegette, hogy a ’95-ös költségvetésből 20 milliót szánt a közgyűlés Szirma és Martintelep úthálózatának fejlesztésére, de hogy ne kelljen az összeget elaprózni, arra született megegyezés, hogy valamennyit a Martintelepre fordítják majd. Akkor 6 utca (Bornemissza, Berettyó, Babér, Kőris, Duna, Tisza) építéséről volt szó és a csapadékvíz-elvezetésről, de a tervek szerint csak a Berettyó készült el. Sőt, 7,5 miihót el is vett a testület a büdzsé korrekciója során. Az idei költségvetés tárgyalásakor kérte a grémiumot, a jogos lakossági felháborodásra tekintettel kiemelten kezeljék a városrészt, de miként azt hangsúlyozta: csak azt adták vissza, amit elvettek. Véleménye szerint nem fogadható el az indok, hogy nincs pénz, amikor más utcákra van, ezért a fontossági sorrendnek kell érvényesülnie. Majd a helybéli Balogh Zoltán mondta el, hogy az a 6 ember, aki idáig a lakosságot képviselte számos fórumon, így a polgármesterrel folytatott április 29-ei megbeszélésen, azt tapasztalta, hogy csak hitegetik őket. Az lehetetlen - hangoz-, tatta -, hogy a Martintelep kettészakított, azaz az északi részen minden megvan, míg a déli oldalon szinte semmi. Kifejtette azt is, hogy egy önkormányzati képviselő kellene a Martintelepre, mert a megosztottság nem jó. Ezt bizonyítja az is, hogy az északi részen fekvő Csokonai utcára szinte ugyanannyit szavazott meg a közgyűlés, mint az úthálózat kiépítésében hátul kullogó déli övezetre. Elég volt abból, hogy úgy közlekedünk itt, mint a kenguru - fogalmazott. Metz Ferenc helyi vállalkozó, az önszerveződő érdekképviseleti csoport másik tagja arról beszélt, hogy a Martintelep nagyon sokáig kimaradt az infrastrukturális fejlesztésekből. Amikor hozzákezdett végre a város a gáz-, majd a szennyvíz- beruházásokhoz, türelmesen vártak arra, hogy azt követően lesznek járható útjaik is.- Ma már nem hiszünk az andalító meséknek - fogalmazott. - Ezért - folytatta - ultimátummal fordulunk az illetékesekhez, miszerint még ebben az évben épüljön meg a három bevezető és az egy összekötő út, s a kivitelezésről naprakész dokumentációkkal szolgáljon a hivatal. Mi felvállaljuk - fűzte tovább -, hogy naponta levelezünk az önkormányzattal, és ha kell demonstrálunk, illetve polgári engedetlenségi mozgalmat szervezünk. Mi csak sáros csizmáinkat veszíthetjük el! - zárta hozzászólását. A lakossági fórumon többek részéről felvetődött: meg kellene hívni egy következő találkozóra a közgyűlést, hogy a térség végre kellő támogatottságot kapjon. Ezzel kapcsolatban Fejér István alpolgármester több javaslattal élt. Egyrészt, az ülések nyilvánosak, azokon bárki részt vehet, másrészt ő maga is beszámol az itt elhangzottakról a testületnek, ugyanakkor megemlítette azt is az észrevételre válaszolva, hogy hívja meg a lakosság a közgyűlésben működő frakciók vezetőit. A hosszúra nyúló párbeszéd végén Fedor Vilmos a helyzet megoldásaként indítványozta: a közgyűlés önálló napirendként foglalkozzon a Martintelep ügyével. Ezen a ülésen - ha választói megbízzák vele - szívesen részt vesz az 5 lakossági képviselővel egyetemben. S ha a testület állásfoglalásával majdan nem értenek egyet az érintettek, akkor gondolkozzanak másban, így akár alkotmányos keretek közötti állampolgári engedetlenségi mozgalomban, amelyhez ő is csatlakozna. Heti Jegyzet Késett taéasz Nagy Zoltán Jócskán váratott magára az idei tavasz. Késve csodálkoztunk rá a gyümölcsfákra, a gondozott ágyásokra. Némely műkedvelő meteorológus állítja: az idén nincs is tavasz, a hosszúra nyúlt tél után itt a nyár. Errefelé, az északi országrészben, egyébként is mindig fáziskésésben vagyunk a tavaszodásban. A Dunakanyarban, a Balaton környékén akár jó két héttel hamarabb pattannak a rügyek, minta borsodi tájakon, avagy a Miskolcot övező kertekben. A megyén belül is érzékelhető a különbség, mondjuk Ózd térsége, a gömöri rész és Dél-Borsod viszonylatában. Most aztán duplán késnek az elmaradók. A természet keményen bünteti azokat, akik megsértik törvényeit. Vetni, ültetni, gyomot irtani időben kell, ellenkező esetben a termés, a hasznon vallja kárát. Okkal figyelmesebben szemléljük hát a kalászt. A szépen zöldellő őszi vetések melletti táblákon dolgoznak a gépek, vetik a kukoricát, a krumplit. A hétvégeken kirajzanak a városlakók a kertekbe, benépesülnek a víkendhá- zak. Ám a gondosan ápolt kertek, táblák mellett elgyomosodott, gyatrán megdolgozott területekkel is találkozunk. Mintha több lenne az idén az ilyen föld. Hátterét kutatva, az idős gazda panaszkodik: a fiatalabbak, a gyermekek, az unokák nem akarják folytatni a gazdálkodást. Elszaporodtak a mezei lopások is, tolvajok tizedelik, tönkreteszik mások munkájának eredményét, kedvét szegik az embernek. Az újra tulajdonosokká vált kárpótoltak táblái is különböző képet mutatnak. Van aki a régi szenvedéllyel, földszeretettel gondozza új birtokát. Mások pedig nem bírják erővel, technikával, állatállománnyal - egyszóval a szükséges tőke hiányában nem tudják műyelni földjüket. A jobbik esetben bérbe adják a szövetkezeteknek, így biztosítva látják a terület hasznosítását. Vannak akik átengedik ideiglenes használatra rokonnak, ismerősnek és abban reménykednek, hogy majd az öt év elteltével jó áron eladhatják tábláikat. Csakhogy a várható túlkínálat következtében ebből a vásárból aligha gazdagodnak meg az emberek. Az a baj, hogy a gyomos kert, szántó nemcsak a tulajdonosnak veszteség, kárt okoz a szomszédnak is. Sajnos a gyom terjedésének nem állja útját sem kerítés, sem barázda. Hinné az ember, hogy ebben a munkanélküliség sújtotta világban nagyobb a föld becsülete. Vannak jó kezdeményezések, szociális földprogramok, de még mindig maradnak műveletlen területek. És a megkésett tavasz sem segíti az elmaradt munkák pótlását.
